Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-26 / 168. szám

1328 folms 26. DÉLMA GTABORS3Í4(G ^ IWWWW'l wmjmrmsF? jiz OESMmiMSz Amsterdamba érkeztek a magyar atléták Fagyos hangulat az olimpiai kongresszuson Amsterdam, jufius 25. A magyar atléták és tőr•Ivók tegnap este 10 óra 50 perckor érkeztek meg Amsterdamba. A magyar expedíció az egész utat kitűnő hangulatban tette meg, valamennyien a megkívánt kondícióban vannak. Az állomáson Múzsa Gy ula vezetése mellett ,az Amsterdamban lévő magyar kolónia várta az atlétákat. A finnek ma érkeztek meg. Az olaszok érkezését esótörtök délelőttre jelezték. Az olasz expedíció a Sohrala olasz hajón fog lakni. Az olimpiai táblát a megnyitáson Welszjiüller, K zászlót Hooser fogja vinni Az olimpiai kongresszusi ma délelőtt tartották meg feltűnően fagyos hangalatban. Ugyanis a királyné már napokkal előbb elutazott Amsterdamból és a kongresszust férjének, Henrik hercegnek kellett volna megnyitni, azon«MMNMMMfM ban ő sem Jetenl meg. Távollétében báró dr. Schimmelpetminck nyitotta meg a kongresszust, majd Amsterdam polgármestere mondott hangulatos beszédet, utána gróf Baillel Leutour, a nemzetközi bizottság elnöke elparentálta a párisi olimpiász óta elhalt olimpikonokat. A továbbiakban bejelentette, hogy Törökország törvénybe iktatta a versenyek rendezhetésére az olimpiai jelző kifejezést és kéri a nemzetközi olimpiai bizottságtól ennek törvénybe iktatását a sok visszaélés elkerülése végett. A gyűlés 30 percig tartott, akkor az elnök berekesztette. A megjelentek ép olyan fagyos hangulatban és vegyes érzelmekkel távoztak, mint ahogy összeültek. Oslóból jelentik: Olaf, Norvégia trónörököse ma elutazott Amsterdamba, ahol Norvégiát a vitorlásversenyekben fogja képviselni. I m uiftinmuinjuui DÉLMAGYARORSZÁG szerkesztősége augusztustél Somogyi ucca 22., I. em. Telefon: 13—33. «Mra-iwwwwwBHawttwiwmTmftMW v* IWWMMWWWWW wuwi wuw^w SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXXVI1I Hogyan lettem cipész és mészáros? beváltani. Kimentem tehát a vágóhidra és megvettem a legnagyobb és legkövérebb marhát. Ezzel megint baj volt, mert a kiállításra való hízott marha húsát személyzetünk nem volt hajlandó drágábban vásárolni, mint a harmadrendű marhahúst. Hogy a nagy károsodást elkerüljem, egy pár métermázsát eladtam egy vendéglősnek, nagy nyereséggel, a többi hust (az egész szegyet) pedig felfüstöltettem. Mikor borjúhúst követelt a személyzet, vettem tizenkét borjut és elvitt belőle a személyzet — három kilót, noha nálunk 10—20 százalékkal olcsóbb volt minden és nem kértünk husjegyet Savanyu káposztát Újvidékről, friss káposztát Dániából hozattam. Bevásárlásaimban nagyon támogatott Schwarcz Ármin ur, a fővárosi zöldségüzem igazgatója is. Üzemeimet a szerkesztőségi, tanári és irói munkásságom után még fennmaradó szabad időmben végeztem, — nem csekély gonddal és nem csekély fáradtsággal Még bort is vásároltam a szerkesztőségnek a kecskeméti Héjjas-családtól, sőt pezsgőt a villányi gyárból, — Salamon Andor igazgató ur az Agrárbanknál, a háború végén csak 8 koronát számított egy üvegért, noha a forgalmi ár már 16 korona volt. Még külföldi szivar- és cigarettaraktáram is volt a szerkesztőség számára. Nem hiszem, hogy rossz szervezőnek vagy gyenge üzletembernek bizonyultam volna, mert mindenesetre elértem azt, hogy embereinknek a forradalom alatt is volt mit enni és ha akkoriban valakinek a lábán finom cipő volt, — az illetőnek feltétlenül valami összeköttetésben kellett lennie Az Est-tel. Miután sohasem vállalkoztam a saját pénzem kezelésérc sem, mindezeket az üzleteket II. t X És miután mindenki panaszkodott, hogy nincsen zsir, — kimentem a vásárba és vettem husz kövér sertést; ezeket az Általános Fogyasztási Szövetkezet húsüzeme feldolgozta ingyen s a zsirt és felfüstölt hust a Hűtőház elraktározta ingyen, azzal a százláda tojással együtt, melyet tartalékul vásároltam a későbbi, még rosszabb napokra. Óriási volt a felháborodás, hogy mindezeket az élelmi- j szereket nem osztottam szét rögtón, — de nekem az volt az ambícióm, hogy értelmesebbnek bizonyuljak, mint a hadvezetőség és a kormány, ami alatt azt értem, hogy biztosítottam az anyagkészletet és egyre gyarapítottam anélkül, hogy fogyasztottam volna. Nagyon szép lisztraktárat is létesítettem. A vágóhidról minden szerdán és szombaton szereztem néhány serfóst s ezeket a szerkesztőség udvarán alkalmazottaink számára rögtön kimérettem. ősszel Kecskeméti Adolf küldött egy pár vagon szilvát Kecskemétről; mivel ez sok volt a személyzetünknek, tovább adtam a felesleget a tanároknak. Amikor nem lehetett paradicsomot kapni, az én embereim reggel háromkor künn ácsorogtak a vámoknál, a paradicsomos kocsikat lefoglalták és rendőri fedezettel hozták Az Est szerkesztősége elé, ahol már száz meg száz alkalmazottunk várta őket a kosaraival. Almát, hagymát, lekvárt, stbit vagonszámra szereztem potom áron. Végül megvettem Budapest legnagyobb mészárszékeinek egyikét a Dohány-utcában negyvenezer koronáért. Akkoriban csak igen hitvány hust lehetett kapni Budapesten, én is olyat mérettem ki, aminőt kaptam. E miatt mindenki görbe szemmel nézett rám s alkalmazottunk nejei hangosan követelték a »finomabb hust«, — akkor, amikor másutt a husjegyeiket sem tudták EBIMBBaigmillil!»^^ m':~ , , .•-.• -irÍJ MINDEN HAINAL LÉGY ES LEGALABB EGY ÜVEG DIANA SÖSBORSZESZ ugy bonyolítottam le, hogy Az Est pénztára fizetett mindent, amit vásároltam, még pedig hitelesitett nyugtára és az alkalmazottaktól az áruért a pénzt szintén Az Est kiadóhivatala szedte be. Pénz tehát én hozzám nem folyt be és pénzt nem adtam ki. Ennek ellenérc az egész személyzet meg volt róla győződve, hogy óriási összegeket lophattam. Sok gondom, igyekezetem és munkám után egy teremtett lélek nem mondott még annyit sem, hogy »köszönömt. Az Est bizonyára veszített ezeken az üzleteken, számitásom szerint összesen mintegy nyolcvanezer koronát. A veszteséget részint az okozta, hogy mindent önköltségi áron adtam, részint az a körülmény, hogy nemi voltak megfelelő helyiségeink és loptak az áruból. A forradalom előtt egy nappal tizenötezer koronát fizettünk ki a palánkai lutheránus papnak szappanért, stbiért; az árut már nem kaphattuk meg, de a pénzt sem. A forradalom napján háromtagú »direktórium« vette át üzemeim vezetését; engem felszólítottak, hogy legyek a direktórium elnöke, azonban e tisztséget — nagy megkönnyebbülésükre — nem vállaltam. A kommunizmus! kitörésekor minden anyag és minden üzetö nyomtalanul eltűnt. Előbb azonban »házi törvényszék« elé állítottak, természetesen lopási miatt, mert üzleti könyveinkben nyoma sem volt a levágott és elfogyasztott marhák bőrének. Könnyű volt megmagyaráznom, hogy, minden marhát a vágóhídon vágtak le és a hadvezetőség már a vágóhidról elvitt minden bőrt. Egyik kollégám erre azt kívánta, hogy, számoljak le az állatok zsigereivel, mert azoknak sincs semmi nyoma a könyvekben. Ennek az urnák meg kellett magyaráznom, hogy a vágóhídon az a szokás, hogy a zsiger a mészáros legényeké, mert az a munkájukat ezzel honorálják és nem pénzzel. Még a levágott marhák szarvát keresték rajtam, de miután igazoltam, hogy a szarva-* kat sem loptam el, végűi is fölmentettek. Mindazáltal nem kivánom, hogy valaha még egyszier cipész, hentes, mészáros, gyümölcs-, főzelék-, liszt- és borkereskedő legyek egy személyben, minden irodaszemélyzet nélkül, örök-' ké követelőző és kielégíthetetlen felebarátaim javára, száz más munkám mellett ingyen, bárminő elismerés nélkül. — Áthelyezés. Szombathelyről jelentik: A beb ügyminiszter dr. J ó d y Endre rendőrfőtanácsosi Szombathelyről Szegedre helyezte át. Mikszáth Pété? «.I Az élet csak komédia 10HI3 GOERTTEL é8 JŐkeiI Mí^i&lWEMSi&EfÜíE csütörtökön a Belvárosiban. B ROMSÓ ŐS Fülja HIRRY LKNGDONMflL csütörtökön a Korzóban. Előadások Kezdete r Hélküzoap O. 9 órakor, vetór- é» Ünnepnap n BrlvArosIbnn 3, 3, 7, 9 Órakor, a Korzóban S, 7, 9 órakor.