Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-09 / 129. szám

wmm 9XSOED: S2rrk.c«ilfl»éfl: Deák Ferenc ucca k.. Telefon: 13-33.^ Kiadóhivatal, (iöIctönkönyvíAr é* Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon : 300. ^ Nyomda : UJw 7Ipót ucca IV. Telefon: 1Ö--34.« » « » « » Szombat, 1928 Junius 9 • 9 9 IV. évfolyam 129. szám MAKÓ: SzerkeiztAlég é* klnrióhlvatal: Irl ucca ft. Telefon: 131. liém.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerketKUltég é» kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. S7ám. « » «» « » «» « » eioílzet«»! Arn hsvonlo 3-lO vidéken ó» p lőváraíbaa 3 9U, ítU.UJlMSa ö-4*í pengi». Egyes Mám 16, vasór- é* Ünnepnap 24 (lllér „Mikor a gyermek Jő" Victor Hugó nemcsak nagy zseni volt, hanem egyúttal ő volt a kicsinyek legnagyobb zsenije is: a gyermekeké. A torony alatti podeszta állítólag állandó olvasója a világ legelső drámai költőjének, ami föltétlenül hasznára és dicséretére válik Szeged legelső polgárának, de nem ártana, ha különös érdeklődéssel és szeretettel fordulna a francia költő felé is, akinél jobban és hatásosabban eddig még egwtlen poéta sem szerette a gyermeket. Ahogy ez a csodálatosan villámló és mennydörgő Juppiter Tonans megörökítette a kicsinyek őröméi és szenvedéséi, az emberbimbók fakadását és hervadását, azt a szépséget és igazságot többé sohasem lehet kitörölni az élet könyvéből és a világirodalom lapjairól Mindez pedig arról jut eszünkbe, hogy a magyar kultura minisztere leiratot intézett Szeged' szabad királyi város tekintetes tanácsához és ebben a magas leiratban mély fájdalom és szemrehányás foglaltatik, amiért az ország második városa nem törődik a gyermekekkel, akik játszani akarnak, elzárja előlük a jövendő kjrlj'''t. lilalomfáka' álül apró örömeik elé és szigorú, de igazságtalan kerubokkal üzi el őket a szent gyermekség paradicsomából. És éppen azért jut eszünkbe a N ott re Dame és a Nyomorultak, a Nevető ember és az 1793 költője, mert vele történi meg az, hogy a Notre Damr előtt, boldog őílfel-ed'ség,'jel hancúroztak a kis párisi emberpalánták, ugrállak, táncoltak, hintázlak, kacagtak, gőgicséltek, dalolgattak, amikor egy komor templompribék erélyesen leintette őket a magasból. Mikor Hugó találkozott az erények e rideg csőszével, olímpuszi mosollyal mondotta neki: — On bizonyára elfelejtette már, amit a mi Urunk Jézus Krisztus mondott annak idején: Engedjétek hozzám a kisdedeket! Megvallom, én végtelen gyönyörűséget találok játékaikban és engemet egy csöppet se zavarnak munkám közben. Lehet, hogy talán az én munkám is játék, nem ugy, mint az önök komoly erőlködése. Mindenesetre igaza van a kultuszminiszternek, amikor több terel és egyáltalában szabad teret kér, sőt követel a szegcdi gyermekek kedvtelései számára. Mi magunk éppen elégszer sürgettük ezt, néhány derék és érdemes közéleti pusztába kiállóval együtt, de hiába! Amit az igaz szó nem ludoti kivinni, azt Lalán maid a hatalmi szó végre valahára megvalósulás elé viszi. Mert egyszer már meg kell tudniok és érteniök a torony alatt terebélyesedő potentátoknak is, hogy a gyermek a jövendő, hogy a gyermekért van itt minden, még ők is érle vannak, hogy a jövő vetése minden áldozatot megér és hogy a siralom völgyében legalább a gyermek érezze egyelőre azl, hogy az öröm kertjéből is maradlak még rózsák ezen a földön. Tessék csak elnézni egyszer tanulmányi szempontból a nem is olyan túlságosan messzeeső Bécsbe, amelynek császári udvari kertjeiben ma a szegény dolgozók csemetéi üdülnek. Persze, az a Bécs egy vörös szocialista fészek, amely a k und k. mult dicsőségét hálátlanul ieledvc a jövendő felé fordilja ábrázatát, de azért mi mégis ugy gondoljuk, hogy aki a gyermeket szereti, az rossz ember nem lehot és azt hiss-iik, ho«v aki a szobrok után a ki,<?ed-k • / .-imára is megnyitja a parsunkban, az legalább is szerez annyi érdemet az utókor előtt, mint aki a tatai és pécsi szén kalóriája tárgyában interpellálgat a közgyűlésen. Igen jó szivvel és igaz lélekkel merjük ajánlani a város illetékes tényezőinek, hivatalos és választoli vezetőinek, első embereinek és számos más nagyságainak (igv olvastuk legutóbb az egyik szegedi újságban a körmenetről szóló tudósításban) a valóban nagy P-efcer Bruegel képéi, amely a bécsi művészettörténeti muzeumban a gyermekek játékait ábrázolja Az életörömnek micsoda végtelen skálája hullámzik ezen a ragyogó és ujjongó alkotáson! Micsoda határtalan távlatokat éreztet ez a festmény, amely mintegy a jövendő egébe tárja ki ablakait. Tessék Szegeden is megnyitni a sorompókat a gyermekek játékai előtt!. Tessék fölszabadítani minden teret, ahol a kicsinyek kedve megnyilatkozhatik! Az ártatlan örömök forradalmát proklamáljuk ebben a városban, amelynek nagy gyermekei egyre rosszabbul érzik itt magukat és amelynek felnőtt kiskorúi egyre keservesebbé teszik számunkra az életet és a megélhetést! Legalább a gyermekek örüljenek és boldoguljanak! Legalább nekik legyen egy kis szabad mozgásuk és egy kis tiszta levegőjük. A mult századból ittfelejtett közgyűlés és a boszorkányégető időkből hátramaradt magisztrátusí mentalitás legalább a jövő virágainak engedje meg, hogy nyíljanak és ne* igyekezzék rendeletileg szabályozni a virágfakadást. Ez mégis több és külörab, fontosa bh és komolyabb, mint a Ezinház, mert ez maga az élet és az örökkévalóság Ígérete a földön A Népszttvetsés Tanácsa a magyar-román birtokpörben elfogadta Chamberlain javaslatát Titulescu felolvasta a román Kormánynálc Magyarország r fnfézendö Javaslatát ku'c.': in'ok il i--, terekel váróGenf. iunius ft. A Népszövetség mai ülésének a megnyitása után Chambrrlain külügyminiszter ismertette a magyar és a román kormánynak a válaszát a lauács iuárcia«i határozatára vonatkozóan. Ezután megkérdezte, vájjon a válasz óta nem változott-e meg a két kormány álláspontja. Ugy Apponyi, mint Tiíulescu nemmel válaszolt. Az angol külügyminiszter ezután, mint előadó ismertette hosszan a vita történetét majd a kővetkező határozati javaslatol terjeszti elő: A tanács mélyen sajnálva, hogy a kél fél idáig nem tudott egyességre jutni, melyeket a tanács nekik ajánlott anélkül, hogy kizárni kívánná bármilyen barátságos egyességet, fentartja azt a véleményéi, hogv ezt a vitát be kellene fejezni azon a megoldási alapon, melyet a tanács a két félnek elfogadásra ajánlott. Ezért fen tartja az 1927 szeptemberben és 1928 március 9-én hozott határozatait, felszólítja Magyarország és Románia kormányait, hogy ezt a hosszú \ítát kölcsönös engedményekkel fejezzék be. Tiíulescu a Chamberlain javallatában foglalt határozatot elfogadja Apponvi gróf kijelentette, hogy ö nem fogadhatja el a javasolt rezoluciót, mert ez a kérdést nem oldja meg. Nagyon fontos kérdésről van szó, még pedig arról, hogy kötelessége-e a tanácsnak a döntőbíróság intézményét megóvni és működését biztosítani, vagy pedig csak diszkrecionális joga-e. Ezt a kérdést vigye a tanács a világ közvéleménye felé-, elsősorban a Népszövetség közgyűlése elé Tiltakozik azonban a/, ellen, hogy a tanács ezt az ügyet ugy fejezz? be. hogy egyszerűen kijebntse. hogy a román—magyar agrárügyben a megegyezés b^fejejésr a két fí4re tartozik. Tiíulescu szólalt fel ezután Utalt a mut.it év szeptemberi és ez év márciusi beszédeire, art állította, hogy azokban már megfelel Apponyi minden kifogására. Az elnök ezután szavazásra tette feJ a javaslatot. Apponyi kijelentette, hogy tartóztaxfik a szavazástól. \ tanács valamennyi tagja elfogadta Chamberlain Javastatá-t. A határozat kihirdetése után Titulescm váratlanul szót kért. Már most felolvassa a tanács előtt azt a javaslatát, melyet a legrövidebb időn beMft hivatalosan is Magyarországhoz intéz. A javaslat lényege az. hogy .jelöltessek Iri a népszövetségi tanács egyik tagja — Chamberlain — közvetítőnek a magyar—román birtokpőrők eldöntésére. A közvetítő állapítsa meg, hogy az egyes esetekben, hogy jogellenes birtokelloobzásról \-an-e sző Ha ezt állapítaná meg, akkor Románia hajlandó fizetni, illetve howtájárul ahoz, hogy a megállapítandó összeget a magyar kormány fiaes** ki a Romániának járó jóvátételi összegekből Titulescu kijelentette végül, hogy ezt a javaslatot nem változtathatja meg. Apponyi kijelentette, hogy hivatalos válaszát nem adhatja meg, mert erre nézve nincs felhatalmazása, de azért megállapítja, hogy Titulescu ajánlatának második pontjával meg akarja kötni a biró szabad ítélkezési jogát. Biztosítja a tanácsot, hogy a magyar kormány a legnagyobb jóakarattal fogja megvizsgálni a román kormány javaslatát. A tanácselnök erre kijelentette, hogy az ügyet befejezettnek tekinti a tanács előtt. A csehek a hékeíárgyaláson lemondtak Pozsonyról és a Csalóközről Kramarz feltűnési keltő nyilatkozata (Budajjesti tudósítónk telefon jelentése) Prágából jelentik: Benes külügy! expozéja fölött ma kezdődött a Tita a külügyi bizottságban. Fpltílnést ke'teft dr. Kramarz felszólalása, aki saját tapasztalatai alapfán mondotta el a cseh közlérsasán halárainak mefl" áliapitását. Elmondotta Kramarz, hogy a csehek a héketárgyaldson lemondottak Pozsonyró! és a Csallóközről, mégis minakeltöt megkapták. Ennek dacára kijelentette Kramarz. hogy a csehek sohasem fognak önként lemondani eovetlen tainalatlnyi földről sem.