Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-05 / 177. szám

I 1928 angosztus 5. tJÊLMAGYARORSZAG A„REBUS" két-három nap alatt föltétlenül kipusztítja még a legelhanyagoltabb helyen ts: svábot, rusznif, hangyát. Csak beragasztott dobozt fogadfon el! Kapható mindenütt 1 Arak : Kis doboz P l.SO, közép doboz P 4.—, nagydoboz P 14.—. B>.6R x Képkeretek legolcsóbban Freimannál. 779 — UJ Időt. Surányi Miklós »A feltaláló« cimmel rendkívül érdekes művészi elbeszélést irt az Uj Idők e beti számába. Ezenkívül Csathó Kálmán és Thea von Harbou, a »A hindu síremlék« nagy­sikerű szerzőjének regénye folytatódik a lapban. Elbeszélést írtak még Andai Ernő, Csehov Antal, cikket Voinovich Géza és Siklóssy László. Az Uj Idők előfizetési ára negyedévre 6.40 pengő. Mu­tatványszamot kívánatra díjtalanul küld a kiadó­hivatal Budapest, VI., Andrássy ut 16. x Legjobban hút és legtisztább az üveg bélelésü jégszekrény Fogel Edénél. órám.. REBUS VEGYIMŰVEK Budapest, V., Báthory u. 9. — Sallai JiilHHHtn belehalt sérüléseibe. Beszá­moltunk arról, hogy a Hunyadi-tér 3. számú ház második emeletén Sallai Julianna cselédleány magára rántotta az égő gyorsforralót és életveszé­lyes sérüléseket szenvedett. A szerencsétlenül járt cselédleányt azonnal beszállították a közkórházi», ahol szombaton este kiszenvedett. x Bútort az Asztalosmesterek Bútorcsarnokában vegyen. (Szeged, Dugonics tér ff.) 12 x 3 darab levelezőlap-féoykép 3 pengő, 6 darab 5 pengő. Auer-müterem, Kólcsey-ucca 8. x Kezlvfi, sérvkőtö, haskötő. Paulusz, Iskola-u. 25. Miérl kell házaUalnl a kereskedőnek? Ékszerekel manapság csak részletre vásárolnak Igen éles szavak hangzottak cl a közelmúlt napokban a házaló kereskedelem ellen a sze­gedi kereskedelmi kamarában. Főként az ék­szerészek ellen irányultak a felszólalások akik természetesen sérelmesnek tartják azo­kat. A vita abból indult ki, hogy budapesti és külföldi ügynökök árasztják el a vidéki váro­sokat, mindenféle árukkal, de főként textil­lel és ékszerekkel, mérhetetlen kárára a vi­déki iparnak és kereskedelemnek. Ez töké­letesen igaz — mondja egyik tekintélyes sze­gedi ékszerész — és ez ellen erélyes akciót kell indítani a kamarának. A vitában azon­ban nagyon is elkalandoztak a szónokok és eltértek a tárgytól, amely a vidéki ügynökök beözőnlésének megakadályozása lett volna és végül is helybeli kereskedőkön verték el a port. — Csodálatosak voltak ezek a felszólalások <— mondotta az ékszerész —, mert mi tűrés­tagadás, kevés megértésről tanúskodnak. Alap­jában véve ma minden kereskedő részletre dolgozik, mert mind hitelez. A hitel pedig burkolt részletüzlet, abból az egyszerű okból, mert az adós nem fizeti meg egyszerre az adósságot és a hitelező boldog, ha követelésére tisztességes részleteket kap. Ez alól még az élelmiszerkereskedők sem vonják k imagukat jólehet náluk nélkülözhetetlen szükségleti cik­kekről van szó. Mennyivel hátrányosabb hely­zetben van azonban az olyan kereskedő, aki nem elsőrendű szükségleti cikkekkel foglalko­zik, mint amilyen például az ékszer. Ugyan ki vásárol ma ékszert? Ki megy be manapság az ékszerészüzletbe? Legfeljebb akinek az óra­üvege eltörik és azt kell megcsináltatnia. Ke­nyérre kell a pénz, ruhára kell a pénz, ház­bérre kell a pénz, mondják az emberek, de ékszernek nem muszáj lenni. Nekünk azonban szükségünk van az ékszerüzletre, kell a vevő nuiidenáron és ha magától nem jön be, mi vagyunk kénytelenek felkeresni. Hogy ebben mi a diffamáló, azt igazán nem tudjuk- A gyáros és a nagykereskedő sem utaztatott a regi időkben, hanem odavárta a vevőt irodá­jába. A változott viszonyok arra késztették, hogy ő keresse fel a vevőt, Sajnos, most a kis­kereskedők is kénytelenek erre az útra térni. Fel kell keresni a vevőt és még így is hitelezni kell. Ez lehet nagyon szomorú, de semmi esetre sem difíamáló a kereskedőre nézve. — A kamara állásfoglalása abban lehet csak helytálló, ha a vidéki ügynökök beözönlését akadályozza meg, mert ezek amellett, hogy nem itt fizetik a közterheket, megbízhatatlanok i-. Sajnos, a közönség nem lát ezeknek a vi­iléki ügynököknek kalkulációjába, mert ha belelátna, akkor rájönne, hogy mennyire tul­fizeti a vidéki ügynök portékáját De nincs is semmi szükség rá Szegeden, hogy ékszerekért akár Budapestre, akár külföldre menjünk. Sze­geden igazán elsőrangú ékszerüzletek állnak rendelkezésre a legszebb árukkal és nem kisebb választékkal, mint a fővárosi előkelő ékszerészek. — Ha a közönség figyelembe venné, hogy a szegedi kereskedők ugyanazoknál a gyáro­soknál szerzik be áruikat, ugyanazon az áron, mint a budapestiek, de rezsijük fele annyi sincs, mint a pestieknek, akkor gyorsan rá­jönne, hogy a szegedi ékszerkereskedők lé­nyegesen olcsóbb árakon árusítanak, mint a pestiek. Egyforma mértéket kérnek az utazók Tiszteit Szerkesztő Ur) Az Alföldi Keres­kedelmi Utazók Egyesülete, amely végre Je­lentősebb szerepei kezd játszani, az elmúlt hetekben arra kérte a kereskedelemügyi mi­nisztert, hogy adja meg tagjai részére mér biztosított 15 százalékos kedvezményt. A mi­niszter ur kérelmünket nem teljesítette, mondván, hogy a kedvezményt csak a Ma­gyar Kereskedelmi Utazók Országos Egye­sületének tagjai részére engedélyezte. Mi szegény szegedi utazók talán még Jobban küzdünk nehéz kenyerünkért, mfnt a fővárosi kollegáink, akik abba a kellemes helyzetbe Jutottak, hogy mint a Magyar Kereskedelmi Utazók Országos Egyesületének tagjai ezt a 15 százalékos utazási kedvezményt megkap­ták. Mi nem irigyeljük ezt a kedvezményt a pesti utazóktól, csak éppen kérdezzük a mi­niszter űrtől, hogy miben látja a külőnbsé' aet a budapesti és a szegedi utazó között. Hát mi nem Jár[uk nap-nap után az országot, mi nem fizetünk adót, mi nem ugyanannyi Jogon polgárai vagyunk ez államnak, mint a budapestiek? Ugy látszik nem, mert ebben az esetben nem következhetett volna be ké­relmünknek az a könyörtelen elatasitása, amely virágzásnak indult egyesületünknek csaknem valamennyi tagját sújtja. Tisztelet­tel (Alátrás.) Tisztelettel hozom a t. közönség a. b. tudomásé™ hogy Br. Jósika ucca 20. szdm a &&xamban az addig ott volt fflkereskedés helyén /. 6ó 1-én ttixlfa- és szénkereskedésf nyitottam. 513 Amidőn mindenkor a legtöbb minőségfi tüzelőanyago­kat tartva, t. közönséget a legjobb kiszolgálásról is biztoeitom, egyúttal a t. közönség szíves pártfogását kérve, vagyok kittmő tisztelettel, Caúrlk J.-né Telefoa 8—81. Mzifa- és izénkereskedó Sport SJKAKL kontra Bástya Az elmúlt vasárnap beszámoltunk arról az ellentétekről, amely legutóbb a Bástya és a SzAK között merült fel egy SzAK-játékos el­szerződése körül. Most a SzAK vezetőségétől terjedelmes nyilatkozatot kaptunk ebben az ügyben, amelyből a következő lényeges része­ket közöljük: >Az egész polémia amint ismeretes akörül forog, hogy a Bástya szerződtetni akarja a SzAK egyik amatőr játékosát, amit a SzAK vezetősége a mult és a jelen tanulságain okulva s a saját jövőjét veszélyeztetettnek lát­ván, természetesen mindenképen ellenez. A Bástya két év előtti megszervezésének, illetve a régi SzAK-játékosok leszerződtetésé­nek elmaradhatatlan következménye az lelt. hogy a SzAK több évtizedes lelkes és lanka­datlan munkájával oly sok dicsőséget szerző s a teljesítménye zenitjén álló csapata a SzAK­nak megszűnt létezni s a legjobbjaitól meg­fosztott csapat a Délvidék sportjában meg­szűnt tényező lenni ugy annyira, hogy állan­dóan tartani kellett attól, hogv a bajnoki mérkőzések során az első osztályból kiesik E következmények láttára a SzAK vezetősége a Bástya vezetőségével szóbelileg megállapo­dott, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem fog a SzAK-tól annak hozzájárulása nélkül a jövőben játékost szerződtetni Minek most a SzAK capatát ismét gyengí­teni, egy olyan játékosnak az elvételével, aki amatőr viszonylatban fejlődőképes és még jó játékos is lehet, de nem az a klasszis, akire egy első osztályú profi csapatnak — amely fel akar emelkedni — szüksége van. Hallat­szanak ugyan hangok, amelyek azt suttogják, hogy ha a Bástya nem szerződteti az illető játékost, el fog szerződni máshova, tehát a SzAK mindenképen úgyis elveszti, mi azon­ban nyugodt lélekkel állítjuk és valljuk, hogv a mi fiatal s a profi nívót meg nem ütő játé­kosunk után nem kapkodnak az egyesületek s ha mégis szerződéshez jut, csak oly mini­mális illetményben lehet része, hogy abból megélni nem lehet. Azt pedig talán egyetlen, a spothoz vala­mennyire is hozzáértő s a szóbanforgó játé­kost ismerő Bástya-rajongó sem fogja állí­tani. hogy az illető játékos a Bástya csapa­tának standard tagja lesz, már pedig, mini csak a tréningeken résztvevő tartaléknak ugyanolyan sorsa lesz, mint a hasonló ambí­ciótól fűtött, annak idején az SzTK-ból szer­ződött Kalmárnak. Ami azon tanácsot illeti, hogy lépjen SzAK ismét a játékosnevelés terére s legalább annyi gondot fordítson a játékosnevelésre, mint a lennísz-pályák épilésére s viszont ne a bajnokság vagy egycb eredményre töreked­jen, hanem a játékosok tömeges nevelésére, — az a válaszunk, hogy ittfen tanácsokrt nincs szüksége a SzAK-hoz hü maradt, saj­nos, nagyon összezsugorodott létszámú ama­tőr vezetőségnek, mert a játékosnevelés szük­ségességét mi hamarabb ludtuk és éreztük amit bizonyít az is, hogy már a Bástya meg­alakulása után mindent megtettünk a futball

Next

/
Thumbnails
Contents