Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-23 / 215. szám

Capablanca csak remit tudott elérni Kmochhal szemben (Budapesti tudósítónk telefon jelen tése) A Siesta szanatóriumban folyó nemzetközi sakkverseny mai második fordulója csupa remivel végződött, igy a Capablanca—Kmoch, Steiner—Spiclmann, Marshall—Vajda pértík, függőben maradt a Steuer—Merényi jáfema egyenlő hadállásban. Az ugyancsak függőben maradt Havasi—Ealla játszma valószínűleg Balla győzelmével fog végződni. A városi párt ülésén mindenki azt hangoztatta, hogy — elveszett a város autonómiája Megbélyegezték a „hOlvórosi nagy bizottság" működését és az egész mozgalmat egyéni hlnságra visszavezethetönek mondották (A Délmagyarország munkatársától.') Szokatlanul nagy számban gyűltek össze szomhaton este a városi párt tagjai a Hági különtermében. A meghivő érdekes programot igért, beszámolót a mult év tevékenységéről, eszmecserét a tanácsnokválasztásről. Olyanok is eljöttek az ülésre, akiket ritkán látni a városi párt összejövetelein. Dr. Jedlicska Béla nyitott?, meg az ülést, majd Hoffer Jenő ismertette az árvizkiáiniás ügyét, amelyet, mint ismeretes, 1934-re halasztottak el. — A városi párt ezt a kérdést nem engedi eltemetni — mondotta Hoffer Jenő — és életben fogja tartani megvalósulásáig. Dr. Pap Róbert, a párt ügyvezető elnöke mondott ezután hosszabb beszédet A párt moll évi működését ismertette és azt mondotta, hogy ezt a beszámolót a maga részéről nem tartja felemelőnek, mert hiszen a városi párt ittlévő tagjai mindannyian élénken kivették részüket a munkából. A városi párt tevékenysége nem volt meddő és célja volt a város érdekeit szolgálni. A párt kezdeményezésére indult meg az idegenforgalom fellendítését célzó akció. Konkrét eredmény e téren ugyan még nincsen, de csak a kezdeményezés volt nehéz. — Az eszmének hiveket szereztünk — folytatta dr. Pap Róbert —, kívülről megnyertük a közönség támogatását, de el kell ismernünk, hogy még a hatóság részéről is meg volt a jő akarat. Nagyon üdvös lett volna, ha a most folyó budapesti nemzetközi idegenforgalmi kongresszuson a szegedi idegenforgalmi hiua¡al is képviseltethette volna magát. — A kislakásépitö akció is a városi pártbői indult ki. Dr. Krausz József volt a kezdeményező, az ő forszirozására ál lapították meg az egészségtelen, nedves lakások szánkát, amikor kidlerült, hogy tízezer szegedi lakának nincsen rendes hajléka. Annyit elértünk, hogy a város évente 50 kislakás építésére tett fogadalmat. A város nem nagyon tud építkezni, mert a város autonómiája már elveszett. — Ami az árvíz kiállítás ügyét illeti, lebet mással is ünnepelni az 50 éves évfordulót, olyan programmal, amely a külföldet ide vonzaná. Szó lehet például kongresszusokról. Dr. Jedlicska Béla: Országos közjegyzői kongresszus is lesz Szegedem. Dr. Pap Róbert: Lesz országos ügyvédi kongresszus is. Végül a párt jövő évi programjával foglalkozva kijelentette Pap Róbert, hogy részletes programot adni lehetetlenség, a párt programja különben is adva van: a fölmerülő kérdésekben állást foglalni, megérlelni a problémákat és azokat a megvalósulás stádiumába juttatni. Leszögezte, hogy a városi pártra szűk. ség van, mert kell, hogy leggen egy olyan tényező, amelyben a városi képviselők szívesen foglalkoznak a város ügyéinél. A közönség bízik a városi párt működésében és attól eredményeket vár. A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Lippai Lajos azt kívánta, hogy a városi párt keressen nexusokat a kűlvárosrészekkel, hogy az egésr várost bekapcsolhassák működési körükbe Dr. íntilirska Béla elnök Lippai Lajos fejtegetéseire azonnal válaszolt és határozottan megbélyegezte az úgynevezett „kQtyárosrészI nagybizottság" működéséi. Dr. Jedlicska Béla: Egyéni hiúságra vezethető vissza ez az egész mozgalom. Rendkívül szerencsétlen dolognak tartom, hogy a külvárost itt szembeállítják a Belvárossal. (Viharos J taps.) Együtt mehetünk és megkövetelhetjük, i hogy külön utakon ne haladjanak. \ Dr. Pap Róbert: Talán vándorgyűléseké kellene tartani a kűlvárosrészekben, vagy bevonni a külvárosi egyesületek vezetőit a városi pártba. Dr. Jedlicska Béla: fin már tettem lépéseket ilyen irányban. Vezetőjüket is felszólítottam, lépjen be a pártba, de nem tette tzt. Az ülés tárgysorozatának utolsó pontja ez volt: „eszmecsere a választásokról". Érthető volt a városatyák kíváncsisága, amit az elnök hamarosan ki ls elégített, megmagyarázván, hogy a párt személyi ügyekfel nem foglalkozik, választások ügyében állást nem foglal, ezért tehát ez nem kortes kedés. A pályázatokról véleményt nem is nyilváníthatnak, tíe az elnöki 6zékből direktívát talán mégis lehet adni. Elsősorban méltánylandónak kcil tartani, hogy a városházán már működő egyénekből kell választani. Wimmer Fülöp: Kivéti nincsen? Jedlicska: Tagadhatatlanul jogosult az a felfogás, amely azt vallja, hogy olyan egyént vigyünk be a közigazgatásba, aki arra való. Wimmer Fülöp: Csak olyantl Dr. Jedlicska Béla: Ez a két szempont legyen az irányadó, személyekről ne tárgyaljunk. Eh-. Szeless József: Nem értek egyet az elnök intencióival, ő két elvet szögezett le, én azt tartom, hogy meg kell becsülnünk a táros hivatalnokait azzal, hogy közülük választunk tanácsnokot. A városi autonómia úgyis veszendőben van, amig tehát van befolyásunk, érvényesítsük Wimmer Fülöp: Adjon a város az intelligens aljegyzőknek módot arra, hogy ha aiár mind nem lehet tanácsnok, legalább magasabb fizetési osztályba jusson. Ezt a célt szolgálja az ő indítványa, amely azt célozza, hogy ha az aljegyzők elérik a VII. osztály első fokozatát, % akkor ne kelljen ott megálhiiak, hanem őt év múlva ugy kerüljenek a VI. fizetési osztályba, hogy a kettő közötti különbözetet pótlék formájában szavazza meg a közgyűlés. Ezután hossza »eszmecsere« indult meg a tanácsnoki választásról és az aljegyzők előmeneteléről, majd a városi párt edhatáro la hogy a közgyűlésen Wimmer Fülöp indítványát támogatja. A városi párt ülését vacsora követte és a párttagok a késői órákig beszélgetlek Szege d fontos problémáiról. Mitől ijedt meg Szent Sebestyén Veronában? Irta: Móra Ferra*. Olvasom a Lapokban, hogy a milanói Brerthól elveszett az a Szent Sebestyén-kép, amit Liberale da Verona festett abban az időben, mikor Matteo Visconti volt a város ura. Megértem, hogy muzeumi körökben nagy az ijedtség és nyílván találtak is már azóta valami felelős szolgát, akinek kicsavarták a nyakát De abban is bizonyos vagyok. hogy a kép nemsokára megkerül, Murenmnek Tiem tudja eladni a tolvaj, magángyűjtő padig ha befogadja is a képei közé, egy pár hét múlva visszalopatja a Brerába. Azzal a kimondhatatlan iszonnyal és irtózattal, amit az agyonnyilazott szentnek nemcsak az arca. hanem minden porcikája kifejez, nem lehet sokáig egy födél alatt maradni. ftn csak egyszer láttam a képét, tán három esztendeje, akkor is csak egy futó pillantással, mert f ppen nagytakarítás volt a Brerában s nem látták szívesen a vendéget, — de soha többet el nem 'elejtem. Vásaonra még igy nem kentek borzadást. S csak mikor ezt a képet láttam, akkor hittem el azt az anekdotát, amivel Vasari bizonyítja a H ires piktoro k-bao, hogy milyen nagy festő volt ez a Liberale, akit pedig különben nem igen emlegetnek a halhatatlanok közt. A szultán egyszer Maotua kényurának valami <<odasrép vadászebet küldött ajándékba. Az őrgfói ¿-jjbwaie da .Veronával kfestítte « kutyát, még pedig freskóban, » gonzagai vár ebédlőjének a falára s hogy kipróbálja a kép hűségét, bebocsáttatta a terembe a kedvenc vadászkutyáját, amely végkép nem szívelhette a pogány ebet. A kutya csakugyan elsőrendű kritikusnak b{K>nyuft. Amint meglátta a festett vetélytársat a falon, olyan irtózatos dühvel ugrott neki, hogy rögtön szétlocscsant a koponyája a márványon. Ezideig az egyetlen kritikus volt, akj meghalt ébreiért Dft hát ilyen bravúros dolgot már másról fs hallottunk. Nem kritikusról, hanem festőről Minden Iskolás gyerek tudja, hogy Zeax is olyan szőlőt festett, amit meg akartak csipkednj az ég madarai. A borzalom megfestése azonban mégis csak más. A szőlőfejhez lehet modelt találni, de hol láthatta a művész azt a borzalmat, amit megfestett? Mert a fantázia ehhez nem lehetett elég, ezt látni kellett. S Liberftle da Verona csakugyan látta, amit megfestett. A kép Veronában készült, Matteo Vlsoonti rendelte oltárképnek a Madonna delle Gracia templom számára. A nagy zsarnok nagy műértő volt s bármilyen nagyra becsülte különben a festőt, ezrei a festményével készülése közben vott megelégedve. — Ki a modeled. Fraacesco? — kérdezte a piktort. — Egy szijjártó legény, uram, — magyarázta a festő. Nincs szebb testű fiatal férfi egész Lombardiában. , — Azt látom, - Ai-mérK JX » fiW - de U a te Szent Sebestyéned nem kin balált hal. hanem táncolni tanul. Hol vannak a barázdák, amiket a kötél vágott a testént Mért nem d^adnak ki az erei aj erőfeszítéstől? És mi fejezi ki az arcán azt a rémületes szenvedést, amivel a legkegyetlenebb halál jár? Valamit ki kellene találnod, Franeesoo, hogy reáltrftob legyen a képed A festő megígérte, hogy a legközelebbi ülésre kitalál valamit Azt találta ki, hogy nem odaállította, hanem odakötözte a legényt a kinzóosrfopho::. Karjait, lábait, derekát De ez se sokat segített. A legényke jókedvű fin volt és oda se nézett neki, hogy egy kicsjt szorítja a kőtéL Sőt mosolygósabb képet vágott, mint addig, mert öriift neki, hogy így három soldoval nagyobb napszámot kap és mézes-pogácsát vehet a kedvesének. A kényúr megint elégedetlenül távozott és bueeuzáskor ;izt mondta a művésznek, aki kikísérte: — Tudod mit, Francesoo? Ha legközelebb megint itt lesz a modeled, üzend *zt meg akkor ne. kem. De ez egyszer of játékból kösd az oszlop) hoz, hanem ngy, «hogy gonosíteWit szokás. Nerf kell féltened a kölykit, biztositalak róla, hogy nem törik csontja. Liberalenak fogalma se volt róla, mit akar a gazdája, de szót fogadott neki. Mikor másnap megérkezett a legény, elszaiajtotta az inasát a nagy, úrhoz, a modelt pedig munkába vette Odaállította az oszlophoz, nyájas beszélgetés kóahen jó szorosra húzta rajta a kötelekét s éppen az ecsetjét kezdve hangolni mikor feloattanl az ajtó s