Délmagyarország, 1928. szeptember (4. évfolyam, 197-221. szám)

1928-09-14 / 207. szám

SZEGED: SzerketziAtég: Somogyi ucca 22. I- cm Telefon: 13-33.^Klodóhlvatal, kUlcsönkünyvíár és Jegyiroda : Aradi ucca S. Telefon: 30ö. « Nyomda : LSw Lipót ucca 19. Telefon : 16-34. «»«»«>» Péntek, 1928 szeptember 14 <s»3>e IV. évfolyam 207. szám MAKÓ: Szerke«lő»ég is kiadóhivatal: Irl ucca <>. Telefon: 151. tzóm.« »«>»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerkeszMSté^ éí kiadóhivatal: AndrAjjy ucca 23. Telefon: 49. szám. •< >» « » « » « » « » •HEat^MMaaiJW —— iiiiiii—BBB» ElOllcel«*! ¿ura havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-00 MUUHldíln Ö-40 pengő. Egyes szAm 16, vasár- és Ünnepnap 24 Ullér A színlapok margójára A szegedi városi színház most már egészien és igazán a városé lett, a kommunitás színházává avatták, többé nem »rablóéhségü magánvállalkozók« kizsákmányoló területe, hanem a közösség intézménye. Éppen ezért ma fokozottabb figyelemmel kell fordulni feléje és éppen ezért ma a nyilvánosságnak nagyobb és teljesebb ellenőrzését lehet gyakorolni vele szemben. Kulturális és erkölcsi jelentőségében megnövekedett a város kezelésébe került színház és illik, hogy a kritika követelései és kifogásai is készen és vértezve találják. A szinhá: mindnyájunké és ha eddig többékevésbbé felelőtlen üzletemberek vezették és igazgatták, ma már felelős tényezők Ízlésének és tudásának kell vezetnie és igazgatnia, öntudatos és céltudatos program alapján, a hagyomány és haladás tényezőinek harmónikus fölhasználásával, a magyar kultura modern erőinek és értékeinek birtokában. Most, hogy egy nap múlva újra kaput nyit ez a színház, nem lesz talán felesleges és érdektelen egy előzetes kulturális követelmény hangoztatása, amelynek eddig nagyon kevéssé vagy egyáltalában nem tudtak és nem akarlak eleget tenni. A. színház, legalább ahogy az ünnepi frázisok hirdetni szokták, nem csupán mulató és szórakozó hely, hanem a kulturális nevelésnek egyik népszerű és hatalmas eszköze. De akkor ennek a kulturális nevelésnek minden vonalon és minden tekintetben meg kell nyilatkoznia! És nem szabad semmiféle esztétikai hibának és csorbának rontania e nevelés hatását és sikerét. A szinlapokra és a kommünikékre gondolunk többek között, amelyeket a színház hivatalosan megjelentet és nyilvánosan terjeszt. Ezeknek a szelleme és stílusa, tartalma és alakja nem ellenkezhetik egy kulturális alapon nyugvó közintézmény céljaival és jellegével. Ha egy marhapaszszustól meg lehet követelni, hogy a helyesírás elemi szabályainak betartásán tul a magyar nyelv, a logika cs az izlés törvényeinek is eleget tegyen, akkor a hivatalos városi színházi közleményektől is elvárhatjuk, hogy az irodalmi és művészeti követelmények minimális igényeinek megfeleljenek. A színlap és a színházi kommüniké igenis szintén teljesíthet bizonyos kulturmissziót, de viszont izlést is ronthat és az általános műveletlenség terjesztését is elősegítheti. A darabok cimét és szerzőjét például nem lehet találomra kitalálni. Csepreghy Ferenc A piros bugyelláris cimü népszínművet irta és nem irt Piros bugyellárist, valamint Szenes Béla is A házibarát cimü darabot hagyta hátra és nem Házibarátot, mint ahogy a szegedi színlap jelzi őket. Azt is illenék tudni színházunk irodájában, hogy Bakonyi Kálmán nevü diadalmas szerző nem létezett, ellenben volt egy Bakonyi Károly nevü szegedi származású érdemes iró és van egy Kálmán Imre nevü világhíres magyar komponista. Madách Imre pedig nem öt szakaszban irta meg drámai költeményét és nem Hevesi Sándor vitte azt színre, hanem Paulay Ede. A színlap valamikor — remélhetőleg — kultúrtörténeti dokumentum lesz és miért ne lenne az, miért legyen szegénységi bizonyítvány? És mit szól a nagyérdemű művezetés ahoz *z úgynevezett szegedi színházi újsághoz, amely — szerencsére a meglehetősen korlátolt nyilvánosság mellett — szubvenció és monopólium kivételes kiváltságait élvezve, hivatva lenne a szinházjáró közönség érdeklődését fölkelteni és tudásvágyát kielégíteni és amelyik e helyett a ponyvairodalom mélypontján alul, minden ízlés, tudás és szellem nélkül az öntudatlan mucsai humor magaslatán mételyezi, vagy bosszantja azokat, akik véletlenül a kezükbe veszik ezt a megkergült elmeterméket? A szegedi városi színháznak minden tekintetben adnia kell magára, a kulturális hivatás felelősségének teljes tudatával kell példát mutatnia, nevelnie és tanitania. Nem szabad tehát tudva valótlant állítania és azt állitania hivatalos kiadványában, hogy Madách halhatatlan remekmüvét Európa és Amerika minden nagy színpadán állandóan műsoron tartják. Az ember tragédiája, sajnos, ma nincsen műsoron — rajtunk kivül sehol a világon, adni is csak Prágában és még néhány kevéssé jei lentős külföldi színházban adták és nem mindig a hozzá méltó módon és sikerrel. Sajnos, a Drégely Gábor jólszabott frakkja bejárta a világot és mindenütt tetszett, a szegedi színház pedig jobb szolgálatot tesz Madáchunknak, ha ilyen hangzatos és valótlan reklámok helyett valóban a »legjobbjaink« legjobb igyekezetével olyan előadásban tolmácsolja a magyar szellem legmélyebb és legmagasztosabb alkotását, hogy a világ figyelmét egy kissé erre a méltatlanul elhanyagolt kincsünkre terelheti!.. Mindezeket a mai magyar és a szegedi városi kultura érdekében mondottuk, előzetesen és egyelőre, nem fölényesen, de komolyan véve azt a missziót, amelyet eddig inkább csak tósztokban hallottunk és amelynek gyakorlását ettől a meginduló szezontól is várjuk, remélhetőleg nem olyan hiába, mint amilyen hiába vártuk a tavalyitól! Jugoszlávia kivonul a hágai döntőbiró^ágból ? (Budapesti tudósítónk telefon jele...¿se. Belgrádból jelentik: A Politika értesülése szerint a jugoszláv kormány ugy határozott* hogy visszavonja a hágai nemzetközi döntőbíróságba kiküldött jugoszláv delegátusokat és a bi' róság jugoszláv tagjait is, ha a döntőbíróság j szeptember tizenötödikén illetékesnek nyilváj nítja magát Frigyes főherceg panaszának tárgyalására, amelyet a főherceg bélyei birtokai lefoglalása miatt terjesztett a döntőbíróság elé. A jugoszláv kormány álláspontja szerint a volt császári család birtokának lefoglalása ügyében a trianoni és a sant-germainei békeszerződés rendelkezései mérvadók, amelyek pedig minden tekintetben az utódállamok álláspontját igazolják. A kisgazdák nem vettek részt az egységes párt vacsoráién Egymást ünnepelték a megjelentek (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése) j A várakozás feszült izgalma fűti a politikai { arénát. Senki sem tudja, hogy az elkövetkező huszonnégy óra milyen ujabb eseményeket hoz, de mindenki kombinál és egymást követik az ellenőrizhetetlen hirek, amelyekből csak egy konkrét tény emelkedik ki, az, hogy Kállay Tibor kilépése az egységes pártból sokkal mélyebb és nagyobb hatást keltett az egységes párt tagjai között, semmint azt a párt vezérei gondolták volna. Az pedig kétségtelen, hogy Kállay kilépése és a kilépést megindokoló nyilatkozata a közvéleményre igen nagy hatást gyakorolt, amit igazol az is, hogy a kormányhoz közelálló helyről a lapokhoz juttatott igen terjedelmes közleményekkel igyekeztek azt ellensúlyozni, — minimális sikerrel. Érezték ezt az egységes párt vezetői is, akik most arra helyezik a fősúlyt, hogy a kormánypárt jövő heti értekezletéig tartsák a frontot, mert — talán nem minden alap nélkül — abban reménykednek, hogy Bethlen István megjelenése a pártban most is elég lesz arra, hogy a kitörőben lévő palotaforradalmal leszerelje. A leszerelésnek előkészítője volt az a vacsora, amelyet ma este a Margitszigeten rendezett az egységes párt és abban a miniszterelnök megbízásából Klebelsberg kultuszminiszter informálta a párt tagjait a miniszterelnök álláspontjáról és legközelebbi terveiről. Ezen a vacsorán is természetesen a legfőbb téma annak találgatása volt, lesznek-e követő! Kállay Tibornak? Itteni hirek szerint további kilépésektől nem kell tartani, más forrásból azonban ugy értesülünk, hogy lesznek, akik még a jövő heti értekezlet előtt elhagyják a pártot. Ezek között emlegetik Bessenyey Zénót, Erdélyi Aladárt és másokat. A vacsorán körülbelül harmincan vettek részt és a legelsők között jelent meg Dési Géza. A miniszterek közül Klebelsberg Kunón kivül Scitovszky Béla, Bud János és Wekerle Sándor voltak ott. A kisgazdák nem vettek részt a vacsorán, csak Szabó Sándor volt ott a kisgazdacsoport részéről. Nem jelent meg Erdélyi Aladár, Ugrón Gábor, Bárczy István, Görgey István és Usetty Béla. A vacsorán az első felköszöntőt Bessenyey Zénó mondotta tréfás tónusban az uj pénzügyminiszterre, Wekerle Sándorra, aki ugyanilyen tónusban válaszolt. Ezután Zielinszky István Bud Jánost köszöntötte föl, aki válaszában kijelentette, hogy továbbra is optimista marad, mert meggyőződése szerint meg van az ut a boldogulás felé. Arra kérte a képviselőket, hogy a jövőben ne csak bizalmukkal, de türelmükkel is ajándékozzák meg.