Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-05 / 177. szám

BZBOBD: SzcrkMttOseg: DeAk Ferenc ucca X. Teleion: 13—33. ^Kladóhlvoínl, KOldOnkOnyvtAl é» fegyboda: Aradi ucca S. Telefon: 300. - Nyomda: Litw Upót ucca 19» Telefon: 18-34.« » « » « » Vasárnap, 1928 augusztus 5 ««* IV. évfolyam V77. szám MAKÓ: SzerketztOség é* kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 131. tzAm.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerketzMMg é» kiadóhivatal: AndróMy ucca 23. Telelőn: 49 »óm. « » «» « » Kioílzctetl Ara havonta 3-2» vldóken ó» a lövórosban 3 ÖO, KUUlUdSn 6-40 pengő. Egye« u&m ÍO, va»Ar- éa Ünnepnap 24 filter Államok és államférfiak Carlyle nagy iró volt és nagy könyvet irt a t»gy emberekről — a Hősök-rő\ — de azért azt a problémát ő se tudta eldönteni hogy a nagy idők szülik-e a nagy embereket, vagy a nagy emberek csinálják a nagy időket \fl abban a kellemetlen helyzetben vagyunk, hogy megértünk olyan nagy időket, aminőket állítólag még nem látott az emberiség, de aminél, ha a jelek nem csalnak, nagyobbakat is fog még látni. De ezzel nem lettünk okosabbak, mint a chelseai filozófus volt, aki sokkal a daliás idők előtt meghalt. Mi csak annyit tanultunk a mi korunkból, hogy a nagy időkben élni nem jó, mert a nagy időkbe igen könnyű belehalni és nyilván azok szenvednek többet, akik végig kibírják őket Enynyit már tudunk, de a nagy embereket illetőleg most is homályban maradtunk, amenynviben egyáltalán nem látni nagy embereket, tizenöt-husz esztendő óta, — már ha a nagy embernek okvetlenül államférfinak kell lenni. Annyi bizonyos, hogy a förtelmes nagy időket nem nagy emberek csinálták s a nagy idők se neveltek nagy embereket. Azért i incs még ma se kihúzva az emberiség kut; L)ól az a kő, amit a háborucsináló nem nagy emberek löktek bele. A múlt napokban ugyan az évfordulós alkalmi memoárok a világsajtóban csak ugy hemzsegtek a nagy emberektől, akik a háború kitörésekor mind előre látták a világ végét, csak éppen nem akarták mondani senkinek v, inkább éljeneztek és tapsoltak jobb meggyőződésük ellenére. S éppen ez bizonyítja, hogy a világháború kitörésekor csak egy nagy embere volt Európának: Jaurés, a francia szociálist«, akit éppen azért kellett aljas gyilkossággal eltenni az utbóL, hogy ne zavarja a liliputiak . cirkul usait, akik a háborúval akartak nagy emberek lenni. Nem tudni, mi lesz, ha a francia pacifista életben marad, nem tudni, meg birt volna-e nagy embernek maradni, vagy municiós miniszter lesz belőle, ha tovább él, — annyi bizonyos, hogy halálával megszerezte a történelem koszorúját, mint korának egyetlen nagy embere. Ha a kritikus időben rajta kivül is lettek volna Európának történeti mértékkel mérhető igazi nagy államférfiai, akkor az apokaliptikus fenevad nem szabadult volna ki ketrecéből, hogy fólhasogassa a beleit és kiszívja a vérét az egész világnak. De sehol se voltak nagy államférfiak, se a költő-politikusok, se a szatócs-politikusok közt, se a központi, se az ántánt hatalmaknál. Amazok ugy álmodtak, mint a szatócsok, emezek ugy számítottak, mint a költők. Mindenütt suta volt a fantázia és hibás a kalkuláció. Nemcsak a monarchia államférfi-karikatúráira gondolunk, akiknek nevében Hötzendorffi Conrad azza/ mosakodott a háború után, hogy se az olaszok, se a románok árulására nem számítottak, holott azzal számot vetett nálunk az utolsó falusi kocsmáros is. Nem is csak a magyar imperializmus vak (fanatikusára, aki ugy konferálta be a háborút, hogy az csak egy szerb csárda, ahol a magyar patrull rendet csinál a duhajok közt. Még kevésbé jöhet szóba a csecse Lipót gróf, a szépen vasalt Berchtold, aki táncmesteri elmével rendezte meg a nagy világbálat. De meglepő, hogy most maga Lloyd George is azt mondja egy nyilatkozatában, hogy egy állam se meni volna bele g, háborúba, ha sejthette volna, mi lesz belőle. Ennél lesújtóbb Ítéletet nem lehet mondani a háború előtti politika vezéreiről, annak a kornak a »nagy embereiről«, akik tőrpeségükkel idézték fel a »nagy idők«-et Szó szerint igaz, amit Lloyd George mond, csak éppen az államok helyett államférfiakról kell beszélni, mert a háború nem az államok lutrija volt hanem az államférfiaké, akiknek kezében az államoknak csak a tét szerepe jutott. Egyformán megalázó saerep, a veszedelemről nem is szólva. A tét szerepe, akár gyönge, akár erős kezek játszanak a téttel, akár vörösre, akár feketére. De az államok vakon hitték, hogy nekik kötelességük ezt a szerepet vállalni s nem is tehettek mást, mert az államokat csak akkor kérdezték meg az államférfiak, mikor ők már elvetették a háború kockáját. Akkor olyan volt a világ berendezése, hogy nem az államférfiak voltak az államokért, hanem az államok voltak ő értük — és vájjon más-e ma és lesz-e valaha más? Ha jól van, ha nem jól van, a történelmet még mindig a kevesek csinálják a sok millió élő sakkfigurával, akiket sokkal kevesebb gondolkozással áldoznak fel a felelősnek nevezett államférfiak, mint a fából faragott parasztokat, ha leülnek sakkozni. S ki tudja, talán nem is kívánatos, hogy gondoskodni és számolni tudjanak a tömegek sorsának intézőt Napoleon Toulon ostromakor kiszámította, hány köbméter a sáncok térfogata s hány katonáját kell hősi halottá avatni, hogy a hullák betemessék az árkokat. Ha kutyakői ykőket dögleszt valaki az árokba, attól embertársai megundorodnak és azt mondják rá: pecér. Ha embertársaival végez ilyen operációkat sikeresen, akkor a hallhatatlanság koszorúját teszi fejére a történelem. Eddig ez volt a »nagy ember« közkeletű típusa s olyan régi értelemben vett nagy emberei voltak a háborúnak is, vannak a hozzá kapcsolódó békének is. De a mindig tanuul idézett és soha meg nem kérdezett nemzetek ma már csak azé ismernék el nagy embernek, aki visszaadná a világnak a nagy idők helyett a történelem nélkül való szürke munkás életet, amilyent élt a nagy katasztrófa előtt. >gz OE1MV1ÄSZ. A magyar vízipólócsapaí Mind a két fuíósfaféta kiesett — Szerencsétlen versenyt: eveztek az evezősök Ujabb blrkozógyőzelmek — Kárpáihy igazság-« íalan leverefésével JSurmi músodiJc veresége Amsterdam, augusztus 4. (A Délmagyarorj ország külön tudósítása^ A magyar vizipólóI csapat vizbeállt és lehengerelte a félelmetesnek híresztelt Argentínát Az amerikaiak lehangolva nézték a remek játékot és Amsterdam már döntött: Magyarország lesz a válóbajnok ... A birkózók tovább győztek, de az örömbe üröm is vegyült, Kárpáthyt, a legnagyobb reménységét igazságtalanul megverte a finn biró. A többi számokban nem volt magyar őröm. Az egyik stafétát diszkvalifikálták a jó második helyről, a másik kiesett. Az evezősöket megverték és nem hozott sikert sem a de kation, sem a pentatlón. Az atlétikai rész mai szenzációja: Nurmi másodszor is kikapott, most az akadályversenyen. A futógép visszavonhatatlanul beteg. A magyar polóc^apat debüfe 14: O A magyar csapat szenzációs bemutatkozása mindenkit frappirozott. Taktikai fölénye, technikai síkolázottsága az egész nszó világban azt a benyomást keltette, hogy a magyar csapatnak kell diadalmaskodni a vízipóló tornánA magyar csapat óriási fölénye az első perctől kezdve érvényre jutott és brilliáns isko- . lázottságával a különben gyorsabb argenti- \ nai csapatot a szó szoros értelemben lelépte. Több, mint 2000 ember jelent meg az uszóstadionhan. Nagyszámú magyar néző, akik hangos huj, huj, hajrával biztatták a vizipólócsapatot. A kezdésnél Argentína kapja a labdát, de Homonnai sze-K reli és félpályáról hatalmas lökést küld az1 ellenfél kapujára, amely a kapufában akad meg. • Ivády—Keserű I. akció következik, a támadás utóbbi kapufőié lövésével végződik« Ismét Homonnai lő félpályáról a kapu mellé. Eluszásért az egyik argentínai hátvédet a biró kiállítja A 3-ik percben Keserű I. paszszát Vértesi kapja, aki kicselezi az argentínai védőket és pompás dobásssal megszerzi a magyarok első gólját. 1K). A magyarok nagy fölényével folytatódik a játék. Az 5-ik percben Vértesi kéí kapufát lő. A 6-ik percben Keserű I. az afr flentinai hátvéd szabálytalanságáért járó Nro*