Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-30 / 195. szám

1928 «ogiwztus 50. Szerdán inepterteíláii a íüzvlzsgálatot a sándorfalvai pusztulás helyén A kárösszegei még nem íudíák megállapítani (A Délmaguarország munkatársától.') A' Délmagyarország szerdai számában részletcsen beszámolt arról a katasztrofális tűzről, amely a Sándorfalva közelében lévő /Mczi-majornál lombolt és kilenc óra alatt hatvan hold gyékényest pusztított el. A tűz kedden délben 12 órakor keletkezett. A városháza tornyából a hatalmas lángokat nagyszerűen lehetett látni. A városháza torony őre a tüzet azonnal jelentette a tűzollófőparancsnokságnak, ahol azonban a bejelentést csak tudomásul vették, mivel a tűzoltóságnak a város területét csak külön polgármesteri engedéllyel lehet elhagyni és ez is csak abban az esetben történhet meg, ha a város területén kívül fekvő községek külön kérik a szegedi tűzoltóság kivonulását. Ez azonban tegnap nem történt meg. A tűz oltási munkálatait a sándorfalvai önkéntes tűzoltóság kezdte meg. Az oltási munkálatokban resztvettek a Pallavicini-uradalom munkásai is, akiknek minden igyekezete arra irányult, hogy a gyékényes mentén fekvő erdőt megmentsék. A kilenc órán át pusztító tüzet este ki'enc óra után sikerült lokalizálni. Szerda délelőtt a csendőrség a vármegyei tüzoltófelűgyelőséggel karöltve helyszíni szem. lét tartott, hogy a tűz keletkezésének okát megállapiisák. A részletes tanúkihallgatások során több olyan gyanús momentum került napvilágra, amelyből arra lehet következtetni, hogy a tüzet gyújtogatás okozta- A nyomozás azonban pozitívumokat nem tudott ez irányban produkálni, úgyhogy mindinkább előtérbe került az a feltevés, hogy a száraz gyékényes a rettenetes forróságban magától gyulladt megA helyszíni szemle alkalmával megkezdték a kárbecslést is. Az óriási kiterjedésű elpusztult gyékényesnél azonban még a hozzávetőleges kárösszeget sem tudták eddig megállapilani. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XCII. Miért nem lettem miniszteri tanácsos? i. Mikor Hollandiából hazaérkeztem, az események zuhataga várt reám. Pali fiam, a mintagimnázium V. osztályának nem nagyon reményteljes növendéke, megbukott a görögből és mennyiségtanból. Távollétem alatt az xintő«-cédulákat a mama helyett kedves leányom irta alá csupa testvéri szeretetből, s igy a bukás reánk, szülőkre nézve meglepetés volt. Továbbá a leányom, aki az egyetemen a második félévet végezte, bemutatott nekem egy hórihorgas fiatalembert: — Mihalovics Ernő bölcsészethallgató... Nagyon szép verseket ír Mihályfi Ernő néven,.. fs ő a magyar irodalmi szemináriumban az i'-odalmi kör szeniora. — Szép hivatal, gondoltam magamban. És miután ösztönöm messze felülmúlja a legjobb vizsláét, megkérdeztem a feleségemet: — Hogy került ide ez a fiatalember? — Hát ugy, mint a többi diákok... Az egyer lentről járnak ide öten vagy hatan... Ugy intéztem a dolgot, hogy a látogatások íokozatosan ritkábbakká váljanak. Erre azonban olyan nagy sirások következtek, hogy végre is meg kellett néznem, van-e a fiúban valami tehetség? Még egy fiatalemberrel, Rosetiauer Miklóssal együtt beállítottam őket Az Est gárdájába tanulóknak és egy pár hónap múlva, mi alatt rettentően hajszoltam és sóidat tanítgattam őket, az a vélemény alakult ki róluk a szerkesztőségben, hogy »egyik tehetségesebb, mint a másik.« Csak azt nem értették meg, hogy miért követelem tőlük a doktorátust? De végre is ráfanyalodtak és mind a ketten doktorok lettek. Hazaérkezésem alkalmával már vagy két hét óta várt reám Budapesten a clevelandi Szabadság kiküldöttje, Boér Vilmos. Százötven dollárt hozott és egy megbízatást, hogy írjak cikkeket a Szabadságinak. Hivattak a külügyminisztériumba is. Eckhard Tibor, az akkori sajtófőnök felszólított, hegy költözzem Rómába cs gróf Somssich követ mellett én legyek a sajtó-megbizott. Mivel a kormánynak kevés pénze volt, javadalmam jelentékeny részét egyik társadalmi szervezet szolgáltatta volna. Én azonban nem vállalkoztam erre a misszióra. Néhány hét múlva újra hivatott Eckhard Tibor, aki ekkor már a miniszterelnökségi sajtóosztályt is vezette. Elmondta, hogy a Magyar Távirati Irodát ujjá szervezik. Itt Kozma Miklós őrnagy lesz az adminisztratív igazgató, a belpolitikai ügyeket maga Eckhard intézi, a külföldi sajtószolgálat ellátását azonban reám bízzák, — természetesen szerződéses alapon, mert a köztisztviselői fizetés az ily munkáért kevés; ha megegyezünk, 1920 augusz tus 1-én kezdjem meg a szolgálatot és a julius 31-iki hivatalos lap közölni fogja, hogy rnindhároman a miniszteri tanácsosi cimet kaptuk. Erre azt feleltem, hogy majd meggondolom a dlogot. Miklós Andor azt tanácsolta, hogy vállaljam el ezt a megbízatást. A feleségem nem ajánlotta ugyan az áll ás-változtatást, de kijelentette, hogy »belenyugszik.« A gyerekeket felbiztattam, hogy »tréfáljuk meg a mamikát« s a vacsoránál már mindnyájan igv szólítottuk: »Méltóságos asszonyom!« Másnap a reggelinél olvastam az újság-, ban, hogy a Club-kávéházban az éjszaka egy kis »kilengés« volt, mely alkalommal Verebély ügyvédet agyonlőtték csak azért mert zsidónak nézték, stb. — Nagyságos asszonyom, mondottam a feleségemnek, megmaradunk újságírónak. Nem kell a hivatal! írtam egy pár sort Eckhard Tibornak, hogy amíg ily dolgok történhetnek, addig Magyarország mellett a külföldön propagandát csinálni nem lehet; tehát köszönöm a bizalmat, az állásra nem reflektálok. Az ősz elején rossz hir érkezett Hollandiából: hágai követségünk vezetője, Nagy Elek a hollandi lapokban *óvás«-t tett közzé, amelyben figyelmeztette a hollandi közönséget, hogy az amsterdami kiállítás és sorsjáték tisztára magánvállalkozás, melyhez a magyar kormánynak semmi köze. Miután Nagy Elek urnák megmutattam a miniszterelnök levelét, melyben engem ezekkel az ügyekkel megbízott, Az utóbbi Időben gyakran bükkannak fel világhírű ke'vitményOnk silány után• zalai, amelyek megtévesztően utd nózzák a "Diana sósborszess közismert jellegzetes alakfát. Ezek ellen a védjegybitorlást és tisztességtelen versenyt kfpezö üzelmek ellen Igénybe vesszük a rendeli ezrünkre álló fs súlyos hflvetkczmin)ekkel járó törvényes eszközöket. Óva intünk mindenkit az ilyen megtévesztő utánzatok forgalombahozatalálól és kérjük a fopynszfókfizönségef, hogy a nelán tapasztalt visszaélés-ket saját érdekében köztije velünk. 135»na Ipari és Kereskedelmi Rí. BI.69 Budapest. neki tudnia kellett, hogy »óvási* alaptalan.Rögtön összehívtam a »népsegitő akció« vezetőségét és elmondtam, hogy a követség vezetőjének óvása, igen sokat ártott az ügvneki és sürgettem a hiba reparálását. A külügy-j minisztérium kijelentette, hogy a hágai kö< velség vezetője semminemű utasítást nem kapott semminő nyilatkozat közzétételére. Teljes joggal kívánhattam tehát, hogy a követség vezetőjének »óvása« i>íen sokat ártott az ügynek és sürgettem a hiba reparálását. A kül-f ügyminiszterium kijelentette, hogy a hágai kő-J velség vezetője semminő utasítást nem ka-< pott semminő nyilatkozat közzétételére. TeIJ jes joggal kívánhattam tehát, hogy a követség vezetőjének nyilatkozatát dezavuálják. Ki is) küldtek Hágába egy cáfolatot, amire Nagy, Elek azzal felelt, hogy ha a cáfolat közzétér; teléhez ragaszkodnak, akkor kéri, hogy állá-j sától huszonnégy óra alatt mentsék fel. leányka és fin fehér№№№lá és ár/nemüek, f ÍM és ieányka ruhák, intézeti ruhák készen és rendelésre is fensikfrüSí olcsó sza- ÏÎ Isoft árakon 565 OLLÁK f4 íTEfTVEREK belengve áruházában ! Feketesas^Csel'Bnicsu.sarok ni • kllófa 1 pengő 773^ ¡Központi Tejcsarnok rí. iiéktejcsarnokaiban BELVÁROSI Augusztus 30-tól szeptember 2 ig Nem repríz!!! grandiózus alakításával : Egy élet története 12 felvonásban. — Azonkívül : SZÉCHENYI MOZI Augusztus 30-án, csQiörtökön Montparnasse gyöngye. Egy próbakisasszony története 7 feWon'sbsn Főszereplő : Sert Lltíel. Azonkívül: 0&JI jf*ÜEBSkíBQ®! Lóverseny történet 6 tel»onásban. Főszereplő : Marion Nixon. Iflz a^sfertea mlmml döntő mérkezéssk. i eiszf!cg" fiz amsterdami oiimpiai düfiíő mérkőzésekről készült feívéfieíek. A Előadások kezdete 5 órakor a léll, 7é»9 órakor n nyári helyiségben tg ElőodAsoIi kezdete 5 árakor a (él), 7és9 órakor a nyári he)yi»égben