Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-15 / 159. szám

DE Ol A Г, Y A HO RSZAG 1328 Julius 15irtam cikkeket a Budapesti Hírlapban az esztergomi főegyházmegye vigasztalan állapotairól, de Csernoch Jánossal erről a kérdésről sohasem beszéltem. Szerepem csak annyi volt, hogy a valóságos helyzet feltárását elősegítettem, minden felszólítás vagy kérés nélkül. Vaszary bibornok már régóta egyáltalán nem volt alkalmas az egyház kormányzására, — csak eszköz volt már néhány ember kezében s * templomok, iskolák, kolostorok hanyatlásnak indultak. Az érsekújvári apácák panaszkodtak, hogy házukba becsurogna az cső, ha a tetőt ők maguk ki nem tatarozták volna a rossz szoknyájukkal. Az óriási primási vagyon nem hajtott annyi jövedelmet, hogy egyházi közcélokra jelentős összeg jutott volna belőle. Ezért lett az okos, energikus, a vagyonkezeléshez értő Csemoch Jánosból hercegprímás és nem azért, mintha a sajtó buktatta volna meg Vaszary prímást. Amint hercegprímás lett Csernoch János, gyakrabban volt alkalmam vele értekezni. Legelőször Az Élet Könyvei ügyében kerestem fel. A néppárt lapja, az 'Alkotmány hevesen megtámadta az említett vállalkozást. Gróf MaiJátb püspök az Alkotmány támadásait ugyan leszerelte, de attól kezdve két éven át igen vita tárgya volt a püspöki karban, hogy az Alkotmány megéri-e azt a sok pénzt, amibe a támogatása kerül? Azzal, hogy Molnár János apát-kanonok a lapkiadáshoz nem ért és hogy sohasem fog tudni egy csak némileg is modern kiadóhivatalt csinálni, — mindenki tisztában volt. Mikor egyszer véletlenül felvették az Alkotmány-hz egy miedernek a hirdetését, — még hozzá illusztrálva! — Molnár apát kétréf?be volt esve, hogy az ő lapjában ilyen szemérmetlen, erkölcstelen dolog megjelenhetett! Sokan voltak, akik a lap szerkesztését is kifogásolták és nem hitték, hogy egy olyan szürke nyomtatvánnyal, mint aminő a Alkotmány volt, a katolikus közönségre hatni lehet Miután a szerkesztők nagyrésze még él, most még nem mondom el, hogy kik voltak azok, akik engem akartak az Alkotmány •/erkesztőjéűl megnyerni, amivel együtt járt volna bizonyos politikai szereplés is. Még azon a napon, amelyen Salusínszky Imre Az Est szerkesztőségébe meghívott, megkérdeztem Csernoch hercegprímást, hogy váriak-e az Alkotmány ügyeinek a rendezésére vagy menjek át Az Est-beit Csernoch habozás nélkül válaszolt: — Feltétlenül Az Est-hcz menjen, ha lehet! Én azok közül a fink közül sokat ismerek, éppen a napokban volt nálam uzsonnán az fgyík, Esztergomban... Várjon csak, valami parasztos neve van... Pásztor?... Pásztor?... Nem Pásztor!... Puszta Bélának hívják; nagyon kedves ember... Nem rossz emberek azok, csak teljesen tájékozatlanok a katolikus dolgokban... Á katolikus ügyeknek igen nagy has7nát várom attól, ha ön odamegy közéjük, nekik is sok hasznuk lesz ebből! Feltétlenül menjen Az Est-hez 'és ne feledkezzék meg arról, hogy maradjon kontaktusban velem... Most már tudtam, hogy Az Est-hez való átlépésem tervéről mi a véleménye a legokosabb férfiak egyikének, de még nem tudtam, hogy mi a véleménye erről a tervről a legokosabb asszonyok egyikének. Nagyon izgatott lehettem, mikor hazaértem, mert a feleségem ezzel fogadott: — Mindjárt kész a fürdő... S amikor már benn ültem a fürdőkádban, a feleségem is bejött, leült a hintaszékbe és megkérdezte: — Már megint mi baj van? A gyerekek künn a nagy előszobában dörömböltek az ajtón: — Meddig tart a családi tanács? Már éhesek vagyunk! Mind megisszuk a ti sörötöket is, ha sokáig tanácskoztok! Bizony ezúttal sokáig tanácskoztunk! Feleségem jól ismerte a »szakmabeli« dolgokat. Tudta, hogy Az Est jóformán pénz nélkül jött létre 1910-ben és tudta, hogv a versenyben hogyan gázolta le Az Est az Esti Ujság-oí, a Budapesti Hirlap estilapját. A Budapesti Hírlapnál sohasem értették meg Az Est sikerét, sőt nem is hitték el. Voltak kellemes hírhordók, akik mindennap jelentették: — Miklós Andor óriási zavarban van... Senki sem veszi Az Estiét, holnap valószínűleg már nem is jelenik meg a lap... Ez a Budapesti Hirlapnál olyan kellemes hír volt, hogy muszáj volt elhinni. Nem vették tudomásul, hogy Az Est szerkesztőségében tizenöt-husz ember dolgozik, jól megszervezett tudósítói szolgálattal, hanem azt várták, hogy a Budapesti Hírlapnak az a négy-öt munkatársa, aki mellékes munka gyanánt előállította az Esti Újságot, külföldi és vidéki hírszolgálat és minden költség nélkül, jobb újságot csináljon, mint Az Est nagy szerkesztősége. A feleségem, ki a két lap konkurenciáját négy év óta figyelte, bizolt Az Est jövőjében és miután végighallgatta a hercegprímással való értekezésem elbeszélését, így foglatta öszsze a maga véleményét: — Jobb lenne ugyan a legkisebb tanári állás, — de mivel sem a kormán}-, sem a főváros nem elég intelligens annak a belátásához, hogy maga nagyszerű tanár fenne, — menjen Az Est-hez. Másnap délben Miklós Andor egyelőre havi hétszáz korona fizetés ajánlott napi három órai munkáért- (A Budapesti Hirlapnál reggeltől késő estig dolgoztam havi ötszáz koronáért.) — Beszélje meg a dolgot a feleségével, ajánlotta Miklós Andor. — Már megbeszéltem, válaszoltam, holnap reggel kilenckor munkába állok. És 1914 április 6-án meg is kezdtem a munkát .4: Est-nél. даря, Шш ЗЯБ ê V". • i Orv. Sínger Anlalné ugy a maga, mini -Jenő, Jolánka és István gyermekei nevében fájdalomtól megtöri szívvel tudat}«, hogy a legjobb férj, epa, nagyapa, testvér, rokon Sfnp«er Átutal íekeasztalgyéros éleiének 74-ik, boldog házasságának 47-lk évében hosszú nehéz betegség wtán 192$, évi julIus 13-án elhunyt. A megboldogult földi maradványai a zsidó vallás szertartásai szerint vasárnap, 1928 julins 15-én délelőtt 11 órakor fognak a Kossuth Lajos-sugárut 54. szém alatti gyászházból eltemettetni. Gyászolták még: 0zv. Weinstein MArné vBL Singer Verőnk« Singer RozAOe testvérei Singer Jenftné szül. Síern Blanka Pr. Singer isirinné ezűL fcbwarcz Márki menyei Singer leírón, Singer Aglka unokái Nagy UuM, Nagy Ignác, 6zr. Nagy Dezsőnk szüJ. weiez lofza, Ádám József, Ádám Józsefné azttL NeufeM Blanka, Nagy Miksa, ín. A ezé! Rezsőné szüL Nenfeld Jolán sógorai és sógornői és a kiierjedi rokonság Külön villamoskocsi 11 óra 20 perckor indul a Kálvária ucca és Nagykörút sarkáról. A tökéletes fotólemez és film az angol „imperial" Kapható 388 Liebmann SSÏÏSÂ 347 » Forgalmi rendőrt! Igen tisztelt Szerkesztő Url A legutóbbi autó-bicikli karambol érlelte meg bennem azt! a régi elhatározást, hogy szóvátegyem a közlekedésre legveszélyesebb szegedi uccakereszt»zödést és azt a visszásságot, hogy ott még a mai napig sem áll közlekedési rendőr. A Somogyi- és gróf Apponyi Albert-úrra kereszteződését értem. Szemtanuja voltam egyí alkalommal, amikor maga a mentőautó kishijján elgázolt egy kétfogatú konflist. Más számos esetet tudnék felsorolni, amikor majd-1 nem szerencsétlenség származott a szűk uccáfe' keresztezésén. Itt most ugyanis még élénkebb a forgalom, mint máskor, mert a Kelemenuccán a síneket javítják, a korzón pedig tilos átmenni, úgyhogy itt bonvolódik le most az autóforgalom. Mulasztás volt, hogy már eddig is nem áll!-' tottak ide forgalmi rendőrt. Szeretném, ba soraim felhívnák az illetékes hatóság figyelmét. Kiváló tisztelettel: Egy olvasó, aki gyakran kockáztatja testi épségét a szűk Somogyiuccán. SzövelbeszeneK a laKOK. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr t Felbátorítva a nagy előzékenységtől és szolgálatkészségtő!, amelyet mint b. lapjának hű olvasója naponía észlelhetek és amellyel n közérdeket védő és érdeklő dolgokkal mindenkor foglalkozik, nagyon kérem alábbi soraim közléséi. Közeledik auguszlus elseje és ezzel & házbérfizetési gondok és problémák. A Jelenlegi helyzetek közölt nemcsak a mindig emelkedő lakbérek miatt vannak nyugtalanságok és nézeteltérések a háziurak és lakók közölt, hanem a iizetendő illetékek miatt is. Jó lenne ha tisztázódna teljesen a házbér és Illetékek, illetve a megfizetendő összeg teljesen, hogy ne fordulhatna elő az a helyzet, mfnt a mult negyedben, amlkorls egyes házigazdák nem kérték a közüzemi költségek megtérítését, mésok pedig megfizettették, holott tudott dolog, hogy ez év február elsejétől fogva nem köteles a ¡akó a közüzemi költségeket megtéríteni. De mivel a miniszteri rendelet nem mondja ki határozottan, hogy a háziúrnak nem szabad ezeket a költségeket a lakón behaltanl, ezért néhány há?inr visszaél a lakó mai helyzetével, megfizettet vele szépen minden engedett és nem engedett összeget, A miniszteri rendelet azt mondja, hogy a lakó nem tartozik a közüzemi oótlékokat megtéríteni. Kérdem tehát, mit csináljanak azok a lakók, ahol a házlor mégis kéri czl ? Ellenszegfflfenek-e és kifegyék magukat sok ulókövetkezményeknek, vagy fizessenek, hs bármilyen nehezére esik ts? Vagy vau-c fórum, ahová apellálni lehet és van-e mód jobb belátásra bírni ezeket az önkényesen eljáró urakat ? Nem kellene-e, vagy lehelne-e szövetkezni a lakóknak és egyhangúlag kimondani, hogy csak azt fizetik meg, amit kell? Hiszen éppen elég gond azt Is kifizetni, amit a lörvény előír, elégedjenek meg addig vele a háziurak, amig maid teljes szabadkezet kapnak a lakbérek terén. Tisztelettel: Egy szegénv lakó.