Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-17 / 160. szám

1958 julms 17­L>ELMA(.YAKOR$ZAG A Áll as Orion-bőrgyár sztrájkja A Munkaadók Szövetsége nem lói bérmozgalmai — Mii mondanak a munkások és a gyár vezetősége (A Délmagyaror szág munkatársától) dl Orion-bőrgyárbati szombaton részleges sztrájk kezdődött. A sztrájk az úgynevezett meszes osz­tályon kezdődött, ahol a gyár igazgatósága a mult hét szerdáján az eddigi órabéres rendszer helyett BZ akkord munkát léptette életbe. A vállalat igaz­gatósága szerint a munkások az akkordrendszer­rel ugyanannyit keresnek, mintha órabér szerint kapnák fizetésüket. A munkások azonban más állásponton voltak. Szerintük az akkordmunká­val kevesebbet keresnek. Ezért tiltakoztak az ak­kordrendszer bevezetése ellen. A munkások közül tizenegyen szerdán délelőtt ftrutáo bejelentették, hogy az akkordrentí-ZT mel­lett nem hajlandók tovább dolgozni. A vállalat igazgatósága a munkások bejelentését tudomásul vette. Szombaton reggel tőrtént azután, hogy a gyár 58 munkása bejehieletie, hogy a felmondás­ban lévő és nem dolgozó tizenegy munkással szolidaritást vállat. Gábor György, a vállalat igazgatója a sztrájkot saombaton délben jelentette a Munkaaadók Szö­vetségének, amely ma délelőtt tárgyalta a sztrájk Agyét. A Munkaadók Szöietsége kimondotta, hogy az Orion-bőrgyár munkásainak Srtrájkja mögött nem Iát bénnozgjlmat. Tudomá­sai veszi a szövetség, hogy a gyár a sztrájkoló munkásait kizárja, ha azok hétfő reggelig nem állnak munkába. A sztrájk jelenlegi helyzetéről Gábor György, az Orion-bőrgyár igazgatója * következőket mondotta: 'MII/H <MM»»*!yjWHWIHIIII»JWHWWI (A Délmagyarország munkatársától.) A Szegedi Kereskedők Szövetségének nagytaná­csa hétfőn délután népes értekezletet tartott a kiskereskedők kötelező nyugdíjbiztosítása ügyében. Az értekezletet Vérles Miksa nyitotta meg és bejelentette, hogy — mint jelentette a Délmagyarország — a népjóléti miniszter a kiskereskedők szociális biztosítását vette tervbe és ezért leiratot intézett a Szegedi Kereskedők Szövetségéhez és ebben a szegedi érdekeltek véleményét kéri ki. A miniszter elsősorban az iránt érdeklődik, hogy kivánják-e maguk a kereskedők, hogy az állam az aggkori biztosítást reájuk is kiter­jessze. A másik kérdés pedig az, hogy a kis­kereskedők hajlandók-e havi 30 pr.ngő biz­tosítási dijat fizetni, hogy 65 év betöltése, vagy megrokkanás esetén megfelelő nyugdijat kap­janak. A kiskereskedők szociális biztosítására vo­natkozó törvényjavaslatot dr. Landcsberg Jenő titkár ismertette, majd elsőnek Deák Sándor szólt hozzá a javaslathoz, akinek véleménye szerint a kérdés ugy volna megoldható, ha a kiskereskedőnek a havi 30 pengős biztosítási hozzájárulást nem 10 éven, hanem csak hal ¿ucn keresztül kellene fizetnie. Boda Bertalan szerint ina nincsen olyan kiskereskedő, aki elbírja a mai adózási ter­heket. A kiskereskedő ma olyan kétségbeejtő helyzetbe került, hogy aggkorára már csak ugy juthat betevő falathoz, ha gyermekei gon­doskodnak róla. Kiss Géza Vértes Miksa elnök kérésére ki­— Ki kell jelentenem, hogy az akkordrendszerre \aló áttérés fizetésredukciót nem jelent, amit a munkásoknak Lájer Dezső szakszervezeti titkár jelenlétében be is bizonyítottam. Sajnálom, hogy a ná'unk már 20—25 éve alkalmazott régi munká­saink beugrottak a kívülről jövő átlátszó izga­tásoknak. — A sztrájkoló munkások helyett uj munkásokat veszünk fel. Hétfőn reggel már hatvan uj munkás jelentkezett a gyárban, akik közül tizenkettőt már akceptáltunk.' A sztrájkolók közül néhány régebbi munkásunk már felvette a munkát és a sztráj­kolók közül többen jelentették, hogy kedden mun­kába állauak. Ha a sztrájkolok kedden reggel nem állanak munkába, ugy a gyár véglegesen kizárja a sztrájkotokat és helyettük uj munká­sokat vesz fel. Minden remény meg van azonban arra, hogy a munkások nagyré ze kedden reggel felveszi a munkát és igy az üzem minden zavar nélkül tovább dolgozhat. Lájer Dezső szaksz-rvezeti titkár a kővetkezőket mondotta: Az Orion-bőrgvár sztrájkjában a hétfői nap nem hozott változást. Közeledés egyik fél részé­ről sem történt. A sztrájk tulajdonképeni oka az. hogy a gyár igazgaJóji, nem direkt, hanem burkolt formában bércsftkkemlést akart keresztül­vinni. Tervét azonban idejében észrevették a mun­kások és leálltak. A munkások között a hangulat bizakodó. A bőripar! munkások szövetsége a Í z ráj­kolókat a legmesszebbmenő pártfogásban részesili és igy igazságos ügyük mellett a legvégsőkig is kitartanak. fejtette, hogy a husi párosok is elégedetlenek a számukra tervezett biztosilással. Az aggkori biztosiíást az iparosok eredetileg maguk akar­ták megcsinálni Az iparosok azonban első­sorban mupkásáikou akartak segíteni. Ki­jelenit, hogy a husiparosok maguk sem merik a miniszteri javaslatot elfogadni, mert félnek attól, hogy a díjösszegeket nem tudják megfizetni. Vértes Miksa ezután elmondotta hogv a hus­iparosok érdekei azonosak a kereskedői érde­kekkel. A tény azonban az, hogy az alkalma­zottak a javaslat értelmében kedvezőbb hely­zetben kerültek, mini munkaadóik. Az alkal­mazottaknak a havi díjösszegnek csak felél kell megfizetni, mig a másik felét a munka­adó fizetné, akire igy dupla összeg esne. Boda Bertalan: A semmi az rettenetes, ds ez a sok elviselhetetlen. Nézetem szeriül a kis­kereskedők aggkori biztositását nem lehet kö­telezővé lenni. Fenyő Mátyás szerint a javaslat nem egyéb, mint jelszó, előnyök nélkül. A kiskereskedő ugy ahogy meg tud élni, de 30 pengőt ha­vonta külön fizetni már nem lud. A kereskedő­társadalomnak inkább jóléti intézményekre, volna szüksége. A javaslat szerint befizetett összegek 70 százaléka adminisztrációs költ­ségekre menne és igy ha a kereskedő külön biztosítaná magát, sokkal jobban járna. lloffer Jenő szerint*a javaslat csak akkor segítene a kereskedőkön, ha az összes keres­kedők kötelezően biztosítanák magukat. A kér­dés azonban az. hogy az összes kereskedők Mvánják-e magukat biztosítani? A felelet etje a kérdésre az, hogy nem. Amit a miniszter el szeretne érni, az helyes, de akkor a keres­kedőnek biztosítsák előbb a nyugodt megél­hetést. A hozzászólások után Vértes Miksa elnök a következőkben foglalta össze a nagytanács ál­láspontját: — A nagytanács örömmel veszi tudomásul a népjóléti miniszter gondoskodását, azonban a kereskedőknek mai helyzete nem leszi le­hetővé, hogy kölelezőleg biztosítsák magukat. 11a a miniszter mégis akar valamit csinálni, a javaslat kidolgozásánál kérdezze meg az erő­sebb kereskedői elemeket is, akiket szintén be kell vonni a mozgalomba. Sokkal helye­sebb eszme lenne, ha a nagykereskedők be­vonásával megvalósítanák a kereskedők men­házét, mert a miniszter jelenlegi javaslata befektetést kér a kereskedőtől, de semmi előnyt sem nyújt. A nagytanács az értekezleten el­hangzottak alapján attól fél, hogy a kereskedő függő helyzetbe kerülne az állammal szem­ben. Szolgai rendszer fejlődne ki és rabszolga­ságból a szabad kereskedő nem kér. — A magyar kereskedőknek nem nyugdíj­képeseknek, hanem életképeseknek kell lenni­ök — fejezte be beszédét Vértes Miksa, ami­után az értekezlet félhal órakor véget ért. Bírnál Jesíő temetése Vasárnap délután öt órakor temette^ dr. Biedl Jenőt a zsidó temető cintcrméből. A gyászszertar­táson hatalmas tömeg ember jelent meg. Ott voltak Koufí Róbert tábornokkal az élükön a volt 46-os bajtársak, az ügyvédi kamara képviselete dr. Pap Róbert alelnökkel és dr. Hajnal István titkárral, a szegedi zsidó hitközség elöljárósága Scbvariz Béla helyettes-elnök vezetésévei. a Szent Egylet vezetősége Bokor Adolf elnökkel az élén, a Fil­harmonikus Egyesület vezetősége Fichöoer Sándor fözeneigazgatóval, a Zsidó Nőegylet, a Leányegy­let és az Árvaegylet, a Vivöegyesület és a Szegedi Regatta Egylet "küldöttségei, azonkívül nagyszám­ban az elhunyt barátai, bajtársai és osztálytársai, továbbá a Biedl-család széleskörű tisztelői. Dr. Biedl Jenő Budapestről hazahozatott holt­testét a cin teremben ra vatalozták fel, itt folyt le a gyászszertartás. Lamberg Mór főkántor gyász­éneVe után dr. LŐTT Immánuel főrabbi mindvégig mélyen megrendülve búcsúztatta az elhunytat. Ecsetelte különösen katonai karrierjét és azt, hogy derekasan kivette részét nemcsak a nyilt küzde­lemből, hanem a háború hiénáinak felkutatásá­ból is. De a háború befejezése után — hangoztatta, dr. Lőw búcsúztatójában — csak egyetlen egyszer fogott, fegyvert, akkor, amikor a nemzaLi meg­újhodás, a nemzeti hadsereg ügye kivánt.t. Az elhunytnak a társadalmi életben szerzett érdemeit méltatta ezután a főrabbi, majd ecsetelte édes­anyja iránti szeretetét és méltatta nemesen érzó gondolkozását és szivét. Be«zédét a főrabbi ezzel fejezte be: — Nehéz a feledés. Sokszor fogsz még vissza­térni, Biedl Jenő, álmában és gondolatainkban. A gyászbeszéd után dr. Lőw lelépett az emel­vényről és közvetlenül a koporsó mellé állva bensőséges módon elbúcsúztatta az elhunytat édes­anyjától. testvéreitől, rokonságától, baráti körétől és mindazoktól, akikhez valami kapcsolata volt az életben, majd az énekkar segédletével Lam­berg Mór főkántor mondott könyörgést, ami után a koporsót vállukra vették Biedl Jenő barátai és megindult a menet ki a sírkertbe, a harminc­kilencéves Biedl részére megásott sirhoz. Itt dr. Pap Róbert beszélt először, az ügyvédi ka­mara nevében búcsúztatva az elhunytat. Nem kí­vül viselte Biedl Jenő a szővettalárt, mondta dr. Pap, hanem az ügyvédek lelki talárját viselte bent a szivében. Nem szósz'-iporitással vagy könyök­kel, nem a gerinc hajlékonyságával, vagy az el­lenfél megfélemlítésével, hanem alapos tudással, ritka jogi felkészültséggel, a törvények ismereté­vel. a meggyőződés és a meggyőzés erejével töl­tött'; be szép hivatását. Az ügyvédi kamarának di^ cs büszkesége volt. Dr. Szekerke Lajos a 46-os bajtársak nevében beszélt arról a nagy veszteségről, amely Biedl Jenő elhunytával előállott. Nemcsak a lelkekben van a háború ulózengése, mondotta, hanem még egyre köveleli az emberáldozalokat is. Biedl Jenő BBBniI Sossfa szerelnie ^ Glória Swausouiial 2 folton Barrpiore Casanova Londonban Egő feaíárok, Otas Csehováva!, kedden, szerdán a Belvárosiban w éb tis fázz Rudi, Beri Lifteüsl kedden a Korzó Moziban HCtKüznap f>, 9 órakor, vnihr- és Unnepuap n Bclvaicwíban 3, 3, 7, O oiakcr, a Korzóban 7, 9 órakor. es az Elóadások kezdete Hugysztusban is a helyipiacon szerezzük be szükségleteinket „A kereskedőnek nem nyuRdgJképesnekv hanam életképesnek kell lennie" A Szegedi Kereskedők Szövetsége szerint a kiskereskedők mai helyzete nem teszi lehetővé a kőtelező biztosítást

Next

/
Thumbnails
Contents