Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-09 / 129. szám

1928 junius Я. DÉLMAGYARORSZAG II $zatymazi jégvihar az egész szőlőtermést elverte, megsemmisítette a gyümölcsösöket, forgalmi zavarokat okozott A Kár felbecsülhetetlen, de biztosítás révén egy fillér sem térül meg belfile (A Délmagi/arország munkatúr iától) A1 szerda esli jégverés szörnyű pusztitása pén­teken mutatkozott csak meg ijesztő és min­den eddigi károkat felülmúló nagyságában. Össze-vissza 15 percig tartott a jégvihar, amely tönkreverte Szatymazt és ugy letarolta a szőlőket és gyümölcsösöket, hogy az idén termésre már nem is számithatnak a szaty­mazi gazdák. Hatalmas orkánnal kezdődölt az ítéletidő. Hét óra körül koromsötétség borult a szaly­mazi szőlőkre, majd tombolni kezdett a szél­vihar Karvastagságú fákat tövestől csavart ki, a tanyák háztetejéről leszakította a tetőket és már ezzel is tetemes kárt okozott. Háromnegyed hétkor a szó-szoros értelmé­ben Jégszakadás" zuhant Szatymazra. Előbb mogyorószem nagyságú jég esett, az­után jött a galambtojás nagyságú, de még a tyuktojásnyi sem volt ritka. A ¡ég percek alatt elbánt Szatymozzal, Tönkreverte a virágzó szőlőtőkéket, a gyü­mölcsfák termését leverte és Így nem lesz az idén szőlő Szatymazon, de alma, barack, szilva sem. Igen sok helyen összetörte a venyigéket is, úgyhogy az ilyen helyeken jövőre sem tesz szüret. A jég olyan hatalmas tömegben zu­dult Szatymazra, hogy a szatymazi vasútállomás kürül való­sággal eltorlaszolta a pályát és a Szatymazról este 7 órakor induló sze­mélyvonat csak a jég elolvadása után, mint­egy félórás késéssel folytathatta útját. H jégverés okozta kár felbecsülhe­(etlen. A szőlőtermés teljesen elpusztult, a gyümöl­csösök is tönkrementek. A szőlőbirtokok körül fekvő gabonaföldekben is óriási pusztításo­kat vitt végbe a jég, nyolcvan százalékát verte el a termésnek. Különösen érzékeny és pótolhatatlan káro­kat okozott a vihar a szegediek szatymazi szőlőiben, ami annál jobban sújtja a káro­sultakat, mert biztosítás révén a kárból egy fillér sem fog megtérülni. A szőlőket ugyanis jégkár ellen biztosították, de a biztosítás ha­tálya csak a szőlők elvirágzása után lép életbe. Mér pedig a jég éppen a virágzás­ban tévő szőlőket tette tönkre. Az utolsó négy év alatt most éppen har­madszor sújtja iégverés Szatymaz borterme­lőit. 1915 óta 1925-ig nem volt jég Szatyma­zon, 1935-ben, 1926-ban már nagy pusztításo­kat végzett, a mult évben nem volt, most pe­dig minden eddigit felülmúló módon tarolta le Szatymaz egyévi reménységét a kíméletlen természet. A tanács pénteki ülése előtt sok szó eseti erről az istenítéletről s hosszú lisiáját sorol­ták fel azoknak a szegedieknek, akiknek ter­mése teljesen megsemmisült. Fodor jenő pol­gármesterhelyetfes a jégviharra meg is Je­gyezte. — Ilyent még élelemben nem láttam. A város többi hivatalaiban is nagy izga­lommal tárgyalták a katasztrófális Jégverést, amelyről a kimerítő jelentés csak pénteken érkezett a városházára. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LX Leányunk születése 1902 tavaszán Zilahy Dezsőnek az az öt­lete támadt, hogy Shakespeare müveit ki kel­lene adni — egy kötetben, vászonba kötve és ezt a könyvet öt koronáért kellene árusí­tani. Rákosi Jenőnek tetszett ez az ötlet, de az volt a nézete, hogy a régi Shakespaera fordítások nem elég jók és hogy a szerzői jogok megszerzése oly sokba fog kerülni, hogy már e miatt sem lehet Shakespeare összes müveit Öt koronáért adni. Erre én azt mon­dottam, hogy mind a két bajon lehetne segí­teni egy uj Shakespeare-forditással. Rákosi elfogadta ezt a javaslatomat: — Hát fordítsuk le Shakespearet újra. Azo­kat a darabokat, amelyeket a Kisfaludi-Tár­saság számára annak idején én fordítottam le. most Maga fordítja le, én pedig más dara­bokat fogok lefordítani. Ez igen nagy bizalom volt irántam és igen ;iagy kitüntetés, — de hol vegyük a többi fordítót? Rákosi Jenő még két embert vont bele a dologba: Zigány Árpádot és Hevesi Sándort. Fel is osztottuk egymás között Sha­kespeare darabjait; nekem, ha jól emlékszem, ! tizenkét dráma jutott s ezek közül tizet le is | fordítottam Rákosi is elkészült egy-két for­dításával. Hevesi eggyel és Zigány Árpád is egy vagy két darabbal Az »ötkoronás Sha­kespeare ötlete azonban még sem valósult meg, mert a Franklin-Társulat rögtön érte­sült a tervről és csinált egy uj Shakespeare­kiadást, hat kötetben tizenöt forintért s ezzel az uj fordítás kiadói tervezetét megbuktatta. Kár, hogy igy történt Nem azt sajnálom, hogy a magam fordításai kéziratban marad­tak, sőt azoknak a kiadása ellen most már tiltakoznám is, mert ma már sokkal jobban tudom, mint 1902-ben, hogy mint verselő na­gyon gyenge vagyok. Azonban a régi Shakes­peare fordítások az angol nyelv kellő ismerete nélkül készültek, sőt voltak a fordítók között akik egy szót sem tudtak angolul, örök rej­tély előttem, hogy Vörösmarty, aki szintén legfőlebb igen keveset tudhatott angolul, Julius Caesar angol szövegét hogyan birta ugv meg­közelíteni, mint semmi más fordító? Az el­maradt Shakespeare kiadás történetéhez hoz­zátartozik, hogy egv-egv dráma lefordításá­ért hatvan forintot kaptam. 1902 első felé­ben minden hónapban le kellett fordítani egy­egy drámát, hogy meg tudjak élni, noha BELVÁROSI MOZI KORZO MOZI Junius 9. ёч 10 én, szombaton és vasárnap FELTÁMADÁS. ToljsztojLeó világhírű regénye '¡Imen 10feIv.-Bar Főszereplők: ROV СД ROQUEésBOCORES ПЕС RIÓ Azonkívül: Buster szépségversenyen. В mindenes vftleaén*. Vígjáték 2 felvonásban Amerikai burleszk 2 telv. Junius 9. is lC.én, szombaton és vasárnap A szoknyás kapitány. (Szerelmi ré»zvénytArsa«Ag.) Vígjáték 7 felvonásban. - Főszereplő: DOLOBES COSTFLIÓ. Azonkívül: Ki a viharból Dráma 6 felvonásban. Főszereplő CdmuniT Itiirn. Előadasok kezdete: 5, 7, 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7,9 órakor. Előadások kezdete 5,7, 9, vasár- és ünnepnap 3 5, 7 és 9 órakor. » és vasárnap Belvárosiban SALAMON BELA es a Terézköruti Színpad vendégjátéka Műsorán a szezon legnagyszerűbb slágerei Nóti Károly bohózatai Majd a jegenye A cég arája Az évforduló Egy Bethlen tréfa A légy A motor A nyul N épies motívumok A Talbot-ügy 3 % órás kacagás jf ugyanakkor két napilapnak nagyon derekasan dolgoztam. 1902 május 2-án átköltöztünk a Mária-utca 7. sz. ház második emeletére, az utcai front­nak a Sándor-utca felé eső felébe, mert az anyósom és Ríza sógómőm abban a házban lakott és — közelgett hozzánk a gólya. Szerkesztőségi munkám egyre gyarapodott, mert most már nemcsak Kemechey, Kanem Sebők Zsiga is sürün betegeskedett. És meg kelleti kezdenem a Budapesti Hírlapban egy uj rovatot is, amelynek a címére már nem emlékezem; csak azt tudom, hogy olyan kül­földi eseményekről írtam, amelyekről sem a budapesti, sem a bécsi sajtó nem emlékezett meg és ezeket kommentál tara. Minden cik­kemnek négy vagy öt különböző témája volt és valószínű, hogy nem rosszul végeztem a dolgomat, mert külön honoráriumot ígértek, ha folytatom ezeket a cikkeket. Két hónap, múlva szóba hoztam a honoráriumok ügyét, mire azt az ajánlatot kaptam, hogy ejtsük el a külön honorálás tervét, — viszont kárpót­lásul felemelik a fizetésemet száz forintról kétszáz forintra. Augusztus elsejével vettem fel az első kétszáz forintos fizetést, arai olyan összeg volt, hogy igen szerényen már meg lehetett élni belőle. Augusztus 11-én reggel negyed kilenckor, megjött a várva várt gólya. Anyósom első emeleti lakásán a »Világ folyása- rovat az­napi cikkét irtam az Esti Újság számára, mikor lerohant a második emeletről Betti, a sváb cselédünk s az ajtót inkább belökve kiáltotta: — Leány! Leányom, aki még csak alig két vagy bárom percet élt e világon, mikor először találkoz­tam vele. végtelen örömet szerzett nekünk, bár bozontos fekete haja és igen barátságtalan arckifejezése kissé furcsán hatott rám. Meg­döbbentem, hogy akármerre mentem a szo­bában, mindig felém fordította a tekintetét; nekem beszélhetnek a gyermek-pszichologu­sok akármit: nem hiszem el nekik, hogy sze­meinek használatát csak hónapok alatt tanulja meg a csecsemő. Az. én leányom életének már a legelső órájában nemcsak látott, de nézett is és arra fordította a fejét, amerre nézni akart. Az első napon esti tizenegy órakor a gyerek elkezdett sirni. És attól kezdve folyton sirt minden éjszaka egy esztendőn át. Nappal aludt, éjjel unatkozott és sirt, mihelyt letet­tük. A szó szoros értelmében a végkimerü­lésünkig kellett minden éjszaka dajkálni. És noha egyáltalán nem tudok dalolni, mert semmi zenei hallásom nincsen, a gyerek maka­csul és szemérmetlenül követelte, hogy cjsza-

Next

/
Thumbnails
Contents