Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-05 / 177. szám

s 1928 augusztus 5. Fogfájás ellen a legbiztosabb saer a *fF capsula etogenM, hogy a legmakacsabb lAI&at azonnal megszOnleaee. B61 Minden gyógyszertárban hspbaM. NEOKRATIN, igen történtek. Csak két foglalkozási ág érezte a forradalom keserveit: a tisztikar és az njságirók. A »katonák«, akik csakhamar feltűzték a vörös szalagot a sapkára és a vörös bojtot a bajonetra, gyakran megtámadták azokat a tiszteket, akik valami rangjelvényt visellek és számtalan ilyen esetben Az Est telefonon azonnali intézkedést erőszakolt ki a minisztériumtól vagy a városparancsnokságtól. Az újságírókra az volt legkellemetlenebb, hogy a faraunkások szakszervezete nagyon rávetette magát a sajtóra és egy-egy állítólagos »munkanélküli famunkás-' a legszenérmetlenebbül diktálni akarta, sőt néha diktálta is, hogy mit irjunk? Próbáltunk mi ez ellen védekezni és számos alkalommal »különítményeket« béreltünk, de azok annyit ettek-ittak s annyi kárt okoztak, (a függönyöket elégelték, íróasztalokat feltörték, stb.) hogy csakhamar lemondtunk az általak nyújtott »védelemről«. Tíz év alatt meglehetősen elterjesztették a közönség körében azt az ostoba rágalmat, hogy a forradalmat Az Est csinálta«. Az Est már régóta egy nagy kapitalista váf.alat volt, s a nagy kapitalisták forradalmat a saját országukban még sohasem csináltak. A valóság az, hogy Az Esi a háború előtt és alatt nacionalista újság volt, egészen a túlzásig; azonban nagyon sok ellenséget szerzett magának, ré.szint szükségképen, részint szükségtelenül. Az évek folyamán igen nagyra nőtt azoknak a száma, akiknek Az Est valaha »a tyúkszemére lépett;« az ily esetet a közönség igen hamar elfelejti, de az, akinek Az Est fájdalmat okozott, a maga esetére örökké emlékezni fog. Mindazok, akiknek valaha kellemetlen volt, hogy ügyükkel Az Est foglalkozott, kész örömest odaálltak azok közé, akik erre a lapra a forradalom után kigvót-békát kiáltottak. Ha például egy nő szerepelt egy szerelmi drámában, melyet Az Est 1912-ben megirt, — nem természetes-e, hogy a nőnek fivére vagy atyja 1920-ban segített harsogni, hogy 'igenis Az Est hozta reánk a forradalmat és Trianont. Egyéni, személyi okból legalább százezer ember gyűlöli Az Estet, de igen bölcsen <gyik sem áll elő a saját sérelmével, hanem mind »nemzeti és keresztény« jelszavakat hangoztatva terjeszti rágalmait vagy hangoztatja * szidalmait. Nemzeti és keresztény szempontból Az Est van olyan ártatlan, mint bármely más újság a világon, — de nem állítom azt, hogy Az Est semmi hibát nem követett el. Az Est egyik nagy hibája volt, hogy Fényes László működését nem ellenőrizte. Fényes László igen tisztességes és feltétlenül jóhiszemű ember; sajnos, csak igen közepes tehetségű iró és még ? ajnosabb, hogy volt egy nagy hibája: gyenge volt az ítélőképessége. Az ilyen embernek nem .szabad ellenőrzés nélkül a kezébe adni a tollat. Fényes ezzel szemben arra hivatkozik, hogy éppen ellenkezőleg, ő okiratokat követelt minden panaszostól, aki hozzá fordult és tele volt a szobája iratszekrényekkel, melyekben a »bizonyítékok- össze voltak j'yüjtve. Azonban számításon kívül hagyta, hogy nemcsak az emberek hazudhatnak, hanem az írások is és hogy az igazság nem azon lordul meg, hogy mit mondanak vagy mit irnak az emberek, hanem azon, hogy szavaikat hogyan tudja megvizsgálni az, aki ítélni akar felettük. Nem hiszem, hogy sok embert ártatlanul üldözött volna Fényes, de azt vallom, hogy sok embert igen jelentéktelen dolog injait üldözött oly időkben, mikor a háború miatt a felsőbb hatóságok a sajtóban ismertelett legkisebb visszaélést •v agy hanyagságot is szigorúan torolták meg. Ha egy hadbavonultnak a felesége husz krajcárral kevesebbéit kapott, mint kellett volna, — panaszt tett Fényes Lászlónál. Fényes erre elutazott a vonaton Adonyba, onnan három óra hosszat gyalogolt Seregélyesig rekkenő hőségben s irt a »rettentő visszaélésről« egy egész oldalt Az Est-be, pedig esetleg csak elnézésből eredő hibáról vagy hanyagságról volt sző. Nagyon sok közigazgatási tisztviselő csa'ádja keserűen gondol vissza azokra az időkre. Salusinszky szerkesztő annyira tisztában volt ezekkel a dolgokkal, hogy Fényesnek ki kellett lépnie a szerkesztőségből. Mint külső munkatárs azonban tovább dolgozott, nemcsak azért, mert a nép pártfogóját látta benne, hanem azért is, mert jóhiszeműségéről Miklós Andor teljesen meg volt győződve. Hogy Fényes végül túlértékelte munkáját, az érthető, mert volt idő, mikor a kormány tagjai közül többen — élükön a miniszterelnökkel — talán több időt töltöttek Az Est szerkesztőségében, mint a saját minisztériumukban. Volt Az Est szerkesztőségében egy »defaitista« is: Kéri Pál. <3 volt a legelső, aki arról kezdett beszélni, hogy a háborút elveszítjük és hogy »világforradalom« lesz. Igen sajátszerű egyéniség volt: csúf, de elegáns fiu, — nagyszerűen tudott öltözködni Arisztokratákkal szeretett érintkezni, de gyűlölte őket. Azt hallottam róla, hogy az apja Schoszberger báró komornyikja volt, — korán megtanulta tehát, hogy mikor milyen mellényt kell viselni és mivel jobban megtanult franciául, mint báró Schoszberger, hamar megtanulta a bárókat és grófokat lenézni. Nagyon cinikus ember volt, abszolút tagadója minden morálnak, de igen ötletesek voltak a nyakatekert magyarsággal irott cikkei. 1918 nva-áig a legkifogásta'anabb,sőt gyakran nacionalista szellemben irta vezércikkeit, attól kezdve a »békét« sürgette és tőle telhetően marta azokat, akik szerinte a békének útjában állottak. Nagyjában ugyanily irányt követett Szép Ernő is, akinek fejlettebb volt az irásmüvészele és magyarabb volt a nyelve. Az úgynevezett »deslrukliv« hatást azonban Kéri Pál cikkei gyakorolták a közönségre. Szerintem Az Estnek teljesen joga volna arra hivatkozni, hogy »cenzúra volt, minden sort, amit közöltünk, előzetesen jóváhagytak.« Akkor, amikor Az Est ma kifogásolt cikkei megjelentek, Az Est fogadószobájában hemzsegtek a miniszterek s nem kevesen Jártak fel hozzánk barátságuk dokumentálása céljából olyan urak is, akik a kurzus alatt lettek miniszterek. Miért nem szóltak akkor, 1918 őszén, hogy nem helyesük Az Est cikkeit? Velük szemben az erkölcsi fölényt Az Est oldalán látom. A valóságot meghamisító hadi jelentések és a teljesen elhibázott katonai intézkedések szintén erősen táplálták a »destrukciót*. Például 1918 nyarán kivégeztek Kecskeméten egy katonaszökevényt; egy igen illetékes katonai parancsnokság egyenesen követelte, hogy Az Esi egyik munkatársa utazzék le Kecskemétre s a kivégzésről »igen részletes« tudósítást irjon. Kétségtelenül »elrettentésül« sürgették ezt a cikket, mert a katonaszökevények száma már igen nagy volt. Faragó Miklós* kollegám igen drámai stílusban irta le a kivégzést, mely nem a katonákat rettentette el a szökéstől hanem a közönséget a háborútól és mindentől, ami a háborúval vele jár. Az, hogy Az Est »csűggesztőleg hatott a katonaságra, — közönséges ostobaság. Már akkor minden el volt veszve, mikor az első »csüggesztő szó« elhangzott és százszor csüggesztőbb hangon irtak a németek és osztrákok. Hogy az ellenség repülőgépről dobálta Az Est példányai' a fron. ton levő katonáink közé. azt gyakran hallót ttam, de sohasem értettem, mert az ellenség nem kaphatott példányokat Az Est-bői. a mi tábori postánk ellenben ígyen szállította Az Estet a fronton levő katonáinknak; miért kellelt volna renülőgépen szálli'ani Olaszországon át azt a lapot, melyet a mi tábori postánk expressz küldemény gyanánt ingyen szállított? Idioljzmus, gonosz indulat, bűntudat, a leleplezéstől való félelem, bosszúvágy és konkurrcneia, — ime ezekből az elemekből alakult ki a legtöbb hajsza, mely a nagy sorstragédia befejezésekor nálunk is, más országokban is a bűnbakok után megindult. Kéri Pál a forradalom előtt két nappal járt utoljára Az Est szerkesztőig'ben. 1918 november 1-én már nem jelentkezett a fizetéséért,, a lap kötelékéből önként kilépett Ha három hónappal előbb lépett volna ki, ez Az Est-nek 1919— 20-ban »minden pénzt megért volna.« Irgalmain a ballamtóí vasutas parcelláit leörül (A Délmagyarország munkatársától) A Máv. Házépítő Szövetkezet, amely 1921-ben alakult meg, 214 négyszáznegyvenhat négyszögöles parcella felett rendelkezik a városi bérföldekből, a fűtőház mellett az úgynevezett Hatytyas ballágí-tón. A parcellákat kilencvenkilenc- ! éves bérletül kapják, akik házat építenek rájuk és | eddig mintegy száz ház épült fel ena a (elepen. i A bérlők csupa kisemberek, akiknek havi jőve- 1 delme 65 és 240 pengő között ingadozik. Ez az egyik magyarázata, hogy az eltelt hét év alitt mindössze százan tudtak házat épiteni, de ezek js csak olyan módon, hogy hosszú idő fog eltelni, amíg az építéssel kapcsolatosan felvett kölcsönt vjssza tudják majd fizetgetni. Ilyen körülmények között érthető, hogy nagy izgalmat vált ki a bérlők között minden megmozdulás, amiből helyzetük rosszabbodására következtetnek és valóságos izgalommal tárgyalják a Házépítő Szövetkezet szombat délutáni rendkívüli közgyűlésének eseményeit és határozatát. A rendkívüli közgyűlésen Hauser Rezső Sándor szövetkezeti elnök elnökölt és arról volt szó, hogy átváltoztassák-e az örök bérletet tulajdonná. Az elnökség azt az álláspontot portálta, hogy a bérfóldek tulajdonának megszerzése végett tárgyaiárt kell kezdeni a várossal, mig többen ellene voltak ennek az álláspontnak, összesen negyvennyolc szövetkezeti tag jelent meg és harmincnégyen a várossal való tárgyalás megkezdése mellelett Mór ás Fia r.!. éra-, ékszer-, arany, ezüst- és miilpari tárovak raktára 280 Kelemen ucca 11. Árban, választékban és minőségben utólérheleflen. lett, tizennégyen pedig ellene szavaztak. Az elnökség tehát felhatalmazást kapott a tulajdonjogi tárgyalás megkezdésére, de ez a határozat nagy i/fP»lma) kelteit nemcsak azok körében, akik n közgyűlésen jutottak kisebbségbe, hanem a távolmaradottak közölt ís. Ezeknek az az álláspontjuk, hogy semmi érl?Ime, hagy az »rökWrJcteí éppen a mai nehéz viszonyok knzöt; akarják átváltoztatni tulajdonná. Azoknak, akik a házukat már felépitették, először az ezídőszerínt rájuk nehezedő adósságokat kell rendezni és legfeljebb nyolc-tíz év múlva jutnak abba a helyzetbe, hogy a bérföldek megvásárlása ról tárgyaljanak A tíz pengő hatvan fillér évi bt ;szerjntük egyébként sem sok. Nagy teher azon ban, hogy a szövetkezet ré zérc évj tizenöt pengői kell fízetniök kezelési költség cimén, havi egy pengőt pedig közüzemi pótlék cimén. Általába > arra js kíváncsiak a bérlők, hogy muszáj-© nekik a szövetkezetben tagok gyanánt megmaradni, mikor ez a tagság rájuk nézve terhes és a várossal való viszonyukban se rájuk, se a városra nézve nem jelent előnyt. A tanácsnak, ha ez a kérdés eléje került, mindenesetre a kisegzisztenciák érdekeire való tekintettel kell kezelni ezt a kérdést. Aligha tudná bárki is elfogadható okát szolgáltatni annak, hogy miért kelljen megbolygatni ezt az örftkbérieli viszonyt, amely a bérlőket kielégíti és megnyugtatja és a város érdekeivel sem ellenkezik. Szörmebundika alakit, javít, megóv Cserép, Raformátua-palot». íl