Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-18 / 186. szám

SZEOED: »znrt.csztOség : Iteäk Ferenc ucca ¡í. Telefon: 13 33 ^Kiadóhivatal, KÖlcsönkönyvlÄr é» Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon : 306. - Nyomda: I,öw Upót ucca 19. Telefon: 16-34.« » « » « » Szombat, 1928 augusztus 18 ©¡US IV. évfolyam 186. szám MAKÓ: Szcrkesztdtég és kiadóhivatal: L'rl ucca 6. Telefon: 131. ízám.ii »«»«>> HÖDMEZfiVÁSÁRHELY: SzerkeizlOség é» kiadóhivatal: Andréííy ucca 25. Telefon: 49. tzám, « » «»» « » « » « » Elätizeie«] ara navontn 3-1U vldéKen és a íővSrosbon 3-ftO. iiUl(,11däa ö'4U pengá. (¿gyes szára 16, vasár- és Ünnepnap 24 Klllér Magyar 1tiralcat Mikor a házi kezelésbe került szegedi városi színház Budapestről szerződtetett művezetője a legszebb reményektől kisérve elfoglalta helyét, egy igen örvendetes ígérettel kezdte. Azt mondotta, hogy a szegedi színházat függetleníteni fogja a fővárosi magán müintézetektől, hogy eredeti műsorra fog törekedni, hogy kísérleti színházat igyekezik megteremteni és hogy a régi kolozsvári nemzeti színház hagyományait iparkodik folytatni. Megvalljuk, ez a program igazán a szivünk szerint való volt és a legfőbb ideje volt, hogy végre valóra váljék. A színházi kultura a háború óia és különösen a háború után rohamosan és szégyenletesen zülleni kezdett Budapesten, amely pedig a század kezdetén a modern dráma és szinpad fejlődésének legszebb és legbiztatóbb jeleit mutatta. Valóban minden komoly és igaz oka és joga meg lett volna a magyar vidék első színházának, hogy önállósítsa és nagykorúsítsa magát, hogy eredeti célokat tűzzön ki, hogy a maga lábán járjon és ne legyen a pesti külvárosi müintézeiek depója, amelyek maguk se egyebek egy idő óta. mint a bécsi és párisi bulvár mulatók Ierakatai. Sajnos, a kilátások, amelyek a szépreményű művezető biztatásai nyomán támadtak, egyelőre füstbe mentek és a szegedi színház fennállása óta még soha se volt annyira szolgai másolata a budapesti játékszínnek, mint az elmúlt esztendőben. És ha most végignézünk azon a kirakaton, amelyet Szent István ünnepére rendeznek hazánk fővárosában a színházak mai vezetői, mélységes szomorúság és szégyenkezés fog el bennünket és ugy érezzük, egyelőre és jó időre minden reménnyel föl kell hagynunk a magyar színházi kultura jövőjét illetőleg. Mert az csak bizonyos, hogy egy ílven nagy és nevezetes nemzeti ünnepen, amelyen az egész müveit világ figyelmét fokozottabb mértékben akarjuk fölhívni magunkra, amikor a legkülömb és legsajátosabb értékeinket kell a külföld és a vidék ámuló tekintete elé tárni, akkor a színházaknak is alaposan ki kell tenni magukért és megmutatni, hogy mit tudnak és mindenekelőtt eredetiségünket és ujságunkat kell megfelelő módon bizonyítani. De mit látnak szemeink, ha a budapesti szent istvánnapi »ünnepi játékok« programját, ezt a nemzeti kirakatot végigfutjuk? Mit éle remekek tündökölnek ezen a színházi olimpiászon? Az ország első müintézele, a Nemzeti Színház három alaposan agyonjátszott műsordarabját hozza, az Ocskay brigadérost, a János vitézt és a Kossuthot. Az Operaház nem is nyitja meg kapuit. A Vigszinház a sablonos Szenes-darabot vonszolja ujabb szériák felé. A Magyar Színház a Hotel Imperiált, Biró Lajos háborús darabját szellőzte'i újra, ezt az intelligens ponyvaromantikát, amelynek osztrák-magyar garnizon ja és orosz cári garderobja ma már merő anakronizmus. A Király Színház egy elcsépelt Christiné operettet nyuz tovább, a Budai Színkörben természetesen a Bégi nyár tart még mindig és a Fővárosi Operettszínház az Ábris rózsájával bátorkodik Szent István magyar nemzeti ünnepének hangulatát emelni. De talán több ez mint bátorság, inkább vakmerőség. Mi a művésze' szabadságának hivei vagyunk, de amikor a székesfőváros alpo'gármes'ere haza ias szempoa'okra hivatkozva tiltja be egy kétségtelenül nem elsőrendű berlini színház vendégszereplését, hol késik az éji homályban az a kritikai szellem, amely az izlés nevében tiltakozzék az ellen, hogy éppen ezt az Ábris rózsáját mutogassák országnak-vi'ágnak hazánk szivében a legelső magyar ünnepi alkalommal? Pirulva kell gondolni arra, hogy például az orosz színházművészet ma is mennyivel nemzetibb, eredetibb, egyénibb, gyökeresebb, mint a mienk, amelynek csak ágensei és spekulánsai vannak, de hivő és rajongó alkotó mesterei és vezérei hiányzanak. A magyar színházat ma kár a kirakatba tenni. dfiral vonat suIfos katasztrófája Kalauzszerencséflenség, üsszefiíMzés, sok súlyos sebesüli, egy halál (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Kassáról jelentik: A tátralomnic—ujtátrafüredi vasútvonalon ma súlyos szerencsétlenség történt. Az Ótátrafüredről délután eljndult vonat annyira zsúfolt volt, hogy a kalauznak az egyik kocsi feljárójára kelleti ülni. A kalauz menetközben elveszítette az egyensúlyt és leesett a kocsiról. A vonatvezető, amikor észrevette a szerencsétlenséget, visszatolatta a vonatot a helyszínre, eközben azonban a Tátrakmmlc felől érkező vonallal összeütközatt. Az összes kocsik súlyosan megrongálódtak, egy ember meghalt, több súlyosan mégse besüt. Meghalt a kocsi feljárójáról leesettt kalauz js. Sire&emanix 'IPúristoa utaszilc a Kellofjj-palciMm aláírására (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Parisból jelentik: Az augusztus 23-ra összehívott minisztertanács határozza majd a Kellog-paktum ünnepélyes aláírásának szertartásszerű részleteit. Az aláírást, amely a külügyminisztérium óratermében lesz, fogadás követi Doumerguenél, Briandnál és Poincarénál. Kellog mindössze három napig marad Parisban, azután Dublinba utazik. A minisztertanácson szóba kerül a Bajnavidék kiürítésének kérdése, mert ebben az ügyben Briand és Stresemann a Kellog-pak• tum aláírásáról tárgyaltak. Ebben a kérdésben a kormáuy tagjai közölt kétféle felfogás uralkodik. Poincarénak az a véleménye, hogy Németországnak a kiürítésért cserébe koncessziókat kell tenni, mig Briand hajlandó belemenni abba, hogy a második zónát koncesszió nélkül kiürítsék. Berlini jelentés szerint Stresemann elfogadta a párisi meghivást és személyesen utazik Párisba a Kellog-paktum aláírására Rablók kezébe került az athéni holland alkonzul ffl váltságdíj: félmillió drachma (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) | Az alkonzult a rablók később szabadon boAthénból jelentik: Nicolesco hollandi 'alkon- i csájtották azzal, hogy három napon belül „.1 «1.1 A-x 1 .in. 1 ' t-i ¿-IJ.I in mije -> i ..^U-J:zul, aki feleségével együtt vidéken nyaral, Janina és Drezsina között rablók kezébe kerüli. fizessen jeleségéért félmillió drachma váltságdíjat. A horvát tömeg harca a csendőrökkel a netfynói egyezmény miatt Számos sebesült, tizenegy tüntetőt letartóztattak (Budapesti tudósilónk telefonjelentése.) Belgrádból jeLeniik: A jugoszláv politikai köröket a spalatói tüntetések esetleges következménye nagyon nyugtalanítja, annál is inkább, mert hasonló olaszellenes tüntetések történtek Sebenicóban is. Este 9 órakor a város főterén, jórészt munkásokból álló embertömeg gyűlt össze és tüntetett a Korosec-kormány, valamint a nettwnői egyezmény ellen, továbbá Badics István, Badics Pál és Baszaricsek képviselő emléke mellett- A csendőrök feltűzött szuronnyal kísérelték meg a tömeget szétszórni, a tömeg azonban időközben megnövekedett és a csendőröket visszxiszoritolla. úgyhogy csak a csendőrök ujabb erélyes fellépése után sikerült a tömeget szétszórni. A tüntetések hajnali 3 óráig tartottak és csak nagyszámú rendőrség és ka'ona^ág tudta megakadályozni a tömegnek az olasz konzulátus elé nyomulását A tüntetések során sok ember megsebesült, il embert letartóztattak. A spalatói tüntetésekkel kapcsolatban 35 fiatalkorú tüntetőt tartóztattak le, akiket öszszesen 708 napi fogházra ítéltek. A zágrábi demokrata-paraszt koalíció elitéli ezeket a tüntetéseket és attól tart, hogy Dalmáciában ezek a tüntetések megismétlődnek, mert az ottani lakosság, különösen a munkássság soraiban nagy az izgalom a nettunói egyezmény ratifikálása miatt. A jugoszláv külügyminisztérium szerint a spalatói olaszéi lenes tüntetések miatt küldött olasz riemars ügye elintézettnek tekinthető. Belgrádból jelentik: (¡alli olasz követ Sunvnkovirs idc'c'enfs külű2vminr;zternél uip-