Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-19 / 187. szám

1928 augusztus 19. Dft LMAGYARORSZ AG Szombaton reggel fegyverben állt a Mars-téri laktanya legénysége, — mert a tanyai kocsik a kaszárnya előtt ütöttek tanyát (A Délmagyarország munkatársától') A pénzügyi bizottság szombati ülésén történt. Röpültek a 10, 20, meg a 100 ezer pengők és éppen arról volt szó, hogy a Mars-tér ren­dezése előbb-utóbb halaszthatatlanná válik. Lám szombaton is, a tanyai kocsitábor az előzőnapi esőtől felázott téren nem foglalhatta el a kitűzött helyet és csak a teret szegélyező kövezetre állhatott fel. Miután itt azonban nem volt elegendő hely, mesélte a bizottsági ülésen Mihálgffy László főmérnök, a kocsik végig sorakoztak a kaszárnya előtt is és csak a főbejáratot hagyták szabadon. Igen ám, de azt- nem tudták a jó tanyai ma­gyarok, hogy a kaszárnya elé tilos a felvo­nulás. A magyarok nem ismerik a katonai kaszárnyaszabályokat, hát csak sorakoztak rendületlenül a kaszárnya elé. Tiz óra után minden megtelt és a piac erősen megélénkült. Ugyanebben az időben izgatottan rohant fel egy tiszt Mihálgffy fő­mérnökhöz a városházára: — Főmérnök ur itt csinálni kell valamit! A kaszárnya előtt kocsitábor ütött tanyát. A laktanyaszabályzat értelmében, ha előtte gyü­lekezés támad, a katonaságot azonnal fegy­verbe keJl szólítani az udvaron! Főmérnök ur ez parancs! Reggel óta a katonák fegy­verben állnak a kaszárnya udvaron! A kedves história elbeszélése élénk derült­séget keltett a bizottsági tagok között. A ta­nyaiakat azonban ezentúl kioktatják, hogy többet nem sorakozhatnak a kaszárnya elé. A pénzügyi bizottság meg van elégedve az üzemek gazdálkodásával, — a költségvetést hozzászólás nélkül fogadták el Csak a köztisztasági özem személyi kiadása!! sokalták (A Délmagyarország munkatársától) A város pénzügyi bizottság háromnapos vita után, szombaton befejezte a költségvetés tárgyalását. A szombati napon az iizemrk kerültek sorra és nem egy érdekes adat világított rá a város gazdálko­dására. Az ülés, amelyen ezúttal is dr. Somogyi Szil­veszter polgármester elnökölt, azzal kezdődött, hogy Scultéty Sándor főszámvevő összegezte a város háztartásának mérlegét és kijelentette, hogy a tárgyalások során a városrendezési programba felvett" 177.000 pengőnél 2S0 pengős bevételi több­let mutatkozik, tehát a kövezésekre az 1329. évben 177.260 pengőt lehet forditanl A Délmagyarország már pénteki számában je­lezte a pénzügyi bizottság üléséről szóló tudósítá­sában, hogy a fentj összeg valójában alig tesz ki többet mint 50—55.000 pengői, mert 120.000 pengő fentarlást és javitási munkálatokra szükséges. 177.260 pengő városrendezésre! A bizottsági ta­gok egymásra néztek, ¡t ondeszta csendesen mec ¡s jegyezte: — Nincsen más, mint szomorúan rtfvm4sra nézünk! — Legalább a csatornaügyben menjünk egy lépéssel tovább — mondotta Winrmer Fülöp — az pénzbe sem kerül. Ki kell irni a esatomatmekre a pályá­zatot. Mihályfíy László műszaki tanácsos megjegyezte, hogy a csatornaépítésekről szóló közgyűlési ha­tározat jelenleg a népjóléti minisztériumban fek­szjk. Wimmer Fülöp: Nem kell bevárni a döntést, ki kell Imi e tervpályázatot! Tulajdonképen csak ezután kezdődött az üze­mek költségvetésének tárgyalása. A hirdetési üi?m az eddigi 2000 pengő helyett ezután — 6000 pengőt hoz a városnak. A szeszfőzdék a jövő évben 7000 pengőt szolgáltatnak a város kasszájába; ezévben 4000 pengővel járultak a város terheihez. A halászati üzem is emelkedő tendenciát mutat. Itt az ezévi 6500 pengővel szemben 8500 pengő jut a városnak. A halászati üzemnél újból szóba került a Fehér-tó hasznosításának terve, amelyre ScuMéty főszámvevő megjegyezte, hogy alighanem igen csekély költséggel megoldható majd ez a régen húzódó kérdés. Arról van ugyanis szó, hogy a Fehér-tónál fog végigvonulni a pest­vármegyei vadvizeket levezető csatorna, ami az­után táplálhatná a halastóvá átalakított Fehér-tót. Nagy forgalmat bonyolít le a városi zálogház. tal végéről, először találkozván ilyen különös ter­mésact; tüneménnyel. — Jé, apukám, micsoda az? A fiatal apák családi humorával feleltem: — A fogam, fiam. Most esett ki. — Érdekes. Pedig a szádban nem is látszott, hogy neked ekkora fogad van. — Hja, tudod, ez bölcsességfog. — Hát az ilyen borzasztó nagv? — No, nem mjndenkíé. Mentül okosabb az em­ber, annál nagyobb a bölcsességfbga. — Szabad megnézni, apukám? — Hogyne, kislányom, — mondtam kegyesen, mert nem voltam én kőszívű apa már ifjú apá­nak sem. Szokás szerjnt aztán mindjárt el is ajánlottam magam és mentem dolgomra, haza se kerültem estig, amikor a gycwk már a paplankája alá bujt. Ahogy bemegyek jóéjszakát csókolni a két sze­mére és fölgyújtom az éjjeli szekrénykéjén a vil­lanyt, látom, hogy a nagy görbe disznóagyar ott fekszik szép kék-bársony tokban, át is van köt­ve sárga szalagocskával. — Hát ez? — csodálkozok rá a gyerekre, aki­nek kipattan a szeme a lámpafényre. — A te bölcsességfogad, apukám, — gyullad Ki a fehér arcocskán a büszkeség kis piros száz­szorszépe. — 0, te csacsikám, — mondom meghatva és megcirógattam az aranyhaját. — Igen, — mondja büszkén — még rá is je­gyeztem, micsoda ez, látod? Az ám, csakugyan, a sárga pántljka egy pa­^Esikpcskát tzorit az •agyarhoz ég^apa, ^./-«aéGgj ¡rva szép pókhasú betűkkel, hogy apukám bö lces sék foka kieset 1910 f e b r u já r 1-se­j é n. — Ó, k{s majmom, hát hogy jutott ez eszedbe? — nevettem el magam könnybelábadt szzemmel. — Láttam az íróasztalodban a múltkor, hogy te ¡s eltetted az én fogam, mikor kiesett, hát én ¡s csak megőrzöm a tiédet. Hiszen ha csak megőrizte volna, akkor ez a történet nem jegvződne fel a jelenkor és a jö­vendő okulására. De Panka nem lett volna nő, ha másnap apa bölcsességfogát el nem vitte volna az iskolába, pályatársnői szivek repesztésére: — Ebből láthassátok, milyen nagyon okos em­ber az én apukám! És aznap délben negyven kislány leste otthon az apukájának szájanyilását és soha többet az én Pankámnak annyi irigye nem volt, mint azon a napon. És soha többet énrám olyan hódolattal nem néztek, mint amilyennel negyven tiszta szem­pár másnap délben rámszegeződött, amikor Pan­kát megvártam az iskola kapujában. — Ö, milyen jő ennek a Pankának, hogy ilyen borzasztó okos apukája van! — sóhajtották utá­nunk, ahogy a dicsőség aranyos palástjában el­vonultunk előttük. Hogy Panka őrizgeti-e még a bölcsességfoga­mat, nem tudom, s restellem tőle megkérdezni. De én fogytig őrzöm mint szimbólumot. Vala­hányszor találkozásom van az úgynevezett dicső­séggel, mindig megjelenik előttem a nagy görbe agyar, mint intő ujj, hegyével fölfelé: — Egy szót se higyj el belőle, félreér az Óvás! Az utóbbi időben gyakran bukkannák fel világhírű készítményünk silány után­salai, amelyek megtivesztöen utá­nozzák a "Diana sósborsxesx közismert jellegzetes alakfát. Ezek ellen a védjegybitorlást és tisz­tességtelen versenyt képező üzelmek ellen igénybe vesszük a rendelkezésünkre álló és súlyos következményekkel járó törvé­nyes eszközöket. Óva intünk mindenkit az ilyen meg­tévesztő utánzatok forgalombahozatalától és kérjük a logyasztóközönséget, hogy a netán tapasztalt visszaéléseket sajái ér­dekében közölje velünk. Diana Ipari és Kereskedelmi Rt. bi.69 Budapest. !['... 'HJI.il II—IIT'I" I l'MWIH'Mlli—ll» Ez a legújabb városi üzem ebben az évben 5000 pengőt tartalékolt, a jövőben 8000 pengő lesz az az összeg, amelyet a tartalékalapra fordítanak. Ezek a tartalékolások azt a célt is szolgálják,­hogv a zálogház később saját tőkéjével dolgozzon. A városi gőzfürdő is többet tud jövőre befizetni, mint ezévben fize­tett. A 10.000 pengővel szemben 30.000 pengő az előirányzat. A nagyobb plusz természetes követ­kezménye a melegvizforrás kihasználásának, amely] tetemes összeggel redukálta a gőzfürdő kiadásait. A városi téglagyár saját erejéből fizeti a köl­csön kamatját, a tőketörlesztést és még .5000 pengőt a városi pénztárba is befizet. Ennek el­lenére a város most mégis eladja ezt az üzemet, mert nem modern. Van reflektáns is és a ko­moly tárgyalások már a közeli napokban meg­indulnak. A tápéi réten a város mezőgazdasági üzeme (576 hold) 20.000 pengővel járul a közterhekhez. Az üzem ez év végéig kifizeti 28.000 pengős adósságát az eladott termés árából. 5000 pengővel járul a városi pénztárba az autóbuszüzem. Az autóbuszüzem nagy terhekkel kénytelen küz­deni. 26.560 pengőt kell csak az államnak ntadó­ban fizetni. Egészen világos kép tárult a pénzügyi bizottság elé ennek a pontnak a tárgyalásánál, hogy miért nem fejlődik Magyarországon az autó­forgalom abban a mértékben, mint a nyugati álla­mokban. . . Oupa panaszszierü vád a IfeiámTwí mtoden szava a rossz utak ellen. Nincsenek rendes ál­lami utak, mérhetetlen mennyiségű autógumi pusz­tul, de romlanak a kocsialkatrészek és igy óriási az' az összeg, amely egyre nehezebben fekszik az autóbuszüzem költségvetésére. A ktsvasutra 312.000 pengőt fizetett a város. Ez az ősszeg némi csökkenést mutat az 1929-iki üzemi költség­vetésben. 292.000 pengőbe kerül jövőre a kis­vasút, amelynél a polgármester újból megjegyezte, hogy a motorok beállításával nagy javulást remél. A kisvasút összbevétele egyébként 500.000 pengő volt, amelvből 130.000 pengőt fordítottak a sze­mélyzet illetményeire. Mihályfíy László műszaki tanácsos szerint ez az összeg valójában csak 108.000 pengő, mert 22.000 pengő mint napszámos illetmény a vasút dologi kiadásaihoz számítandó. Altalános érdeklődés kisérte a köztisztasági flzem tételejt. A város tereinek és accáiir»k tisztántartására 311.000 pengőt fordítanak. Nagy összeget emészt fel a köztisztasági üzem személyzetének járandó­sága; 360.000 pengőt. (A személyzet létszámába van felvéve 71 uccaseprő és 42 kocsis.) A pénzügyi bizottság határozottan sokalta a nagy személyzeti kiadást, fel is hivják a köztisz­tasági üzemet, hogy ez ellen tegye meg a szük­séges lépéseket. Legutoljára maradt a színház. 124.000 pengőt ad a város a színháznak, amihez hozzáveszik a mutatkozó 36.000 pengő pénztár­maradványt, tehát 100.000 pengőt fordít a város

Next

/
Thumbnails
Contents