Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-18 / 186. szám

1328 augusztus 18. DELMAtiYAKORSZAG 5 | Jg»? CONRAD VEIDT Borgia tucretia ¡S,,,,^ f FANAMET FILMEK!! Telefon Görlíce hétfőn, kedden I a Széchenyiben | ítélet nélkül A csongrádi választás és a Piroska-iivérelc (A Délmaggarország munkatársától.) A «segedi törvényszéken pénteken délelőtt sajtó­pöröket tárgyallak. Aszűneii tanácshan elnök­változás történt, mivel Gömőrij Andor tanács­elnök hirtelen megbetegedett és igy helyette Schlachta Jenő tanácselnök foglalta el az el­nöki széket A törvényszék elsőnek Nadányi Oszkársajló­pörét akarta letárgyalni. A vádlottat a közel­múltban ismételten elővezetni rendelte a tör­vényszék. Az elővezető parancsnak azonban tt bajai rendőrség nem tudott eleget tenni, mivel a vádlott közben ismeretlen helyre uta­zott. A törvényszék most mégegyszer megpró­bálja a vádlott elővezettetését. A következő ügyben dr. Lévag Ferenc mint ¡vádlott és mint főmagánvádló is szerepelt lOr. Gálfy Ferenc ügyvédjelöltet sajtó utján el hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja be­tegségét. Ezután a régóta húzódó Nagy Sándor—Pi­roska György sajtópör került főtárgyalásra. Ez ügyben Nagy Sándort már a tábla is el­itélte Piroska János sérelmére elkövetett rá­galmazás miatt. Az ügy' iratainak ismertetésé­nél a törvényszék azonban nem tudta meg­állapítani, hogy Nagy Sándor korábban me­lyik Piroska ügyében kapott már Ítéletet és ezért a tőrvényszék a tárgyalást elnapolta, amig a táblánál lévő iratokat, amelyek még a Kúria elé kerülnek, vissza nem kapja a tőr­vényszék. A szegedi törvényszék kiadta Jugoszláviának a gyilkos béresfiut (A Délmagyarország munkatársától.) A horqosi elvetemült kéfgyilkos béresfiu kiada­lés! ügyében a szegedi iörvényszék egyszer már tartott tárgyalási, de akkor a döntést el­halasztotta, mivel a szerb megszállóit terü­letről átszökött gyilkos iratai nem voltak lei­követett rágalmazás cimén ültette a vádlottak 1 'esen rendben. Nemregiben ezulán a sza­,padjára, őt viszont dr. Szécsényi István je- badkai törvényszék megküldte Csere Islván iratait, úgyhogy a Iörvényszék pénteken dönt­hetett a kiadatás kérdésében. A törvényszék a kiadatás elrendelése előtt még egyszer megvizsgálta Csere Islván ügyé­lentette fel az emlékezetes csongrádi válasz tási kampány idejéből. Dr. Lévay Ferenc azonban maga helyett egy terjedelmes bead­ványt juttatott el a bírósághoz, amelynek fel­olvasását derű és kedélyes diskurzus követte. »Lévay Ferenc beadványában elmondotta, hogy « főtárgyaláson lelki és testi indiszpozició miatt nem jelenhet meg. Nemrégiben halt meg testvéröccse és igy nincs olyan lelki állapot­ban, hogy Szécsényivel megmérkőzzön. Rész­letesen elmondja azután a beadványban, hogy hadifogságban, valahol Kelet-Mandzsuriában napszúrást kapott és ilyen meíeg időben min­idig előveszi régi betegsége. Amellett régi ma­láriája is vissza-visszatér. Ezért nem kíván­hatja tőle senki. nek körülményeit, majd vizsgálat tárgyává tette, hogy az előfeltételek megfelelnek-e a kiadatási eljárás követelményeinek A tőrvényszék értesülésünk szerint Csere Isloán kiadatását elrendelte és az ügy ira­tait végső döntésre megküldte az igazság­ügyminiszferiumnak, amely felülvizsgálja a kiadás akláll, itt döntenek végül, hogy Csere Istvánt kiadják-e a szerbeknek vagy pedig a magyar bíróságok Ítélkeznek a gyilkossági ügyben SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXXXV. A bolsevizmus kitörése n. Nagy hiba volt az is, hogy amikor a for hogy emlékezőtehetségének radalom forró napjaiban fenyegető cikkek je teljes birtokában legyen, pihenésre és nyu­galomra van szüksége, amiért is kéri a tárgya­lás elnapolását. Dr. Szécsényi: Az nem lehet ilyen nagyon beteg, aki tanyákra tud járni és emellett ren­Öes ügyvédi tevékenységet folytat. A sajtó­törvény idevonatkozó szakasza értelmében ké­mem a vádlott letartóztatását. Dr. Gálfy az ellene megindított sajtópör megszüntetését kéri. Elnök: Lévayt én is láttam. Tárgyaltam is >Vele, de letartóztatni azért még sem lehet. lllszen kezelőorvosa is igazolja, hogy beteg. A törvényszék végűi is ugy határozott, hogy vádlottat felhívja, hogy nyolc napon belül lentek meg Az Est ellen a szélső baloldali sajtóban, Az Est védekezésül azokra az érde­mekre hivatkozott, amelyeket a forradalom előkészítésével szerzett. Ezt a közleményt Seress László kollegám irta, akiről köztudo­mású volt, hogy minden forradalomnak ellen­sége. Az Est forradalmi érdemeit magasztaló cikk egy ügyetlen, szerencsétlen visszavágás volt egy oly támadásra, melytől én nem ijed­tem meg, mert nem volt semmim, de meg­ijedhetett az, aki ugy érezte, hogy minden vállalata, élete egész munkájának minden eredménye végső veszedelemben forog. A bolsevizmus kitörésének napján nem dol­goztunk a nyomdász-sztrájk miatt, de én azért fenn voltam a szerkesztőségben. Délután négy­t, a-dó+uzcAdsp, Adáíitup, Aalütnya, fy^ü^íá*^ zúd­kor értesültem róla, hogy Károlyi átadta • kormányt a kommunistáknak. Nagyon meg­rémültem és rögtön a Berger-kávéházba siet­tem (a körút és a Király-utca sarkán) Az Est törzsasztalához. Pár perccel utánam érkezett oda Miklós Andor, aki közlésemre csak ennyit mondott: — Kommunista kormány 1 A lehető leg­nagyobb marhasági De majd elmúlik! Én azonban ugy kétségbe voltam esve, hogy nem tudtam ülni a széken. Teljesen tisztában voltam vele, hogy most mi fog következni s láttam azt is, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen nagy veszede­lem fenyegeti őket. Miklós Andort meglepte az izgatottságom, — felültetett tehát a kocsi­jára és hazavitt. Otthon szinte beestem az ajtón. — A gyerekek menjenek ki, mondtam a feleségemnek és végig dőltem a szófán. Azután konyakot kértem, majd még egy, pohár konyakot s halálra rémült feleségem­nem csak azután mondtam meg, hogy: — Itt a kommunizmus! — De hiszen nekünk nincsen semmink, amit elvigyenek! mondotta a feleségem. — Nincs, feleltem én, de éhen fogunk halni, vagy egy szörnyű polgárháborúban lógunk elveszni! A feleségem ezt sem értette meg, de érezte, hogy valami nagy baj fenyeget bennünket. | A vacsorához pezsgőt kértem. Volt a háznál vagy tizenöt üveg pezsgő; ezt néhány nap alatt megittuk, >nehogy elvigyék a kommu­nisták.« A szerkesztőség már másnap megkezdte munkáját. Két »bizalmi« vette át a szerkesz­tést,—a régi szerkesztők csak nézték, hogy mi történik? Az egyik »bizalmi« elltávolitásomat, sőt állítólag letartóztatásomat követelte. Mik­lós Andor azonban védelmébe vett. Szeren­csére éppen aznap Az Estnél járt a forradalmi újságírás egyik vezére, Göndör Ferenc, aki engem csak látásból ismert. Göndör »leintette« a tulbuzgó bizalmit és igy tovább is bejár­hattam a szerkesztőségbe. Hálámat ugy ezért, valamint azért is kifejezem Göndör Ferenc iránt, mert azt sem engedte meg, hogy a vörös hadseregbe besorozzanak. Általában alig van a sajtóban olyan polgáripárti újságíró, akii Göndör Ferenc a tanácskorroáanyaJ szem-

Next

/
Thumbnails
Contents