Délmagyarország, 1928. július (4. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

DÉLMAGYABORSZIG 1928 jutius 1. Kokaint akartak csempészni az »Oceán-siklán« A feltalálót letartóztatták Páris, június 30. A mult hónapban a Szajnán általános feltűnést keltett Rémy mérnök uj járómüve, az úgynevezett ooeán-sikló, amely a viz színét alig súrolva a hullámokon nagy sebességgel halad s amelynek rendeltetése az lett volna, hogy az Óceánon átkeljen. A gépet azonban indulás előtt váratlanul lefoglaltatta a bíróság Rémy hitelezőinek kérésére. Most Trouvilleből jelentik, hogy a járművön nagymennyiségű kokaint fedeztek fel, Ennek alapján Rémy ellen bűnvádi eljárás indult meg. A mérnököt egyébként már egy korábbi bűnügy miatt a livieuxi törvényszék is körözteti. « « , . Revolverfölíényekeí és 3000 pengői í&lálíak az „uj Landm" megmoáozásakor "Nyomorult ember vagyok, öljenek meg!" Algír, junius 30. Pierre Rey, a marseilLei »u/ Landrm megmotozásakor revolvert 'és töltényeket, egy csomó klskulcsot, 3000 frankot találtak nála. Kihallgatása porán igy kiáltott fel: Nyomorult ember, vagyok, öljenek meg! Mindazonáltal vonakodott részletes vallomást tenni. Podgyászába női zsebkendőket és különböző nevekre szóló csekkeket, 5 nöi aranyórát, egy ezüst nyaklánoot találtak. A nyakláncon zöld selvemszövet foszlányai voltak. Egy részeg katona bajonefíes botránya a Tisza Lajos-köruton Eltfrántotta oldalfegyverét és össze akarta szurkálni a férófeelőkeí (A Délmagyarország munkatársától.) Szombatról vasárnapra virradó éjszaka hangos botrány játszódott le a Tisza Lajos-kőrutnak a Dugonics-tér felé eső szakaszán. Három katona haladt a Kossuth Lajos-sugárut felé hangos szombatesti hangulatban. Különösen a középső közhonvéd hangoskodott és kiáltásaival fölverte a környák csöndjét. A közhonvéd belekötött a mellette elhaladó járókelőkbe, majd előrántotta oldalfegyverét és ész nélkül hadonászni éa »turkálni kezdett az elhaladók félé. / A hangos botrányra tömeg verődött ö&zze, Fényképezőgépek! ZEISS-IKON VOIGTLXNDER 80 nagy választékban Liebmann látszerésznél Kelemen u. 12., HA-HA mellett. la duhaj és teljesen részeg katona bajanettjévei neki akart rontani a tömegnek és többeket megütött. Az őrhelyről rendőr is előkerült, de nem tudta lefegyverezni a duhaj katonát, aki tovább hadonászott oldalfegyveréveL Néhány perc múlva egy százados érkezett, aki gondolkozás nélkül lefegyverezte a szurkáló, orditozó katonát. A közhonvéd még most sem engedett. Alig lehetett lefogni, mert minden áron neki akart menni az egyre szaporodó tömegnek. Most, hogy elvették bajonettjét, zsebkését akarta használni. A százados azonnal autót hozatott, cte csak hosszú küzdelem után tudták lefogni és ártalmatlanná tenni a dühöngőt, aki egyáltalán nem volt tekintettel arra, hogy a tömeg egyre fenyegetőbben viselkedett a duhaj részeg katona ellen. A rendőröknek és a századosnak minden energiára szükségük volt, hogy megfékezzék a katonát és hogy végre elindulhasson az autó. A rendőrségen igazoltatták a dühöngő katonát, majd katonai készültség jelent meg és etös fedezettel bevitte a kaszárnyába. A duhaj katona a tumultusban többeket megsebesitett, de egyik sérülés sem volt olvan veszélyes, hogy a mentők munkáját kellett volna igénybe venni. AÍK olvasó rovatta Levél a színházi „utószezonról" Igen tisztelt Szerxesitíf ur! Szorgalmas látógatója vagyok a szegedi színháznak. Kritikámat a házikezeléses szezonról most nem kívánom elmondani, de szóvá szeretném tenni a Délmagyarország hasábjain, hogy kinek az érdeke az, hogy a szinház még juliusban is játszón a rekkenő káaikulábbn. A jelentések szerint az igazgató ugy tervezi, hogy juliusban háromszor tartana előadást hetenkint, ami tizenkét előadást jelentene. A kánikulában nem lehet számítani egy-egy házra 500 pengőnél többet, ami igy mintegy hatezer pengőt jelent a jultusi utószezonra«. Minden ember tudja, hof!y erre az erőszakolt júliusi hónapra súlyosan rá fog fizetni a város. A városnak tehát nem érdeke ez a júliusi színházas di. De nem érdeke a színésznek sem, aki tiz hónapot becsülettel dolgozott és a rekkenő hőségben nem is tud ambícióval és teljes tudással dolgozni. Fel kell tenni tehát a kérdést: miért rendezik ezt az utószezont és kinek az érdeke ez? Szerintem helyesebb, szociálisabb és racionálisabb volna, ha a szinház kapuit jullus elsején bezárnék és pihenni, felfrissülni, nyaralni engednék a színészeket. De a közönségnek is jobb volna ez, mert igy szeptemberben sokkal nagyobb érdeklődéssel és nagyobb »kiéhezéssel« várná a szinháxnyitást. A rejtélyes kérdésre, hogy kinek az érdeke ez az utószlnházasdi, csak az igazgató ur tudna felelni. Tisztelettel: Egy szinháfiátoga!«. Kinevezés. Budapestről jelentik: A kormányzó a pénzügyminiszter előterjesztésére Hábel János szegedi állampénztári tanácsosnak -az állampénztári főtanácsosi dmet és jelleget adományozta. \ Prima selyemharisnyd Ismét kapható 4 pengd 40 fillérért 71* Hoffmann DeztOnél, Csekonlc» uccn 4. „Dlirikopp", „Lucifer", „Stcyer" Amcricán" KERÉKPÁROK a világversenyek gyczi esei minőségben ut éffceteilen Gyárt arak! Gummlk. alkatrészek legolcsóbban GYERMEKKOCSIK íegszebb kivitelben reklám érákon Kardos István mUaxerésx Ár)egy>6k Ingyen. 454 Csekonlc« u, Hová lettek a jó gyerekek? Irta: Móra Ferene. Persze, hogy bolondság ex a kérdés, különösen igy föltéve. Azt lehetne belőle kiérteni, mintha lennének a világon nem jó gyerekek is. Azt pedig én nemhogy állítanám, de el se hiszem senki ember fiának. Abban se vagyok egészen bizonyos, hogy rossz emberek vannak-e a világon. Az élet lehet rossz, de az emberek csak tökéletlenek, gyöngék, betegek és leginkább ostobák. Nem azért nem jók, mintha rosszak akarnának lenni, hanem mert nem tudnak mások lenni, mint amilyenek. Minden akácfa sneretne egyenes lenni, de »ki a szelek járásában áll, meg kell annak görbülni, ha akar, ha nem. A mi öreg szőlőnkben, mikor én kis gyerek voltam, minden fa olyan egyenes tartású volt, mint az apám. Csak a puszta-földünk végében, a vad dűlőn volt egy magányos öreg akácfánk, amit görbére neveltek a szelek. Az olyan volt, mint egy tántorgó ember, aki a karjaival egyensúlyozza haza magát a kocsmából. Úgyis hivtuk, hogy emberfő. De akármilyen görbe fa volt ül emberfa, csakúgy álomra szegte este az apróka leveleit, mint az egyenes fák s csak ugy tányérjukkal fordította az égnek, mikor a delelő nap a fákat etette. S csak ugy kihozta a virágjait is, mikor az ideje eljött, néha még fehérebbet is, mint a rendes fák. Bs amikor a szél kicsavarta és felvágtuk tűzre, senki se mondta volna meg, a hamujáról, hog£_no. ezen nesm kalácsot kellett volna sütni, hanem kukorica pogácsát, mert ez csak egy züllött görbe fa volt. S ha ilyen a fák törvénye, miért lenne másforma a virágokéi Addig míg nekem csúnya virágot nem mutatnak, axt is hiába mondják, hogy rossz gyerek is van. Mondják pedig, még pedig igen tekintetes helyről, amellyel laikus oktondisággal nem is volna szabad pörbeszállnom. De hát nem is volt még nekem senkivel se pöröm az életemben. Most se pörleksrem én, csak alázatosan kopogtatok a tanári szobák ajtaján: — Tanárok, emberek, apák: adjátok vísóí^ a többi apáknak a »jó« gyerekeiket, akiket nem találtok meg az idei értesítőben... Átnéstem egy csomó iskolai értesítőt és szívből örültem nekik, hogy majd csak otthon leszünk már megint. Rendbejönnek a tanárok is, a gyerekek is, az iskolák is. Nincs már ott baj, ahol már tornaszőnyegre is telik. Bizony mink annak idején csak ugy pokróc nélkül vetettük a bukfencet; no majd akik mi utánunk jönnek, azok nem lesznek olyan kaményfejü emberek, mint mink voltunk, (őrizze is az Isten tőle őket, hogy annyit hányják a bukfenoet ők is, mint mink hajigáltuk és hajigáljuk még most is. Holott mintha benőtt volna már a fejünk lágya, Íriszen minket níár csak az a vezényszó ölet. hogy) »szaladjatok kopaszok, lobogjon a hajatok.«) Hanem mikor az első értesítőben megláttam a tanulók osztályozását, egy kicsit megzavarodtam. Először bele kellett tanulnom ^divatba. A magaviselet-nek <íí én időmben is négy jegye volt. Az egyes volt a jó; a kettes a szabályszerű a hármas a kevésbé szabályszerű és a négyes a rossz. Ami régen jó volt, az most példás, £ szabályszerű: )ó, a kevéebé szabályszerű: túr' hető; a rosszra most se tudnak jobbat találni Hát ebben megnyugszom. Nem a név a fontos, hanem a valuta. Sok legyen benne a pengő és kevés a kongó. Hanem éppen a valuta az, arai megijesztő. Minden osztályban fehérholló as egyes magaviseletű gyerek. A kettes kétszer-háromszor annyi, a négyes ritkaság, legtöbb a hármas. Ez a tűrhető, az én időmbeli kevésbé szabályszerű. Aki ilyent kapott, annak már malomkő volt a nyakán, csak még irgalomból nem meritették a tenger mélyére. Bizony a kettes magaviselet Is kellemetlen repedés volt a tenger sima tükrén és csúnya szeplő a tiszta jeles bisonyitványon is. Ilyenkor az apa elsaomorodva csóválta meg a fejét és azzal ijesztgette a szabályszerű magaviseletű pajkos gentlemant, hogy ha igy halad, akkor muszáj lesz kadetiskolába adni. Persze a magamformáju Istenszegénykéjét csak a kalaposinasi pálya perspektívájával rémítgették volna, ha szükség lett volna rá. De nem volt A magaviseletből mindnyájan jelesek voltunk, még az is, akit minden tantárgyból kisszékre ültettek. S bölcsen volt ez igy elrendezve nagyon, mert egy kicsit lehigga>?.'otta a boldogtalan szülő fölkavarodott epéjét is. Azzal békíthette magát, hogy jó gyerek az ő üa, ha na^y gzaajlr is, amiről utóvégre nem is tehet.