Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-19 / 162. szám

1328 ] ugp6 íB. liELMAGrABORSZAG Antikváriumban vásárolt vissza a Somogyi-könyvtár egy kikölcsönzött könyvet Két középiskolai tanár nsm adta vissza a könyveket a könyvtárnak (A Délmagyarország munkatársától.) A! szegedi középiskolai tanárok nevében a középiskolai igazgatók nemrégen érdekes beadványt intéztek a város tanácsához. Azt kérték, hogy a tanács engedélyezze számukra a Somogyi könyvtár könyveinek kikölcsönzését, hogy odahazza is foglalkozhassanak tudományos kutatásokkal. A tanács ezt a kérelmet véleményezés végeit kiedfe Móra Ferencnek, B Somogyi könyvlár igazgatójának, aki véleményét, amelyben a kérelem teljesítését nem faoasol/a, most mutalla be a tanácsnak. Móra Ferenc rendkívül érdekes indokolást fözölt véleményéhez. Elmondotta, hogy a tanárok kivánságái eleinte természetesnek és teljesitendőnek tartotta maga is és éppen azért, amikor átvette a könyvtér igazgatói tisztségéi, ő maga kérte a város hatóságától a könyviári szabályrendelet megváltoztatását. A szabályrendelet ugyanis kategorikusan klmondja, hogy könyvet nem szabad kikölcsönözni, hogy a könyvtár könyvei csak a könyv tár olvasótermében olvashatók, de a kullurvalolából el nem vihetők, A város hatósága kívánságára meg is változtatta a szabályrendeletet, de másfél esztendei gyakorlat meggyőzte Mórái, hogy ez a liberális rendszer nem tartható fenn a könyvtárban. Éppen azok ellen a középiskolai tanárok ellen merüli fel a legtöbb panasz, akik kikölcsönözték a könyvlár tudományos köteteil. A könyveket többszöri íölszólilás ulán csak nagyon nehezen és csak nagyon későn le« heteit tőlük visszaszerezni, akkor is elnyiitten, elrongyoltan, piszkosan. Megtörtént az is, hogy két középiskolai tanár egyáltalában nem adta vissza a kikölcsönzött könyvet. Az egyik könyvel a könyvtár igazgatósága Jóval később egy antikváriumban fedezte fel és kénytelen voit visszavásárolni . . . Ezért Móra maga kérte a régi rend visszaállítását, de felhatalmazási kéri a tanácstól, hogy megtelelő biztosíték ellenében mégis kiadhasson ilyen tudományos könyvekel a teljesen megbízható tudósok számára. Ezt a felhatalmazást meg is kapta és ma is élhet vele, éppen ezért szükségtelennek tartja a jelenlegi könyvféri rend megváltoztatását. Bejelentette még azt is Móra Ferenc, hogy azok a tanárok, akik komoly tudományos munkái végeznek, a legszívesebben a könyvtár olvasó termében búvárkodnak, ahol minden szükségessé viiló forrásmunka kezükügyébe esik. A tanács Móra Ferenc véleménye alapján valószínűleg udvariasan elutasitja a középiskolai tanárok kérelmét. SZABÓ LASZLO EMLEKIRAYAI IIXXIV. Az Est a háború előtt Nagyon könnyűnek találtam azt a munkakört, melyet Az Est-aü betöltöttem. Legfőbb feladatom a munkatársak kéziratainak elolvasása és a lehetőséé határáig való javítgatása volt; a lehetőség határát többnyire az a körülmény szabta meg, hogy hány perc állott rendelkezésre. Miklós Andor nemcsak azt várta tőlem, hogy a lap stílusát javítgassam, hanem azt is, hogy tapasztalatomat érvényesítsem 5 a nem eléggé alapos, meggondolatlan vagy jppen könnyelműen a szerkesztő asztalára itt tendenciózus közlemények kiadásától a <apot megóvni segítsek. Erre a munkára alkalnas voltam, mert tudtam kegyetlenül objekiv lenni mindenkivel szemben, ha a lap Érdeke kivánta cs az, hogy tetszik-e kartársaimnak az, amit cselekszem, még csak nem is írdekelt Természetes, hogy a legrövidebb idő alatt sikerült számos kollegámnak ellenszenvét megnyernem, de ezt én munkaköröm egészen természetes következményének tartottam. Miklós Andor rendkívül figyelmes volt velsm szemben és teljesen elfeledtette velem, hogy alkalmazottja vagyok. Teljes harmóniában dolgoztam a lap szerkesztőjével, Salusinszky Imrével is, a lapvállaJat igazgatója, Sebestyén Arnold (Miklós Andor sógora) pedig ugy kezelt, mint egy idősebb kollegát. Ha egy idegen végighallgatta volna bármelyik beszélgetésünket, megesküdött volna rá, hogy én vagyok a főnök és Sebestyén az alkalmazott. Ezt föl kellett jegyeznem, hogy az utókor számára nyoma maradjon annak, hogy egykor ilyesmi is lehetséges volt. És mi volt ennek a következménye? Az, hogy mi mindannyian, akik.Az Estnek dolgoztunk, ezt a lapot a saját tulajdonunknak tekintettük és nemcsak belőle, de érte is éltünk. Sohasem volt és sohasem lesz újság', melynek munkatársaiban annyi lenne a jóakarat és igyekezet, mint volt A: Est munkatársaiban a háború előtt. Én ide egy oly mogorva társaságból kerültem, ahol már senki sem volt megelégedve a helyzetével, senki sem remélt a jövőtől semmit és nem is nagyon erőltelte meg magát a munkában senki. Meghökkenve láttam tehát Az Est szerkesztőségében, ho;*y ha valamelyik Íróasztalon csengett a telefen, — majd letiporták egymást az emberek, mert mindenki ambicionálta, hogy a telefon-tudóiitást ő vegye át. Nevetségesen fölösleges lett volna bárkit is munkára serkenteni. Nagyszerűen vezették az embereket, anélkül, hoj^y a vezetést bárki érezte vagy látta volna. Sebestyén igazgató megmutatta nekem a nyomda, az expedíció és az árusítás napi jelentéseit: százötven-százhatvanezer példányban fogyott el naponkint Az Est, ami annyit jelent, hogy nagyobb közönsége volt, mint a többi budapesti napilapoknak együttvéve. Alap befolyása természetesen óriási volt a kormányra és a közönségre egyaránt. Miklós Andor azo nban a személyes befolyását sohasem érvényesítette; inkább becsukta volna a boltját, serihogy valakit protegáljon. Ezt egy példával tudom illusztrálni. A leányomat éppen akkoriban, amikor Az Esthez kerültem, be akartain íratni a Váci-utcai leánygimnázium 7. •I BELVÁROSI MOZI CtUlartöklűl vasAmaplg, (uUus. 19-tól 22-10 bemutatjuk az emberi elme csodálatos találmányé», a ír. FomsMále beszélő íílmel. Nem léresztondt össze! *em gramofon, nem fonográf, nem ráálá 11 film maga bcszál I Juiíus 19, 20 ár Kísér« mUsor: Ju,jus 21., 22-én Vérnász. Aranyorszá@. »N». lloertéiok Kezdete háromnegyed S és hArom M.-gyed tO óraKor o r>y<Srl helyiségben osztályába, — de ez igen nehéz dolog volt, mert nem tartoztam a demokrata párthoz. A kitűnő bizonyítvány semmit sem számított. Mikor az iskola igazgatója elutasított, Miklós Andort kértem, hogy szóljon ez ügyben egy jó szót Bárczy polgármesternek; erről azonban szó sem lehetett. — Nekünk csak addig van legyőzhetetlen erőnk, amig senkitől sem kérek és senkitől sem fogadok el semmit, mondotta Miklós Andor. A villamos szakaszjegy árát akkoriban akarták hat krajcárról hét krajcárra emelni, de nem lehetett ezt a tervet megvalósítani, mert ellenezte Az EsL Nemcsak mondom, de tudom, hogy Az Est egy vagyont kapott volna, ha hajlandó lett volna egyszerűen hallgatni ebben a kérdésben. Az ilyen dolgok nekem nagyon tetszettek, s önbizalmam és munkaszeretetem azokban a hónapokban erősödött meg, amikor Az Esthez kerültem. Más nem is igen érdekelt, mint Az Est és miatta könnyű szívvel mondtam le egy mellékjövedelmemről. 1913 január 1-én a Néptanítók Lapja szerkesztését átvette Körösi Henrik királyi tanácsos, a minisztériumba berendelt tanfelügyelő és Körösi előterjesztésére kineveztek a Néptanítók Lapja egyik munkatársává, — ami természetes folyománya volt annak, hogy a lap modernné tételében, illetve az erre vonatkozó tervek elkészítésében élénken részt vettem. Mindenesetre volt néhány olyan ötletem, melynek megvalósítása csak javította a lapot. Minden számba irtam; ebben a lapban jelent meg eredetileg a »Pestalozzi-problémák« és »Ronsseau-tanulmányok« című könyvecskéim is. Közreműködésemért havi háromszáz koronát kaptam. Alighogy Az Est hez átléptem, a második vagy harmadik napon este tizenegykor (amikor én már aludni szoktam), becsöngetett hozzám Körösi tanácsos ur és meglehetősen idegesen kifejtette, hogy öt igen kén)'es helyzetbe juttattam azzal, hogy egy ellenzéki lap szerkesztőségébe beléptem. Bár nem bírtam felfogni, hogy az én szigorúan pedagógiai cikkeimet miként befolyásolhatná az a körülmény, hogy egy ellenzéki lap szerkesztőségéhez tartozom, Körösi tanácsos ur igen nagy megkönnyebbülésére lemondottam a Néptanítók Lapjánál viselt állásomról. Nem hiszem, hogy közreműködésem megszüntetésével a Néptanítók Lapja nagyon sokat nyert volna; a jövendő kultuszminisztereinek azonban i^en melegen ajánlom, hogy a pedagógiát ne tévesszék össze a politikával, mert ha valaki ellenzéki lapba ír, még nem bizonyos, hogy többé nem fog jó ideákat termelni. Ha én lennék miniszter, én egyenesen örülnék neki, ha a kultura emelésében az ellenzéki pedagógus-írók is közre akarnának működni velem. A puritánabb lelkek ebben ugyan nem értenek velem egyet, de ez viszont az én nézetemen nem változtat semmit. Akkoriban ez az ügy alig érdekelt engem, — annyira lekötötte figyelmemet Az Est szemmel látható fejlődése. Az Est stílusával nem mindig értettem egyet; az egyébként nagyon tehetséges Kéri Pál nyelvújítási törekvéseit nevetségeseknek tartottam, ellenben nagy megelégedéssel állapítottam meg, hogy van egy ember Az Estnél, aki éppen ugy tud magyarul, mint én. Ez az ember Kemény Simon volt; számára ez bizonyára igen csekély elismerés, de tőlem a legnagyobb, mert nyelvem magyarságának évről-évre való romlását szinte sirva tapasztalom. Adorján Andor, a legmüK O R Z O MOZI Ja'ius 19 én, esOlőrMkön Ronald ColmannSr A ízeretetazámüzóttie Társadalmi dráma 7 felvonásban. — Azonkirfil Hetedik fátyol Dráma 8 leivonásban. Főszereplő Verebes trsfi, Delh- Fereae Előadások kezdete hétköznap 6 és 9, va-á'nap 5, T é* 9 Arakor