Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-08 / 179. szám

1928 augusztus V. DELMAGYARORSZAG s Az átokházi remete a havi bucsun (A Délmaggarors zág munkatársától.) A hagyományos havi búcsúknak elmaradhatat­lan látogatói a szakadozott ruháju, szelíd tekintető barna kámzsás remeték. Az Idei havi bucsun szintén megjelentek a remeték, köztük a szent életű, messze földön is Ismert átokházi remete. A középtermetűnél valami­vel nagyobb. Hosszú, lengő, barna szakállú. \ haja, mint az ősmagyaroknak, a válláig ér és zsiros. Barna, földig érő kámzsája ron­gyos, piszkos, foltozott. Sárga cingulusán vásári rőzsafflzérek: kék és sárga. Közlök < cry patinás barna, a mindennapi használatra. Ez a jobb csuklójáról csűrig le. A vállán földszínű tarisznya. Elemózsia és imakönyv van benne, meg egy nagy csomó eladásra szánt szentkép. Az átokházi remete földbe­ásott barlangban él ott künn a végtelen átokházi bnckák közölt. Nagyon szent életű, tudós, vallásos és igy szereti ts mindenki. Ő is szereti népét. A templom nagyon messze fekszik Átokházától, pap is ritkán kerfil ide az isten háta mögé és a „célszöni szögény* embereknek bizony a remetéken kivül alig nyújt valaki vallásos vigaszt. A bucsun hagyományosan az átokházi re­mete is benn volt. Szombaton hajnalban in­dult el híveivel. Nyála nem hagyta el és büszkék voltak rá. Délben már a templom hajójában helyezkedtek el. Énekeltek, Imád­koztak. Este aznfán kellemetlen meglepetés érte a templomban ájtatóskodókat. A bará­tok templomát az este leszálltával kiürítették. A korábbi években ez nem igy történt. A „keresztek" megérkezésük után azonnal a templomba vonultak be és töltötték az éjsza­kát. Az idén azonban felsőbb rendelkezésre este kilenc órakor kiszorultak az Istenházá­ból. A szegény, fáradságtól agyon csigázott búcsúsok, igy szombat este ott feküdtek szerte-széjjel a templom tövében. A templom ajtajában a pislákoló faggyú­gyertya gyér világa mellett, kis csoport ta­nyai asszony guggol. Szent éneket énekel­getnek. Húzzák, vontatják a litánia szö­vegéi : — Könyörögj érettünk — énekli egy Idős bucsasasszony. Utána kórusban válaszolják a többlek. Távolabb a Szent Istvánt ábrázoló szobor tövében, szintén gyertya pislákol. Az átokházt remete itt táborozik. A szobor tövé­ben gyűjtötte össze híveit. Két pislákoló gyertya között, öreg, elmo­sódott nyomású régi kapcsos szent könyv. A remete a könyv fölé hajol, hosszn szakállát borzolja a szél és olvassa a litánia szö­vegét. — Menyország királynéja. Istennek szent anyja könyörülj a bűnös lelkekért. A gyertya mlsztikns világításában fekete színű térdeplő asszonyok. Vontatottan ismét­lik a litánia szövegéi. A középkor miszti­kuma éledt Itt fel, minden naivitásával és fa­natikus vallásosságával. A szobor tövében ájlatoskodó remelének azonban szombaton este különös összetű­zése támadt. A litánia elmondása közben hozzálép egy hivatalos közeg s rászólt a csöndesen énekelgető szelíd tekintetű re­metére : — Azonnal hagyja el a templomteret Maga eretnek 1 A remete a váratlan támadásra ayogodtan rtiegcsókolla a feszületet, egy pillantást ve­tett az egyik barátra s tovább mondta a litá­nia megható szövegét. Mintha semmi sem lörlént volna, a hivők tovább énekeltek. Ujabb szál gyertya is ke­rült elő. — Ez az én nyájam — szólt végre a li­tánia végén a remete. Engem innen erővel eltávolitani nem lehet. — Most pedig következik a gyarló föWí ember Javát szolgáló lorettói litánia — mon­dotta a remete és szólt tovább az ének. A hivek közül többen tiltakoztak a beavatkozás ellen és a »hivatalos közeg" fenyegető sza­vakat mormolva távozott csak el. Az ájiatoskodók tovább is kitartottak a szo­bor tövében és elmélyült hittel mondták a földi * remete után a litániának a lélek mélységé­I bői iölszakadó szavait. 'A dorozsmai legények bosszúból agyonverték ellenfelüket Halálos verekedés a bél ntán. (A Délmagyarország munkatársától) J Szögi Józseffel. A bál után Szögi József társaival rl41.il/ttt lol^nUlt/lr A* hnmr m^ttkict« í nílrA DX..!.1 Kedden délelőtt jelentették az ügyészségnek, hogy Dorozsmán hétfőn este Polyák Illés tanyáján Szögi József és társai boaaznból megtámadták és bottal agyonverték Lajkó Vilmo« 22 éves legényt. A megindult csendőri nyomozás során megálla­pították, hogy a legények régi ellenségek voltak. Polyák Illés tanyáján hétfőn este egyébként du­gottbál volt A bálon teljes számben jelentek meg a dorozsmai legények, köztük Lajkó Vilmos is. A tánc közben Lajkó szóváltásba keveredett megleste Lajkó Vilmost. Rövid szóváltás titán Lajkó fejbe vágta Szögit, aki a nála lévő boltal nekirontott a szerencsétlen legénynek, aki az ü'ések sólya alatt azonnal összeesett. Szögi társai erre nekiestek a főidőn fekvő legénvnek és addií» ütötték, mig voll benne élet. A csendőri nyomozás megállapította a halálos verekedés résztvevőit, akiket még az éjszaka fo­lyamán letartóztattak és kedden délelőtt be is szállították őket az ügyészség fogházába. A nyolcszáz esztendős Grác ElO'ittsnk kezdete ( érakor a Széchenyi Moziban, 9 órakar a Korzó Mozi nyArJ helyUOgOben 1 Br.Grét-féte biraxos kölnivíz ugy illatánál, mint boraxtartalmánál fogra kitűnő hatású. Csak zárt üvegekbon kapható a 253 Szent RóKns fjyógy szertárban­Kis Uveq Ara 1-ZO. nagy Üreg Ara 2.40. Ha lexikont akarnék játszani, bizonyára ugy kellene kezdenem, hogy Grác mint emberek által lakott hely, már jóval régebbi nyolcszáz esztendő­nél. A Baedeker alapján elmondhatnám, hogy mi volt itt a rómaiak és a népvándorlás ko­rában. De hát ez egyáltalán nincs szándékomban. Nekem js, meg az olvasónak is tökéletesen ele­gendő, ha azt tudjak, hogy Grác mint város az idén nyolcszáz esztendős. A kutatók még azt js megállapították, hogy a gráci polgárok ju­n{us 23-án kapták valamelyik királytól, hercegtől, vagy mft tudom én kitől, azt a dokumentumot, amely községüket városi rangra emelte. Ennek az eseménynek az évfordulóját ünnepel} az idén a stájer főváros. öszfntén mondva, az idegen a jubiláris ün­nepségekből valami sokat nem vehet észre. A rendes sürgés-forgás, a rendes nyári idegenforga­lom, amelynek a zömét a magyarok szolgáltatják, néhány jubileumra emlékeztető képeslevelezőlap és album a papír- és könyvkereskedések és tra­fikok kirakatában, — ennyi az egész. A Mura partja, egy-két tontosabb ucoa fel van ugyan lobogózva, de ezt a szem néhány nap alatt ugy megszokja, hogy M sem. tüDik. Legfeljebb ne­künk, magyaroknak az ötlik fel, hogy a lobogók egészen magyaros impressziót keltenek. Ausztria szj De ugyanis a forradalom óta piros-fehér-piros, Stájerországé pedig fehér és zöld és a sürün egy­más mellé aggatott apró zászlók és szalagok teljesen piros-fehér-zöld benyomást ébresztenek. Jnnfu« 23-ától augusztus elsejéig volt nyitva a kiállítási parkban a nyolcszáz esztendős jubi­leumi kiállitás. Azt mondják, hogy az előkészületek során sokáig vitatkoztak, hogy nri legyen ennek a kiállításnak a tárgya és anyaga. Voltak, akik históriai vagy városfejlődési kiállítást akartak, vol­tak, akik ezt az alkalmat fokozott mértékben akarták az idegenforgalom szolgálatába állítani. Végül kisütötték a bölcsek, hogy valami prak­tikusat kell alkotni, aminek gyakorlati haszna is van és megcsinálták az energiagazdasági kiállítási. Ami azt illeti, a kiállítás szép volt. Aki a vizierő kihasználásának módozatait akarta tanul­mányozni, vagy »zért ment nyaralni, bogy a vá­ltotok villanyárammal való ellátásának problémá­ján törje a fejét, a« tényleg tanulhatott. Ha sike­rült volna elérni, amit egyesek szerettek volna, hogy a kiállítók az egész anyagot ajándékozzák * gyári technikának, akkor lett volna haszna a kiállításnak. Ez azonban nem történt meg. Igy a kiállítás megnyílt és 4>e is zárult, anélkül, hogy valami nagy látogatottságnak örvendett volna. A* egész kiállitás, mint a bezárás alkalmával írott nekrológjában egyik gráci újság megírta, legfel­jebb egyet eredményezett A háziasszonyok már eddig i* tudták, hogy a vacunrn deaner és a villanyvasaló hasznos jószágok. A kiállitás alapján most belebolondulhatnak, hogy bemutatott har­minc különböző típus közül, amely mind a ki­zárólagos jóságra tart igényt, melyiket válasszák. Az energiagazdasági kiállítást követte a kiállí­tási park főépületében a slőfer művészek képzőművészeti tárlata. Ez ¡s egy hónapig marad nyitva. Ennek az anyaga is elég gazdag és figyelemreméltó, hiszen az osztrák művészetnek számos kíválló képviselője él Grácbau és Stájerországban. A kiállítási park azonban meglehetősen távol e»ik a város centru­mától és a látogató kevés. Én például a megnyitás utáni negyedik napon délelőtt tizenegy órakor, voltam kint a tárlaton, az idő if szép volt és egyórai tartózkodás alatt összesen tizenhat lá­togatót számláltam meg. Pedig ugyanakkor bent a városban hemzsegtek az idegenek. A gráci tapasztalatokból azt a tanulságot lehet levonni, hogy vidéki városokban nem szabad ki­mondott szakkiállításokat rendezni, képzőművészeti tárlatokat pedig nem szabad messze kivinni a város központjából. Ha a képzőművészeti tárlat is bezárja a ka­puit, következik a gráci nemzetközi vásár. Ex mint minden esztendőben az idén is tiz na­pig fog tartani, de állítólag a méretek nagyobbak lesznek, mfijt a többi esztendőkben. Nyolcszáz esztendőtől és jubileumi kiállítások­tól, tárlatoktól és vásároktól függetlenül, melyek­nek értékét nagyon különbözően lehet megítélni, Grácba mégis nagyon érdemes eljönni. Minden tekintetben a legérdekesebb városok közé tarto­zik. A legdélibb fekvésű német nyelvű nagyváros, amelynek azonban már sok tekintetben olaszos a karaktere. A magyarázata az, hogy azok a Habsburgok, akik az ellenreformáció korától kezdve itt székeltek, nagyon erős kapcsolatokat tartottak fenn Olaszországgal és szívesen dolgoz­tattak olasz építőmesterekkel. Példájukat követlék a stájer főurak és rendek is és a várost tele­szórták olaszos jellegű köz- és magánépületekkel, Igy a városnak csak a régi falakon kívül eső, modern részei hasonlítanak a többi német és osztrák városhoz. De Grác még másban is olaszos jellegű, — ezt Szegeden bizonyára sokan szívesen fogják hallani, mert jogforrást lehet alkotni belőle, —. ennek a kétszázezer lakos« városnak nincs vásárcsarnoka, hanem az egész élelmiszerforgalom nyílt piaco­kon bonyolódik le. Más azonban nincs a piacokon^ csak virág és élelmlsKer. Agráci piaci életnek egy B E LVÁ ROS1 MOZI Augusztus 8, 9-én, szerdán 6« csütört.IKdu Sg SZÉCHENYI MOZI Auguszt.is 8., 9 én, szerdán és Cí8törl0k<j.i MÍ történt a papával? 7 felvonásos vigjáték. | a tenger SáíánJa tengerész dráma Jof>n Gilberttel. DON JÜAN, John Barrymoore ragy mmte. | Papucshős 8 felvonásos v;9iáték metjura cortexzei. EIOadAsok kezdete: 6, 9 árakor, vasárnap 3, 3, 7. 9 őríthor | Klfindágoit fcezdete 6-kor a Széchenyiben, 9-kor a Knrzó kertiében HKnHHnHHMBR

Next

/
Thumbnails
Contents