Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-10 / 130. szám

«ZEOen: 9serke»ztöíég: Beut Ferenc UCCQ 2. Telefon: 13-33. - Kiadóhivatal, KSlctOnkenyvtár e» Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon r 306. Nyomda: LOw Ijpót ucca tO. Telefon: ÍO—34.« » « » « » Vasárnap, 1923 junius 10 9015 rv. évfolyam 130. szám MAKÓ : SzerketztöKg é» kiadóhivatal r Vrt ucca e. Telefon: 151. szóm.« » « >» « » HÓDMEZÖVÁSÁRBELY: Szerkesztőset) í» kiadóhivatal: Andrásay ucca 25. Telefon: 49. szóm. <« » « » « » « » „ » mm ^loilzeíesl óra havonta 3-20 vldókcn és a lővóroíban 3-30, kUlI«ld»n «-40 pengő. Egyes szám 1G, vasár- és Ünnepnap 24 »Illír Jelekel mulal az fslen.. • Lássd beszédű Ötokházi magyarok magyarázták ma a hetipiacon a városi népeknek, •hogy nagyon nagy lesz a drágaság az idén, tpert az Isten jeleket matatott az égen. Ugyan te főidőn is mutogat eleget, nyárig érő telet, jégesőt, menykőhullást, juniusi ködöt, de igazság szerint ezek is mind az égből jönnek, a titokzatos burából, amelybe láthatatlan kéz bezárta a főidet s a föld okos és oktalan férgeit Kizökkent a világ, — mondta egyszer ia költő és az átokházi magyarok is ezt mondják a maguk szép nyelvén, mikor jeleket látnak az égen. Természetesen a jeleket éjtezaba látják és a városi ember, aki éjszaka nem szokott az égre tekintgetni, hinni pedig csak a maga szemének hisz, egy kicsit gyanakodva hallgatja tanyai véreit. Fölteszi ró8uk. hogy megint drágábban akarják adni a csirkét és ehez való indokolásul látnak jeleket az égen. És a városi embernek esetleg eszébe jutnak mindenféle égi csodák, amiknek ^nyomát találni a görög és deák iratban Pliíniustól Nostradamusig. Régi könyvekben meg is van az mind illusztrálva szép fametszetekkel, a tüzes kerekek, a kis napokat fiadzó öreg napok, a megrepedt holdak, a lángoló keresztek, a tarajos csillagok és a többi herkentyűk. Csak az a furcsa például, hogy a rómaiak az actiumi csata előtt ugyanazt a sárkánykigyót látták az égen, amit az Athénásbeliek már évszázadokkal ezelőtt láttak a peloponnesosi háborúban és a bizánciak másfélezer év múlva láttak Konstantinápoly elestekor. Még furcsább az, hogy ha az ember megkérdezi az őszbe vegyült fejű tanyai magyarokst, miféle jeleket mutat az Isten az égen, ">*t a feleiebet kapja: — Hát mindönféle jelöket. Tüzes fenyőszálakat, kerekeköt, kőrösztöket, mőg őgyéb ilyesöket. Az én feleségőm pünkösdre virradóra mán a sárkánykigyót is látta, ahogy a döncő szekerinek a rudjára csavargódzott, de nem tartott az, csak egy szömvillanásig. Pedig ezeknek a jeleket látó embereknek nem sok haja szála fehéredett meg a régi fametszetes fóliánsok forgatásában, soha hírét se hallották se Actiumnak, se Bizáncnak, mi lehet hát a magyarázata, hogy ugyanolyan jeleket fantáziáz rá az égre, amivel az ókor és a középkor embere rettegtette magát egy fölboruló világban? És az ujsághirek mutatják, hogy a lüzes fenyőszálakat, a kereszteket, a tűzgolyókat s a nyári csillaghullás egyéb káprázatát másfelé is látták. Pedig bizonyosan nem beszéltek össze a domaszéki, az Örkényi, a győrszentmártoni, a majsfli magyarok, a föld ősember-lelkű gyerekei, akik még szoktak fölnézni az égie, amely mögött sejtenek valakit, mert ők nem tanultak se fizikát, se asztrofizikát. Az újságok könnyed tréfasággal emiitik a vad próféciákat, amiket a profanum volgus az égi jelekhez íüz Igaz is, megmosolyogni valók azok. Éhség, háború, döghalál? Ezeket a fenevadakat nem <íz égből indították útnak. Nem az Isten lábainál laknak ők, hanem idelent a földön, köztünk és velünk, tróntermekben, országházakban és börze palotákban. Való igaz, tudós asztronómusok, akik kicirkalmazták az égi tüzek emberszemnek tervtelen futását és érccsavarok közé fogták a bujdosó bolygók útját, soha se találkoztak még az égi mczököt) a népfantánia csodáival. Ám az ősember, aki valamennyi csillagász volt, látta őket, mert hitt bennük. A kaldeusok vénei a bibliai Folyóköz rónáin az égi testek járása szerint intézték népeik sorsát s a kései római is a csillagoktól kérdezte meg még azt is, mikor lépjen be hitvese ágyas-házába, hogy sarja szégyenére ne váljon az ősöknek. S mikor az asztrál-vallások isteneit nyugdíjba küldte az ember, a középkor még mindig hitte, hogy a bolygók konstellációi igazgatják a földi életet. S ime a modern okkultisták annyi század multán újra fölállítják az asztrológusok régi tételét, hogy a föld élete csak az egek életének függvénye. Hát persze, az okkultisták... De hát ki veszi készpénznek az okkultisták tételeit, amelyek tudva-nemtudva le akarják ráncigálni az embert arról a magas polcról, ahová ültette magát? Hogy a földi élet csak reflex-mozgás, amelynek inditója a körülöttünk rajzó csillagvilágokban lebeg? Hogy tehetetlen pörgettyűk vagyunk egy ismeretlen hatalom kezében, amely még imponderábilis a mi mérő-tudományunknak? Fogoly verebek egy megfoghatatlan fonálon, amely valahol a végtelenben végződve rángat bennünket kitanulhatatlan törvények szerint? Hogy nincsenek erők, se emberiek, se fizikaiak, hanem csak egy erő van: amely kristályokká tömöríti az attomokat; pirosra festi a rózsa szirmait, az almafa gyümölcsét, a csókol kérő szájat, a hajnali eget; millió mérföldes lángokat lobbant föl a napban s a napig érő gondolatokat az agysejtekben? Költemény ez, nem tudomány. Lehet, csakhogy a költők sokszor tanították már a tudósokat. S ha a domaszéki vincellérek nem okleveles költők is, mintha éreznének valamit abból, amit az uj tudomány tapogat: hogy vannak láthatatlanok a láthatók mögött. — Isten jelekkel mutatja az égen, hogy jön az ítélet napja, — vetítik az égre a lelkükben .égő sejtelmeket a föld fiai. S lehet, hogy csakugyan dübörög a messzeségben valami világkataklizma, aminőt János látott Pátmoszba. Jön a halál, ölében az uj élettel, mert ez a dolgok őrök rendje, a fejlődés utja és az emberiség törvénye. Genfben tisztességtelen Játékot űztek a magyarokkal Bezárták a Népszövetségi Tanács ötvenedik ülésszakát Genf, junius 9. Itt általában az a felfogás, hogy a tegnapi tanácsülésen tisztességtelen játékot űztek a magyarokkal. Az angol külügyminiszter sem volt beavatva abba, hogy Titulescu az ülés vége felé javaslattal fog előállani és hogy Anguerey Bethancourt tanácselnök ki fogja jelenteni, hogy ezzel a kérdést a Tanács befejezettnek tekinti. A Tanács a közvéleménnyel szemben erkölcsileg arra van kötelezve, hogy a kérdéssel újra foglalkozzék. Senki sem vonja kétségbe, hogy Magyarországnak joga van az ügyet bármikor újra kitüzetni a tanácsülés napirendjére. Genf, junius 9. A Nemzetek Szövetsége Tanácsának ötvenedik ülésszakát a Tanács elnöke, Bethancourt, Kuba berlini követe ma délután bezárta. Apponyi levele Genf, junius 9. Gróf Apponyi Albert ma délelőtt a Népszövetségi Tanács elnökéhez a következő levelet intézte: Elnök Ur! A junius 8-iki ülésen, a tanácsülés végén, amely a magyar—román vegyes döntőbíróság ügyével fog- 1 lalkozott, olyan kijelentést lett, amelynek egyik j mondata félreértésre adhat alkalmat. Mielőtt őn j felszólalt volna, bátor voltam leszögezni, hogy j a tanács határozatában nem jelentheti ki befejezettnek nz ügyet, csak abban az esetben, ha a két fél között a tanácson kívül biarétságoa megegyezés jön létre, vagy pedig a pótbirák kinevezése megtörtént volna. Tehát kijelentettem, hogy kormányom részéről fen tartom a jogot arra, hogy kérésére a birókijelölést illetőleg visszatérhessen abban az esetben, ha a tárgyalások eredménytelenül végződnének. Tehát csak így érthető önnek ama szavai, amelyek az; ügynek a tanács előtt való befejezésére vonatkoznak, mert csakis így vannak összhangban magával a tanács határozatával és a népszövetségi paktum és a trianoni békeszerződés szellemével és betűszerinti értelmével. Miután ön, mint elnök kijelentése után azonnal berekesztette a tanácsülést, nem volt alkalmam többé, hogy szóbelileg ezt a nyilatkozatomat megtehessem. Van szerencsém ennek folytán azt önhöz, jelen levelemmel eljuttatni, kérvén önt egyidejűleg, hogy az abban foglalt megállapítást a tanács tagjainak is hozza tudomására. Gróf Apponyi Albert. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Genfből jelentik: Apponyi Albert grói tiltakozó jegyzékére a Népszövetségi Tanács elnöke válaszolt és válaszában magáévá telte Apponyi fejtegetéseit, hogy a Tanács a légnapi döntéssel nem tekinti véglegesen :lintézettnek az ügyet. Az Itália valamennyi utasa él Kingsbay, junius 9. A Ciita di Milano tegnap este 20 óra 30 perckor arra kérte az itteni rádióállomást, hogy ne hivja fel rádión, mert sikerüli érintkezésbe lépnie az Itáliával. A Citta di Milano kapitánya állítólag 22 órakor közvetlen érintkezésbe lépett az Itáliával, amely az északi szélesség 80 és 81 toka között és a keleti hosszúság 25 és 30 toka közölt van. Rómrr, junius 9. A Slefani iroda jelentése t szerint a Citta di I^íihno tprmnp csfe hét órától kezdve szikratávíró utján csaknem husz percen keresztül érintkezésbe állott az Itáliával. Az Itália megadta a helyzetére vonatkozó adatokat, eszerint husz mérföldnyire van északra a Cap Smits-től, a Spitzbergákhoz tartozó Nordostland legkeletibb fokától. Cilta di Milano utasitolta a Hobby hajót, hogy igyekezzék megközelitent ezt a helyet. A kérdéses hely irányában szakemberek vezetésével kutyaszánokat fognak kiküldeni. A Citta di Milano által meafelölt hely kő-