Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-15 / 184. szám

'1928 augusztus 15. tnCLItf A G? AROBSZ AG lUHWB VfiVJI M1. Hi' r.r Panaszok a szegedi Járásbíróság igsfmenete ellen Kél évig fari a hagyatéki ügyek elintézése — Munkaügyi pörök háromhónapos határnapokkal (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­igedi járásbíróság ügypienetével már nem egy­szer foglalkozott a Délmagyarország. A hoz­zánk érkezett panaszlevelek sürgetésére szóvá tettük már, hogy a járásbíróságnak egyik­másik bírája hat-hét hónapos terminusokkal Öolgozik. Mérhetetlen kára származik abból la feleknek, hogy olyan pörben, amelyben3—4 tárgyalást kell tartani, elsőfokú ítélethez csak két évi várakozás után juthatnak a hitelezők. A helyzetet jellemzően illusztrálja az az eset, ami nemrégiben játszódott le az egyik járás­biró szobájában. A biró elrendelte a felek által hivatkozott tanuk kihallgatását és a tár­ezenkivül adminisztratív ügyekkel, lakásfel­mondási pörökkel és panaszfelvétellel is meg van terhelve. Nem csoda hát, ha az elbocsátott alkalmazottak keresetére csak 2—3 hónapra tűzhet ki tárgyalást. Érthető az érdekeltek elkeseredése, akik elvesztették állásukat, má alkalmazáshoz jutni nem tudnak s az is leh.' tetlenné válik számukra, hogy a felmondás időre eső járandóságukat még a felmondási idő alatt megkaphassák. Egyszer már hivatalos tényezőknek is fog­lalkozniok kellene ezekkel a panaszokkal, me­lyek már nem az ügyvédek és pörös felek pa­naszai, hanem panasza a szegedi jogszolgál­tatásnak. Becenszky—Fischer Adrienne Budapesten is követeit el szélhámosságokat? (A Détmagyarország munkatársától) Be­censzky—Fischer Adrienne. a nagystílű fiatal szélhámosnő még mindig a rendőrséqi fog­igyalás folytatására — február 14-ik napjának dában ül. Ma akarták átkísérni az ügyész­délelőtti fiz óráját tűzte ki. — De biró ur — jajdult fel a felperes — tönkre megyek, ha ennyi ideig kell a pén­zemre várni. Nem tűzhetné ki korábbra a tárgyalást? — Dehogy nem — válaszolt a biró —, ki­tűzhetem reggel kilenc órára is. De korábbi ilapra nem, mert minden napom tele van már tűzve tárgyalással. Szóvá tette a Délmagyarország azt az ano­máliát is, amit az ítéletek leírása körül kell tapasztalni. Előfordult, hogy az a pénztári tag, aki elvesztette féllábát és műláb kiszolgál­tatása végett indított pört a pénztár ellen, az Ítélet kihirdetése után több mint négy hó­napig volt kénytelen várni az ítélet kézbesí­tésére. Több mint négy hónapig azért nem kapott műlábát, mert a bíróságon nem gé­pelték le a kész ítéletet. Most ujabb panaszok érkeztek hozzánk a munkaügyi és a hagyaték ügyek késedelmes elintézései miatt. Egyik olvasónk hagyatéki végzést mutatott fel annak illusztrálására, hogy olyan ügyben, melyben több, mint más­fél évvel ezelőtt halt meg az örökhagyó s <1 (melyikben semmi néven nevezendő komplí­Váeió nem merült fel, másfél év múlva tűzi jcsak ki a bíróság azt a hatvannapos határ­időt, amelyen belül az igénylőknek a pört meg kell indítani. Az örökhagyó halála után husz hónappal lehet csak megkezdeni a pört, elképzelhető, hogy mennyi sérelme, kára, vesz­tesége van az örökösöknek még akkor is, ha pör nélkül akarják maguk között elintézni az ügyet. De panaszkodnak a munkaügyi pörök el­intézésének hosszadalmassága miatt is. A mun­kaügyi pöröket egyetlen biró tárgyalja, aki ségre, miután azonban előéletének minden pontja még nincs tisztázva és személyazo­nosságára vonalkozó rendőri jelentést is vár­nak Kecskemétről, a szegedi rendőrség ad­dig nem kiséri át az ügyészséghez a szélhó­mosnőf, amig ezek az adatok nem érkeznek meg. A rendőrségnek alapos a gyanúja, hogy Becenszky—Fischer Adrienne nemcsak Sze­geden, hanem Budapesten is követett el ha­sonló szélhámosságokat, ezérl a rendőri nyo­mozást ebben az irányban is kiterjesztették. Állítólag az elegáns fiatal szélhámosnő a sze­gedi trükkökhőz hasonlóan több fővárosi ke­reskedőt is érzékenyen megkárosított. » A német (llnifjyárlás « s-- reprezenlADS alkotása: J Szerelem, gyűlölet, vagy halál i orosz dráma Alfon» Frylnnd-dal S pénteklOl aKorzó Moziban * »umuwwwwmmmuwmmmwomuwuumwmmmwmmwwumummwwumwwwwwmüumumwumümmmmummwmí 1 » * 3» lnillabofrány legújabb felleinénve : városa Mldh&i felperesiek öngyilkossági kísérlete (A Délmagyarország munkatársától) Sorozatos cikkekben számolt be a Déimagyar­onszág azokról a botrányokról, amelyek az úgy­nevezett istennévr« temetések körül szinte nap-nap után előfordultak a város hullaházában. Ezeknek a botrányoknak azután a napokban igen különös fejleménye lett. A városi hullaház felügyelője, Szabadi Jó­zsef öngyittíosságo! kísér It meg, veronállal mérgezte meg magát és csak a gyors orvosj beavatkozás mentette meg az életnek. Szabadi öngyilkosságáról különböző verziók ke­rengtek. Az egyik szerint Szabadít a nyomor kergette öngyilkosságba, másrészről pedig életnnt­ságának okát nagyfoka idegességével magyarázták. Tény az, hogy Szabadi Józsefnek nem valami irigylésre méltó dolga volt a város hullaházában. A kevés fizetésért felelősségteljes munkát kellett gÁdn^Ádp, Aé^ün^, ¿ÓUi&ővó, ffi*»» e^yán&det&Á végeznie és ő ennek mindenben meg is telelt. A nagyforgalmu helyiséget a legtisztábban tartotta és a fertőtlenítést is kifogástalanul végezte. Nem is volt baj, amig Szabadt nem került konfliktusba a temetkezési vállalkozókkal. Akörül törtek ki az ellenségeskedések, hogy a vállalkozók szerint Szabadi nem a kar teliben lévő temetkezési vállalatokat értesítette állítólag arról, hogy hulla van, hanem más olyan temetkezési vállalkozókat favorizált, akik nincsenek kartell­ben Az ellenségeskedést azonban főleg a kartell egyik tagja, Vlasits temetkezési vállalkozó tartotta, aki azért haragudott Szabadira, mert az az isten­neves temetések botrányait szellőztetni merte és illetékes helyen jelentést is tett ezekről a tűrhetet­len állapotokról. Megkezdődlek a piszkálások, amit hamarosan követett a kartell feljelentése Szabadi eTten. A feljelentést a tiszti főorvosi hivatalhoz nyuj­j tották be, amely azonban semmiféle vizsgálatot | nem rendéit el az ügyben azért, mert a M­I jclpnlés semmi konkrélumot nem tartalmazott, csu­pán azt foglalta magában, hogy Szabadi József szabálytalanságokat követett el. A főorvosi hivatal konkrétumokat kért, de ezek az adatok eddjg nem kerültek a főorvosi hivatalba. A feljelentés visz­szakerütt a feljelentőkhöz, sőt viszontagságos utat [ is fntott be, mert hogy, hogy nem, még a Szegedi [Népbank mjnt Szövetkezeihez is eljutott, min­, den valószínűség szerint csak merő tévedésből. (.Szabadít ki sem hallgatták, de a sok piszkálódás annyira megrongálta idegzetét, hogy vasárnap a halálba akart menckiihii. Szabadi öngyilkosságá­nak hjre feltűnést keltett, mert mindenki a hulla­botrányok ügyével látta összefüggőnek az öngyil­kosságot. Érdekes, hogy Szabadi öngyilkossági kísérleté­vel kapcsolatban a kurzuslap már Szabadi ha­láláról is megemlékezett, holttestét a hullaházban fetravatalozta. Szabadi, aki most már örül, hogy az öngyil­kosság nem sikerült, nagy megrökönyödéssel ha­totta holtteste felravalalozásának hírét, de még jobban elszörnyüködött, amikor saját kezébe he­lyezték cl azt a koszorút, amit az egyfk temetési vállalkozó sietve küldStt ki a hullaházba Sza­badi ravatalára... Az istenneves temetések botrányai egyébként ma ís folytatódnak. A város szerződéses vállal­kozója ma ;s stráfkocsiján és nem az előirt egy­szerű evászkocsjn szállított ki két halottat.

Next

/
Thumbnails
Contents