Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-22 / 165. szám
D£LMAGFAROKSZAG 1928 Julias 22 Г A legszebb magyar filmek! Szent Péter mmmél® és Az aranyember. J SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXXVJI Működésem a Szabad Iskolában A háború jdejéa egy érdekes pedagógiai kísérlettel voltam elfoglalva Néhai Sziklás Adolf barátom, aki az Aréna-uti polgári leányiskola és kertiiskola igazgatója volt, egy továbbképző tanfolyamot szervezett, amelybe engem is meghívott tanárnak és tanácsaimat kérte a tanfolyam megszervezése ügyében. Ki is terveztük a tanfolyamot a Eiume-kávéházhan egy néhány délutánon és 1914 szeptember vége felé az nj tanfolyamon én tartottam a megnyitó előadást a hatáság, szülők és tanulók jelenlétében. Csak 14 évesnél idősebb leányokat vettünk fel, akik legalább a polgári iskola IV. osztályát elvégezték. Az én tantárgyam »az újság ismertetése« volt és azt adtam elő, hogy hogyan kell az ú jságot olvasni kritizálni és helőlc tanulni A ttmfol vamot egyévinek ter\eztük. A második iskolai év kezdetén azonban az dőzö év tanulói nagyrészt visszajöttek az iskolába és újra beiratkoztak; ezeknek tehát egy uj, II. évi tanfolyamot kellett rendezni és mivel a tanulók a II. évfolyam befejezése »itán sem voltak bajlandós távozni, a Szabad Iskolát kifejlesztettük három, majd négy évfolyamú intézetté. Én kedden és csütörtökön délután tanítottam. Volt lanitványom, aki időközben Jérihez ment és csütörtök délutáni órámra a kisbabával jött el, — a baba a gyerekkocsiban künn várt a foJyosón, mig a kismama benn » teremben végighallgatta az előadásomat. Hazánk szeblelkü pedagógusai méltán lenézték ezt a Szabad Iskolát, mert Sziklás barátom, aki a legkitűnőbb iskolaadminisztrátor volt, akit valaha ismertein, teljesen szabad teret engedett úgynevezett »bolond* ötleteimnek, melyeknek révén intézetünket valóban eredetivé tettük Például ez volt az egyetlen fővárosi iskola, mely noha olyan hivatalos jelllegű volt, mint a többi iskola, a főváros- t nak egyetlen krajcárjába sem került sőt jövedelmet hajtott a városnak Ebben része volt persze annak a körülménynek is, hogy én a magán; fizetéséi hav i tíz koronában állapítottam meg; a többi előadót azonban, akik között egyetemi tanárok és kiváló tudósok js voltak, nagyon tisztességesen díjaztuk. Minden szerdán rendeztünk egy díszelőadást, melynek megtartására sohasem pedagógusi kértünk fel. hanem egy olyan tudóst, írét, művészt, közgazdasági kapacitást, stbit, kinek a nevét minden tanuló ismerte és akinek az életben nagy sikerei voltak. A pedagógus szakferfiak lemosolyognak engem azért az újításomért, hogy az én Szabad iskolámban uem én feleltettem a tanulókat, hanem a tanulók engem. Megmagyaráztam nekik. hogy azt, amil az iskolában meg kell lanulni a 1anár tudja, a tanuló azonban nem t udia; tökéletesen elhibázott dolog tehát, ha a tanár kérdez és a tanuló felel, — lessék a tanulónak kérdeznie és a lanárnak felelnie. Az én eszméim szerint, melyektől a pedagógusok óriási többsége lázjk, a lanárnak kell nagyon jól megtanulnia a »leckéi«, és nem u tanulónak: a tanár »leckéje« az, hogv ugy recitáljon s a tanulók iaggató kérdéseire ugy feleljen, hogy abból minden tanuló megtanulja *2l. amit tudnia szükséges. Sdha;e.m titkoltan) azt a véleményemet, hogy amikor az iskolában egy tanuló megbukik, — vele együtt megbukott a tanár is. Ama pedagógus urak és hölgyek felvilágosítására, kik i zektől az eszméktől idegenkednek, megmagyarázom, hogy az cn tanitási módszerem és az övék között csak egy lényeges különbség vau, — nevezetesen az, hogy nagyon kellett az í!5adásra készülnöm akkor is. ha a »tananyagot« kitűnően ismertem. A tanuló »felelteféset párbeszéd, melyben hol a tanár szólal meg, hol a tanuló. Hát nem tökéletesen mindegy, hogy ki kezdi a beszélgetést? Hadd kezdje a tanuló a kérdezgetést, — szívesen felelek neki és vigyázok, hogy észre se vegye, hogy öt perc múlva már én is kérdezgetek és Ő felelget. Annyi szakérlelem és »művészet« egy pedagógustól igazán elvárható, hogy a tamiléval folytatott beszélgetést tetszése szerint irányítsa, anélkül, hogy az irányiiást a tanuló észrevenné. A tanulóknak rendkívül tetszett az én módszerem, mellyel megszabadítottam őket a »felelés« rémétől. Természetesen a vizsgát is eltöröltem, mert igen gyenge kis pedagógus az. aki »vizsga« utján akarja megtudni, hogy mennyit tud a tanítványa Az osztályozást pedig rábíztam a tanítványaimra Kérem, ne méltóztassanak ezen szörnyűködni: nagyon jól tudtam én, hogy mit csinálok. Első érámtól kezdve minden tanítványom látta és megértette, hogy becsületesen és őszintén kell dolgoznunk, — csalni, vagy hazudni mi közöttünk nemcsak hogy nem szabad, de nem is lehet. Hiába dicsekedett volna bármelyik leány azzal, hogy ő jeles tanuló, — az egész társaság kinevette, ha nem volt valóban jeles tanuló. Senki sem rejthette véka alá sem a tudását. sem a tudatlanságát, s így mindenki belátta, bogv egyetlen lehetőség áll eJőtte: becsületesen őszintének kell leníie Én magam ellenőrzésül, de egészen észrevétlenül szinr tén osztályoztam a tanítványaimat és mikor átvizsgáljam őa-osztályozásukat, megelégedéssel és büszkeséggel állapítottam meg, hogy alig öt százaléknál volt lényegtelen eltérés. Igen ajánlom, hogy a pedagógia tudományát bővítsék ki egy uj fejezettel, melynek ez lehetne a címe: »Nevelés a becsületes önértékelésre«. Az illetékes hatóságok természetesen többször megvizsgálták munkám eredményét s e vizsgálatokról nem mondok egyebet, mint hogy munkámmal teljesen meg voltak tiégödv? Volt ebben a Szabad Iskolában egy érdekes kurzusom »titkári tanfolyam« cimmel. Azt gondoltam ugyanis, hogy egy irodában a »kisasszonynak« nemcsak gyors- és gépírást kell tudni, hanem sok egyebet is: hogyan keli beszélni a főnökkel, az ügyféliéi, hogyan kell eljárni a hatóságoknál, a bankokban, stb. Arra is gondoltam, hogy tömérdek egyesületünk van és ezek legtöbbje azért nem dolgozik, mert senki sem twdja az egyesületet vezetni. Én tehát előadtam hallgatóimnak az egyesületi jogot és ügykezelést, velük egy valóságos egyesületet is alapítottam, melynek alapszabályait ők dolgozták ki, az alapszabályok jóváhagyását ők járlak ki a fővárosnál és a belügyminisztériumban, a tag- és pénzgyűjtő propagandát ők végezték s az egyesület vezetésébe magukat belegyakorollák. Előadásokat tartottam a hirdetésekről is, abból indulva ki, hogy Magyarországon a hirdetésre költött pénz a hirdetőnek tájékozatlansága folytán (a háború előtt és alatt) legalább hetvenöt százalékban kárbavesaett Szóval: én is dolgoztam a Szabad Iskolában, nemcsak a tanítványaim. (Tapasztalataim rövid összefoglalása megjelent »Három pedagógiai kísérlet« c. kis munkámban) Az iskola aj, modern lipusa lebegett a szemem előtt, mehet meg is tudtam volna csinálni. A proletárdiktatúra mindjárt az első napon megfosztott havi tiz koronával javadalmazott fővárosi tanári állásomtól s az iskolái, mivel növendékei mind »burzsujok« voltak, feloszlatta. Sziklás Adolf l>arátomat, ki nemcsak kitűnő iskola-igazgató, de kitűnő polgár is volt, az uj rezsim a forradalom után — nyilván hálából — állásától és lakásától megfosztotta s a főváros egyik legkitűnőbb pedagógusának ki kellett vándorolnia Bostonba ahol csakhamar megölte az amerik^ élet, melyhez már nem tudott alkalmazkouni. Ha közbe nem jött volna a forradalom és ellenforradalom, azóta a Szabad Iskolából már alkalmasint Szabad Egyetemet csináltunk volna amire sehol sincs akkora szükség, mint Budapesten. A Szabad Iskolával kapcsolatban még egy dolgot meg akarok említeni. 1914-től 1Í>1 S-ig ref^el nyolctól háromnegyed kettőig Az. Est szerkesztőségében keményen dolgoztam az Erzsébet-kőrúton. Minden kedden és csütörtökön rohantam a szerkesztőségből a Szabad Iskolába, az Aréna-utra, ahol kettőtől uegvig lanitottam. Négykor rohantam a villamosra s a Krisztina-tértől felgyalogoltam 1916-ig a Győri-utra, azután 1918-ig a Mosony-ntca felső végére, ahol a polgáriiskolaj tanárképzőben előadást tartottam öttől hétig. Este nyolcra érkeztem haza. Hogy mikor ebédeltem? 1914 szeptember végétől 1918 tavaszáig az iskolai évek tartama alatt keddi és csütörtöki napokon egyetlenegyszer sem ebédeltem. Hány pedagógus, vagy hány újságíró lett volna hajlandó engem ebben utánozni? A lakások augusztusi bére 1917. évi alapbér egén i negyed Negyedévi lakbér (A-: alapbét 85 százaléka) Hízni ejtnptiu (A negyedévi lakbér 2 atizaarai Havi részié í* évre aranykoronában Negyedévi lakbér (A-: alapbét 85 százaléka) Hízni ejtnptiu (A negyedévi lakbér 2 atizaarai Havi részié í* évre aranykoronában rengO ni Репсв ai ¡Penga en. 2 05 0 50 0 01 0 У1 4 1 0 99 0 02 0 33 8 2 1 97 0 04 0 66 12 3 2 96 0 06 0 99 re 4 3 94 0 08 1 31 20 5 4 93 0 10 1 64 24 6 5 92 0 12 1 97 28 7 6 90 0 14 2 30 32 8 7 89 0 16 2 63 36 9 8 87 0 18 2 96 40 10 9 86 0 20 3 29 60 15 14 79 0 30 4 93 80 20 19 72 1 0 39 6 57 100 25 24 65 0 49 8 22 120 30 29 58 0 59 9 86 160 40 39 44 0 79 13 15 200 50 49 30 0 99 16 43 240 60 59 16 1 18 19 72 280 70 69 02 / 1 38 23 10 320 80 78 88 L i 58 26 30 360 90 88 74 1 78 29 58 400 100 98 60 к i 97 32 87 600 150 147 90 2 96 49 30 800 200 197 20 3 94 65 74 1200 300 295 80 5 92 98 60 1600 400 394 40 7 89 131 47 2000 500 493 — 9 86 164 34 24C0 600 591 60 11 83 197 20 2800 700 690 20 13 80 230 07 3200 800 788 80 15 78 262 94 3600 900 887 40 17 75 295 80 4000 1000 986 — 19 72 328 67 • A 8888,9/7. M. li. suámu reuddiet 7 S-áiuk 3, pontja értelmét ел Jény leget szolgádban álló VHi'zo'gtlati vtgy c?yéb alkalmuzott, aki lakásnéniét év.ie •yeî'eiWnt egy Ö3Stagbeo kapj* meg, a részletfize'éE kedvezir.ényáí igénybe nem veheti.* ErnyőkilEünlegességek mom** Kölcsey uccu 12, Tisza t.a)os törni és Feketesas uccn sarok. íthazások. lavltások Intónros áron. 827 MÜt*ДГЬ"Ж2Г CT Ж ° Iegbl9íto§abb »жег feffóiás, fogfájás, roigrain, Idegbán* ЛчР лСд'ч^ЯЧЬ.ж&иг^. JL 111 lalmak, Izületi fétj&s és mindennemű fájdalom ellen. Minden gyóureertárban kapható, ae»