Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-25 / 167. szám

1928 juIíus 25, ttfümnv *BÍ>RSZ AG —WIBIIIHJI Kass János halála A b e t eseménye Joscph!ne Baker „FEKETE SZIRÉNJE" t r í a DeKobra LIa Mara és Harry Lledtke vidám lllmle a FALUSI VÉNUSZ pénlekid vasArn*pla • Belvárosi Mezttan asszony sodrófával verte fejbe férjét, aki állandóan szidalmazta és Ütötte „ (A Délntagyar ország munkatársától ') Kedíkn reggel a kora hajnali órákban a mentőkocsi szirénájának bugása verte fel a Somogyitelep csendjét. Az első uccában az ötös szánni ház előtt állott meg az autó. Az ébredező íelep lakossága kíváncsian sereglett össze a házban, amelynek egyik szegényes szobájában vérbeborullan, betört koponyával fetc küdt Dóczi Sándor 6ö éves hajóács. ¡Hamarosan kiderült, hogy tulajdonképen mi as történt. örökös civódás vert fészket Dóczi Sándor Takásában Negyvenhárom év óta él feleségével, de ez a negyvenhárom év a szerencsétlen Dócziné mártiruma volt. Az utóbbi hónapokban már tűrhetetlen let a helyzet, mert Dóczi folytonosan szekírozta feleségét, sőt azzal is megfenyegette, hogy elteszi láb alól. Mindenki házsártos és veszekedő embernek jsmerte az öreg Dóczit, aki hétfőn este is alaposan felöntött a garatra és szitkozódásaival rgészen beteggé tette az összetört, öreg aszszonyt A hussütővel vágott rá feleségére akkor, amikor kihúzta a forró zsírból. - Hétfőn éjjel azután folytatódtak a szidal. (A Délmagyarország munkatársától.) A' Jegutulsó napokban egyre több panasz érkezik a Dclmagyarországhoz, hogy valami öszszeiró fiatalemberek nyolc év előtti stílusban rontanak rá a békés polgárokra és olyan dolgok iránt érdeklődnek, amelyekhez semmi közük ós semmi joguk sincs. Ezek a fiatalemberek azt hiszik, hogy még mindig 1920-at mutat a kalendárium és még mindig felelősségre lehet vonni munkás polgárokat azért, •hogy újságot is mernek olvasni. Ezeket az eseteket végre meg kell szüntetni, a fiatalembereket meg kell tanítani arra, hogy az tergoványi tempó ideje lejárt. Illetékes tényezők az alábbi kedves történet feltárása után bizonnyal tudni fogják kötelességüket. ' Az egyik ilyen orgoványi stílusban élő öszszeiró fiatalember tegnap a Remény-uccában •»végezte munkáját«. Természetesen olyan időben, amikor a férfiak munkájukat végzik munkahelyeiken. A fiatalember benyílóit A'. István lakásába is, ahol csak a munkás felesége volt otthon. Az összeíró fiatalember ugy lépett föl, mintha valamilyen hatósági személy lenne. Az otthontartózkodó asszonyoknak nem jutott eszükbe, hogy erről igazolványt keltene kérni, mielőtt szóbaállnak a: összeíró fiatalemberrelA fiatalember határozott, sőt energikus föllépéssel adatok után érdeklődött Mikor született, hol született hol dolgozik, mennyit keres stb A munkásasszony gyanutlanul válaszolt. De hátra volt még egy utolsó kérdés. A párbeszéd így folyt le: — Szokott a maga férie uiságot venni? — Igen — Melyik lapra fizet elő' — Hát a Délmagyarországra! A fiatalember összehúzta szemöldökét és most ezt mondta: — Miért nem szúrja ki az olyan ember sasinak. Dóczi válogatott gorombaságokat vagdalt az asszony fejéhez, aki csendesen tűrte a vén ember durvaságait. Dóczi látva, hogy a felesége nem reagál a sértegetésre, nagy haragra gerjedt — Lálom már — kiabálta —. hogy neked semmi sértegetés nem használ Azután elkezdett morfondírozni magában az öreg: — Meg kell neki halni, meg kell neki halni. A szerencsétlen asszonyt a hideg rázta az állandó fenyegetések hallatára és amikor az ura lehajolt a zsámolyért, hogy azt vágja hozzá, Dócziné felkapta a sodrófát és kétszer Dóczi fejére sújtott. A nagy lármára összefutottak a házbeliek, bekötözték Dóczi sebét, -majd elszaladtak telefonálni a mentőkért. Közben a bekötözött fejű Dóczi ismét feleségére támadt, a szomszédok csak nagy üggyel-bajjal szabadították ki az asszonyt. , Dóczi sebesülése sokkal súlyosabb, miut j ahogy eleinte hitték. Megrepedt a koponyája és most életveszélyes sérülésekkel fekszik a I közkórházban. mét, aki ilyen lapot olvas! A munkásasszony meglepődve mód fölólt fölháborodott ezen az inzultuson cs a konyhában a nyújtója után keresgélt. Az orgoványi stílusban élő fiatalember erre azonban sürgősen elmenekült. Nyoma sem volt, amikor neve és küldetése iránt akartak érdeklődni a felháborodott házbeliek. Ma nem mert visszamenni a Remcny-uccába. A fiatalembert szorgos nyomozás után sem tudtuk megtalálni. A hozzánk érkezett adatok szerint valószínűnek látszik, hogy er, a fiatalember is az úgynevezett egyházi adók ügyében végez összeírást. Nem szabad föltételezni sem, hogy megbízóitól olyan utasítást kapott volna, hogy az újságok és az újságolvasók után érdeklődjön és hogy megbízója szemkiszurási felszólításra adott volna utasítást a fiatalembernek. A megbízóknak kötelességük eljárni és megtorolni az ilyen stílust, amely büntetendő is. A polgárságnak pedig elsősorban, mielőtt szóbaáll valakivel, mielőtt bármilyen kérdésre felelne, hiteles és pontos igazolványt kell kérnie ezektől az érdeklődő fiatalemberektől. A nevet ajánlatas pontosan megjegyezni, hogy a megtorló bűnvádi eljárást meglehessen indítani. A békés, dolgozó polgárnak ezenfelül nem kötelessége szóba állni ezekkel a fiatalemberekkel, ha nem igazolják kétségen ~fivül, hogy hatósági funkciót teljesítenek. Arra pedig még hatósági személynek sem tartozik senki felelni, hogy ki milyen lapot járat és olvas. Az illetékes tényezők gyors és gyökeres megtorló intézkedését figyelemmel várja a nyilvánosság. (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged társadalmát ismét nagy gyász és veszteség érte. Hétfőn este háromnegyed tíz órakor hoszszu betegeskedés után meghalt a régi város egyik legtekintélyesebb, közszeretetben álló alakja, Kass János. A hetvenkét esztendős öregúr halála általános részvétet keltett az egész városban. Kass János egyik legjellegzetesebb polgára volt ennek a városnak. Régi vágású magvar ur, a magyar urak legértékesebb fajtájából való, abból a fajtából, amely lassanként teljesen eltűnik ebből a szomorúvá, hétköznapivá vált életből. Néhai való jó Taschler Endre, Taschler József és Balogh Károly kortársa. Lovagias, vigkedélyü, komoly munkára mindig kcsz, alkotóképes, alkotni szerető, humánus, gavallér: magyar ur. Harmonikusan telt el egész élete, amely nem repült el nyomtalanul. Emlékét alkotásai őrzik, elsősorban az a gyönyörű palota, amely büszkesége marad a Tisza szegedi partjának sokáig. Modern kávéházi ipart teremtett Szegeden és becsületet szerzett ennek az iparnak a szegedi homok fölött is, mert szerette, becsülte maga is mesterséget és uri passziót talált fejlesztésében, előrevitelcbenKass János családja nem szegíkli család, Budapestről költözött ide vagy hetven esztendővel ezelőtt, de teljesen összeforrt Szegeddel. Kass János mintaképe lett a szegedi polgárnak és büszkesége polgártársainak. Városának sorsa érdekelte mindig és minden vonatkozásban. Élete a közé is volt és munkája városának is használt. Soha meg nem bántott senkit és talán ez az egyik oka szinte páratlanul álló tekintélyének és népszerűségének. A másik oka pedig az, hogy sohasem keresett elismerést, jutalmat, dicséretei. Tudott önzetlenül is dolgozni és igaz ügyért síkra szállni. Pályája szép volt és értékes. Először a régi Feketesas-kávéház volt az övé, később a Tiszát bérelte ki, majd megalapította a Kass-vigadót, amelynek külön palotát építtetett és amely rövidesen egyike lett az ország legszebb, legelőkelőbb és leghíresebb vendégfogadóinak. Vezető poziciójál máig is megtartotta. Ebben az esztendőben fennállásának már harmincadik évfordulóját ünnepelte meg. Kass János néhány évvel ezelőtt, amikor fogyni érezte erejét, fiára bízta a régi üzlet vezetését, de azért ebből a munkából élete utolsó pillanatáig sem kapcsolódott ki teljesen. I.egutóbb olt lakolt visszavonultan, gyöngélkedve a szálló egyik szerény szobájában, de azért néha-néha és egyre ritkábban megjelent a kávéházban, barátságosan, szerelettel üdvözölte a vendégeket, majd kiült az étterem terraszára és elbeszélgetett a késő éjféli órákig régi barátaival. Körülbelül fclesztendővel ezelőtt betegedett meg súlyosan. Szivbántalmai keletkeztek, amelyek egyre jobban elhatalmasodtak fölötte. Gondos gyógykezelésben rpszesült és családjának minden reménye meglehetett, hogy az erős szervezetű öregúr kigyógyul veszedelmes betegségéből. Már a javulás biztos tünetei mutatkoztak, amikor betegsége váratlanul tüdőgyulladással komplikálódott. Ezzel az ujabb betegséggel már nehezebben küzdött meg Kass János, de látszólag ezt is sikerült lebirkóznia. Két hónappal ezelőtt állapota lényegesen javult és kezelőorvosai tanácsára néhány hétig a margitszigeti szanatóriumba ment, ahonnan felfrissülve érkezett vissza Szegedre. Itthon folytatták orvosi kezelését, amely i mét eredményesnek látszott Már néha föl is kelt betegágyából és ápolójára támaszkodva ismét megjelent a kávéházi törzsasztalok között, sőt kinn is üldögélt a terraszon és élvezte a Tisza friss levegőjét. De már nem volt a régi. A betegség nagyon megviselte, megtörte délceg alakját. Azért mégis bízott mindenki felépülésében. Három nappal ezelőtt azután végleg összeÜW Hlfú C^üTT / í LIHÍHhOS íj^űMí Fiatalemberek furcsa „ö$$zelró"~körutja Férje szemének ktezurására szólította fel az összeíró fiatalember egy munkás feleségét