Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-17 / 185. szám

•ZEOEI): ac:crkeiilö*ég: Deök Ferenc Dccn Z. Telefon: 13—33. -Klodóhlvolnl, Kölcsönkönyvtór ét Jegyiroda: Aradi nccn 8. Teleion: 30«. .. Nyomda: LÖW típóí ucco 1®. Telefon: Itt—34.« »»«»«» Péntek, 1928 augusztas 17 rv. évfolyam 185. szám MAKÓ: Szerke*zl«*ég ét kladd^lvalal: Url ucca ö. Telefon: 131. tzám.« »«»«» HÖDMIZŐVASARIIEIY : Szerketzldtég ét kiadóhivatal: Andrótty ucca 23. Telefon: 49. tzám. «» « » «» « » « » Eldllzelétl Ara itaronla 3-ZO vidéken ét a lörárotban 3-00, KMlftfldSa «-4» pengő. Eqyet trám 16, TnsAr- ét Ünnepnap 24 fillér Bfiyf und! önt Tihanynak riadó leányát először egy sze­gény, szerencsétlen magyar poéta hívogatta, laki tüdővészes kebellel és magányos, árva Bziwel állott szent hegye körül. Azóta sok bullám és sok rianás zajlott a Balatonon és laz elmúlt Nagy boldogasszony ünnepén igen vegyes társaság költögette a visszhangot, amely Inem igen akart jelentkezni. Három kálvária­Stációt szenteltek föl a vadregényes Tihany fokán, a népek Krisztus kínszenvedésére em­lékezve gyülekeztek, az urak Károly király fogságára gondolva szállingóztak. Mert, meg kell vallani, a magyar urak »em túlságosan törték magukat a lélekemelő­Bek jelzett ünnepség után. A Nemzeti Tanács előtt többen tolongtak annak idején, mint «hogy annak idején az udvari vadászatokra és tegvéb parádékra is pontosabban és gondo­sabban seregeibek. Bizony csak hírmondónak jött el, egy-két magyar mágnás ésegyéb méltó­ság, amit mi egyáltalában nem vetünk a sze­dőkre, csak egyszerűen megállapítunk, mint Idők jelét és korunk szimbólumát No azért volt ott elég díszmagyar és vakparádé, meg­jött a képviselőház alelnöke, megérkezett a magyar kultúrfölény képviselője, kiszállott há­rom vármegye főispánja és az emericana diákjai, valamint több gróf és báró is emelték jelenlétükkel az ünnepély fényét. De, ami mégis csak a legnevezetesebb és a legtanulságosabb volt az egész dologban, az osztrák legitimisták csoportja feltűnően nagy számban sietett látható és hallható kifejezést adni érzéseinek és törekvéseinek a tihanyi em­lékünnepségen. Ez az Anschluss valóban im­pozáns és meghaló, kiváltképpen ezekben a meglehetősen nehéz és forrongó napokban, amikor Ausztria népe egészen más irányú Anschluss dalait énekeibe a Habsburgok haj­dani fő- és székvárosában. De az egés^ tihanyi kirándulásra a koronát Lichbenstein János herceg lette föl, aki rendes habsburgi nyel­ven a kővetkező lelkes fölkiáltással végezte beszédét: — Blut und Gut fúr Kaiser Ottol Hát ez az, ami végtelenül érdekes és meg­ható! Ez a hűség, ez a hála, ez a kegyelet, ez a ragaszkodás, amely ilyen elkésve nyilat­kozik meg és kér nyilvánosságot a magyar sajtóban. Nekünk ez a mondás nem egészen uj, valóban nem ismeretlen és megdöbbentően anakronisztikus. A mi elődeink a pozsonyi diétán idestova kettőszáz esztendeje harsogták íékes hazai nyelvükön, ami akkor a latin volt, egy élő és uralkodó szépasszony lábai előtt, hogy: Vitám et sanqvinem! Hogy azt is mon­dották volna: sed avenam non, azt azóta le­tagadták néhányszor, de annyi bizonyos, azt nem lehet letagadni, hogy akkor is és négy­száz keserves esztendőn keresztül is éppen elég vitám et sanguinem volt ebben az or­szágban és ennek az országnak határain kivül a magyarság részéről. Életet és vért áldozott a nemzet és a nép (sajnos, ez a kettő nem mindig és nem egé­szen födte egymást a história folyamán), csa­ták terén és vesztőhelyeken, Hadik generálisok és Simon'yi óbesterek hullatták a különös pi­ros magyar folyadékot, huszárok és bakák, honvédek és közösek halállégiói rohantak a pusztulásba, árvák és özvegyek milliói sirtak és koldultak, Zrínyiek és Rákócziak, Martino­vinsok és Damjanjcsok hosszú martirológiuma l> vei kezelt és mindez a tencrer ember, ez a tömérdek Blut und Gut meddőn hullott és múlott, a Lichtensteinek (akiket kuruc ma­gyar nyelven Lik Istvánoknak keresztelt a kárvallott nép) egészen szép dominiumokat és egészen jó állásokat szereztek és éppen ezért egészen rendjén valónak érezzük a hű­séget az elköltözött idegen uralkodóház irá­nyában. de viszont herceg Lichtenstein Já­nos nr is érezze teljesen természetesnek, hogy a magyar nép milliói nem túlságosan óriás mennyiségben zarándokolnak a munka dan­dárának idején Tihanynak riadó leányához és az osztrák-magyar legitimizmus ölelkezé­séhez. Ez, kérem, maradjon egyelőre az urak ma­gánügye, a dolgozó és adózó millióknak most egészen más bajban fő a fejük és valahogy ugy vélik, hogy ők éppen a közelmúltban határozottan elegendő, sőt a kelleténél is több . Blutot és Gutot pazaroltak az ausztriai ház I és Lichtenstein bercegék védelmére is dicső­l ségére! AüöLUi^cI&en. él? Palack a tengerben Pár is, augusztus 16. A lapok szerint a Daily Mail Hágából arról értesül, hogV az amster­dami norvég konzul kijelentette, hogy meg­győződése szerint az az üzenet, melyet a Rottul-sziget mellett egy palackban fogtak ki a tengerből és amelyről a Havas Iroda azt a jelentést adta ki, hogy Amundsentől való, valóban Amundsentől ered. A konzul a tengerből kifogott üzenet aláírá­sát összehasonlította néhány birtokában Tevő és Amundsentől kapott levél aláírásával és a hasonlóságra alapit ja meggyőződését. A na­gyobb biztonság miatt a tengerből kifogott üzenetet megküldte Amundsen feleségének is Eszerint az üzenet szerint Amundsen és társai a tromsői elindulásuk után 12 nappal még életben voltak és a SpitzbergáMÓl északkeletre tartózkodtak. Kél sulyos vasul! baleset Szerbiában Halálra íorrázOűofl a mozdonyvezető <£s a 1010 (Budapesti tudósítónk telefonjeten­tése.) Belgrádból jelentik: Jugoszláviában ma két salyos vasúti szerencsétlenség történt. Az első sze­rencsétlenség hire délben érkezett Belgrádba és arról számolt be, hogy a belgrád—nisi gyorsvonat mozdonyán megrepedt egy rsö, anrsly halálra forrázta a nrozdomyvewtfJt és « mozdonyon ataxó vaswti btzotttság egyik tagját. Még el sem ült a megdöbbenés, «rajkor már megérkezett a másjk katasztrófa hire, amely az előbbinél sokhal borzalmasabb volt. Ez a szeren­csétlenség a belgrád—üszkCbi vonalon tőrtént, ahol egy személyvonatnak 14 kocsija siklott ki. Az első hjrek szerint a katasztrófának 20 emberéW esett áldozatni. A szerencséQenség hire Belgrádban óriási iz­galmat váltott ki, amely csak akkor ült el, amikor a vasutigargatóság késő este hivatalos jelentést adott ki, amely szerint a katasztrófánál csak egy ember vesztette életét és csak keveseji sebesül­tek meg. a horvát Hcépviselölc élete forgott« Belgrád, augusztus 16. Zágrábból jelentik: Pribicsevics ma délelőtt fogadta az újságírókat és nyiltakozatában rendkívül hevesen megtá­madta a belgrádiakat, akik között — mondotta — a horvát képviselők élete is veszélyben, közvetlen veszélyben forgott. A régi monar­chia idejében Zágrábban el sem tudták kép­zelni, hogy politikusaik életét közvetlenül is 1 fenyegethessék. Pribicsevics hangoztatta, hogy a paraszt­demokrata koalícióban teljes az egyetértés — Hamarább fog a Száva és a Duna kiszá­radni — fejezte be nyilatkozatát —, mint­sem a belgrádi hegemonislák megérjék hogy a paraszt-demokrata koalíció lemond az egyen­jogúságért folytatott harcáról. Magyar— török döntőbírósági A Budapesten tartózkodó török belügyminiszter bizalmasan tárgyaim etilen miniszterelnökkel (Bsdapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Ma este gróf Bethlen István minsizter­elnők a Budapesten tartózkodó dr. Tevfifc bej török külügyminiszter és felesége tiszteletére dinét adott a Park-klubban, amelyre hivatalosai voltak dr. Tevfik Rüsdi török külügyminiszter és a fe­lesége és leánya, Mehmed Haindj. bej bécsi törők követ és felesébe. Yassif ¿-'j uudapesti török követ, Kemal Aziz bej, a törők külügyminiszté­rium követségi tanácsosa, kabineti főnök, m buda­pesti török követség tagjai, továbbá Zsitvay Tflwr, a képviselőház elnöke és felesége, gróf Széchenyi Bertalan v. b. t. t„ a felsőház alelnöke és fele­sége, Vass József népjóléti miniszter, Klebelsbnrg Kunó gróf kultuszminiszter és felesége, Walkó Lajos külügyminiszter, ¿rrőf Apmmri Albert és

Next

/
Thumbnails
Contents