Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-05 / 177. szám

1928 augusztus 5. Offf JW* CVAHÖBSgilfir Az istenneves temetések ujabb botránya Egy napszámosnak kölcsönkért kocsin kellett kivinni a temetőbe kis gyermekének holttestét, mert a vállalkozó halottas kocsija nem Jelentkezett (A Délmagyarország munkatársától.) Közel | két hete a Délmagyarország cikksorozatban ! mutatott rá az úgynevezett istenneves teme­tések körül tapasztalható botrányos állapo­tokra. A cikkek következményeképpen több oldalról is megindult a vizsgálat, azonban azoknak eredményét eddig nem közölték a nyilvánossággal. Feltételezhető volt, hogy a bullák temetése körül a jövőben nem történ­nek meg botrányos mulasztások, ngy látszik azonban, hogy a szerződéses temetési vállal­kozó a folyamatba tett vizsgálat ellenére sem telfesiti szerződés­ben vállalt kötelezettségét, mert szombaton egy istenneves hulla ismét furcsa körülmények között jutott ki a te­metőbe. Goda István feketeszéli napszámosnak csü­törtökön reggel kisleánya halt meg a gyermek­klinikán. Az egyéves kis halott átkerült a hullaházba és a hatgyermekes családapa isten­neves temetést kapott a várostól. A hulla­házban még pénteken reggel kértek a vállal­kozótól koporsót, a temetést pedig szombaton reggel 8 órára tűzték ki A koporsót azonban hiába vár­ták. Pénteken nem küldte ki a vállalkozó. A halott hozzátartozói szombaton reggel 7 órakor megjelentek a hullaházban és vártak a koporsóra, a temetésre. Negyedkilenckor meg­jelent a plébánia lelkésze, de koporsónak, kocsinak ekkor sem volt hire. A pap beszen­telte a holttestet és eltávozott, a család pe­dig várt, egyre várt. Tiz órakor megérkezett végre a koporsó, megjött a fakereszt is má­zolt betűkkel, az előirás szerint vésett be­tűket kell alkalmazni. Kocsi azonban még mindig nem volt, 11 órakor sem és 12-kor sem. A kis család ekkor már nagy izgalmak közepette várakozott és miután látta, hogy itt temetés nem lesz délelőtt, (eltették kis halottinkat egy köl­csönkért kocsira és azon ma­guk vitték ki a temetőbe elhunyt kts leányukat. A temetkezési vállalkozó kocsija szomba­ton délután 6 órakor jelentkezett Ele lehet-e léptetni a közgyűlés által visszatartott városi tisztviselőt? fl javadalmi hivatal vezetőiének különös előléptetése (A Délmagyarország munkatársától.) A májusi közgyűlés, mint talán emlékezetes, szol­gálatába visszatartani Bózsó ödönt, a java­tíalmi hivatal vezetőjét. Bózsó Ödönnek meg­volt a teljes szolgálati ideje s igy a teljes rvugdij élvezetére szerzett jogot. A minisz­teri rendelet értelmében nyugellátásban része­sitendök azok a tisztviselők, akik szolgálati idejükkel a fizetésűkkel egyenlő összegű nyug­díjra szereztek jogot. A nyugdijbizottság meg­hallgatása után a számvevőség jelentése alap­ján a város tanácsa előterjesztést is tett Bózsó Ödön nyugdíjazása iránt, a város közgyűlése — ne keressük most, hogy milyen előzmények után —, ugy határozott, hogy a javadalmi hivatal vezetőjét egy évig visszatartja még a szolgálatban. A közgyűlés határozatának az erre vonat­kozó miniszteri rendelet s az ezzel teljesen összhangzó városi nyugdijszabályrendelet sze­rint az az értelme, hogy a törvényhatóság | a teljes nyugdijára megéreti tisztviselőt régi ' beosztásában és addig élvezett fizetésében még egy évig szolgálatában kívánja tartani. Az a kifejezés, hogy »szolgálatban marad* eem értelmezhető másként, minthogy a közszol­gálathoz fűződő változatlan tartalmú viszony­ban az addig viselt hivatalának s az addig élvezett fizetésének valtozatlan megtartásával kívánja továbbszolgálatát a nyugdíj követelé­sére igényjogosult tisztviselőtől a váiros közön­sége. Abból is kitűnik ennek az álláspontnak helyessége, hogy az a tisztviselő, aki teljes fizetésével mehet nyugdíjba, ha szolgálatba marad is, nem köteles tovább nyugdíjjárulékot fizetni s fi/e'éséből sem a törzs, sem az állandó nyugdíjjárulék nem vonható le. Bózsó ödön akkor, amikor teljes nyugdijára jogot adó szolgálati idejét kitöltötte, a VIII. fizetési osztályba volt besorozva. A VIII. fize­tési osztályban volt akkor is, amik«- a város törvényhatósága a szolgálatban egy érre visz­szatartani rendelte. Alig hozta azonban meg határozatát a közgyűlés, Bózsó Ödönt a város tanácsa a teljes nyugdíj követelésére jogol adó szolgálati idő utáni szolgálatára való te­kintetlel a hetedik fizetési osztályba sorozta. Ez a nyugállapotban való előléptetés tel­jesen precedens nélküli s az irányadó jog­szabályokkal nem is egyeztethető össze. A városházán igen sok szóbeszédre is ad alkal­mat ez az előléptetés, amire a városi közszoí gálatban még nem volt példa. Hivatkoznak — teljes joggal — arra is, hogy a közgyűlésnek a javadalmi ügyvezetőt visszatartó határozata, anélkül.,hogy a közgyűlés ezt akarta s anélkül, hogy tudta volna, a város anyagi érdekei I károsította meg a városi tanácsnak most is­mertelett különös határozata folytán. Ha Ugyanis Bózsót szolgálali idejének kitöltése után nyugdíjazzák s a szolgálatban nem tart­ják vissza, akkor a város egy nyol­cadik fizetési osztályba sorozott tisztviselő nyugdiját köteles kiszolgáltatni, annak követ keztében azonban, hogy a szolgálatban vissza­tartotta, hetedik fizetési osztályba sorozott tisztviselő nyugdiját köteles viselni A köz­gyűlés nem azért tartotta vissza az ügyvew ahhoz, hogy a visszatartott egy esztendőből léptesse egy fizetési osztállyal, hanem nyil­vánvalóan — ha már egyéb okokat nem aka­runk keresni — azért, hogy legalább egy évre megtakarítsa vagy Bózsó nyugdiját, vagy utódának fizetését. A városi tanács gaval­léros jóvoltából, a miniszteri rendelet és a szabályrendelet ellenére, most igy károsodik a város közönsége a közgyűlés jóindulatának kihasználásával. Ez a káros precedens sürgős revízióra szo­rul. A számvevőség hü sáfárja lévén a város közvagyonának, bizonyára tiltakozni fog az ellen, hogy ilyen jogosulatlan előnyökhöz jus­sanak egyesek a város közvagyonának ter­hére. A szolgálatát kitöltött tisztviselőnek joga van szolgálatánalc ntolsó hat hónapját szabad ságon tölteni. Bózsó Ödönnek is joga van tőt, hogy a visszatartás után a tanács még elő csak hat hónapot töltsön el hivatalában. Meg­éri-e a városnak ez a hat hónappal meghosr­szabbitott szolgálat azt a terhet, hogg a nyol­cadik fizetési osztály helyett a hetedik fize­tési osztálynak megfelelő nyugdijat fizessr előre nem látható ideig s ezáltal még vesze­delmes és káros precedenst teremtsenT Ha ez a kirívó példa nem nyer orvoslást, a köz­gyűlés bizonyosan óvatosabb lesz a tisztvise­lők visszatartásában s legalább is azt fogja kikötni, hogy nem is a közszolgálat érdeké­ben, de egyedül a város közönsége és közva­gyona sérelmére ne léptessék elő azt a tiszt­viselőt, akit szolgálatában visszatartott sok panaszba, amivel mindig hasították s ki­adta törvénybe a csillagoknak, hogy az ő nya­kára nem szabad többet járni, válasszanak maguk között követeket s majd azok lesznek a többiek szószólói az ő szent szine előtt. Hát meg volt a követválasztás az égen s a Ka­szás, a Fiastyúk, a Fél kenyér-csillag, meg a töb­bi szegénysoron levő népség a Holdat választotta meg követnek, aki füt-fát igért nekik. A Kaszást azzal biztatta, hogy ezentúl magának kaszál, a I'élkenyeret azzal csalogatta, hogy egész kenyér lesz belőle, a Fiastyúkot meg azzal vette le a lá­báról, hogy ami nagy üresség van az égen, azt mjnd főiparcelláztatja a fiai közt. 1 Persze ez mind csak olyan kortesbeszéd volt, ami eszébe se jutott többet a Holdnak, ahogy megvolt a nagy kivilágítás és átvette a mandátu­mot, Azt nem lehet mondani, hogy csak a napot lopta volna, mert jött-ment eleget, kijárt-bejárt hol az egyik bolygó kapuján, hol a másikén, hoz­zá dölgölődzött minden főrangú csillaghoz s a nagy furakodásban utoljára kikopott a könyökén az ««üst mente. — Ejnye de lerongyositott engem a közszolgá­lat, — vette észre egyszer, amikor meglátta ma­gát a patak tükrében, — muszáj lesz oj ruhát hasjttatuom magamnak a Rák szabóval. A csillagok közül ugyanis csak a Rák van olló­val ellátva, tehát ő üz szabóipart. (A Skorpiónak js van ugyan ollója, de azzal csak hivatalos la­oot lehet irni, másra nem Igen használható.) Rák szabó nagy ollócsattogtatással fogadta a tekintélyes vendéget és mindjárt körülnyalábolta a centiméterrel a tekintélyét — Jó húsban tetszik lenni uraségodn&k, alig fut­ja a méter, — simogatta a bajuszát nem lehetne egy kicsit beszivní a pocakot? — Nem engedi az elvem, — Szuszogta gőgösen a Hold, a Rák szabó pedig azt se tudja ijedtében, melyik lábán álljon. Kérte nagyon az engedelmet, nem akart ő semmi rosszat, inkább jót akart de hát ő csak együgyű kisiparos, mit tudhatja ő, hogy az ilyen magas uraságok elvvel élnek, az dagasztja őket ilyen szépre. — Jó, jó, — enyhült meg a magas uraság, — az a fő, mester, hogy minél előbb meglegyen a ruha és ki ne szabjon belőle. Két hétnél előbb nem Ígérhette a ruhát Rák szabó, mert messziről kell hozni az ezüstkel­mét, a Tejnt végiből, a«on pedig nehéz a járás, sok helyen ki van lyukadozva, föl kellene töl­tetni csillagmorzsával, jó lenne, ha valami nagy­hátu ember fölkarolná a szegények ügyét és szót szólna értük az útügyi hatóságoknál. Persze a Hold ügyet se vetett erre az inséges sopánkodásra, odafüttyentett egy üstököst és el­vitette magát a Hajócsillagba, erről tanulmányozta két hétig a hulló csillagokat, mint kivándorlási biztos, akkor állított be ruhát próbálni. De vé­kony volt a jámbor és görbe, mint a sóskifli. Nem is ismert rá a Rák szabó, aki éppen az ezüst­mentét vasalgatta a pullon és csak ngy a pápa­szem fölül pislantott rá. — Menjen kend tovább egy házzal. Itt tik>s a kéregetés. — Uccu bocskor, ne tüsszögj, — mordult rá a Hold és csak erre kapta le a szabó a sapkáját I gondolván magában, hogy ez valami nagy nr lehet, mert nagyon goromba. — Miben lehetek szolgálatára uraságodnak? — Próbálni jöttem. Ezt az ezüst mentét ni. Rák szabónak mjnd a két bajusza égnek me­redt az ijedtségtől, de azért, csak ráhullajtotta a gyönyörű ruhát a Holdra. Persze ugy lógott rajta, mint paszulykarón a bakaköpöüyeg. — Kicsit megtetszett lappadni uraságodnak. Nem lehetne fölfujni a pocakot? — Nem megmondtam már a múltkor, hogy nem engedi ®z elvemi — peckeskedett a Hold. — Ne tátogjon annyit, mester, hanem vegyen ha­mar uj mértéket két hét múlva újra benézek. Be is nézett, de uramfia, megint olyan gömbölyű volt, hogy csak ugy gurult, mint a labda s még bele se bujt a drága szép ruhába, mikor már ugy szélfeszült rajta, mintha pókhálóból szabták volna. — Uj mértéket, mester! — parancsolta fölfuval­kodva . — Hát ax istennyila, aki beleüt az urba, meg • kitanulhatatlan elvébei — szögezte neki RáV szabó a szuronybajuszát. — Elmenjen innen, még« szépen van, mert ugy vágom bele az ollót, hogy mingyárt kilyukad elvestül. Hát micsoda elv az, amelyik hol hordóvá dagad az nrban, hol a ge rincéhei szárad? A Hold megszégyelte magát, kifordult a szabó műhelyből és nem próbált többet uj meutét sza batni magának, csak a régiben élte világát. Aki nem hiszi, láthatja a Saját szemivel, hogy most is az a régi gunva van rajta, amelyiknek kiko­pott a könyöke. De már azt nem mondom meg Hogy ezt a mesét hol mesélik a HpldróL

Next

/
Thumbnails
Contents