Délmagyarország, 1928. augusztus (4. évfolyam, 173-196. szám)

1928-08-15 / 184. szám

SZSOED: 92crbc(ztő»£g: OcAk Ferenc ucca Z. Teleion: 13—33. ^MadóhlVBlal, st aicsíínif ¡ínyvi Ar Jegyiroda: Aradi ncca 8. Telefon: 300. ^ Nyomda: Löw Lfpól ucca IS. Telefon : lfl«34.« » « » « » Szerda, 1928 augusztus 15 IV. évfolyam 184. szám MAKÓ : Szerlcetziatég ét kladóhtvnla): №1 ucca 6. Telefon: 151. tzAm.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerkcszlO(é«j é» klodóhlvalttl: AndráMy ucca 23. Telelőn: 49- Kém. « » «» « » H» «» ElOllzel«»! ara rtnvonlo 3-2« vidéken 4» a («vArojbon 3-00, kUlldldSn 6-40 pengd, egyes szára 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér A munkanélküliség a népszövetség előli A népszövetség őszi ülésszakának programján szerepel a munkanélküliség kérdése. A genfi főtitkárság mellett szervezett munkaügyi hivatal, amelynek Thomas, a volt francia szocialista miniszter a vezetője, aki a mult esztendőben Budapestet is meglátogatta, hogy a magyarországi munkapiac állása iránt érdeklődjék, szorgalmasan gyűjti a statisztikai anyagot, hogy a tanácskozás résztvevői ne legyenek zavarban, ha számokkal is alá kell támasztani az érveléseiket. Anyagban és beszédekben igy bizonyára nem lesz hiány, más kérdés azonban, hogy a tanácskozások milyen eredményt fognak produkálni. Lesz-e foganatja a sok elhangzó szónak, vagy az eredmény ismét csak egy merő általánosságban megfogalmazott népszövetségi ajánlásban fog kicsúcsosodni, amelvet mindenki kellő tisztelettel sutba dob? Maga az a körülmény azonban, hogy a népszövetség a munkanélküliség kérdését kénytelen volt napirendre tűzni, az eredményre való tekintet nélkül azt mutatja, hogy ez a probléma már kinőtt a háború előtti keretekből, mikor az egyes államoknak saját ügyük volt, hogy ugy boldoguljanak a saját munkanélkülijeikkel, ahogy tudnak. Alapjában véve akkor egyszerű is volt a kérdés. Aki odahaza nem kapott munkát, sőt még az is, akit kedvezőbb megélhetési lehetőségek csábítottak, összekuporgatott annyit, hogy elég logven a hajójegyre és kiment Amerikába. Ott a háború előtti hnsz esztendő volt a I nagy fellendülés periódusa és aki dolgozni akart, meg is élhetett. A háború óta megváltozott a világ. A munkanélküliség problémája lett Amerikának is. Az amerikai jelleget megőrizni akaró puritarizmus és a munkásszervezetek nyomása alatt az Unió kormánya a gyakorlatban bezárta az igéret földjének kapuit a nem kívánatos idegenek előtt. Ugyanakkor világszerte beállott a termelési válság. A tömérdek töke, amely elpusztult az orosz és francia harctereken és az ooeánok vizén, kiesett a termelés munkájából. A világ pedig megcsökkent vásárlóereje mellett még azokat a termeivényeket sem tudta felszivni, melyeket ezzel a megtizedelt tőkével állítottak elő. Jó magyar kifejezéssel éhe, mindenfelé bekövetkezett a leépHés korszaka Munkások, kereskedelmi alkalmazottak, tisztviselők ezrei mindenütt az uecára kerültek. Senki se higyje, hogy a helyzet csak nálunk a súlyos. Nálunk csak egy speciális eltolódás mutatkozik az intelligens középosztály proletarizálódása irányában, amit nagyrészt az elszakított területekről idemenekült lateiluerek idéztek elő. Maga a munkanélküliség azonban, mint jelenség mindenütt megvan és egy cseppet sem könnyebb a győztesek, mint a legyőzöttek országaiban. Ha Németország, Olaszország és Csehszlovákia a túlzottan védvámos politikának árjában sodródnak, abban nagy része van annak, hogy munkásaiknak akarnak kenyeret juttatni. Ha a szocializált Ausztria a népszövetség utján nehezen kicsi- | bolt kölcsönöket munkanélküli segélyekre válluztatja át, a termelő tőkének feladatát akarja j pótolni. És ha ebben a kis országban naponta j kétszázezer ember megy slempHzni, — igy ! Löwenstein bankárt megmérgezték (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Párisból jelentik: Boulognei jelentések szerint Paul párisi orvos Löwenstein belső részeinek megvizsgálásánál megállapította, hogy Löwensteint megmérgezték. A pontos jelentést még nem tették közzé és így a részlelek hiányoznak. Kétmillió márka: a hamburgi kikötőtOz pusztítása Hamburg, augusztus 14. A pusztjtó tűzvész, amely hétfőn délután tört k; a hamburgi kikötőben, még ma délután is dühöngött. A város egész tűzoltósága és a hajók tűzoltói megfeszített erővel dolgoztak, hogy legalább a szomszédos raktárakat megmentsék, am; sikerült is, ellenben az égő telep, amelyen tömérdek gyanta, kén, terpentjn, faáru, gabona, pamut és több-száz bordó ammóniák volt felhalmozva, teljesem elpusztult. A nagy hőségtől és a sűrű robbanások következtében a légnyomás vasgerendákat röpíteti «»agy távolságra és csodával határos, hogy csak két járókelő sebesült meg. Az elpusztult szállítmányok értéke meghaladja a kétmillió márkát, de csak pamutban több mint egymillió márka érték semmisült meg. nevezte el a közhasználtat a munkanélküli igazolványnak mindennapos lebélyegzését — ez csak azt mutatja, hogy a betegség organikus természetű, amelyen szimptomatikus kezeléssel segíteni nem lehet. De mit számítanak a munkanélküliségnek ezek a méretei azokkal a gigászi arányokkal szemben, melyek Angliában jelentkeznek, ahol a másfélmilliót közelíti meg a munkanélküliek száma. Pedig Anglia győztese a világháborúnak, sőt az egyetlen az európai győztesek között, akiről azt szokták feltételezni, hogy a világháborún igazán keresett. Három nagy ipara, a szénbányászat, gyapotipar és hajóépítés a legsúlyosabb válságban van s a legaggasztóbb az, hogy ez a válság állandónak mutatkozik, amin szubvenciókkal, kizárásokkal, munkaidő-megröviditéssel, bérteszállitással és a kivitel mesterséges előmozdításával segíteni nem lehet. A drága angol szén nem kell, mert azt a megcsökkent vásárlóerejű világ olcsóbb üzemi anyagokkal igyekszik pótolni A gyapotipar pang, mert a háború alatt a tengerentúlon konkurrens vállalatok keletkeztek s India, Japán, Kina és Délamerika függetlenítette magát az angol termeléstől. A hajóépítés megakadt, mert a személyszállító hajók kivándorlókat nem vihetnek, több tehergűzösre pedig a kisebb áruszállitás mellett nincsen szükség. Mit tesz ilyen viszonyok mellett az angol nyászok szakszervezeteihez, melyben rendkívül kedvező utazási feltételek mellett a Kanadába való kivándorlást ajánlja. És mit tesz ilyenkor a kanadai miniszterelnök? Kijelenti, hogy a termés betakarítása idején Kanadában van ugyan szükség munkáskezekre, de az őszi hónapoktól kezdve semmirői sem állhat jót Erre jön Baldwin, az angol miniszterelnök és a lapok utján nyilatkozatot tesz közzé, amelyben mindenkit óv a túlzott reménykedésektől, mert a kolóniák sem képesek embereket korlátlan számban felvenni. Hogy ilyen nyilatkozatok után mit csináljon a munkanélküli, azt csak az isteni gondviselés tudja megmondani. Még cifrább Ausztrália esete. Ausztrália ma munkásparadicsom, igaz, nem a szovjet tanítása, hanem a higgadt angolszász felfogás szerint. Ott már majdnem negyedszázad óta a munkáspárt van kormányon. Egy akkora területen, mint egész Európa a félszigetek nélkül, hétmillió ember él és ez a hétmillió ember az egész földrészt magának akarja megtartani, mert igy nagyon jól érzi magát. A magyar nyelvhasználat szerint ember ott se kell, legfeljebb—asszony. Ausztráliában ugyanis sokkal több a férfi, mint a nő. Házasodni pedig a férfiak Ausztráliában is szoktak, tehát az ausztráliai kormány elősegíti a házasuló korban levő nők bevándorlását. A feltétel az, hogy a fehér fajhoz tartozzanak. Akinek sárga a bőre vagy akinek a körme kékes és akármilyen távolról színes fajokhoz való tartozást árul el, legyen akár férfi, akár nő. nem léphet az ötödik földrész területére. Úgyde Ausztrália fölött ott van Japán, amely kisebb terület, mint a régi monarchia, nyolcvanmillió embert kénytelen eltartani. Népe esztendőnkint hétszázezer lélekkel szaporodik. Minden talpalattnyi föld már megvan müveive s az ipar sem tud uj kezeknek megélhetést nyújtani. Ott van azonkívül a szomszédos Kina, a maga négyszázmillió és India háromszázmilliót meghaladó lakosságával. Ezek a milliók egyre türelmetlenebbül vetik fel a kérdést, hogy joga van^e hétmillió embernek bezárni egy földrész kapuit mások előtt csak azért, mert nekik ez igy kényelmesebb, amazok pedig másszinű börbnrkolatban születtek? Vájjon meddig tartható fenn ez az állapot és mikor fogják ezek a túlnépesedett szines országok erőszakkal is szétrobbantani a mesterségesen rájuk erőszakolt kereteket? Soha megdöbbentőbb módon nem bizonyosodott be, hogy a világ javainak szétosztásában nagy igazságtalanságok és aránytalanságok vannak, mint a nagy világégés után. Ezek az igazságtalanságok és aránytalanságok pedig egyformán jelentkeznek az egyes államokon belül és az államok egymás közötti viszonyában is. Ezért vált a munkanélküliség és megélhetés kérdése egyszerre elemi erejű világproblémává. Ezért kellett, hogy a kérdést a népszövetség is kitűzze a napirendjére. De ha a kérdésnek csak egy nagyon is futólagos áttekintése az összeütközéseknek ekkora sorozatát tárja fel, remélhető-e, hogy a népszövetség mai összetételében, mai hatalmi eszközeivel és mai akarásával alkalmas ennek a problémának megoldására? A népszövetség ezideig tett ugyan igen helyes megállapít ásókat, de mindig visszarettent