Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-16 / 209. szám

SÍ EOED: SzerkesxfOéég: Somogyi UCCB 22. L em Telefon: 13—33.-Kladóhlvntnl. kOlctOnkOnyvtAr é* Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 300. ^ Nyomda : lOw Llpól ncca 19. Telefon t 18-34. «»«»«» Vasárnap, 1928 szeptember 16 «KS» IV. évfolyam 209. szám MAKÓ: Szerkeíílöjég ét kladúhlvalal s ürl ucca O. Teleion: 151. lUtm.« »«»<,» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerke»zl«»«g é» kladóhlvalal: AndrAtty ucca 23. Ttelefon: 49. izAm. « >* « » « » « » « >» lOvarotban 3-00, kuuvidsn «-40 pengd. Egyes >t«m 1«, vatAr- «* Ünnepnap 24 illl«r Elfliteeléal Ara havonta 3-20 vidéken é» a Tanügy! miértek A tankönyvről mint olyanról sokat lehetne irni, akár egy egész tankönyvre valót. Sőt igazság szerint még is kellene írni azt a tankönyvet, tankönyvszerkesztők és tankönyvkiadók számára és approbáltatni a kultuszminisztérium ületékes szakembereivel, de ugy, hogy előbb olvassák ss el. Sőt az se ártana, ba maga a kultuszminiszter is elolvasná, aki plvégre iskolaminiszter is egy kicsit, nem is a legérdemjetlenebhek közül való, ennél fogva nem volna inkompatibilis az állásával, ha közelebbről megismerkednék a magyar tankönyvvel, mint olyan naL Ugy, ahogy ma állnak a dolgok, csak a szegény deákok és a szegény tanárok tudják azt, hogy milyen cudarul rossz a magyar tankönyvek kilencvenöt százaléka. Talán a gyerek nincs is vele annyira tisztában, mint a tanár s nem is lehet, nem is szabad, hogy tisztában legyen. A gyereket ugy -is sokszor kergeti olyan útvesztőbe az iskolás tudomány, amiből azután egész életében nem tudja kiverekedni magát. Az egyik órán azt tanulja, hogy Luther Krisztustalan eretnek volt, «ki kárhozatos eszmékkel tévesztette meg az emberiség egy részét. A másik órán azt magyarázzák neki, hogy Luther világító ember volt r egyik legnagyobb fölszabaditója az emberi léleknek, Rousseaut is két reflektor világi t ja meg az iskolában. Az egyik ugy mutatja lie, mint züllött csavargót, aki nagy vesztője volt az emberi lelkeknek, egyenesen a pokol ügynöke, a másik a nagy reformátorok glóriájába öltözteti e különös János Jakab kissé hóbortos fejét. Ismertünk olyan tankerületi főigazgatót, aki az általa irt, ennélfogva a lankerületében nagyon kelendő vizsgái jutalomkönyvekben azt hirdette, hogy Darwin közönséges szélhámos volt s noha ezt a főigazgatót a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagsággal tüntette ki, azért a természetrajztanár az ő impériuma alatt is csak kényfelen volt elmagyarázni a növendékeinek, hogy ez az öreg szélhámos egyik elsőrendű állócsillaga az emberi tudomány firmamentumának. Egész sereg ilyen keresztrejtvény van, amivel az iskola nagyon korán megtépi a gyerek illúzióit és kissé megingatja annak a tudománynak a tiszteletében, amelyet nyújt neki. Elég baj, hogy a gyerekben már ilyenkor kételyek támadnak és nem tudja, melyik professzorának és melyik könyvének higyjen. Nem okvetlen szükséges neki aztán még arra is rájönni, hogy tudatlan, felületes, tévedésekkrl teli könyvekből szedi egész életére a lelki útravalóját, — elég, ha a tanár tudja. Az j<cdig tudja. Tiz tanár közül kilenc szidja azt a könyvet, amit tanit és megesküszik rá, hogy annak az irója még akkor is enyhén lakolna, lia megétetnék vele a saját könyvét, még pedig annak a bőrébe kötve, aki approbálta. Hogy miért használják hát a rossz könyveket azok is, akik haszontalannak, sőt kártevőnek tartják? Nem lehet tudni és nem jó találgatni. Az egyik könyvet be kell vezetni a szerzője miatt, másikat a kiadója miatt, a harmadikat azért, inert a vigéc nagyon a nyakára ült az embernek és le nem mén róla, még a könyvét meg nem rendelik. Megismeri a tankönyvet, mint olyant a szülő is, — ó, de mennyire megismeri! Egész szeptemberben egyebei se csini;, csak tanköayvirodalommal foglalkozik. Azt soha se fogja ugyan megtudni, hogy ha az egyik atlaszban is ott van India, ahol a másikban és ha az egyik nyelvtanban is -uak -nek a birtokosjelző ragja, meg a másikban is, akkor miért nem jó az egyik iskolában az az atlasz, az a nyelvtan és az a betüszámtan, ami a másikban. Ez őrök titok marad sok más egyéb tanügyi rejtelemmel együtt, de azt nyilván látja, hogy az egyik fizika éppen olyan drága, mint a másik és az egyik állattan egv fillérrel se olcsóbb, mint a másik A régi világban két napi keresetbe került, mig fiát, lányát beőltöztette a tudomány fegyverzetébe, most bele kerül két heti, vagy ha különös szerencséje van, egy havi keresetébe, fis akkor még őrülhet, ha a gyerek szeptember végére, vagy október közepére hozzájut a könyvekhez. Mert a tankönyvnek, mint olyannak az a fő nevezetessége, hogy annak a városnak a könyvesboltjában, amelynek az iskolájába be van vezetve, soha sincs belőle annyi példány, amennyi kellene. Karácsonykor már van elég, Péter-Pálra meg már egészjen sok van belőle, csak éppen a tanév kezdetén nem lehet kapni semmi pénzért. Miért van ez igy minden esztendőben? Miért panaszolják a könyvkereskedők már a vakáció derekán, hogy szeptemberben megint baj lesz a tankönyvekkel és miért igazolják a budapesti könyvkereskedő urak minden esztendőben ezeket a balsejtelmeket? És mikor megvannak az iskolakönyvek, miért drágábbak ezek a tömegcikkek a luxus-kiadásu versköteteknél és miért olyan rosszak, hogy ha a verskötetek olyan rosszak volnának, akkor a szegény költőket mingyárt kiseprűznék a világból? Miért engedélyezi a tanügyi kormány a rossz könyveket, ha jók is vannak és ha nincsenek jók, akkor miért nem gondoskodik róla, hogy legyenek és miért nem nyomatja őket maga, mint az adőkönyveket, hogy letörje az árakat és miért nem látja el a sz»jgény diákokat tankönyvekkel ingyen, vagy legalább olcsón? Egyáltalán: miért nem nyul már bele egyszer az államhatalom keze « laukönyv-dzsungelbe? Olyan félelmes oroszlánokkal és hiénákkal van az tele? Óriási tűz pusztított szombaton ette az alsóvárosi szérűskertben i Gyoftogaíás okozta a pnszllíó lüzel ? — A íüzolfók nem Indiák dolgosul a rtehlány miatt — 70—80 mlüló éríébfi szalma égett el (A Délmagyarország munkatársától) Szombaton este 8 óra tájban tüzet jelzett a toronyőrség a tűzoltólaktanyának. Néhány perccel később rohanó antók verték fel a város csendjét, a kihalt Tisza Lajos-körut és a Petőfi Sándorsugárut egy-kettőre megtett emberekkel és szájrólszájra járt a hír: — Ég a szérűskert! A nagy tűz hírére gyorsan meginti ott a népvándorlás, amelyet az egyre jobban zuhogó eső sem tudott feltartóztatni A Petőfi Sándor-sugár irt vége felé már sejteni lehetett, hogy tényleg nagy tüz pusztíthat a szérűsben, mert az égbolt alját vőrősj« t~ tették a magasba felcsapó lángok Mire a tűzoltóság az Irgalmai fan rassz utón kiért • szérűskertbe, már hatalmas lángokbon állott a szérűs egy résre Az egymás mellett álló azalmaboglyák gynüadfak kl egyik a másik után és csakhamar tlzműt égfi boglya nyújtott ktséitHles látványt. A tűz köré odasereglett szinte egész Alsóvaros népe, a szérűskertben elhelyezett asztagok tulajdonosai és kétségbeesetten nézték, mint válnak a lángok martalékjává a 150—250 keresztes boglyák. Az oltási munkálatok csak nagy üggyel-bajjal Indulhattak meg. A szérűskertnek nincsen vízvezetéke, két gémes kútból pár percnyi azivattynzás után elfogyott a vfe « és megkezdődött a tűzoltók hősies küzdelme az elemekkel: víz nélkül neki láttak a tű* elfő tiPapp Ferenc főparancsnok Horváth István parancsnok segédletével vezette az oltási munkálatokat Hogy a tűz terjedésének gátat vessenek, a szalmakazlak szélhordásához kezdtek a fűzoltók. Előbb még azzal is megpróbálkoztak, hogy a kaílak alá láncokat húztak és a tűzoltóautók vontatták el a rengeteg szalmát, de ez a művelet nem sok eredménnyel járt, mire kézi erővel fogtak hozzá a* égő bojjlvát közelében lévő sznlmakazlnk sréthordásához. közben záporeső zudult a lángokra, de a túz ekkor már olyan nagy arányokat öltött, hogy a lefimlő eső sem tudott segít ?ai. Az időkőzben a köztisztasági telepről kpemlelt ftntőzőmrtók swm tudtik a flwkwOie kV Jntíif, mert a rasuti sorompótól a roérOsig terjedő utón efetoor már bokáig ért n rir és szinte feneketlen vott a sár. A vízhiány miatt nem maradt más hátra, mfnt tovább is széjjel bordani a kazlakat, amihez azután most már a nagyszáma nézősereg is ^géJ< letet nyújtott. Rövidesen igy elhatárolták * tüzet, amely lf boglyát touwíMlfl't el. Érzékeny károkat szenvedtek Ráca Lajos, Nagy József és Oltványt János kisgazdák, akiknek minden szalmakCszletfiJt a tűs martaiéba lett. Szerencsének számit, hogy a szél iránya kedvező volt és a Rendező-pályaudvar felé fojt, amerre nem sok boglya állott El nke*« irányú swlfuvás esetén a* égési szérű od'égett volna. A kár igy is tetemes. Hetven-nyolcvan műík> koron értékű malma pusztult rf. A gazdáktűi a helyszínen ny«rt értesülésünk szerint a tűzvész okozta kár tetemes része megtérül. A tűzoltóság három órai megfeszített munkája éjjel féltízen keltő kor ért véget a Wéber Árpárf rendőrkapitány parancsnoksága alatt kivonult rendőrség is tizenegykor eltávoaott a tüz színhelyéről. A rendőrségre vár a feladat a tüz keletkezésének okát megáll api tani, amely az alsóvárosi« k szerint csakis gyujtogatásbél freletkezh tetl Ugyanis lehetetlennek tartják, hogy az esőtől átázott boglyák másképpen kigyulladhattak volna, minthogy a tűzvészt gyújtogatás Idézte elő. Van olyan verzió is, amely szerint az eső elől valaki behúzódott a kazlak közé., ott cigarettára gyojtotl és az égő gyufái, vagy cigarettát eldobhatta A tűzzel kapcsolatban nem hagyták szó uélkél^ \ K>sy - --•— - • —' '