Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-29 / 146. szám

1928 június 29. UÉLM \(>YARORSZAG 3 Csütörtökön este véget ért a kenderfonógyári munkások sztrájkja A kordaosztály munkásai javiíásf kaplak (A Délmagijarország munkatársától.) Beszámol! a Délmagyarország arról a bérmozgalomról, amely a szegedi kenderfonógyár egyik osztályából indult ki és oda fejlődött, hogy a gyár összes munkásai: 870-en, sztrájkba léptek. A kordaosztály 46 munkása — mint ismeretes — azért volt elégedetlen bérével, mert ennek az osztálynak a munkásai kevesebb órabért kaptak, mint a Lobbi osztálybeliek. Miután a javítást nem kaplak meg, a munkások beszüntették a munkát. Erre a kendergyár igazgatósága kizárta azoknak az osztályoknak a munkásait, amelyek a kordaosztály működése nélkül nem tudtak volna dolgozni. A kizárásra általános sztrájkot határoztak el a munkások és 870 munkás abbahagyta a munkát. A szakszervezeti bizottság és a gyár vezetősége közölt még szerda esle megindullak a tárgyalások. Budapestről Szegedre érkezeit a központ nevében Szsakasits Antal, aki szintén résztveit a tárgyalásokon. Négyizben ült össze a gyárvezetőség és a munkásság és csütörtökön délután végül létrejött a megegyezés, amelynek alapján a kordaosztály munkásai bérjavitást kaptak. Erre megszűnvén a sztrájk oka, a munkások holnap reggel újból felveszik a munkát. A kordaoszlály munkásai olyan javítást kaptak, amellyel nivellálódtak a mun, kabérek a többi osztálybeliek bérével A referens szabadságon van, a fanács nem tud felvilágosítást adni: levették a napirendről a vásártéri javaslatot Megkezdődött a gázgyári vita — A közgyűlést szombaton folytatják (A Délmagyarország munkatársától) A juniusi közgyűlés csütörtöki folytatása iránt is elég nagy érdeklődés mutatkozott. Nagyon •valószínű, hogy ezt az érdeklődést a gázgyár ügye váltolta ki, amelyre a tanács is erősen készüli. Délben, a tanácsülés után a polgármester bizalmas értekezletre hivla össze a tanács tagjait és a mérnököket. Ezen a megbeszélésen, amely majdnem kél óráig tartott, résztvett Fonyrácz Albert, a gázgyúr igazgatója őa dr. Szeli Gyula ügyvéd, a gyár ügyésze is. A gázgyár képviselői adatokat bocsájtottak a polgármester rendelkezésére a délutánra várható gázgyári csatához. A folytatólagos közgyűlést félőt előtl öt perccel nyitotta meg dr. Aigner Károly főispán. Ördögh Lajosj tb. tanácsnok a vágóhíd melletti vásártér rendezésére és kereskedelmi kezelésének a huspénztárra való átruházására vonatkozó tanácsi előterjesztést ismertette. A kérdéshez elsőnek Szivessg Lehel szólalt tel, aki a tanács javaslatát elfogadta, mert attól a vásártér forgalmának növekedését várja. Statisztikai adatokat ismertet, amelyek szerint a vágóhíd és a vásártér forgalma á háború kitörése óla lényegesen lecsökkent. Elmondja, hogy a vásártér jelenlegi állapotában nem felel meg rendeltetésének, mert esős időben járhatatlanná és használhatatlanná válik a tér. A tanácsi javaslat elfogadásával ez a súlyos kérdés a közönség minden ujabb megterhelése nélkül megoldódik. Ezérl kéri a tanácsi javaslat elfogadását. Korom Mihály szintén örömmel üdvözli a tanács javaslatát. A huspénztárral kötendő megállapodásba be kívánja vetetni, hogy hajtópénzt csak az eladott és a tényleg lemázsált állatok után szedhet a gazdáktól a huspénzlár. Pásztor József azt kéri a polgármestertől, hogy az ilyen fontosabb kérdéseket ismertesse meg végre előzőleg a közgyűlés lagjaival. Az egész tárgyalás alatt az volt az érzése, hogy ilt valami burkolt gyufajavaslattal áll szemben a város. A vállalatok támogatását, a javaslatban megnyilvánuló kereskedelmi szellemet helyesli, de csak addig, amig cz a támogatás nem jelenti egyik-másik fontosabb közszükségleli cikk drágulását. Pontos statisztikát kér az előadóktól több tekintetben, de különösen arra nézve, hogy a javaslat milyen drágulást von maga után. Csonka Gergely gondolkozik és nem tud rájönni, hogy a város miért adja ki ezt a hasznothajtó üzemet a kezéből. Kéri, hogy a lanács ne adja ki ezt a házikezelésts üzemel. Dr. Kormányos Benő indítványozza, hogy a közgyűlés tökéletesebb előkészítés céljából adja vissza a javaslatot a tanácsnak. Wimmer Fülöp elmondja, hogy van a városnak egy közgazdasági bizottsága. Ezt a bizottságot ennek a javaslatnak letárgyalására nem hívták meg, pedig a bizottságban szakértők foglalnak helyet. A közgyűlés tag teljesen tájékozatlan, a javaslat konzekvenciáival senki sincs tisztában. Az állatíorgalom növelésére szükség van és látszólag ez a javaslat ezl szolgálja, de bizonyosat nem tudhat senki. A főispán Wimmer felszólalása után 5 percre felfüggeszti az ülést, hogy a polgármester áttanulmányozhassa a javaslatra vonatkozó adatokat. Az ülés újból való megnyitása után a főispán bejelenti, hogy a vágóhídi javaslat referense, Fodor Jenő polgármesterhelyettes, aki alaposan ismeri az ügy minden részletét, szabadságon van, igy a tanács a szükséges felvilágosításokat nem adhatja meg, tehát a kérdést leveszi a napirendről. Ezután került sor a gázgyári javaslatra, melyet Lippay Lajos interpellációjával együtt tárgyal le a közgyűlés. Az ügyet dr. ördögh Lajos ismerteti. Elmondja, hogy a belügyminiszter feloldotta a külvárosrészek világítására vonatkozó közgyűlési határozatot és uj megfontolásra utasította a város közönségét. Ismertette azt a módosított ajánlatot, amelyet a gázgyár igazgatósága tett a belügyminiszter rendeletében foglalt kívánságok figyelembevételével. Teljes terjedelmében ismerteti az előadó a közgyűlés eredeti határozatát, a belügyminiszter leiratát, majd a lanács javaslatát olvassa fel. A referáda nagyon sokáig lartott. A bizottsági tagok egyrésze csendesen szundikált, de hat órakor felzendült a korzón a kafáriazene, amely hirtelen felüditetle a kedélyeket. — Gázgyár zenekisérette\ — szólt közbe vidáman valaki. ördögh Lajos félhétkor fejezte be az iralok ismertetését. A főispán Wimmer Fülöpöt Wimmer azzal kezdi beszédét, hogy valahányszor a közgyűlés a gázgyár ügyét tárgyalja, mindig nagy keserűség fogja el, mert azt látja, hogy mindenütt a világítási üzem hasznot hajtó vállalata a városoknak, mig Szegeden idegen kézben van. Szeged másodrendű üzemeket létesit és tart fenn ahelyett, hogy inkább megszerezte volna a legfonlosabb közüzemét, a gázgyárat, amelynek megszerzésére pedig letl volna alkalma. 1920 november elsején a szerződés értelmében megnyílt a város megváltási joga a gázgyár egész üzemére. Ilt súlyos hibák történlek Fondorlattal, félrevezetéssel odajutott a város, hogy a lanács, élén a polgármesterrel kijelentette, hogy az elértéktelenedett pénzzel nem lehel megváltani a gázgyárat, pedig a gyár egy évi hasznából kifizethette volna a város a szerződésszerinti váltságot. Wimmer Fülöp ismertette ezután a megváltás körüli pörök lörlénetél és közigazgatási vonatkozásait. Kijelenti, hogy a gázgyárnak a háború alatt semmi kára nem volt. A döntőbizottság mindig a gázgyár érdekeit védte meg és a szerződés leglényegesebb pontjait megváltoztatta, pedig mandátuma nem terjedi tul az egységárak megállapításán. Indítványozza, hogy a város Iazonnal kérje a döntőbizottság kiküldését azzal, hogy a bizottság oldja fel a szerződés egyes pontjait hatálytalaníló korábbi határozatát és állapítsa meg az uj szénárak alapján az uj egységárakat. "— Arra kérem a tisztviselőket — folytatja Wimmer most, kivételesen ne kommandóra szavpzzxmak. — Ez az én meggyőződésein és lessék elhinni, hogy ha én, az én tisztviselőimnek azt mondom, hogy balra menjenek, akkor balra mennek, — mondja Wimmer. — De az én tisztviselőim soha sem mennek balra, mindig csak jobbra, — replikázik a polgármester. Most valaki ijedten fut be a közgyűlési terembe és jelenti, hogy éy a bérház. A bizottsági tagok nagyrésze rémülten fut ki a teremből, a főispán ivedig felfüggeszti őt percre az ülést. Közben kiderül, hogy csak jelentéktelen kéménytüz volt és igy öt perc múlva a főispán ismét megnyitotta az ülést. Wimmer folytatta beszédét. «Kijelenti, hogy U lanács javaslatát nem fotjadja el. A miniszter nem hagyta jóvá a szerződést és igy a gázgyárnak semmiféle kártérítési igénye nem lehet. A miniszter állal megjelölt alapokon tehát újra kell tárgyalni a gázgyárral és vele kedvezőbb megállapodási kell kötni, de csak az uj külvárosi beruházásokra. Wimmer Fülöp hivatkozik ezulán arra a közgyűlési halározalra, amely utasiiást adott a tanácsnak, hogy kérje a kereskedelmi minisztertől a döntőbizottság megszüntetését. A tanács azt a közgyűlési határozatot nem hajtotta végre. Most a város mégis előnyt meríthet abból, hogy fennáll még a döntőbizottság. Ezzel 1« is fejezi felszólalását. A közgyűlés egyes tagjai már türelmetlenkednek és kérik a főispánt, hogy napolja el a közgyűlést. A főispán erre hajlandó is, de a polgármester szót kér és kijelenti, hogy azért beszél, mert különben a holnapi újságok cslak Wimmer Fülöp pesszimisztikus felszólalását közölnék. Kijelenti, hogy Wimmer nagyon sok tárgyilagos érvet sorolt fel. A külvárosi áramfogyasztást azonban lényegesen felülmúlja majd az uj egyetemi intézetek áramfogyasztása. A környékbeli községek pedig még annyit sem fogyasztanak, mint amennyi a városi jnlézmények fogyasztása. A nagy, erősvezelékü beruházásokra azért van szükség, mert az országot rövidesen egyöntetűen elektrizálják, ami a termelési költségeket lényegesen redukálja Szintén keserűséget érez, amikor arra gondol, hogy a világítási üzem nincs a város kezében, de ezért a szemrehányás a régi közgyűlés tagjait illeti, akik megszavazták a 10 éves szerződést. — De 1920-Ikiii már megszerezhette volna a város — szól közbe Wimmer. A polgármester ezután arról beszél, hogy a villany egységára Szegeden olcsóbb, mint a többi vidéki városokban. Budapestről nem beszél, inert olt nagyüzem van, amely olcsóbban termelhet. Ha 1935-ben a városé lesz a gázgyár, az uj adósságok és