Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-02 / 198. szám

. 1928 szeptember 2. H—— IIIIIHIIMI1I DftLMAGYAROFSZAG 3 „H szegedi színház ma nem üzleti vállalkozás , — mondotta Pálfy tanácsnok-intendáns a színház szezonnyitó társulati ülésén (A Délmagyarország munkatársától) 4 háZikezeléses színház társulata szombaton délelőtt tartotta szezonny.tó társulati ütését, miután K uj tagok elsejére mind megérkeztek Szegedre. A színtársulat tagjai délelőtt féltízkor gyülekeztek össze a színpadon. A gyűlésen elsőnek Tarnay En»ő igazgató üdvözölte a színészeket. Beszédében biztosította a tagokat arról, hogy benne mindenkor legjobb barátjukat találják meg. Ezzel saemben a társulattól csak azt kéri, hogy tiszteljék és becsüljék egymást, szeressék mesterségüket és szeressék a színházat* Tarnay rövid üdvözlő szavai után dr. Pálfy 3ó*sef tanácsnok-intendáns a város hatósága nevében üdvözölte a társulat tagjait. — Mindannyian, akiknek Szeged szinjkulturájához valamilyen kőzünk van — mondotta Pálfy —, legyünk tisztában azzal, hogy feladatunk nehezebb és több, mint egyszerű kötelességteljesítés Először azért, mert a legnagyobb és legmagyarabb vidéki város egyetlen színházában kell mindazon feladatokat megoldanunk, melyek a sokoldalú és magas kulturlgények által támasztanak. A legnagyobb gondot kell forditanl arra, hogy előadáMtafe a szórakoztatáson kivül a népnevelés, az egyetemi és középiskolai ifjúság hazafias magyar ^•eDemü és nemes veretű klasszikus műveltségének szolgálatában álljon. — Másodszor nehezebb és felelősségteljesebb a mi feladatunk azért, mert a szegedi színház ma nem üzleti vállalkozás, hanem gondviselésszerű kulturmunka folyik a vidéki magyar színészet megmentéséért. — Szeged városa uj irányt,, uj utat mutat a vidéki magyar szjnészet megmentésére. És nem üres szólam, nem frázis az, hogy a magyar vidéki színészet sorsa ma a mi kezünkbe, az önök kezébe van letéve és az velünk él, vagy örökre elbukik. Itt dől el az, a mi munkánk sikerén, hogy az állam, a városok, milyen gyorsan és milyen erővel nyújtják a bugdácsoló vidéki magyar színészetnek segitő jobbjukat. — A magam részéről a legteljesebb önzetlenséggel, törhetlen akaraterővel, lelkes hittel dolgozom ezért a kettős feladatért ós boldog leszek, ha önökben megértő munkatársakra találok. — Kérem önöket, különösen az uj tagokat, hogy ha találkoznak is majd eleinte a közönség, vagy a sajtó egy részének talán hűvösebb, vagy tartózkodó modorával, ez ne kedvetlenitse el önöket. Az igazi művészet és a szinpadról kisugárzó lélek melege csakhamar elolvasztja azt a jégkérget, amely a színpad és a közönség közt látszólag emelkedikt. Dr. Pálfy József beszédét szűnni nem akaró tapssal fogadta a színtársulat, majd a színészek a próbatermekbe vonultak és megkezdődött a munka az uj szezonra. A Klinikai vállalati s^ersődéselí akasztó f a paragra fusai A vállalati összeg öt százalékát levonják — A felesleges művezetés — Magyarország legdrágább nyomtatványai — Bitérések a vállalati feltételek és a szerződések közölt A klinikai építkezések már sok vonatkozásban foglalkoztatták a nyilvánosságot. Az intézkedésre és ellenőrzésre hivatottak figyelmét magunk is felhívtuk már arra, hogy nem stihísos, szolemnis, az épületek rendeltetésével nem harmonikus kiképzésű paloták emelkednek a Tisza partján, hanem tank<as:árnyákat gyártanak, bazárárukat halmoznak össze, hiánytalanul egyesitvény a raktárornamentika sajátosságait és követelményeit. Elégszer foglalkoztattuk a nyilvánosságot ELTALÁLTAM! A LEGIOBB ZSÁKMÁNY a szegedi vállalkozók jogos panaszaival is, akik méltón láthattak sérelmet abban, hogy pályázataikat figyelmen kivül hagyják nemcsak akkor, amikor a közszállitási szabályzat értelmében javukra kellene dönteni, hanem akkor is, amikor a legolcsóbbak voltak. A minap, ismét teljes joggal, amiatt panaszkodtak a szegedi faiparosok, hogy már pályázatot sem hirdetnek, hanem az egyik szegedi asztalosnak —• állítólag minden politikai szempont érvényesülése nélkül —, pályázat mellőzésével adták ki a vállalatot. Ebben az esetben a vállalati végösszeg majdnem 160.000 pengőt tett ki. Hozzáértők állítása szerint negyven-ötvenezer pengőt meg lehetett volna takarítani, ha szabályszerűen járnak el és pályázatot hirdetnek. Ezt a negyven—ötvenezer pengőt mindenesetre közvagyonból takarították volna meg, így periig ez a felesleg a kedvezményezett iparosnak jutott. Ez az adat is szemléletesen mutatia be \f közixigyon kezelésének módszerétA Délmagyarország tette szóvá azt a feltűnő jelenséget is, amit az egyes klinikai vállalialkozók munkateljesítményében lehetett észlelni. Be kell azonban vallanunk, hogy szigorúak •voltunk azoknak a vállalkozóknak megítélésében, akik nem szerződésszerű munkát végeztek. Az alábbiakban be fogjuk bizonyítani, hogy tisztességes iparosra a klinikai munkálatoknál az az alternatíva nehezedik, hogy vagy haszon nélkül dolgozik, vagy silányabb munkát szállít. Harmadik eset alig képzelhető. Hogyan történik ugyanis a munkálatok ki- i adása, vagy ahogyan hivatalosan mondják: J vállalati biztosítása? Minden pályázó megveszi a vállalati feltételeket. Ezek a" vállalati feltételek a legdrágább nyomtatványok Magyarországon. Merített papírra nyomva, szatlyánbőrbe kötve is olcsóbban lehetne árusítani, mint így, fogalmazási papirra litografálva, ötven—hatvan pengőt ke'l érte fizetni az érdeklődőknek, akár pályáznak, akár nem. Mi szükség van erre a hivatalos árdrágításra? Kinek javára történik ez a kényszereladás? Ki számol cl a bevétellel? A pályázatok beérkeznek s a vállalatot az egyik, néha a legolcsóbb iparos megkapja. A pályázat eldöntése után kötik meg a szerződést a vállalatot elnyert iparossal. Ez a szerződéskötés ugy történik, hogy előre elkészített nyomtatott blankettákat iratnak vele alá. A legtöbb vállalkozónak ideje sincs a több ivoldalra terjedő »alkuegyezményt« elolvasni, melynek nyomtatott szövege huszonnégy pontban foglalja össze csak az általános rendelkezéseket. S igy legtöbbször csak a szerződés aláírása ulán derül ki, hogy a szerződés és a pályázati feltételek között eltérések vannak, a vállalkozóra olyan terheket ró a szerződés, amilyeneket a vállalati feltételek értcinében nem kellett vállalnia ezekkel a terhekkel a vállalkozó ajánlata megtételekor nem is számolhatott. Ezek az uj terhek keserves meglepetésként érik akkor, amikor a szerződést már aláirta s az aláirt példány előre elkészített másolatát hazavitte tanulmányozni, hogy voltaképen mit is Írattak vele alá 11 vállalati összeg négy-öt százalékát felemésztik azok az uj kötelezettségek, amiket a szerződés aláírásakor rónak a vállalkozóra. Az a vállalkozó, aki mint legel sóbb kapta meg a munkát, természetesen kénytelen a legminimálisabb haszonnal megelégedni. Vannak vállalkozók, akik nem is kalkulájtak négy-öt százaléknál nagyobb nyereséggel, mert az volt a legfőbb céljuk, hogy dolgozni tudjanak s foglalkoztatni tudják alkalmazottaikat és gépeiket. Érthető tehát ezeknek a megdöbbenése, amikor a szerződés aláírásával olyan terhekről szereznek tudomást, olyan kötelezetségeket kell vállalniok, mikkel előre nem számolhattak, amikről a vállalati feltélelek nem is szólottak. Mit tegyenek ezek az iparosok, akik mindenáron ragaszkodnak a munka elvégzéséhez, hiszen már ahhoz méretezték műhelyeiket, alkalmazottaik számát és nyersanyag-beszerzésüket ? Vagy ingyen kell dolgozniok, már pedig az ingyen munka értékes munka nem lehet, vagy meg keli takaritanrok a munka kvalitásának rovására a tisztességes polgári haszonnak legalább egy részét. Bárhogy választanak is, a közérdek szenved sérelmet. S a közérdek sérelme méginkább szembetűnőbbé válik, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen terheket rónak a vállalkozókra? A vállala'i feltételektől / érően az alkuegyezmények 21 pontban arról rendelkeznek, hogy a vállalkozó kereseti járandóságából fél százalékot az épület művészi díszítésére levonnak. Különös, szokatlan ez a kikötés, amivel a vállalkozókat akarják kötelezni az épület művészi kiképzésének költségei viselésére. De hogyan is valósulhat meg ez a kikötés? Hiszen amikor a szerződést aláirják, akkor az épület tervei már tökéletesen elkészültek, a »tökéletes« szó ebben a vonatkozásban természetesen csupán azt jelenti, hogy a tervek a legkisebb részletekig készen vannak már ekkor Hogyan hárítják át a vállalkozóra a müvésr.i kiképzés költségeit? Ki veszi át, ki osztja meg, ki ellenőrzi ezeket a bevételeket? Az építkezési költségek előirányzatánál sehol sem lehetett annak nyomát találni, hogy a kultuszminisztériumon. a város közönségén kivül még a vállalkozók is részesednek az építési költségek viselésében. Vagy talán ez a hozzájárulás nem ss a művészi kiképzésnek, hanem a művészi kiképzőknek költségeire van biztosítva ? Ha megnézzük, milyen az a »művészi kiképzés«, akkor arra sem találunk magyarázatot, hogy mire költik ezt a félszázalékot, ami egyébként az egész építési költséget alapul véve, mintegy negyvenezer pengőt tesz kiNem akarunk most foglalkozni az egyetemi épületek esztétikai méltatásával, pedig ezt a keserű feladatot el kellene már egyszer végezni. Mint szimbólumra azonban felhívjuk a figyelmet a Demke-internátus toldaléképületének Tisza Lajos-köruti frontjára. Ezen a kétemeletes fronton összesen sgy ablak van. Nem emeletenkinl egy ablak, hanem ös-szci.cn