Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-05 / 177. szám

1928 augusztus 5. Offf JW* CVAHÖBSgilfir Az istenneves temetések ujabb botránya Egy napszámosnak kölcsönkért kocsin kellett kivinni a temetőbe kis gyermekének holttestét, mert a vállalkozó halottas kocsija nem Jelentkezett (A Délmagyarország munkatársától.) Közel | két hete a Délmagyarország cikksorozatban ! mutatott rá az úgynevezett istenneves temetések körül tapasztalható botrányos állapotokra. A cikkek következményeképpen több oldalról is megindult a vizsgálat, azonban azoknak eredményét eddig nem közölték a nyilvánossággal. Feltételezhető volt, hogy a bullák temetése körül a jövőben nem történnek meg botrányos mulasztások, ngy látszik azonban, hogy a szerződéses temetési vállalkozó a folyamatba tett vizsgálat ellenére sem telfesiti szerződésben vállalt kötelezettségét, mert szombaton egy istenneves hulla ismét furcsa körülmények között jutott ki a temetőbe. Goda István feketeszéli napszámosnak csütörtökön reggel kisleánya halt meg a gyermekklinikán. Az egyéves kis halott átkerült a hullaházba és a hatgyermekes családapa istenneves temetést kapott a várostól. A hullaházban még pénteken reggel kértek a vállalkozótól koporsót, a temetést pedig szombaton reggel 8 órára tűzték ki A koporsót azonban hiába várták. Pénteken nem küldte ki a vállalkozó. A halott hozzátartozói szombaton reggel 7 órakor megjelentek a hullaházban és vártak a koporsóra, a temetésre. Negyedkilenckor megjelent a plébánia lelkésze, de koporsónak, kocsinak ekkor sem volt hire. A pap beszentelte a holttestet és eltávozott, a család pedig várt, egyre várt. Tiz órakor megérkezett végre a koporsó, megjött a fakereszt is mázolt betűkkel, az előirás szerint vésett betűket kell alkalmazni. Kocsi azonban még mindig nem volt, 11 órakor sem és 12-kor sem. A kis család ekkor már nagy izgalmak közepette várakozott és miután látta, hogy itt temetés nem lesz délelőtt, (eltették kis halottinkat egy kölcsönkért kocsira és azon maguk vitték ki a temetőbe elhunyt kts leányukat. A temetkezési vállalkozó kocsija szombaton délután 6 órakor jelentkezett Ele lehet-e léptetni a közgyűlés által visszatartott városi tisztviselőt? fl javadalmi hivatal vezetőiének különös előléptetése (A Délmagyarország munkatársától.) A májusi közgyűlés, mint talán emlékezetes, szolgálatába visszatartani Bózsó ödönt, a javatíalmi hivatal vezetőjét. Bózsó Ödönnek megvolt a teljes szolgálati ideje s igy a teljes rvugdij élvezetére szerzett jogot. A miniszteri rendelet értelmében nyugellátásban részesitendök azok a tisztviselők, akik szolgálati idejükkel a fizetésűkkel egyenlő összegű nyugdíjra szereztek jogot. A nyugdijbizottság meghallgatása után a számvevőség jelentése alapján a város tanácsa előterjesztést is tett Bózsó Ödön nyugdíjazása iránt, a város közgyűlése — ne keressük most, hogy milyen előzmények után —, ugy határozott, hogy a javadalmi hivatal vezetőjét egy évig visszatartja még a szolgálatban. A közgyűlés határozatának az erre vonatkozó miniszteri rendelet s az ezzel teljesen összhangzó városi nyugdijszabályrendelet szerint az az értelme, hogy a törvényhatóság | a teljes nyugdijára megéreti tisztviselőt régi ' beosztásában és addig élvezett fizetésében még egy évig szolgálatában kívánja tartani. Az a kifejezés, hogy »szolgálatban marad* eem értelmezhető másként, minthogy a közszolgálathoz fűződő változatlan tartalmú viszonyban az addig viselt hivatalának s az addig élvezett fizetésének valtozatlan megtartásával kívánja továbbszolgálatát a nyugdíj követelésére igényjogosult tisztviselőtől a váiros közönsége. Abból is kitűnik ennek az álláspontnak helyessége, hogy az a tisztviselő, aki teljes fizetésével mehet nyugdíjba, ha szolgálatba marad is, nem köteles tovább nyugdíjjárulékot fizetni s fi/e'éséből sem a törzs, sem az állandó nyugdíjjárulék nem vonható le. Bózsó ödön akkor, amikor teljes nyugdijára jogot adó szolgálati idejét kitöltötte, a VIII. fizetési osztályba volt besorozva. A VIII. fizetési osztályban volt akkor is, amik«- a város törvényhatósága a szolgálatban egy érre viszszatartani rendelte. Alig hozta azonban meg határozatát a közgyűlés, Bózsó Ödönt a város tanácsa a teljes nyugdíj követelésére jogol adó szolgálati idő utáni szolgálatára való tekintetlel a hetedik fizetési osztályba sorozta. Ez a nyugállapotban való előléptetés teljesen precedens nélküli s az irányadó jogszabályokkal nem is egyeztethető össze. A városházán igen sok szóbeszédre is ad alkalmat ez az előléptetés, amire a városi közszoí gálatban még nem volt példa. Hivatkoznak — teljes joggal — arra is, hogy a közgyűlésnek a javadalmi ügyvezetőt visszatartó határozata, anélkül.,hogy a közgyűlés ezt akarta s anélkül, hogy tudta volna, a város anyagi érdekei I károsította meg a városi tanácsnak most ismertelett különös határozata folytán. Ha Ugyanis Bózsót szolgálali idejének kitöltése után nyugdíjazzák s a szolgálatban nem tartják vissza, akkor a város egy nyolcadik fizetési osztályba sorozott tisztviselő nyugdiját köteles kiszolgáltatni, annak követ keztében azonban, hogy a szolgálatban visszatartotta, hetedik fizetési osztályba sorozott tisztviselő nyugdiját köteles viselni A közgyűlés nem azért tartotta vissza az ügyvew ahhoz, hogy a visszatartott egy esztendőből léptesse egy fizetési osztállyal, hanem nyilvánvalóan — ha már egyéb okokat nem akarunk keresni — azért, hogy legalább egy évre megtakarítsa vagy Bózsó nyugdiját, vagy utódának fizetését. A városi tanács gavalléros jóvoltából, a miniszteri rendelet és a szabályrendelet ellenére, most igy károsodik a város közönsége a közgyűlés jóindulatának kihasználásával. Ez a káros precedens sürgős revízióra szorul. A számvevőség hü sáfárja lévén a város közvagyonának, bizonyára tiltakozni fog az ellen, hogy ilyen jogosulatlan előnyökhöz jussanak egyesek a város közvagyonának terhére. A szolgálatát kitöltött tisztviselőnek joga van szolgálatánalc ntolsó hat hónapját szabad ságon tölteni. Bózsó Ödönnek is joga van tőt, hogy a visszatartás után a tanács még elő csak hat hónapot töltsön el hivatalában. Megéri-e a városnak ez a hat hónappal meghosrszabbitott szolgálat azt a terhet, hogg a nyolcadik fizetési osztály helyett a hetedik fizetési osztálynak megfelelő nyugdijat fizessr előre nem látható ideig s ezáltal még veszedelmes és káros precedenst teremtsenT Ha ez a kirívó példa nem nyer orvoslást, a közgyűlés bizonyosan óvatosabb lesz a tisztviselők visszatartásában s legalább is azt fogja kikötni, hogy nem is a közszolgálat érdekében, de egyedül a város közönsége és közvagyona sérelmére ne léptessék elő azt a tisztviselőt, akit szolgálatában visszatartott sok panaszba, amivel mindig hasították s kiadta törvénybe a csillagoknak, hogy az ő nyakára nem szabad többet járni, válasszanak maguk között követeket s majd azok lesznek a többiek szószólói az ő szent szine előtt. Hát meg volt a követválasztás az égen s a Kaszás, a Fiastyúk, a Fél kenyér-csillag, meg a többi szegénysoron levő népség a Holdat választotta meg követnek, aki füt-fát igért nekik. A Kaszást azzal biztatta, hogy ezentúl magának kaszál, a I'élkenyeret azzal csalogatta, hogy egész kenyér lesz belőle, a Fiastyúkot meg azzal vette le a lábáról, hogy ami nagy üresség van az égen, azt mjnd főiparcelláztatja a fiai közt. 1 Persze ez mind csak olyan kortesbeszéd volt, ami eszébe se jutott többet a Holdnak, ahogy megvolt a nagy kivilágítás és átvette a mandátumot, Azt nem lehet mondani, hogy csak a napot lopta volna, mert jött-ment eleget, kijárt-bejárt hol az egyik bolygó kapuján, hol a másikén, hozzá dölgölődzött minden főrangú csillaghoz s a nagy furakodásban utoljára kikopott a könyökén az ««üst mente. — Ejnye de lerongyositott engem a közszolgálat, — vette észre egyszer, amikor meglátta magát a patak tükrében, — muszáj lesz oj ruhát hasjttatuom magamnak a Rák szabóval. A csillagok közül ugyanis csak a Rák van ollóval ellátva, tehát ő üz szabóipart. (A Skorpiónak js van ugyan ollója, de azzal csak hivatalos laoot lehet irni, másra nem Igen használható.) Rák szabó nagy ollócsattogtatással fogadta a tekintélyes vendéget és mindjárt körülnyalábolta a centiméterrel a tekintélyét — Jó húsban tetszik lenni uraségodn&k, alig futja a méter, — simogatta a bajuszát nem lehetne egy kicsit beszivní a pocakot? — Nem engedi az elvem, — Szuszogta gőgösen a Hold, a Rák szabó pedig azt se tudja ijedtében, melyik lábán álljon. Kérte nagyon az engedelmet, nem akart ő semmi rosszat, inkább jót akart de hát ő csak együgyű kisiparos, mit tudhatja ő, hogy az ilyen magas uraságok elvvel élnek, az dagasztja őket ilyen szépre. — Jó, jó, — enyhült meg a magas uraság, — az a fő, mester, hogy minél előbb meglegyen a ruha és ki ne szabjon belőle. Két hétnél előbb nem Ígérhette a ruhát Rák szabó, mert messziről kell hozni az ezüstkelmét, a Tejnt végiből, a«on pedig nehéz a járás, sok helyen ki van lyukadozva, föl kellene töltetni csillagmorzsával, jó lenne, ha valami nagyhátu ember fölkarolná a szegények ügyét és szót szólna értük az útügyi hatóságoknál. Persze a Hold ügyet se vetett erre az inséges sopánkodásra, odafüttyentett egy üstököst és elvitette magát a Hajócsillagba, erről tanulmányozta két hétig a hulló csillagokat, mint kivándorlási biztos, akkor állított be ruhát próbálni. De vékony volt a jámbor és görbe, mint a sóskifli. Nem is ismert rá a Rák szabó, aki éppen az ezüstmentét vasalgatta a pullon és csak ngy a pápaszem fölül pislantott rá. — Menjen kend tovább egy házzal. Itt tik>s a kéregetés. — Uccu bocskor, ne tüsszögj, — mordult rá a Hold és csak erre kapta le a szabó a sapkáját I gondolván magában, hogy ez valami nagy nr lehet, mert nagyon goromba. — Miben lehetek szolgálatára uraságodnak? — Próbálni jöttem. Ezt az ezüst mentét ni. Rák szabónak mjnd a két bajusza égnek meredt az ijedtségtől, de azért, csak ráhullajtotta a gyönyörű ruhát a Holdra. Persze ugy lógott rajta, mint paszulykarón a bakaköpöüyeg. — Kicsit megtetszett lappadni uraságodnak. Nem lehetne fölfujni a pocakot? — Nem megmondtam már a múltkor, hogy nem engedi ®z elvemi — peckeskedett a Hold. — Ne tátogjon annyit, mester, hanem vegyen hamar uj mértéket két hét múlva újra benézek. Be is nézett, de uramfia, megint olyan gömbölyű volt, hogy csak ugy gurult, mint a labda s még bele se bujt a drága szép ruhába, mikor már ugy szélfeszült rajta, mintha pókhálóból szabták volna. — Uj mértéket, mester! — parancsolta fölfuvalkodva . — Hát ax istennyila, aki beleüt az urba, meg • kitanulhatatlan elvébei — szögezte neki RáV szabó a szuronybajuszát. — Elmenjen innen, még« szépen van, mert ugy vágom bele az ollót, hogy mingyárt kilyukad elvestül. Hát micsoda elv az, amelyik hol hordóvá dagad az nrban, hol a ge rincéhei szárad? A Hold megszégyelte magát, kifordult a szabó műhelyből és nem próbált többet uj meutét sza batni magának, csak a régiben élte világát. Aki nem hiszi, láthatja a Saját szemivel, hogy most is az a régi gunva van rajta, amelyiknek kikopott a könyöke. De már azt nem mondom meg Hogy ezt a mesét hol mesélik a HpldróL