Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-15 / 184. szám

1928 augusztus 15. 3 A gyilkos vallott Kedden délután Szegedre érkeztek © detektívek Pál Józseffel — A Zrinyi-uccai gyilkosság tettese enni kért és részletes vallomást tett Salanők és a Bc&vtlkula (A Délmagyarország munkatársától.) Kedden délután két órakor a budapesti személyvonattal Szegedre hozták a Zrinyi-uccai rablógyilkosság tettesét. Az állomáson rendőrök és detektívek várták a vonat érkezését. Az állomás előtt kerékpáros rendőrökkel körülvéve egv autótaxi. Ezen viszik be a városba a gyilkost. A hosszú személyvonat pontosan 1 óra 48 perckor érkezett be az állomásra. Amint feltűnik a mozdony, a sinek kőzött tolongás kezdődik. — Talán meg sem jött, — mondja egy detekitv mellettem, de a következő pillanatban egyik zsúfolt harmadosztályú személykocsi ablakában feltűnik egy ismerős arc. Posztós Mihály deteklivfelügyelő mosolyogva integet 'Megvárják, míg az utasok kiszállnak és már iátni lehel a lépcsőkön görnyedve leszálló gyilkos igénytelen alakját. Vékony, vézna, középtermetű. Gyűrött kék ruha van rajta. Nyakkendője hiányzik, a lábán bakkancs. Sárgás, beesett arcán halvány vörös csikók. Az özvegy asszony karmolta össze az arcát. A karmol ások nyomai nyolc nap alatt sem tűnlek el teljesen, összebiliueselt kezét leeresztve tartja. Apró csomagot szorongat ujjai között. Szeme üveges, maga elé réved. Posztós Mihály szorosan magához vonja egyik karját és már sietnek a lépcsőkön lefelé. Az állomáson természetesen mindenki tudta, hogy mi történik. Három vonat találkozott délután két órakor: százak és százak rohantak le a lépcsőkön. Mindenki látni akarta a gyilkos*, | de ami már ezután történt, olyan gyorsan pergett le, mint a filmen. A várakozó autóba elsőnek a gyilkost tolták he, aki két detekliv közé ült. Posztós barátságos mozdulattal átkarolja. Rendőr űl a soffőr mellé, majd egy intés és az autó már robog a Boldogasszony-sugáruton a városháza felé. A Zrinyi-uccában, özv. Bartosicsné. élelmiszerüzlete előtt a gyilkos megrezzen. Furcsának találja, hogy az üzlet már nyitva van... Az áldoz^ nővére, aki az üzletet vezeti, most az autó előtt áll és sir. ő ís a gyilkost várta. A városházán a gyílkosl egyenesen a detekil> szobákba vitték le. Itt már várta őt a rendőrségi nagyvezérkar. Posztós Mihály maga előtt tolva a delikvenst nyitott be a szobába, majd jelentett: — Tanácsos urnák tisztelettel jelentem, megérkeztem Pál Józseffel, aki a Zrinyi-uccai gyilkosságot elkövette. A gyilkos éhes — Mikor ettél fiam? — kérdezte a gyilkostól Borbola Jenő rendőr tan ácsos. — Kél napja nem ettem. — Akarsz enni? — Igen — volt a válasz. — Hozzanak neki egy ebédet —, adta ki az utasítást Borbola tanácsos. Mini egy vadmacska — Ezután dr. Ács Sándor törvényszéki orvos levetkőztette páciensét Kezéről leszedték a bilincseket. Kabátja egy-kettőre lenn volt — Testén és h-irján külsérülések nyomai nincsenek. Az arca karcolásokkal teli —mondja dr. Ács Sándor. — Mi történt az arcoddal? — Mariska tépázott meg. Mint egy Kidmacska ugy karmolt... — Bartosicsnénak ki harapta meg a kezét — kérdezte ezután az orvosszakértő. — Amikor dulakodtunlc, akkor történt. Mariska eltolt magától. Borzasztó erő volt abban az asszonyban... Már megijedtem, hogy vége mindennek és végső elkeseredésemben dühösen beleharaptam a kezébe. Az asszony erre engedett és én a torkához kaptam. Az orvosi vizsgálat után Pál József ebédelni kezdett. Mohón kanalazta a levest, szinte habzsolta a főzeléket. — Mikor mentél be az asszonyhoz — kérdezte tőle valaki. Pál József először karjával tisztességtutfőao megtörölte száját és csak akkor válaszolt. — Kilenc óm tájban. Féltizenkettőkor fojtottam meg és három óra után távoztam a lakásból. A gyilkos mesél Ezután megkezdődött Pál József reszletes kihallgatása. Dr. Vastagh Zoltán rendőrkapitány először felszól itotta Pál Józsefet hogy mondja el a gyilkosság pontos lefolyását és hogy mit csinált hétfő este kilenc órától addig, mig el nem utazott Szegedről. — Hát hol is kezdjem, — morfondírozott j a vádlott. — Mikor és hogyan Ismerte meg özv. Bartosicsnét? — Ez év elején a moziban, mondotta PáL Ijakásán alig néhányszor fordultam csak meg és mindjárt intim viszonyba kerültem vele. Januárban azután összevesztünk. Valaki ellopott tőle 120 pengőt Én előző nap éppen nála voltam. Másnap kaptam tőle egy levelet, amelyben felszólít, hogy a tőle elvitt pénzt adjam vissza. Én azonnal felkerestem és tiltakoztam a gyanúsítás ellen, amire ő feljelentett a hadbiróságnál, ahol azonban felmentettek a lopás vádja alól. Ezért azután nagyon megharagudtam rá. Többet feléje sem néztem, ö mindig izent értem, de én nem mentem el hozzá. Nekem nem kellett. A gyilkosság napián este kilenc órakor csak ugy véletlenül tévedtem el a Zrinyi-uccába... Mariska künn állt az ajtóban és halkan rám szólt: — Na Pali, haragszik még rám? (Mindig Palinak szólított, pedig tudta, hogy Jóska a nevem.) — Nem én, — szóltam. Már el is feleitettem az egész históriát. — Hát akkor jöjjön beljebb! — Nem megyek. — Azután megkérdezte, hogy nem vagyok-e éhes. — Nem, — válaszoltam. — Egyék legalább egy kis vajaskenyeret. — Én tiltakoztam. Mintha éreztem volna, hogy rossz vége lesz a dolognak. És meg is jártam — sóhajtotta. Végül azonban még is bementem. Mariska kedves volt. Jó vastag vajas kenyeret adott. Tréfálkozva ő harapott először a kenyérbe. Utána megittam egy pohár sört, Mariska pedig egy pohár szódavizet. Ezután bezártuk a boltot. Én is segítettem neki. Közben hátulról elkaptam és megcsókoltam. Azután bementünk a hálószobába. A szűk odúba nagyon meleg volt, amire felsőmháir kat levetettük. Mariskán csak egy fekete kombiné volt. Leült az ágyra. Maga mellé hiwott Később azonban összevesztünk. — De micsodán vesztek össze — kérdezte dr. Vastagh Zoltán. — Én már nem is tudom... Ismét az ellőni 120 pengője jutott az eszébe. Azt mondta, hogy én hiába tagadom, 6 mégis tudja, hogy én vagyok a tolvaj. — Kikérem magamnak! — szóltam. Mégis csak disznóság amit mond! — Disznóság... — válaszolt az asszony. Az a disznóság, hogy magát a hadbíróság felmentette. — Erre dühbe jöttem és elkáromkodtam magamat. Az asszony erre rettenetes dolgokat mondott, amire felugrottam az ágyról és pofon Qtöttem. — <5 visszaütött... Nekirontottam. Ütöttem, vertem. 6 karmolt és harapott, amire a torkához kaptam és szorítottam. Az asszony igyekezett eltolni magától... beleharaptam a csuklójába is és megfojtottam. • • — A viz csurgott rólam, annyira ki voltam merülve. Nem akartam elhinni, hogy mi történt... A szemeimnek sem hittem, amikor láttam, hogy Mariska nem él. Hogy valahogy magamhoz térjek, megittam még egy üveg sört és akkor elhatároztam, megnézem, hogy mije van. — A szekrényben egy nagy férfi pénztárcát találtam. Benne egy darab 100 pengőst öt darab tiz pengőst. Más papírpénzt nem találtam. Ékszer se volt sehol. Az üzletben a pult fiókjában 10 pengő papírpénzt és 11 darab pengőst találtam. Még magamhoz vettem néhány darab niktoelpéuzt is. A rézpénzeket nem bántottam. — Hát most mit csináljak, kérdeztem magamtól. Az ajtón nem mertem kimenni. Szét néztem a . lakásban. Észrevetlein az udvari kis abla-