Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-07 / 128. szám

s oELMAGYARORSZAG 19Z8 junius 7. SCHAFFER BUTOR dig,hogy mi a helyzet, bár ő anyagi kérdésekről nem beszélt és tisztában volt a munkatársaival akkor is, ha hónapokig sem látta őket. A szer­kesztőséggel egy emeleten lakott és mint min­den jó lapvezér, csak az újságjának élt. Reggel tiztői egyig, délután öttől este félkilencig s tiz érától éjfélutáni egy óráig a szerkesztő­ségben dolgozott. Egykor már alig volt valami munka; az éjszakai négy-öt munkatárs már kártyázott az udvari szobában és Rákosi néha egy óráig is kibicelt nekik, a hátuk mögött állva. Mindig derült kedvű ember volt, opti­mista, mint egy amerikai és ámbár voltak közöttünk fegyelmezetlen emberek is: soha .senki Rákosinak nemcsak egy szigorú szavát, de egy komolyabban hangsúlyozott szavát sem hallotta. A szerkesztőségi konfliktusokban min­dig a felelős szerkesztőnek adott igazat, de mindig a pervesztes féllel érzett együtt s a legsúlyosabb cselekben is kitaktikázta néhány nap alatt a megegyezést és a békességet. Emlékezem egy esetre, amikor az egyik szer­kesztő panaszkodott neki, hogy valamelyik kollegám nagyon lusta. Rákosi azonban nem botránkozott meg a lustaságon, hanem azt mondotta, hogy az ő nézete szerint »a lustaság éppenugy az Isten adománya, mint a tehetség.« A felelős szerkesztő, Csajthay Ferenc már nem volt ilyen liberális felfogású ember. Be­széde nagyon udvarias volt s a szerkesztőség tómisát. ezzel az egész magyar sajtóban párat­lan színvonalra emelte. Munkatársainak apró Havi fizetéssel és magas jutalékkal privát felek látogatáséra, bevezetett és gyakorlott utazót akceptálunk. Jó megjelenés és biztos fellépés okvetlen meg­kívántatik. írásbeli aján­latokat személyi adatok megjelölésével „Csong­rád, Békés" jeligére a kiadóba kérünk. 997 Házhelyek Csongrádi sugárut végén 892 < lőnyös ár és fizetési teltételek mellett. Értekezhetni: Böhm Sándor, Szt. Mihály u. 6. Hölgyeim! A régen várt párisi tttz­inenles haj benzin (efmoa&abez helzsirosodás, korpásodé» ellen megérke­zett 658 Hoffmanné nőifodrász üzletébe Kállay Albert ueca 1. szám. kéréseit, hacsak tehette, teljesítette, de rokon­szenvét és antipatiáját jobban engedte érvé­nyesülni, mint amennyire szükség volt. Én nem voltam olyan szerencsés, hogy szimpá­tiáját megnyerhettem volna, — viszont nekem sem volt szimpatikus, mikor egyszer benézett a Newyork-kávéházba, egy percre leült az asztalomhoz és azt fejtegette, hogy neki nehéz a helyzete a szerkesztőségben, mert »csak az ostort adták a kezébe, a zabos tarisznyát nem.« Ez persze csak képletes beszéd volt, de az »ostor« és a »zabos tarisznya« emlegetéséből megértettem, hogy tulajdonképen mi az én helyzetem? 1902-ben meghalt a világ egyik legnagyobb újságírója, Blowitz. írtam róla egy nagy cikket, mert többet tudtam róla, min bárki Magyarországon S a cikk alá odairtam a nevemet, — először, amióta a Budapesti Hírlapnak dolgoztam. Csajthay kiadta a cik­ket, de a nevemet kitörölte Ezt oly méltány­talan és oly elkeserítő dolognak tartottam, hogy több, mint husz esztendeig nem írtam alá egy cikkemet sem, a Budapesti Hírlapnak, pedig, bár még tizenkét évig ott dolgoztam, a saját iniciativámból többé egy cikket sem írtam. Azonban minden szerkesztőm kiállít­hatja nekem a bizonyítványt arról, hogy min­den megbízatást minden okoskodás nélkül tel­jesítettem, pontos és nagyon szorgalmas ember voltam. Felfogásomat jellemzi, hogy egyszer lázam volt és emiatt hazamentem a szerkesz­tőségből. Csajthaynak levelet hagytam a szer­kesztőségben, hogy ma nem birok dolgozni­Egy óra múlva kijött hozzám egy szolga egy levéllel, melyben Csajthay közli, hogy okvet­lenül szüksége van egy cikkre. Felkeltem az ágyból és még aznap este küldtem a lapnak nem egy, hanem két cikket. Nem hiszem, hogy Csajthay gyanakodott volua, hogy nem vagyok beteg, mert két-három esetet kivéve, egész új­ságírói pályámon sohasem voltam beteg. Ezért volt rám leverő hatással az a tény, hogy nekem egy napig sem szabad betegnek len­nem. , Másik szerkesztőm, Barna Dóri nagyon ked­ves ember volt és engem szeretett. Valahány­szor elpanaszoltam neki, hogy valami méltány­talanság történt velem, mindig elővett a tár­cájából egy levelet, mellyel bebizonyította, hogy vele még nagyobb méltánytalanság tör­tént. Az Esti Ujságí-nak nemcsak országgyű­lési tudósítást írtam, hanem politikai tudósí­tásokat is. Megvolt az a rossz szokásom, hogy az ülés után mindig bementem a szerkesztő­ségbe, pedig Barna Dóri rendessen ezrei foga­dott: — öregem, még két politikai hir kellene.. Akkoriban olyan szélcsönd volt a politiká­ban, hogy egy politikai hirt szerezni is nehéz volt; Barna Dóri tehát valósággal kétségbe­ejtett azzal, hogy nem is egy, de mindjárt két politikai hirt kért tőlem! Erre azonban én mindig azzal válaszoltam neki, hogy nem két, hanem három politikai hirt irtam neki. A többi kollegákkal kevés érintkezésem volt­Kemechey már betegeskedett s a Budapesti Hirlap-nál pénteken és szombaton én helyette­sitettem. Csakhamar nyakamba szakadt az ő rovata is, melyet Politikai Hullámok címmel mindig a vasárnapi számba irt. Sebők Zsig­mondnak is be kellett járnia az országgyűlésre 1902-től kezdve; mindig mellettem ült, de ép­pen csak köszöntünk egymásnak; hónapok múlva, mikor egyszer valamit kérdezett tő­lem, elkezdtek kacagni nemcsak az újság­írók, hanem a közelünkben ülő képviselők is. T. i. a hónapok folyamán sok fogadást kötöttek, hogy melyikünk fogja a másikat legelőször megszólítani? Bár eleinte ily hüvó6 magatartást tanúsítottunk egymás iránt; ké­sőbb nagyon jó barátok lettünk. Sebők kivé­telével inkább elbújtam a kollegáim elől, sem­hogy kerestem volna a társaságukat s a leg­félreesőbb zugba mentem dolgozni, — vala­hova, ahol könyveim és jegyzeteim csinos szemétdombbá növekedtek, de ahol nem hábor­gatott senki. Ha lehetett, otthon dolgoztam. Zilahy bácsinak megmagyaráztam, hogy ha nekem egy csomó külföldi lapot járatna a lakásomra, azokból én sok apró cikket írhat­nék és ami még fontosabb, sokat tanulnék. Zilahy rögtön helyeselte az ideámat és pár hét múlva már a következő lapok jártak a lakásomra: Harden Zukunft-ja: Bécsből a Zeit és a Wagle, Berlinből a Neue Deutsche Rund­schau, Párisból a Revue Blau, Revue Blanche, Revue des Revues, Revue des deux, Mondes, Londonból a Times, a Nineteenth Century és a Montbly Magaziné, Rómából a Nuova Anto. logia. A szerkesztőségben és a kávéházban ter­mészetesen egész sereg más külföldi lapot is olvastam, — nem szórakozás, hanem tanulás céljából, ezen a réven elértem azt, hogy a világot foglalkoztató problémákról kevés em­bernek volt Magyarországon olyan áttekintése, mint nekem és ha valamely kérdés oly aktuá­lissá vált, hogy irni kellett róla, én mindig jó, megbízható anyagot szolgáltattam. És 1901 táján abban volt a Budapesti Hir­lap ereje, hogy a közönség azt mondotta róla, hogy »komoly, megbízható újság, sohasem si­kamlós és sohasem felületes.« Még ma az 50-ik jubüeumi jótékonycélu m. kir. Állami sorsjátékhoz sorsjegyet. Húzás1928junius 9*. délután 3 órakor. Egétz aorsjegy Ara . 2-— pengő Fél sorsjegy Ara . . 1.— pengő. Sorsjegyek kaphatók minden dohánytözsdében, sorsjegy árusítónál, közhivatalban és a Székes­fővárosi m. kir. Pénzügyigazgatóságnál Buda­st, V., Szalay ucca 10—14. Telefon: Teréz 15—41, Lipót 924—22. 88 Ernyökülönlegességek ste^m^i Kölcsey ucca 12, Tisza Lajos körút és Feketesas ucca sarok. ithazások. javítások intányos Áron. 827 I szegediek találkozó helye Budapest legelsőrendü, modern családi szállója az 142 IstvánKirály-szálloda VL, Podmanlczky ucca S. Mérsékeli árak, figyelmes kiszolgálás, modern berendezés, központi fütis, melegvlzszolgdHatds, lift, Napi teljes pensló 8 pengőtől. A nyugati pályaudvar közelében. ^k m W m 9 • • • Mtalőtt tavaszi ruhe«zük*égle»ét beszerzi, kerJOk dosan felszerelt rakterűnk mestekintesét, ahol a legiobb Sajat erdeke I SST férfi, f lu is gyermekruhák, felfiitők legnagyobb választékban legolcsóbb árban kedvező fizetési feltétel mellett beszerelhetők 722 i; j ^ g^l T^j^jJcégnél, Károlyi ucca 1. szám, Városi bérház. Telefon 18—24. yajUa rilUUi KUlif n url divat szabóság!

Next

/
Thumbnails
Contents