Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-21 / 164. szám

1928 yxtmf. 2t DftLMAGVARORSZAG fteombat, vasAmap, jnüus 21., zz-én léi 9 órai kezdettel tövAro»! Komikusok kabarCIa Boros» Géza, Bársony István Dalbukát Ilona, Ihász Lajos Sólyom Janka, Mester Ilona és Somlyó Eugénia veodftestereplése Hilaornkao • szezon le«tslkerOIleMj porasztkaméjUit, itfiiOfA sanzonok, víg cselédnóíik. magAnaztamk és kaplik. W Bárom ó r A s kacogAs -W a Korzó Mozi gyönyörtl kerthelyiségében. Szokatlan jelenet a városházán egy Illetőségi bizonyítvány körül (A Délmagyarország m un ka tá rsátó0 Tegnap délelőtt egészen szokatlan jelenet játszódott le a szegedi városháza egyik hivatalában. A jelenet kapcsán a kurzus leghangosabb napjainak eseményei tűnnek elő és éppen ezért kiilőnftsn furcsának és különösen szokatlannak tűnik fel — a Rzegedl városházán. A torony alatt ugyanis eddig egyetlen jel sem mutatta a kurzus jelenségeit a hivatalos szobák falai között. A szegedi város tisztviselői gondosan őrizkedtek közhivatali működésükben különbséget lenni szegedi polgár és szegedi polgár kőzött és gondosan őrizkedtek a kurzus eszközeivel való hivatalos eltéréstől. Éppen ezért Szokatlan ez a tegnapi történet és éppen ezért tartozik a nyilvánosság elé. A szegedi piaristák gimnáziumában dicséretreméltó eredménnyel tette le az érettségit egy zsidó vallású diák, aki tovább kivánta folytatni tanulmányait. Hogy azoDban felsőbb iskolába iratkozhasson be, néhány bizonyítvány megszerzése mutatkozott szükségesnek. A diák szabályosan megírta a kérvényeket és személyesen járt el a hivatalokban. A városháza illetékes ügyosztályában illetőségi bizonyítványt kért. Hosszas kérdezősködés ntán utbaigazitották. A fiatal diák belépett az illetékes szobába, tisztességtudóan bemutatkozott, elmondta kérését és nztán letette az Íróasztalra a kérvényt az összes szükséges melléklettel. Az illetékes városi hivatalnok gondosan átvizsgálta a kérvényt és az adatokat, majd fürkészve ránézett a diákra és határozott hangsúllyal ezeket a szavakat mondotta: — Az ön apja ugyebár Galíciában ;.zü!«lett?. • • A diák ránézett a szokatlan kérdést feltevő városi hivatalnokra és igv felelt: — Az édesapám Budapesten született. Ezzel a szegedi városházán szokatlan jelenet véget ért. A diák eltávozott és gondolkozhatott azon. hogy milyen kérdéseket adnak fel a szegedi városházán. A jelenetet dr. Pálfy József tanácsnok ur figyelmébe ajánljuk. A szegedi városházán a kurzus leghangosabb napjaiban sem történt ilyen jelenet és Pálfy tanácsnok kétségtelenül meglepetéssel olvassa e szokatlan jelenet történetet. Pálfy József jó katolicizmusához nem férhet kétség, de a hoz sem, ! nem tűr el hivatalában olyan dolgokat, amelyek J nem egyeztethetők össze a közhivatali etikával és I a szegedi városház® tradíciójával. Augusztusban is a htlyipiacon szerezzük be SZABÓ LASZLO EMLEKIRATA1 LXXVI Hogyan lettem haszár? Julius 31-ikén lementem a családom után Őszödre; a szabadságomat meg kellett volna kezdenem, de a háború miatt szabadságról már szó sem lehetett. A feleségemet elláttam pénzzel s az utolsó polgári vonattal, melyen még külön engedély nélkül lehetett utazni, visszatértem Budapestre. LenB a somogymegyei faluban nem vaiami nagy lelkesedést tapasztaltam A fővárosban az utcán főztek a bevonult tartalékosoknak és azokon sem fedeztem fel a lelkesedés legcsekélyebb mértékét sem. Mi mindenesetre oly jói dolgoztunk, ahogyan csak birtunk: nemcsak vezércikkcinkben, de majd minden közleményünkben az egekig magasztaltuk azokat, akik hadba vonultak; például Kemény Simon azt irta, hogy a iegnagyobb civil sem ér fel a legkisebb közvitéz bakancsának a sarka aljáig. Miután mindennap ilyeneket olvaslak hőseink, egész tartásukon és viselkedésükön csakhamar tapasztalni lehetett az öntudat növekedését. s az önbizalom fokozódását. Lázasan készülődtek »hadi tudósítóink': is Kéii Pál volt az első tudósítónk, aki azt hitte, hogy egyenesen a csatatérre viszik, ahol »szines riportokat« fog irni. A hadvezetőség az összes tudósítókat felrakta egy vonatra, melyen az ablakokat lefüggönyözték s elvitte őket Neu-Sandetzbe, az Isten háta mögé. Itt szigorú őrizet alatt tartották a tudósítókat és termeszeteken semmit sem közöltek velükCsatáinkról az olasz lapokban már hasábos tudósításokat olvastunk, mikor végre, két hét múlva megjött Kóri Páltól, a »sajtóhadiszállásról • az első harctéri tudósítás, amely mindössze e szavakból állott: »A/a szép nyári meleg van« Seress László kollegám rögtön elkezdte ezt a jelentést kommentálni; leírta, hogy a meleg nap bizonyosan nagy ütközetei, jelent s az ütközet eredménye ránk nézve feltétlenül kedvező, meri különben a »szép« jelzőt Kéri nem használhatta volna. Kifejtette to- ( vábbá, hogy a szép nyári időjárás a hadviselésre a mi szempontunkból kedvező. Az egész kommentárból csak ennek az utolsó mondatnak a közlését engedélyezte a cenzúra. Nem csodálkozom rajta, hogy a cenzúrabizottság az első hetekben nem tudta még, hogy mit csináljon. Valljuk meg, hogy senki sem tudta, mi a teendője és hogy valaminő cenzúrára szükség volt. Az Est mindjárt a hadüzenet első napján, amikor még nem volt cenzúra, közzé tette, hogy »vitéz csapa'aink hevonultak Belgrádba.« Mindenki Tarján Vilmosnak tulajdonítja ezt a hírt, meri azon a napon ő küldött tudósításokat Zimonyból; a hir forrása azonban nem Tarján volt, hanem egy ismert nevü budapesti bankvezér, akinek információjában Miklós Andor, sajnos, jobban bizott, mint kellett volna. A szerb harctérről érkező sebesült-vonatok pánikot idéztek volna elő, ha a »destruktiv« sajtó nem tanúsított volna olyan magatartást, melyért gróf Tisza István nem győzött hálálkodni Az olyan Hőfer-jelentések azonban, mint amelyik azzal végződött, hogy » Lemberg még a miénk«, majd szeptember végén az a hivatalos közlés, hogy Bereg és Máramegvékben az oroszokkal csetepaté volt«, nem voltak teljesen para'izálhatók a leglelkesebb vezércikkekkel sem. A vezérkari jelentéseket általában igen szerencsétlenül fogalmazták. Höfer altábornagy csak aláirla a jelentéseket, de ő maga nem fogalmazta azokat. Még a delegációkból jól ismertem Höfert, aki a háború előtt a hadügyminisztériumban a lóutánpótlás előadója volt; sokszor felkeresett, engem a Herren-gassei Zentral-kávéházban és feketekávé mellett nagy érdeklődést akart bennem az egész lótenyésztés militarizálása mellett és sok beszélgetésünk alapján gondolom azt, hogy ő nem írója, hanem csak aláírója volt a jelentéseinek. A budapesti cenzúra azonban napról-napra nem hogy javult volna, hanem folyton roszszabbodott. Két ellenséget ismert: az antantot és a budapesti sajtót és mivel csak mi estünk a keze ügyébe, mindennap győzedelmeskedett rajtunk. Nem volt szabad megírni, hogy a Pruth mentén milyen városok vannak, mert a cenzúrának az volt az aggodalma, hogy Az Est egy példánya esetleg kikerülhet Pctervárra és az oroszok megtudják belőle, hogy milyen városok vannak a Pruth mellett? A sajtó feltétlenül korrekt és loyális volt s ennek ellenére az elképzelhető legrosszabb bánásmódot tapasztalta. Gróf Tisza méltányolta a működésünket; ő mentett fel bennünket a katonai szolgálat alól, mert csak pár száz emberről volt szó és Tisza tudta, hogy mi nélkülünk egy napig sem lehet tartani a 1:1ket a nagy közönségben. Ha Ausztriában felmentetlek a szolgálat alól mindenkit, aki községi képviselőtestületi tag volt, Tisza nyugodt lelkiismerettel felmentette az újságírókat A sorozás alól természetesen nem térhettünk ki. Lehet, hogy e pontban tévedek, de nem emlékszem, hogy a sorozásnál csak egyetlenegy, újságírót is alkalmatlannak« találtak volna. £n 1915 április havában álltani, a mérték alá A katonaorvos rám se nézett, amikor elkiáltotta magái: — Alkalmas! Egy százados azonban odajött hozzám és igy szólt: — Mutassa csak a talpát! Életemben somasem gondoltam, bogv a talpamon valami érdekes látnivaló van. felemeltem tehál a lábamat, mire a százados oda fordult a bizottság felé: — Középfokú lúdtalp; c^ak lovassáci szolgálatra alkalmas.. Egy pillanat múlva már irták is a nagy ivekbe: »Cs. és kir. 7. sz. huszárezred, Nagy^várad.« így letbem én huszár. A cs. és kir. hadsereg lovai azonban olyan hamar elfogytak, hogy bevonulásomra sohasem került rá a sor. Tisza .4r Est-nél mindenkit felmentett, de a felmentést nem mindenki vette igénybe. Ezzel akkor természetesen nem dicsekedett Az Est, később a háború után pedig még kevésbé volt hajlandó erre hivatkozni Emlékezetem szerint hatan vonultak* be; elesett cgv (Gillemot Ferenc hadnagy) s a szerkesztőség tagjai a következő kitüntetéseket kapták: 1 harmadosztályú vaskoronarend a hadi Julius Zt., 22-éo, szombaton é» vosftrnop "BIBILVAROSI MOZI M $55 S SE €3 Azoíik.völ. Alaskai t5rlé»et 6 felvonásban. Főszereplő: iva Nóvák. Elöndásck kezdete béromnegyed a fshéromüegyctf tO Órakor a nyhrl helyiségben K o R Z O MOZI Ju'ius 21., 22 ¿13, szombaton, vasárnap A NOVÍCIA. Dráma 7 ¡elvonásban. Fösiercsbin Mona Maríenson. Azon*™ Rgetek országa. Egy pi>0!a vf.kinerS kalandjai G telv r.ásban. ElSadások kezdete héköinap 6 ís 9, vasá tiap 3, 7 és 9 orakor BELVÁROSI MOZI Julim 22-én, vasárnap dí után 5 és 7 órakor V é r n Á & Történelmi dráma 8 íelvban. Fö«z?rep ft: Madv Krlstíana. «a, J|rany0rSZj|g. Alaskai tOrlénet ti felvonásban. PA izereplö Éva Nováis. Előadások kezdete 5 és 7 órakor a téli helyiségbem