Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-12 / 183. szám

1028 augusztus lÍfS Pásztor, aki nem tudta, hogv Lenin a lövőben miket fog csinálni. Lenint és forradalmát itgvanolyan elő^^ezett bizalommal fogadta, mint a hadvezetőség és a oenzura. Ha a oenzura annyira bizalmatlan lett volna Leninnel szemben, mint én, akkor semmi esetre sem en eredte volna Pásztor Árpádnak Leninről szóló versét közölni. Én a közlést nagyon elleneztem; Miklós is ellenezte, még pedig azért, mert a verset rossznak tartotta, amikor azonban Pásztor valami szenzációs cikket küldött Berlinből, Miklós elismerését azzal is kifejezte vele szemben, hogy a Lenin-verset kiadatta. Volt néhány fiatal kollegánk, aki orosz fogságból tért haza. Ezek tényleg kommunisták voltak, de ezt még én is inkább csak gyanítottam, mint tudtam. Egyikük, aki már rég meghalt, a háborúban zászlós volt, de a forradalom harmadik napján már közölte velem, hogy ő az 1. honvéd gvalogezred forradalmi parancsnoka. Ezek az emberek a lőbbi fiatal kollegát már a forradalom előtt minősítették a szerint, hogy ki »mensevikit és ki »bolseviki?« Én persze »burzsuj« voltam. Hogy mit jelent a »boltevila«, azt valójában senki ?em tudta, csak azok, akik Oroszországban tanulták a bolsevizmust. Egyik örökké vidám és kedves kollegánkat. Halász Lajost, aki mint újságíró ismertnevü embert, sőt államférfiut csinált Károlyi Mihály grófból, Károlyi mindárt az első napon kineveztette a királlyal miniszteri tanácsossá és a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjévé. Ez a tény számos kollegámnak a lelki egyensúlyát megrendítette. Miután a parlament mukkanni sem mert, az 11 jságiró-egvesü letben és az Otthonban pedig egész bátran lehetett kiabálni, minden újságíró, aki oda járt, azt képzelte, hogv neki valami vezéri szerepet szánt a sors. A szerkesztőségek két-két »bizalmiférfiutc választottak és ezek intézkedtek a sajtó közös ügyében, amit az újságíró kollegák helyeseltek is. mert a »bizalmiak« minden második-harmadik héten emelték a fizetéseket. Két, különben tehetséges és nagyon szorgalmas kollegám, Bródy Béla és Faragó Miklós azután annyira belemélyedt a »bizalmi« szerepbe, hogy ezzel karriérjének a forradalom utáni időkben való folytatását lehetetlenné tette. Bár egyikük a kommunizmus kitörésekor nagyon erélyesen követelte, hogy engem »távolitsanak el«, — nem tudok rájuk haragudni, mert fiatalok voltak és megrészegítették őket a körülmények Hogy a laptulajdonosok ekkor már menym 982-85 nytre nem voltak urai a lapjuknak, erre nézve jellemző, hogy már 1918 decemberben titkos szavazás volt Az Est-nél »a ln~> birtokbavétele ügvében.« A lap »elkommunizálását«, amit kívülről sürgettek, összesen csak két szavazat ellenezte. Az egyiket bizonyosan én adtam be, — a másik »nem« szavazatot többen vin- • havi fizetésünkkel, dikálják maguknak. Bár a kommunizálást 1 3SKBM óriási többség mondotta lei, vé<rrehajtá?árí senki sem vállalkozott, mert ehhez pénz ií kellett volna. 1018 december 2<l-ikén azonbnii a lap »kapüalista« tulajdonosától mindnváj jan elfogadhik a karácsonyi ajándékot, melyj nek összege a régi időkben egyenlő volt egy* ll^ví fí 7f» ^¿C11 n 1/lrol ' ' — I H Péíifi^isisrar^ifSEá^ akciéia a izupedi kereskedelemért és iparért M szegedi kereskedői szolid árakon fó árusai igyekszik kiszoigáini a vevőiét A Délmagyarországnak a helyi ipar és kereskedelem érdekében indított akciója már is hivalkozhatik eredményre. Sikerült a közönség figyelmét ráirányítani olyan szempontokra, amelyekre eddig talán keveset gondoltak és sikerült felrázni letargiájukból a kereskedőket. A Délmagyaroszág hasábjain eddig is többen megszólaltak erről a kérdésről és valamennyien hangoztatták, hogy a város fejlődésének, erősödésének milyen nagv érdekei fü ződnek ahhoz, hogy szükségleteit mindenki itthon szerezze be. Természetesen agitációnk nem terjed ki arra, hogy az emberek ne utazzanak fel például Budanestre. amikor féláru jeggyel utazhatnak s amikor szálloda, ellátás és minden egvéb jelentékenven olcsóbb, mint más alkalmakkor szokott lenni. Az árucikkek árai azonban ilyenkor se szállnak le, az ellenkezőről inkább lehetne talán beszélni és a legjobb esetben a szokványos árakat kapja a vásárló a budapesti üzletekben. Ezzel szemben itt áll Szeged produktivképes kereskedelme és ipara, hogy a modern élet minden vonalán százszázalékos eredménnvel, előzékenységgel, termelőképességgel szolgálja ki a szegedi közönséget. Ezt a szolgálatkészséget, amely elsőrendű, ki kell használni a magunk érdekében, mert az áruért itthon elköltött pénz közvetve magunknak is hasznot hoz, mert az iparos és kereskedő, aki anyagból, készáruból nagy raktárat tart, nem fog tudni sem fejlődni, sem erősödni, sem adófizetésének, sem egyéb kötelezettségének eleget tenni, ha szükségleteinket beszerezni elmegyünk más városba. Szegeden nagyon sok elsőrangú kereskedelmi és ipari vállalkozás működik és ezalkaIBlllIBBIIIéllBIBIDHBBB lommal a kötött-szövötáru gyárakról és ai ilyen árukat forgalombahozó üzletekről kiváj nunk beszélni. Az egyik cég, amelynek kötött] szövöttárukban ipartelepe, meg üzlete is van, a következőket mondotta: — Mi szegedi kereskedők, akiknek hitel} képessége van olyan jó, mint legtöbb fővárosi kereskedőnek, ugyanolyan előkelő nagy keresi kedőnél és gyárosnál szerezzük be szükség, létünkét, mint bármelv budapesti hasonló szakmáju cég. Tehát itthon is megtalálja q a vevő mindazon árucikket igen nagy válaszJ tékban. mint a budapesti kereskedőnél. Min] denki előtt közismert dolog, hogy Szegeden az úgynevezett üzleti rezsi sokkal kisebb, mini Budapesten, mert hiszen csak a házbért em| ütve, egy szegedi kereskedő feleannyit sem fizet, mint a budapesti. Annyi bizonyos, hog5| itt Szegeden, ahol a kereskedő vevőkörének legnagyobb részét személyesen ismeri, az ugy* nevezett olcsó, hibás reklámáruval nem szolgálhatja ki, mert nagyon jól tudja, hogy ezzel a vevőt csak becsaphatja. Innen származik tehát, hogy Szegeden nem lehet hallani azokról az úgynevezett occasió árakról, hanem a szegedi kereskedő szolid árakon jó áruval igyekszik vevőjét kiszolgálni. J Meglátogattunk néhány szegedi kötőtt-szövöttj áru gyárat, ahol legnagyobb meglepetésünkre két gyárban is bemutatták a budapesti ccgeli egész névsorát, amelyek szegedi kötött-szövött iparvállalatoknál szerzik be szükségleteik je\ lentékeny részét, sőt még azt is bebizonyitotH ták, hogy Szegeden csöndben dolgozó textil-) ipar egyes termékeinek a hatalmas iparral rendelkező nyugati államokban is piacot láltak. m u № Miért menne Pestre amikor itthon is beszerezhet fehérneműt, kelengyéi, sfffont és vásznat, gyermekruházat, harisnya* különlegességeket, férfikalapot, nyakkendőt, mindenféle divatcikket, sétabotot, ernyőt sokkal olcsóbban és Jobbat Pollák Testvéreknél fi