Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-29 / 146. szám

1928 junius 29. DÉLMAGVARORSZÁG 5 Jogerősen 3000 pengőre ítélték a jótékonysági hölgyet, aki templomrablással gyanúsította meg a plébánost (A Délmagyarország munkatársátólrA2 szegedi ítélőtábla Orosz-tanácsa csütörtökön harmadfokon tárgyalta Illa Tóth Julianna makói jótékonysági hölgy ismeretes rágalmazási pőrét. Uía Tóth Julianna Makó társadalmának egyik ismert egyénisége. 1926. nyarán történt, hogy a Makó-ujvárosi templomban betörők jártak. Kifosztották a római katolikus templom perselyeit és elvitték az egyik nagyértékü ezüst kelyhet. A hivők körében a templomrablás nagy megdöbbenést keltett és arról kezdtek sugdolózni, hogy a templomrablást maga a plébános, Szabó Ferenc követte el. A híreszteléseket Ilia Tóth Julianna terjesztette, aki többek jelenlétében megismételte a vádakat. Ilia Tóth Julianna vádjai Szabó Ferenc plébános fülébe is eljutottak, aki azonnal feljelentést tett ellene. Közben Tóth Julianna nemcsak a plébánost vádolta meg, hanem meggyanúsította a plébános nővérét és bátyját is, akik szintén feljelentést tettek ellene. A makói járásbíróság előtt megtartott első tárgyaláson a vádlott tagadta, hogy mások jelenlétében megvádolta volna a Szabó-családot. Kijelentette, hogy erre szükség nem volt, mert mindenki a plébánost gyanúsította a templom kirablásával. A kihallgatott tanuk azonban igazolták a vádlott bűnösségét, a járásbíróság Ilia Tóth Juliannát 4000 pengő pénzbüntetésre ítélte és egyben arra kötelezte, hogy Szabó Ferenc plébánosnak kártérítés cimén 500 pengőt fizessen. A járásbíróság az ítélet kiszabásánál enyhítő körülménynek vette a vádlott jótékony tevékenységét, súlyosbító körülménynek mérlegelte, hogy a vádlott egy katolikus papot rágalmazott meg és ezzel kapcsolatban a hivők vallásos érzületét mélyen megsértette. Felebbezés folytán a szegedi törvényszék felebbezési tanácsa elé került az érdekes rágalmazási ügy. A törvényszék a járásbíróság ítéletét megsemmisítette és a vádlottat három hónapi fogházbüntetésre Ítélte. Az ítélet ellen benyújtott semmiségi panaszok folytán a tábla Orosz-tanácsa csütörtökön tárgyalta harmadfokon Ilia Tóth Julianna rágalmazási pőrét. A tábla a másodfokú Ítéletet megsemmisítette és Ilia Tóth Juliannát jogerősen 3000 pengő pénzbüntetésre ítélte. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXIX. Hogyan lettem főiskolai tanár? í911 tavaszán, amikor a Népoktatás Enciklopédiájának első kötete megjelent, írtam gróf Zichy János kultuszminiszternek, hogy tehetségemet, melynek már elég bizonyságát adtam és munkaerőmet szeretném valami uton a közoktatás szolgálatába állítani. Nem kaptam választ. Újra irtam vagy háromszor, mig a miniszter ur magántitkára értesített, hogy az ügyem »tárgyalás alatt van.« Számos levél és további három hónap kellett, mig a miniszter fogadott. Mint a Budapesti Hírlap országgyűlési és politikai tudósítója, természetesen bármely percben bejuthattam volna hozzá, ón azonban elég korrekt és elég naiv voltam ahhoz, hogy magánügyemet a lapom ügyétől szigorúan elválasszam. Azt hiszem, összes kartársaim közül senki sem lett volna annyira az ostobaságig szerény, mint én voltam. Habozás nélkül bevallom, hogy nagyon fájt nekem az a teljes negligálás, amelyben részesültem. Az Enciklopédia olyan munka, hogy ha Német-, Francia-, vagy Angolországban jelent volna meg, szerkesztője nemcsak a legteljesebb méltánylásban, hanem feltétlenül tudományos vagy egyéb kitüntetésben részesült volna. A miniszteri kihallgatáson a kegyelmes ur az én ügyemről nem szólt egy szót sem; csak arról tudakozódott, hogy hogyan áll a Budapesti Hirlap és kik írják? Hogyan készül az újság? Két hét múlva az Országos Pedagógiai Könyvtárban ennek az intézménynek az elnökétől, dr. Vangel Jenőtől értesültem arról, hogy »óraadó tanár« lettem az ő intézetében, a Pedagogiumban. Egy vagy két nap múlva a miniszter ur is értesített erről egy levélben, amely e szavakkal végződött: »Ezzel quasi jogot szerzett arra, hogy a legközelebb megüresedő tanszéket ön kapja meg.« Ennek nagyon Örültünk: a Pedagogium tanárai a VI. fizetési osztályba tartoznak, — ennyi fizetésből (a lakáspénzzel évi 8000 korona) a béke idején meg lehetett élni. Egyelőre a művészettörténetet kellett előadnom, 1912 szeptember 1-től kezdve, az I. és II. éves polgári iskolai tanárjelölteknek, összesen heti 4 órában, — évi 800 koronáért. Egy-egy órai főiskolai előadásért 4 korona 44 fillért kaptam. De még el sem foglaltam az »állásomat«, amikor leirat érkezett a Pedagogiumhoz; utasították dr. Vangel igazgatót: közölje velem, hogy rendes tanári kinevezésre csak ugy tarthatok számot, ha előbb az egyetemi magántanári képesítést megszerzem. Ez gyakorlatilag egyértelmű volt azzal, hogy sohasem leszek magántanár, mert aki csak egy kevéssé is ismeri az egyetemi dolgokat, az tudja, hogy a filozófiai kar magántanárai vagy a középiskolai rendes tanárokból, muzeumi, könyvtári vagy levéltári tisztviselőkből, vagy pedig az egyetemi intézetek asszisztenseiből és adjunktusaiból kerülnek ki. Aki minden egyetemi és tanári státuson kivül van és akinek nem valamely tudományos munka a főfoglalkozása, az egyetemi magántanárságra nem számithat, de különösen kevés reménye lehet a dooenturára annak, aki hivatásos újságíró. Annak a kikötésnek, hogy én csak akkor lehetek rendes tanára a Pedagogiumnak, ha előbb magántanár leszek az egyetemen, semmiféle jogi alapja nem volt; sem olyan törvény, sem olyan rendelet nincsen, amely egy ily feltételnek alapjául szolgálhatna. Hiszen még az egyetemi rendes tanárságnak is csak kívánatos, de nem szükséges előfeltétele a magántanári képesítés. A minisztériumban akkoriban a Pedagogiüm ügyei dr. Neményi Imre miniszteri tanácsos (kéFényképezőgépek! ZEISS-IKON VOIGTLXNDER 80 nagy választékban Liebmann látszerésznél Kelemen u. 12., HA-HA mellett. sőbb államtitkár) ügyosztályába tartoztak. Neményi tanácsosnak az volt a politikája, hogy a Pedagogium minden rendes tanára egyetemi magántanári kvalifikációval bírjon. Ez szép dolog volt, — elvben. De az az öreg kollegám, akinek a helyére aspiráltam, mert már 42 év óta tanított, semminő kvalifikációval sem rendelkezett s ugyanakkor, amikor velem szemben ezt a súlyos feltételt támasz« tották, kineveztek rendes tanárrá egy 25 éves fiatal embert egyetemi magántanári kvalifikáció nélkül. Miután azonban akkor még nem tudtam, hogy az egyetemi magántanárság milyen nehéz akadály verseny, — egyszerűen azt gondoltam, hogy »majd olyan könyveket fogok irni, melyek részemre a magántanárságot megszerzik.« Hat évig tanítottam a Pedagogiumban, mint óraadó tanár. Igyekeztem a legbecsületesebben dolgozni, — előadásaimra nagyon alaposan felkészültem abban a tekintetben is, hogy egyrészt alkalmazkodtam hallgatóimnak nem nagyon magas előképzettségéhez, másrészt pedig kultura-szomjuságához. Azok a derék fiuk oly szegények voltak, mint a templom egere; nagyrészük végigjárta a Pedagogiumot anélkül, hogy csak egyszer is színházba mehetett volna Budapesten. A tudás vágya azonban megvolt bennük és feszült figyelmet tanúsítottak, ha tárgyamat nem csupán »szakszerűen« adtam elő, hanem mindennek előadtam a históriai és kulturális vonatkozásait is, mindent egy teljesen modern ember szemüvegén át nézve. Elmondhatom, hogy előadásaimat nagyon szívesen hallgatták. A művészettörténet tanítása csaknem mindenütt vagy históriai, életrajzi és muzeumi adatok felsorakoztatása, vagy pedig esztetizálás. Én mind a két módszert mellőztem; a képzőművészeti frázisok lenézésére és önálló véleményalkotásra tanítottam a hallgatóimat s a kollokvium nálam abból állott, hogy egy épület rajzát, szobrot vagy képet a hallgató elé adva, megmagyaráztattam vele, hogy mit lát? A stílusokat felismerni nem volt elég; tudni kellett a stílusok szabályait és fejlődését is. Mikor átvettem a művészettörténet tanítását, »tanszékem« egész felszerelése a fali fekete tábla és egy darab kréta volt. Első dolgom tehát az volt, hogy egy kis művészettörténeti könyvtárat alapítsak. Ennek első köteteit én ajándékoztam az intézetnek. Továbbá qgy kölni cégtől muzeális dolgokat rendeltem, egyiptomi, görög, római és középkori német szobrocskák másolatait az eredetinek a szinére preparálva. Én fizettem ki az első szállítmány árát s azután kértem csak, hogy a továbbfejlesztés költségeit mái- a minisztérium viselje. Egészen csínos kis könyvtárat és egy kis muzeumot hagytam utódomra, hogy nem többet, annak egyrészt az volt az oka, hogy a rendes tanárság reménye egyre jobban szétfoszlott, másrészt pedig dr. Vangel igazgató oly végtelenül otromba, nehéz fa-ládákat csináltatott (vitrin vagy tiszta üvegszekrény helyett) művészettörténeti gyűjteményünk számára, hogy a továbbfejlesztéstől elment a kedvem. El kell azonban ismernem, hogy ha kalandor filmje 8 felvonásban: Kard és korbács csütörtökön a Belvárosiban. Douglas Fairbanks|ziGOTÓ Zigotó szerencséje legpazarabb vígjátéka 8 felvonásban: csütörtökön a Korsó Moxiban. I Reginald Denny mm. Konflisgrófi Neveda hőse ^ Buck Johnes I iano Uoiri flvanubalfac 7 felvonásos vigtálékban szombat, Lldllft Eüaiu az Hl flOlf nanaa vasárnap a Belvárosiban A divatkirálynő - Virginia Vally sel és vaj szombat, vasárnap