Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-28 / 193. szám

S2XGF.D: Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. I. em. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, hiilcsönkdnyviftr és Jegyiroda : Aradi ucca S.Telefon: 306. - Nyomda: Löw Llpól ucca 19. Telefon : 16-34. «»«»«>• Előfizetési Ära havonta 3-20 vidéken és « IIIHIMIMIWIIWIIII III« III will II Uli I1IIIH Kedd, 1928 augusztus 28 rv. évfolyam 193. szám MAKÓ : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: ISI. szikin.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kladóhlvníal: Andréssy ucca 25. Telefon: 49. »Mim. « » « » « » « » « » iii> jiii niwinn 11 IMIIiinniim—wí nm lűvároiban 3-ÖO. kUUHldlSn 6-40 pengO. Egyes szám 16, voíAr- és Ünnepnap 24 fillér. MII iiiiiimiiiiiiiini Országos érdeklődésre számot tartó cikk' jeler t meg vasárnap a magyar legitimisták lapjaién, vagy a legitimisták magyar lapjában, — a tihanyi osztrák-magyar mágnás-összetestvéresedés óta már nincs tisztában az ember a helyes terminológiával. A cikk cime: Halbrechls? A cikk hőse Albrecht, az ifjú Habsburg-főherceg, akiről sokat beszéltek és sokat irtak már azóta, amióta a Habsburg-lothr ingerli dinasztia a háború véres kockáján elha/árdozta maga alól a földet. Sokat irtak és beszéltek a tescheni főherceg fiáról, talán nem mindig szimpátiával, de mindig azzal a lojali'£.ssal, amely ebben az országban még akkor is kijárt a Habsburgoknak, mikor fejeztettek áfi akasztattak s természetesen még inkább kijár nekik akkor, mikor állitólag közpolgárokká váltak. Annál meglepőbb, hogy a lojalitás palástja most olyan brutálisan kilyukadt s a brutális lyukat a legitimisták keze ütötte rajta. Eleget mond már maga a cim. !Halbrechls-aek a legkevésbé szeretett Habsburgot hivta a magyar nép, pedig akadlak Ilyenek elegen közlük. Az öreg Albrecht főherceg volt a Halbrechis, a Világos után való Magyarország diktátora, a Haynau gazdája, a vérrel és vassal pacifikáló. Az ő gúnynevével illetni, valakit ebben az országban már ma:>a is sértés s ez a legkisebb azok között, amivel a legitimisták lapja illeti Ferenc József! unokaöccsét. Meg tudtuk róla nemcsak azt. hogy jó kiállású fiu, hanem azt is, hogy stréber, hogy vértagadó, liogy megszegett minden ¡isteni és emberi törvényt, sőt ami mindezek fölött áll, még a Habsburgok misztikus csa'ádi törvényét is. Nem tette le a többi atyafiak módjára a hűségesküt a Gyermeknek , akinek első jobbágya lehetett volna, mert ő maga akar a Gyermek helyébe ülni, akinek még életkorát is nagybetűvel irják a magyar legitimisták, mint a gyermek Jézusét. Mert eddig a Gyermek csak a kisded Jézust jelentette, — most már, ugy látszik, nem őt jelenti, hanem azt a szegény lcqueitói fiúcskát, akit ha meg nem koronázhatnak a magyar legitimisták, legalább jézusi rangra emelnek, szemben a Halbrechtsszel, akinek főkor tese, Gömbös Gyula mint honvédelmi államtitkár yeszi át a kommandót a magyar haderő felett. Nem a mi dolgunk párviadalra kiállni a cikkel, amely félbalra való eltol'xlást jelent a lojalitás szent mezején, amin eddig csak az alázat haptákját volt szabad állni, még a csecsemő Habsburgok előtt is. Az se a mi kötelességünk, hogy igazságot legyünk a legitimnek mondott trónörökös és az állitólagos trónkövetelő közt. De talán szabad néhány kérdést intéznünk a kinos családi viszály elmérgesedése alkalmából ugy a legiümislákhoz, mint a szabad választókhoz. Talán szót kérhetünk a magyar királyság azon polgárainak nevében, akik vannak olyan jó magyarok, mint akár Zichy János, akár Gömbös Gyula, csal; éppen más foglalkozásuk is van nekik, mint királyt keresni Szent István trónjára és sajnos, más gondjuk és bajuk is van, mint a Gyermek és a Halbrechs. Végre is a mi sorsunkról és bőrünkről van szó, meg nem kérxlezelt milliókéról, talán meg lehet nekünk bocsátani, ha nekünk is volna néhány kérdésünk és megjegyzésünk. Ac első az, hogy a két fő érdekelten KTvuí -k^oek íoalüi ma a királykérdés, ebben az országban? Ki tud a vezér urakon és azon az előkelő táboron kivül, amely izgalmas sport gyanánt foglalkozik a királykérdéssel, egyellen szántóvelőt, egyetlen iparost, egyetlen boltost megnevezni, akinek az a gond keseríti meg a betevő falatját, hogy a kis Ottó, vagy a jó kiállású Albrecht még mindig koronázatlanul éli világát? A második kérdésünk az, hogy könnyebb lesz-e a magyar élet, elviselhetőbb-e a sorsa a magyar szántóvetőnek, iparosnak, boltosnak, minden munkától élő embernek, ha a kormányzó helyett király lakik a budai várban? Erre feleljenek azok az urak, akik jobbágyságot emlegetnek és családi törvényekkel argumentálnak, amik bizonyára nagyon tiszteletreméltó antikvitások, de ma már nem volnának korszerűek még Albániában sem. Halljunk már egyszer arról is a sok szentimentális frázis után, hogy mennyit ér, mit igér és micsoda garanciákat hoz a magyar trón aspiránsai közül az egyik is, a másik is. Annyit tán tudnak a legitimisták is, hogy itt a régi Habsburg-abszolutizmust többé restaurálni nem lehet, mert aki ilyent akar, az nemzelgyalázást követ el. Itt egy uj szerződésről van szó, amit a magyar nemzet akar diktálni annak, akit a Szapolyai Jánossal megszakadt nemzeli alapon trónra méltónak talál. Annyit tudunk, hogy a nemzettől életet és vért kivánnak. De arról még eddig egy igét se ejtettek se a legitimisták, se a szabadkirályválasztők, hogy mit tud adni az ő jelöltjük a királyi ragyogásért a nemzetnek. Pedig a királykérdésnek itt a lényege. Az első a tmit?€ s ez dönti majd el a második kérdést, a »kit?« Addig pedig, mig a főkortesek maguk sincsenek tisztában ezzel, hagyjanak békét a nemzetnek is, meg egymás jelöltjének is. A királykérdést még se lehet követválasztási eszközökkel megoldani se Zichy Jánosnak, se Gömbös Gyulának. »A háború íörvényíelen« Óriási Ünnepségek között Írták aiá hétfőn délután &. Rellogg-pakíumol Brland nagy beszéde a „béke megszületésekor" (Budapesti tudósítónk telefonjete étté se.) Párisból jelentik: A Quai d'Orsay óratermében ma lejátszódott a világ tőrténeimének egyik fontos fejezete, a Kellogg-féle háborucfrpnes-paktum aláirása. A nagy boulevardok, a városi épületek, a bankok, sót a magánépületek nagyrésze is zászlódiszt öltött. 1 A Quai d'Orsay neeájában valamennyi ház fel volt lobogózva, az accában mozogni sem lehetett a felvonuló hatalmas autó tábortól. üz aláírás ünnepélyes aktusa az órateremben felállított kis asztalkán ment végbe. A köztársaság istennőjének fáklyás alakjával díszített kandalló mellett állították fel a piros bársonynyal borított patkóalaku asztalt, amely körül a delegátusok foglaltak helyet. Az ünnepélyes aktust Brland vezette, tőle jobbra és balra a francia ábécé sorrendjében foglaltak helyet az aláíró hatalmak megbízottai; A kis asztalkán a történelmi nevezetességű tentatartó állott, amelybe annakidején Franklin Benjámin mártotta a tollat, amikor aláirta az első amerika— francia szerződést. A tentatartó mellett feküdt az az aranytoll, amelyet Le Havrc városa ajándékozott Kelloggnak. A patkó alakú asztal mögött foglaltak helyet a francia kormány tagjai, a diplomáciai testület és más előkelőségek. Az ünnepélyes aktus pontban 3 órakor kezdődött. A delegátusok Briand dolgozó szobájában gyűltek össze, ahonnan együtt vonultak az óraterembe. Elől haladt Brland, mellette balra Strescmaim, jobbra Kellogg. Amikor elfoglalták a delegátusok kijelölt helyeiket, Briand emelkedett szólásra és elmondotta az ünnepi beszédet. Rámutatott, hogy milyen nagy kitüntetésnek tartja, hogy Franciaország fővárosában fogadhatja mindazon hatalmak megbízottait, amelyek elsőnek Írhatják alá a Kellogg-pakliimot, amely bűncselekménnyé bélyegzi a háborút. Elismerésének és hálájának adott kifejezést Kelloggal szemben, aki egy pillanatig sem vonakodott támogatni, hatalmas erkölcsi tekintélyével a paktum aláírására megindított akciót. — A civilizált világ mély tanulságot vonhat le a mai ünnepi színjátékból, amelynek jelentőségét különösen emeli, hogy több mint egy évszázad óta először látogat el német feülflgymtntszier francia teríileíre, akit Franciaország éppen oly lelkesedéssel fogad, mint a többi hatalmak megbízottait. Az öröm annál osztatlanabb, mert Németország külügyminiszterét Stresemannak hívják, akinek szellemét és bátorságát jól ismeri és aki több, mint három év óta egy percig sem vonakodott, ha arról volt szó, hogy magára vegye az együttműködés és a béke fentartásának nagy felelősségét. Briand ezután meleg szavakkal emlékezett meg Chamberlain érdeméről, azután igy folytatta: — Azt hiszem nem mondok 9okat, ha azt állítom, hogy a mai esemény uj dátumot }e!eal a vilátftőriéndemben. Most már nem arról van szó, hogy likvidáljunk valamilvrn hábornt. A Pacte Paris már a békében született ÉS bátran nevezhető ! nak is. A locarnoi egyezmény és Dawes egyeza Pacte de Ooaoordenak, az egyetértés okmánya- 1 ménye már bizonyítékot szoifiálialtak amellett,