Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-27 / 169. szám

4 t r y>;v \»ORSZÁG —WFW^ IIIIMH MB— 1V28 julius 27. ZOEO éS OURU legújabb vígjátéka: 11> *J T T Y I, Y A no«yy Hímje: A két diplomata hétfőn, kedden, szerdón a Belvárosiban. 5 A börtön leánya hétfőn, kedden a Korsó Moziban. ríotta: — A várossal szerződéses viszonyban va­gyok az istenneves temetések-elvégzésére. Ha én a polgármesteri hivataltól megkapom a teme­tési utasítást, huszonnégy érán belül ennek köteles is vaggok eleget tenni. Eleget is te­szek. Az hogy a hullák a hullaházban több napig fekszenek, nem az én dolgom, nincs is közöm hozzá. — Ami pedig a hulláknak a stráfkocstn vam szállítását illeti, ez igaz, azonban a várossal kötött szerződésben egy szó sincs arról, hogy nekem qyászkocsin kell kiszállítani a teme­tőbe a holttesteket. Csak kocsin. Eddig a nyilatkozat. Ezek után fel kell tenni a kérdést, ki felelős azért, hogg holttestek 3~-i napig fekszenek el temetetlenül a köz­kórház halottas kamrájában? BEiMMmmomzm szerkesztősége augusztustól Somogyi ucca 22., I. em. Telefon: 13—33. Hegtalálták Nungesser és Colli „Fehér madarának" roncsait? Páris, julius 26, A Petit Párisién Jelenti Kopenh ágából, hogy Wirrmg dán orvos északi tengeri hajózása kapcsán a dán par­toktól nyugatra reoülőgéo roncsokat talált, melyek szerinte valószintileg a tavaly szeren­csétlenül Járt Nungesser és Colli francia re­pülök Oiseau Btanc nevű gépének maradvá­nyai A roncsoknak ugyanaz az ezüstözése van, mint a »Fehér madárnak" és egy drót­nélküli berendezés nyomalt látni, A kopen­hágai francia követség nyomban vizsgálatot rendelt el és ha dr. Wirring fellevésel Igaz­nak bizonyulnak, a roncsokat Párlsba fogják •Inni. Részegen fürdött a Tiszában és elragadták a hullámok Megállapították a Tiszából kifogott holttest személyazonosságát (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtöki számunkban hirt adtank arról, hogy a felsővárosi vizmütelepnél szerdán délutánegy 50 év körüli férfi holttestét fogták ki a Tiszá­ból. A vizbefult férfi személyazonosságát szer­dán nem sikerűit megállapítani. A rendőrség megindította a nyomozást és csütörtökön dél­előttre kideritetfce, hogy a vizbefult férfi Hajdú Illés Pacsirta-ucca 21. szám alatti lakos, aki julius 23-án tűnt el lakásáról. Hajdú este 7 órakor azzal ment el lakásá­ról, hogy munkát megy vállalni. Egész éjjel várta haza családja. A rendőri feltevések sze­rint valamelyik kocsmában részegre itta ma­gát és azután hajnal tájban boros fővel le­ment a Tiszára fürdeni A vízben megszédül­hetett és igy ragadta el az ár. Hajdút egyéb­ként családja agnoszkálta. B kegyúr-városnak restaurálni kell a tápéi templomot, mert „már csak az imádság tartsa épségben" (A Délmagyarország munkatársától.) Sze­ged város kegyurasága alá tartozik a szomszé­dos Tápé falu plébániája is, amely különben az egyházi közigazgatás szempontjából a váci egyházmegye területén van. Valami régi, év­százados kötelezettsége ez a kegyuraság a vá­rosnak, talán abból az időből való, amikor a város ajándékba kapta a tápéi rétet es cse­rébe kötelezettséget vállalt a tápéi plébánia és a régi templom fentartására Az öreg tápéi templom fentartása tehát kegyúri kötelessége a városnak, ugy látszik azonban, hogy kissé terhes kötelessége, pedig mütőrténeti szempontból is indokolt lenne, ha a gazdag kegyúr kissé több gondot fordítana erre a templomra, amely érték-es műemlék és, amint azt a szekértők hiteles dokumentumok­ból megállapították, még az árpádházi kirá­lyok korából való. Néhány esztendővel ezelőtt Móra Ferenc, a szegedi muzeum igazgatója az oltár mögött a templom-szentély falában jégi, taián a templom keletkezésével egykorú freskót fedezett fői mélyen, a későbbi szár­mazású festék és mészrétegek mögött. Sajnos i azonban, a félévezredesnél is idősebb falfest- ! mény rekonstruálása nem sikerült, a mészre- ! lejjek alatt már csak nyomokat lehetett belőle I találni. Ezek a nyomok is kétségtelenné tették, hogy a templom tényleg az Árpád-korból való. A templomot most nagy veszedelem fenye­geti. BagossBéla esperes, Tápé plébánosa, már régebben beadvánnyal fordult a kegyúr város hatóságához és a templom sürgős renoválását kérte. A tanács meg is bizla a mérnöki hiva­talt a templomjavitási munkák költségvetésé­nek elké6zi(é3éve', amikor azonban elkészült az a költségvetés, kiderült, hogy fedezet nincsen. Erről szabályszerűen értesítették is Tápé plé­bánosát, az akta tehát »elintéztetett». Bogoss Béla most ujabb Deadványt intézett a tanács­hoz. Bejelentette, hogy a műemlék-templomot már csal; az imádság tartja épségben, de ha sürgős segítség nem érkezik, már esetleg az imádság sem használ és az árpádkori műemlék menthetetlenül el pusztai Régi kérését igy meg­újította és kérte, hogy a város rendelje el a templom renoválását. Ha annyi pénze nincsen, hogy ezt a munkát egy év költségvetésének a terhére elvégeztethetné, akkor ossza a költsé­geket négy részre és illessze négy egymásután kővetkező év költségvetésébe, de a templo­mon sürgősen segíteni kell, mert különben nagyobb károk érhetik a várost A tanács csütörtökön foglalkozott a tápéi I r*,3bános ujabb beadványával és ugy látszik, I hogy Bogoss Béla érvei komoly hatást keltet­tek, mert a tanács elhatározta, hogg a tápéi templom restaurálásának ügyét a pénzügyi bi­zottság éle terjeszti, attól várva a jó tanácsol, hogy a templomot miképen állítsa helyre a kegyúr város. „Jaj Istenem, agyonütöttem a nagyapámat!" Egy különös tragifeis emberölési ügy Budapest, julius 26. A budapesti ítélőtábla igen különös emberölés ügyében hozott ma Ítéletet. A Iievesmegyei Vécs községben történt 1926-ban, hogy Veress András hetvenkét éve« jómódú gazdálkodót baltával agyonütötte tizen­négy éves unokája. A tragikus esetet végzetes •életlen okozta. Veress András egy nap a ház­népével együtt kiment a ha' árba dolgozni és még késő este sem tért haza. A házban csak a tizennégy éves unokája maradt, aki a sötét­ben félt egyedül és magára zárta az ajtót. Egyszerre csak nagy dörömbölést hallott Va­laki be akart hatolni az ajtón. A nagyapa tért haza, dc unokája nem ismerte meg a hangját. A nagyapa ugy látszik ijesztgetni akarta unokáját mert elváltoztatott hangon kiáltozott: — Bumm, bumm, megesztekt... Mint később kiderült az öreg Veress And­rás a kocsmában időzött akkor este és megle­hetős beszeszelt állapotban ijesztgette unoká­ját. A tréfának azonban tragikus következ­ménye lett. A kisgyermek ijedtében torkasza­kadtából segítségért kiáltozott, hiába szóltak át hozzá a szomszédok, hogy alighanem a nagyapja kér bebocsáttatást, a megrémült gye­rek továbbra is zárva tartotta az ajtót Egyszerre a konyhából az udvarra nyiló ab­lakon egy árnyat látott megjelenni. Most már annyira elfogta a rémület hogy felkapta a konyhában heverő fejszét és teljes erejéből az ámg felé sújtott. Jajveszékelés volt a válasz. A kisgyerek most már felismerte nagyapja hangját, kitárta az ajtót és félig eszét vesztve borult véres testére. — Jaj, Istenem — kiáltozta — agyonütöttem a nagyapámat! összecsődültek a szomszédok, a csendőrök is előkerültek és őrizetbe, vették a tizennégy évrs fiut. Az öreg Veress Andrást kórházba vitték, de már nem lehetett segíteni rajta, a fejsze­csapástól szenvedett sérüléseibe hamarosan belehalt. Unokája ellen megindult az eljárás és a tőrvényszék a fiat két évre jardfóintézetbe utalta­Felebhezésre került az ügy a tábla Lehoczky­tanácsa elé, amely felmentette a fiat a vád alól. A tábla Ítélete megállapítja, hogy a gye­rek teljesen önhibáján kívül ütötte agyon nagyapját, mert azt betörőnek vélte s az kü­lönben is ijesztgette Őt. A halálra rémült gyer­mek mintegy önvédelemből ragadta fel a bal­tát és akaria ártalmatlanná tenni a »betörői«. Blapütatott 1810. Icnrényszéklleg beiegvzett c:g. Creditor *3 kereskedelmi tudakozódó iroda SZEGED, Kálvtn tér T. »zAm clatt. wmamtm—miu1 i-fa——asere. ji modern irógéptec-Onlka szenzációja a REMINGTON ELEKTRIC u egyetlen tökéletes vflliuno« írógép. 200°/o-oe nrankattfbMet Mjesitmény. Efof6rM&n átütőképesség. 515a Dijmentee bemutatás WÍRTH é» RENGEY írógép, írodaberendező ós meehanürai vállaliU Sseged, Horváth Mihály uoca 7. Telefon 12—21 DENIKÓS dohány, szivar és cigaretta kapható 326 Schwarz-frafikkan, Kárász acta 1.

Next

/
Thumbnails
Contents