Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-28 / 193. szám

1928 augusztus 23DftLMAGYARORSZAG 'pa.'.'i-y. Pusztító tiizvész elhamvasztotta A toronyból a tetőre dobolt égő cigaretta okozta a lűzel — A kár 50.000 pengő Szegvár, augusztus 27. (A Délmagyarország munkatársától.) A Szegedhez közel eső Szegvár községnek szomorú napja volt vasárnap. Ré-gi katolikus nagytemploma a déli órákban kigyulladt és néhány óra alatt négy csupasz fai és egy csonka, üszkös torony jelezte a «zegvári templom helyét. Mint minden vasárnap, most is a délelőtti órákban istentiszteletet tartottak a templomban. Féltizenkettő felé elszéledtek a hivők. A kinzó déli hőségben mindenki árnyékot keresett, egy lélek sem járt az uccán. Amikor megkondult a déli harangszó, olyan volt Szegvár, mintha lélek se lakna benne. A templomban a déli harangozást mindig • templom harangozója végezte. Gyilkos hőség volt, sok dolga is akadt a vasárnapi istentiszteleten a templomi funkciók körül igy ráhagyta, hogy a toronyba három gyerek menjen fel elhúzni a déli harangszéf. Nagy dolog ez a falusi gyerekeknek, ha a harangozó felengedi a toronyba. A három szegvári gyerek elhúzta a déli harangszót, azután a jói végzett munka után még titkosabb gyönyörűségbe kezdtek. Cigarettákat sodorlak és nagy gyönyörűséggel fújták a füstöt Amikor elszívták a cigarettákat, a véaekel kihajították az ablakon... A templom a község közepén van, mindenfelől beépítve épületekkel. Szemben a községiháza áll, közvetlen a templom végén az iskola, mellette a plébánia. Félegy óra tájban a községházán az ebédjére készülő kisbíró arra lett figyelmes, hogy a femplomfefőről fOsffelhők gomolyognak az ég felé. Alig volt ideje jobban szemügyre venni a füstöt, hirtelen lángoszlopok törtek elő, a templom teteje ijesztő recsegés és ropogás közepette kezdett égni. A kisbíró pillanatok alatt fellármázta a községet Rémült arcú emberek rohantak a temp. lom felé, amely néhány perc alatt lángokban állott. A lángok egyre terjedtek és mohón emésztették a teljesen kiszáradt zsindelyeket, álkapíak a toronyra is és rövidesen a tető és a torony is hatalmas lángokkal égeft. Ijesztő látvány volt az égő templom. Sirvajajveszékelve tódult a nép az égő templomhoz, amelyben egy-két órával ezelőtt még misét hallgatott. Megérkezett a tűzoltóság is, de hiányos és primitiu felszerelésével mihez sem tudott kezdeni. A község főjegyzője látva a veszélyt, telefonált Szentesre és Hódmezővásárhelyre a városi tűzoltóságokért, amelyek félketlőkor értek ki Szegvárra. Csak ekkor lehetett komolyan hozzáfogni a tüz lokalizálásához, amely a kísértetiesen égő, recsegő és ropogó templomnál szinte lehetetlen kísérletnek látszott. Ötezer ember állta körül a tüzet, amelynél a szegvári csendőrörs tartotta fenn a rendet. De nem is mertek az égő templom közelébe merészkedni, mert a hőség kibírhatatlan volt, a zsarátnok ugy hullott a földre, mint a zápor és félő volt, hogy a tűzveszély •Merjed az iskolára és a plébánialakra is. És megkezdődött a három tűzoltóság harca az elemekkel. Félkettőtől félötig tartott az em' berfe'etti küzdelem, öt órakor a lángok elhamAz A. B. C.-bajnokainak! A gondos anya támogatja .17. iskolát az iskolai szájápoUíira irányított törekvésében és iskolás gyermekeinek :niir ax iskola megkezdése után a legmegfelelőbb ajándékot: 1 tnbns Chlorodont fogkrémet, 1 Chlorodont gyermek-fogkefét és 1 szájvizes poharat ad. Minden Chlorodont elárueitőhelyen kapható. vadtak, az iskolát és a plébániát megmentették, de leégett a templom teljes felső része, elpusztult a tetőzet, a torony. Csodálatosképen a harangok sértetlenek maradtak, csak telő nélkül. A templom belsejét is sikerült megmenteni, a kár azért igy is óriási, meghaladja az 50000 pengőt. Szegvárnak nin csen kegyura, a községnek most saját erejéből kell templomát újból felépite ni. Hétfőn délután megtartották a tüzvizsgálatot. Nem sokáig kellett nyomozni. Hamarosan kiderült, hogy a delet harangozó három gyerek az égő cigarettákat kidobta az ablakon a tetőre, a száraz TTTTTTTTI vimniinnnm MOS£OUK!NE grandiózus filmje: KARRIER e heti szenzációnk csütörtöktől a Belvárosi Moziban tmmmTTTt^ zsindelyfejő gyorsan füzet fogott és egy-kettőre lángbaborult a szegváriak temploma. Talán még szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fiuk nem a mise alatt mentek fel a toronyba, mert elképzelhetetlen katasztrófa származhatott volna abból, ha a tüz akkor üt ki, amikor a templom zsúfolásig tele volt hivőkkel. Az uíszegedi rózsaligetet át kell adni a szegedi kertészeknek A Délmagyarország cikke nyomán mozgalmat kezdettek az újszeged! kertészek (A Délmagyarország munkatársától.) Vasárnapi számában tette szóvá a Délnwgyarország a szegedi közkertek siralmasan elhanyagolt állapotát. A cikkben felvetettük azt az ötletet, hogy az ujszegedi park rózsaligetét át kellene adni a szegedi kertészeknek oly módon, hogy minden kertésznek egyforma kis parcella jusson a parktükörből, akik azután itt egymással versenyzve mutathatnák be a szegedi kertészet szorgalmának és hozzáértésének eredményeit. Ebben az ügyben több ujszegedi kertész aláírásával ma a következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Ur, mi, ujszegedi kertészek a legmelegebben köszönjük a Délmagyarországnak tegnapi ránk vonatkozó cikkét. Panaszainkkal nem akarunk mi a nyilvánosság elé állni, de ha már más oldalról kezdenek foglalkozni a szegedi kertészet dolgaival, akkor mi sem hallgathatjuk el, hogy bizony hatósági támogatás ránk férne nagyon is. A szerencsétlen határok s a szerencsétlen szállítási viszonyok a fejlődésnek induló szegedi kertészetet érezhetően visszavetették s magunk erejéből aligha -iudunk már talpra állni. Nagyon szerencsésnek tartjuk azt a gondolatot, amit a Délmagyanország felvetett. Azt hisszük, hatósági részről sem lehet semmi akadálya annak, hogy az ujszegedi rózsaligetből mindegyikünk, aki jelentkezni fog, kapjon egy kis parcellát, amin bemutathatná kertészetének diszeit, .munkálkodásának, fáradozásának legszebb eredményeit. Újszeged csak szépülne, ha a szegedi kertészek egymással versengve, egymást felülmúlni akarva fáradoznának szépítésén. S nekünk is csak hasznunk lehetne abból, ha a szegedi közönség megismerne bennünket és megismerné munkánkat s ha igy mi mintegy nyilvános kiállítási helyiséget kapnánk « ujszrgedl parkban a várostól. Egyetlen kereskedő sem nélkülözheti ma a kirakatot, nekünk kertészeknek az ujszegedi park lenne a kirakatunk s ahogy a város uccáit díszítik a szép, az Ízléses kirakatok, épugy díszítené a mi állandó kiállításunk az ujszegedi parkot. Legalább valami látványossága is lenne a városnak az állandó virágkiállításban. Megismernének bennünket az idegenek is, mert abban nem is kételkedünk, hogy ha mi szegedi kertészek összefogunk, tudunk olyant produkálni, hogy az rövid időn belül nevezetessége lesz a városnak. S nekünk elsőrendű szükségünk van arra is, hogy vevőközönséget neveljünk magunknak. S az ujszegedi nyilvános kertészeti kiállítás állandóan a legjobb eszköz lenne erre. A város szépülne, a virágkultusz terjedne és mi gazdagodnánk. S ha a városnak ez egyetlen fillérjébe sem kerül, ha semmi más nem kell hozzá, csak parányi jóindulat hivatalos részről s szorgalom és alkotókészség a mi részünkről, akkor talán tetté is válhatik ez a szép gondolat. Beszéltünk erre vonatkozóan a városi tanács egyik tagjával is, aki kijelentette a Délmagyarország munkatársa előtt, hogy a maga részéről a legkészségesebben karolja fel az ügyet s bizik is annak sikerében, ha a szegedi kertészek a város tanácsához fordulnak ezzel a kéréssel. A béreslegény gyilkos foossszufa a 15 éves leány ellen Borzalmasan összevagdalta a leányi, majd öngyilkosságot követeit el (A Délmagyarország munkatársától.) Szombat délután Szentesről borzalmas gyilkosságról tettek jelentést a szegedi ügyészségnek. A szűkszavú csendőri jelentés szombaton csak arra volt alkalmas, hogy a fantáziák szines kerekét megindítsa. Pontos részletek csak hétfőn délelőtt kerültek nyilvánosságra, amikor Szentesről visszaérkezett Szegedre Zboray János vizsgálóbíró, dr. Mihályffy István ügyész és dr. Ács Sándor törvényszéki orvosszakértő, akik a helyszíni szemlét és boncolást megejtették. A csendőri nyomozás és a helyszíni szemle alapján megállapilották. hogy Szentes halárában Bartucz Ferenc gazdálkodó tizenöt; , éves Franciska nevű leányát bosszúból meggyilkolta' Kátai Pál béres, aki a gyilkosság után marólúgot ivott és borzalmas kinok között kiszenvedett. Bartucz Ferencnél két éve dolgozott Kátai Pál béres. Jóravaló rendes embernek ismerték. Munkáját rendesen végezte, úgyhogy gazdája részéről kifogás nem merült fel ellene. Bartucz Ferenc 15 éves leánya azonban más véleményen volt. Hanyagnak és lustának találta a bérest és ezért igyekezett annak életét megkeseríteni. Állandóan a sarkában volt, szidalmazta, kínozta. A béres látszólag tűrte gazdája leányának incselkedését, de borzalmas bosszút tervelt ki. Bosszújának végrehajtására szombaton reg-