Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-22 / 188. szám

1928 augusztus <>2. n^» WARVABOBSZÍfi Doronggal agyonverte haragosát (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden délelőlf felenteHék az ügyészségnek, hogy Mórahalom 260. szám alatt Bálinl Istvánt vasárnap esfe haragosai meglesték és dorongokkal félholtra verték. A házbeliek kifutottak a verekedés zajára, de ekkor már a földön elterülve találták Bálint Istvánt, akiben már alig volt élet. Még az éjjel kocsira tették és beszállították a közkórházba. Bálint István azonban útközben meghalt anélkül, hogy a a kocsin ülők észrevették volna. Az alsótanyai rendőrség azonnal nyomozást indított, hogy a véres verekedés feifeseit kézrekeriise. A rendőrségnek sikerűit is elfogni Kántor János mérahalmi legényt, aki bevallotta, hogy 6 ütötte te régi haragosát, Bálint Istvánt, aki őt többször súlyosan megsértette. Megölni nem akarta, csak iól megakarta ijeszteni. Kántor Jánost kihallgatása után behozták Szegedre és étkisérték az ügyészség fogházába. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXXXVII En és az ellenforradalmárok Egy régi barátom, akinek valószínűleg ártanék vele, ha a nevét ma nyilvánosságra hoznám, 1919 áprilisban egy csomó levelet hozott nekem. A levelek egy része Páter Bus Jakab jezsuitáknak szólt, a többi levelek pedig más jezsuiták nevére voltak címezve. A pesti jezsuiták közül, ugy emlékszem, öten vagy hatan le voltak tartóztatva s a jezsuiták levelezését ft tanácskormány elkobozta. A nekem elhozott leveleket Rómából küldték s ha emlékezetem nem csal, »Ledochowski« volt az aláírásuk. Minden levél latinul volt írva és emiatt a tanácskormány nem sokra ment a levelekkel. Valaki már próbálkozott a fordítással, de a magyar szöveg értelmetlen volt. Föntebb említett barátomnak, ki igen fontos pozíciót töltött be, eszébe jutott, hogy az ilyen levelek olvasásához nemcsak latinul kell tudni, de Ismerni kell az egyházi dolgokat is. így kerültek hozzám a levelek, melyekben igen hatékony utasítások voltak arra nézve, hogy a gyóntatószék utján és egyéb utakon hogyan kiéli a bolsevizmus ellen küzdeni? Rögtön lefordítottam és megmagyaráztam a leveleket oly értelemben, hogy azokban csak a papok ájtatoskodására vonatkozó utasítások vannak. A leveleket ugyan megsemmisítették, de a jezsuitákat a főkapitányság épületéből hazaengedték. (Lehet, hogy másutt voltak zár alatt, de ugy emlékszem, hogy a főkapitányság épületében tartották őket fogva.) De mi lett volna, ha azokat a leveleket a valósághoz hiven fordítottam volna le? Senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy a jezsuita atyák engem a legkevésbé sem szeretnek, bár vannak közöttük, akiket a köteles tiszteleten tul is nagyrabecsülök. Neheztelésük feltétlenül alapos, mert ha a nekik Rómából irott leveleket 1919-ben meg nem hamisítottam volna, ugy a jezsuita-rend ma néhány szent vértanúval többet számlálna engedték. (Lehet, hogy másutt voltak zár alatt, fenn a Mennyekben. Hogy kissé kockázatos volt, amit csináltam? Igen egy kissé az volt s ha még nem sérteném a katonákat, azt is állítom, hogy voltak, akik csekélyebb rizikóval szerezték meg a »kis ezüstöt«. De ha már a dicsekvésnél tartunk, elmondom, hogy csináltam én ennél különb dolgot is. Abban az időben a vörös hadsereg kémosztályának főnöke Újhelyi Péter őrnagy volt. Péter barátomat már régen ismertem és feltétlen bizalommal voltam iránta, mert meggyőződtem róla, hogy Istenfélő ember és igazi keresztény. Persze esze ágában sem volt, hogy fl vörösök javára kémkedjék, ellenben nála ELTALÁLTAM! A LEGJOBB ZSÁKMÁNY lehetett kapni azokat a finom igazolványokat, melyekkel a határon át lehetett lépni. Tömérdek tiszt az ő segítségével szabadult ki a Vörös Magyarország területéről. Újhelyi Péternek (aki ma nyugalmazott ezredes) minden nap kétszer volt alkalma meggyőződni, hogy a vörös hadseregről százszor többet tudok, mint az egész kémosztály. Reggel félkilenckor a belvárosban a franciskánusok folyosóján, délután háromkor pedig a pesti Dunaparton, az Eskü-téri-hid és a Ferenc Józsefhid között találkoztunk s ilyenkor a kémosztály főnökének a kezébe szoktam adni a vörös hadsereg egyes hadosztályaitól beérkező napi jelentéseket, — de nem másolatban, hanem j eredetiben. Hogv ezek hogyan jutottak hozzám, arról mostan még ne beszéljünk; de volt rá eset, hogy egy nagy útitáska, melyet Újhelyi Péter lakására felküldtem, egészen zsúfolva volt a tanácskormány legfontosabb hadi és diplomáciai titkaival. (A bolsevizmus Magyarországon c. könyvem ezekből az eredeti aktákból készült.) A városban ilyen aktákkal járnikelni, — nem volt éppen pikantéria nélküli dolog, sőt talán nem volt egészen veszélytelen sem akkor, amikor csekélyebb ürügy is elég volt ahhoz, hogy örökre elnémítsák az embert. Aki akkoriban Budapesten élt, mindenki tudja, hogy legalább is minden második embernek voltak »a leghitelesebb helyről származó« és »legmegbízhatóbb« információi. Ezektől a kitűnően informált s rövid pár év alatt kitűnően érvényesült férfiaktól eredtek azok a hirek, amelyek szerint »Szobnál már két angol ezred áli«, — »a Nyugoti-pályaudvaron már nemzeti zászlók lobognak«, stb. Kongresszust lehetne tartani azokkal a férfiakkal, akik »a románok elleni hadi offenzíva egész haditervét« életük kockáztatásával elvitték a szegedi kormánynak. Hogy miért vitték el éppen Szegedre, azt nem tudom; de hogy hogyan vitték el, azt még kevésbbé tudom, mert az eredeti fogalmazvány négy nappal az offenzíva előtt az én zsebemben volt s tőlem közvetlenül a magyar állam egyik erre hivatott intézménye vette át megőrzés céljából. Hogy szó sem fért az én adataim bármely betűjének hitelességéhez, azt bebizonyították maguk az események. Persze nem csupán a »kémosztály főnökét« nyugtattam meg a napi jelentések tömegével az iránt, hogy a kommün bukását elhárítani nem lehet, hanem más barátaimat is. Legalább ötvenen tudták, hogy minő szálak futnak össze a kezemben. Az »ellenforradalmi csoportoknak« azonban egvikéhez sem csatlakoztam. Egy izben Bleyer Jakab nagyon biztatott a lakásán, hogy menjek át vele Csilléry András dr. lakására »tanácskozni«; én azonban tudtam, hogy Csilléry a legjobb fogorvos, de azt is tudtam róla, hogy egy ezredrészannyi hiteles információja sincs a helyzetről, mint nekem; nem mentem tehát be az úgynevezett »Fehér-házba«, mely azt hiszem, önmagát az ellenforradalmi eszmék megtestesülésének tartja. Újhelyi Pétert azonban egyszer mégis elküldtem, hogy ő mint katona nézze meg, hogy az urak minő erővel rendelkeznek. Újhelyi referátuma, hogy ugy mondjam, pesszimista hangú volt Az ellenforradalmi megmozdulásokát végtelenül sajnálatosaknak tartottam, mert nem voltak megfontoltak és áldozatokat követeltek bárminő siker reménye nélkül. A juniusi ellenforradalom is rendszertelen és céltalan dolog volt. Azon a napon délután négy órakor egy társaságban kivettem az órámat a zsebemből (a társaság tagjait meg is nevezhetném), az ablakokat kinyitottam és ezt mondtam: — Harminc másodpercen belül Hallani fogjuk az ellenforradalom első ágyujának szavát... Alighogy ezt kimondtam, eldördült az ágyu. A derék tüzér fiuk, akik elkezdtek lövöldözni, élnek; mondják meg tehát, tudták-e, hogy hova kell lőni? Lehetett-e győzniök. Az egyik monitor beleágyuzott a Budafoki-ut 9. sz. házba, mely legközelebb volt hozzá s egy pár lövést akkor adtak le a Szovjetházra, mikor egyetlen népbiztos sem volt ott. Gyanúm szerint egyes urak, kiknek »indulniok« kellett volna, biztos helyről lesték, hogy indulnak-e mások? Még folyt a csetepaté, mikor elmentem Az Est igazgatóságához, ahol Sebestyén Arnold igazgató egy pár perccel előbb sajnálatos dolgot cselekedett: a kalocsa-vidéki terrorisztikus eseményekről szóló hivatalos jelentéseket, melyeket a délelőtt folyamán olvasás céljából átadtam neki, csupa óvatosságból mind elégette, — nagy kárára a történelemnek, mert amit »utólag« állapítanak meg, az nem mindig történelem. Néhány nap múlva egy délután megint Az Est igazgatósága felé tartottam és meglepetve láttam, hogy nagy sokaság tolong a körúton, az Andrássy-ut felé. Megkérdeztem, hova mennek. , — Az Oktogonon kivégzés lesz, mondották, BELVÁROSI MOZI Augusztus 22., 23-án, szerdán és csütörtökön MeneUulés a bullám sírból regény 7 felvonásban. Azonkívül: Bün és bűnhődés dráma 6 felvonásban. Főszerepben: PAIILINE FREDERICK Előadások 6 és 9 órakor. SZÉCHENYI MOZI Augusztus 22., 23-án, szerdán és csütörtökön Tribün hőse sportvigjáték 8 felvonásban. — Azonkívül A gáncsnélküli férfi IEWIS STONE-val a főszerepben. Előadások 6 és 9 órakor. A 9 órai előadások a Korzó kertben. Csak 16 éven felülieknek! "pénteKttfl €i Belvárosiban vigyázzatok! |TOM MIX - A gáláns bandita péntektől a Széchenyiben és az olimpiai -versenyek m á o d 1 k r é z e