Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-30 / 221. szám

2 kegyúri plébániája van, a belvárosi és a róbusi, a többi, az újonnan szervezett plébániák már nem kegyúriak. Ezeket a város nem kegyúri kötelességből, hanem belátásból tartja fenn. A megoldás a jövőre az Ienne; hogy a lakosság számaránya szerint felekezetközi értekezletet kell tartani a kérdések tisztázására. A szerzetes plébániák soha segélyt nem kaptak a múltban a várostól, nem hiszi, hogy a szerzetesek forszíroznák a segélyt, mert. azok szegénységi fogadalmat tettek'. Nem hiszi, hogy most lenne szükség fokozottabb segélyezésre, amikor egyházközségi adót szednek a katolikus hitközségek. A város közel egymillió pengőt fordit a jövő évben a költségvetés alapján különböző katolikus célokra. A városnak nem 17.000 katolikus lakos egyházi szükségleteiről kell gondoskodnia, hanem 100.000-röl. Az felfogás dolga, hogy egy lélekre mennyi esik. Lehet felfogás, amely szerint 20 fillér, de lehet felfogás, amely szcDéjLMAGY.4ft(7'HST rint tiz pengő. Ne feszegessük tehát ezt a kérdést. — Én ugy érzem, hogy szavamat adtam a kisebbségi egyházaknak, hogy jövőre is annyi segélyt kapnak, mint amennyire leengedték a közgyűlés által megszavazott magasabb segélyeket. Szavam pedig köt. Ezután Dobay Gyula polemizál a polgármesterrel, akit következetesen plébános urnák titulál nagy derültséget keltve a meglehetősen feszült hangulatu közgyűlési teremben. Indítványát fentartja. Gárggán Imre és dr. Faj ka Lajcs szólaltak még fel zárszó jogán, azután a polgármester elrendelte a szavazást. A tanács javaslatát a közgyűlés 25 szavazattal 15 ellenében elfogadta. A polgármester ezulán félhétkor a közgyűlést felfüggesztette és folytatását hélfőn délután 1 órára halasztotta. 1928 szeptember 3(1 Újból szabályozták a nyugdíjasok igazolási kötelezettségét Budapest, szeptember 29. Az állami nyugdijasok ezidöszCrint fennálló különféle igazolási kötelezettségeit a kormány újból szabályozta. Az erre vonatkozó rendelet a B:idaprs;| Közlöny vasárnapi számában jelenik meg. Eszerint ezentúl csak a külföldöd iakő nyugdíjasok kötelesek igazolni éleibeolclüket. Nem kell ezután igazolni azokat a különös körülményeket sem, amelyekhez a nyugellátás élvezése van kötve, özvegyeknél özvegyi állapotot, kegydijasoknál vagyontaJanságot és keresetképtelenséget, árváknál a. szabályszerű életkor bc nem töltését stb. Vidékre Siiéapesí Budapest, szeptember 29. A belügyminiszter rendelelben hivta fel valamennyi vármegyei és városi törvényhatóság első tisztviselőjét arra, hogy Köbcr Tamás »Vidékre Budupest!« mozgalmat a saját részükről is hathatósan támogassák és annak sikerét mozdítsák elő. Különösen felhívja a figyelmet a történelmi és műemlékek gondozására és fentartására, mint amelyek leginkább felköltik a székesfőváros közönségének érdeklődését is. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a székesfővárosból, vagy máshonnan Ierándulók részére a környék nevezetessége^ műemlékei, gyűjteményei, muzeumai, képtárai, levéltárai, kiállításai, stb., könnyen hozzáférhetők legyenek és amellett az elszállásolás is lehetőleg kielégítően történiék. fej'*!. Az asszony szörnyet halt, a gyilkos pedig azután elrabolta pénzét, majd a hullát az ágy alá gyömöszölte és elmenekült. A gyilkosságot az áldozat leánya fedezte fel. A csendőrség a nyomozás során a gyilkost c!fogt\ Két igazolványt találtak nála, az egyik Schólts Antal, a másik Nemecsek Vacláv névre szól. A gyilkos beismerte teliét. b leszebben és leg-1 olcsóbban IrésrOlnek előírás szersnft Wi@n<er M$.§<ályné n«r- és fíye.rme.Urufta tlfvaltcrmébcn Kelemen I ucca 1. »úrjt é<rerem mellett. Ernyőjavitási és áíliuzási a legjobban ós legolcsóbban vállalja SielneméA Kölcsey u. 12, Tisza Lajos körút és Foketesas u. sarok!!' Munkásotthon tánciskolájába» I Szerdán tánctanifásSlomba,on' Vasárnaponktat táncgyakorlat] Jazz-tsasidL ¡$5®- 7-ésu • sportfll'Bny«*, rai'línnV, bílrkibáíok <1/1 FöScSes Izsó Kárász u. 7. KS25Í. Borzalma« rablógyllkosság Királyhézán Királyháza, szeptember 29. A cseh-román határon I mondotta magát, az «tsSJtaytói kölcsönt kért. Vita lévő Királyházán a napokban egy ismeretlen fiatal- lámadt közöttük, amelv v«srekedéssé fajult és közember Gamabicái Mária zöldségkereskedőnél bé- j ben a fiaialcnsbfr fejszét -agado'.t és egv hctilrelt lakást. A fiatalember, aki Scboltz Antalnak j mas csapással kettéhasiiett i a szerencsétlen ni) állandóan raktáron. 8.90 Kedvező fizetési feltételek. Palatínus 0u!6?ál!al3f, Budauesi, * Ásászati észlészet Irta: Móra Ferenc. Mondhatnám ugy is, hogy régészeti politika, de akkor nem olvasná el senki. A tudósok azt mondanák, hogy már megint laikus szamárkodás, nem őrájuk tartozik. A nemtudósok pedig azzal ugranak keresztül, hogy ez a tudósok dolga, olvassák el azok. Már pedig én azt szeretném, ha ezt az Írásomat elolvasnák a tudósok is, meg a nemtudósok is. Ez mindenkire tartozik, mert ez minden magyarok dolga, tudósoké és tudatlanoké. Éppen azért találtam ki címnek olyan mézes madzagot, amin megakad a szem. «No ezt elolvassuk, mert ezen lehet nevetni.« Hát hiszen én azt se bánom, csak haszonra való legyen a nevetés. A* öreg Madarász apónak is mindig nevetlek, mikor a politika szó helyett azt mondta, hogy országlászati észlészet és igen haragudott érte, hogy ezt a szép találmányt vegyék közhasználatba. Kár is, hogy meg nem tették, pedig akkor még tehették volna, mert ész ugyan akkor se volt a politikában, de legalább ország még volt hozzá. Vigyázzunk, ugy no járjunk az archaológiával is, mint ez országunkkal jártunk. Észlészet hijján cl ne vigy az ördög az egész ásászatol. • Valahol a szomszédunkban lovas-sirt találtak a magyarok a kukorica földön. Jó messzi szomszédban, tőlünk a harmadik vármegyében. Hirt adotl nekem róla egy jótét létek, falusi uri ember, aki a destruktív sajtóból tudja, hogy én a világon vagyok és mint muzeum-igazgató lopom a napot. Még a portót se sajnálta, beküldte az almaidomu kengyeleket, a rozsdás kardot, meg két vékonyka ezüstpénz töredékét, amit Römanus bizánci császár veretett valaha. Ezekből tudtam meg, hogy Taksony vezér volt itt az ur akkor, mikor ezt a sirt megásták. Árpád unokája, Szent István öregapja. Taksony vezér vitéze megeraemene, hogy meglátogassam, ki is szálltam hozzá. Előkerítettem az öreg magyarokat, akik találták, megudvaroltam őket, hogy vezessenek a tetthelyre. — Az ám, — mondják az öreg magyarok. — de hát oda most már hiába mén az ur. — Hogy-hogy T — Mert az már be van vetve csalamádévat. — Kicsoda? — Hát a huszár. Visszatemették szegény fejét a földbe. (1 is csak keresztény ember volt. Nono. Tán olvasót is találtak a nyakában? — Nem, azt nem. csak a kardot, meg a kengyelvasakat. A kengyellel vele jár a zabla is. annak is kellett ott lenni. Hát igen, volt az is, de az összetört visszahajították a sirba. — Hát a függőt hova tették? — Micsoda függőt? — riadnak meg egy kicsit az emberek. — Amit a vitéz Koponyája mellett találtak ]obbrul-balrul. Két sima arany karika, akkora, mint h gyűrűm, de a szinűk nem ilyen hóka, hanem szép sárga, igazi aranysárga. Hát azok hova lettek? Az emberek azt hiszik, hogy az ördöggel trafikátok, — itt vallani kell. A függőket nem hajitotlák vissza a földbe. Ez, meg ez a gazdaember járt arrafelé, mikor a lapát kivetette az aranykarikát, az meglátta, zscbretelte, a másikat meg megváltotta — őt Dengőért. Most is nála van mindakcltő. Őzen Lem a függős gazdának, jöjjön el a Község házára, hozza cl az aranyfüggőket, csat látni szerelném őket, nem elvinni. Az ember cl is jött, jóvágású, nyáron is csizmában járó, kékbeli gazdaember. Nagyon értelmesen mentegetődzött, hogy a smukkot már nem hozhatta cl. — Mért? — Mert az asszony nem adia ki őket a füliböl. — Micsoda asszony? — Micsoda asszony? — A feleségem. Követ tetetett beléjük, oszt most ü hordja üket. Hát én nem tudom, milyen fülerimpája van ennek a menyecskének, de nem hiszem, hogy az Isten arra szánta volna őket, hogy a Taksony vezér vitézének a függője éppen ő beléjük kerüljön. • De hát hova lesz az elporlott évszázadok és évezredek többi hagyatéka, amiről nem hall hirt egy értelmes falusi úriember, aki még azt is tudja, hogy muzeum is van a világon? Hová lett a száznyolc nemzetség előkelőié, akiket Anonymus centumvireknek és decanusoknak nevez? A mi országunk Arpádék előtt is mindig a népek orszáfr útja volt. Éltek, haltak itt mielőttünk is, jazigok, gótok, longobárdok, gepidák, alánok, azok is hagytak a mi föl':nikt)en királyi pompába temetett notabi lilásokul. ki találta azokat meg? Az avarok kétszáz esztendeig laktak itt, fényűzésük hírét krónikák fönturlották, szórványos leletek hizo> nyitják, — de mi cz ahhoz képest, amit találni kellene utánuk? Minden újságolvasónak fettünliwelt. hogy solil annvi leletre nem buUkr.ntak Magyarországon, mini moKtttiiáhfus. Ha rwmantíkus w'.ték. ust mond» toAni, Tisxzaj&iaek közénk «* W.tt, maA ma$