Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-26 / 143. szám

1328 junius 26. DfiLMAGYARORSZÁG 3 Nagy társadalmi ünnep volt a vasárnapi szegedi sajtónap A magyar újságírás vezérel Szegeden — Megalakult a Magyar Ujságirók rguesületének és az Ujságirók szanatórium Egyesületének szegedi osztálya Rákosi Jenő es Márkus Nihsa beszédei a sajtóellenes hangulat megszűnésiről a város diszebediln es az utságiróh lakomáján sőséges ünnepe, hanem ünnepe volt az egész magyar zsurnalisztikának és ünnepe volt Szeged társadalmának is. Talán az uj, a nemes harcokra edző megbékélés ünnepe. Az ünnep keretében elhangzott néhány olyan beszéd, közéleti tényezők és újságírók beszédje, amely nem maradhat visszhang nélkül, amelynek hangját nem a hétköznapi ünnepek kongó frázisai tették messzehangzóvá, hanem az a felismerés, hogy a nagy újjáépítő munka felszabadított sajtó nélkül el sem képzelhető. (A Delmagyarország munkatársától.) Vasárnap ünnepe volt a szegedi sajtónak és a szegcdi sajtón keresztül az egész magyar sajtónak is. A sajtó ÜDnepe a legritkább ünnepek közé tartozik, jelentősége éppen ezért sokkal nagyobb, sokkal komolyabb, mint az egyéb ünnepeké. A magyar újságírást néhány keserves esztendő elszoktatta a felelős és felelőtlen urak elismerésétől, dicséretétől, a sajtó sokáig bűnbakja volt mindenkinek és mindennek. .4. szegedi sajtónap zárta talán le ezt a sajtóellenes korszakot, amely az oktalan és az értelmetlen reakció korszaka volt. A szegedi sajtónapnak keretet az az örvendetes esemény adott, hogy a Magyar Újságírók Egyesületének elnöksége megalakította az egyesület szegedi csoportját. A szegedi újságírók vendégei között olyan újságírók voltak, akik igazi, elorozhatatlan ériéket jelentenek az egész magyarság számára, akik méltó büszkesége lehetnének a világ legnagyobb, leggazdagabb nemzetének is. Szép és tanulságos volt a szegedi sajtónap, amely elejétől végig a fentartások és gátlások nélküli szeretet jegyében folyt le és amely nemcsak a sajtó vezéreinek és közkatonáinak volt meleg, benA megérkezés A Magyar Ujságirók Egyesületének vezetősége vasárnap délelőtt érkezett Szegedre. A vendégeket a Szeged-állomáson a szegedi ujságirók teljes gárdája fogadta. Márkus Miksának, a Magyar Ujságirók Egyesülete elnökének vezetésével a következő ujságirók érkeztek Szegedre: Salusinszky Imre. Hegedűs Gyula, Kárpáty Aurél, Kállay Miklós, Pünkösti Andor, Balogh Henrik, Walikovszky Károly, dr. Bálint Arthur, Süle Antal, Sziklay János, Szirmai István, Zimmer Ferenc, Rövid üdvözlések után hosszú autósorban vonultak be az ujságirók a városba. Amig a budapesti ujságirók a Kassban és a Tiszában lévő szobáikba frissítették fel magukat, megérkezett autón Budapestről Rákosi Jenő Schiller József és dr. Léderer Lajos kíséretében. | iparkamara nagytermébe. A kamara előtt Márkus Tizenkét órakor vonultak be az ujságirók a . Miksa üdvözölte Rákosi Jenőt, akivel együtt szegedi osztály alakuló ülésérc a kereskedelmi és | azután a teremben elofglalták az elnöki emelvényt. Alakuló díszközgyűlés a kamarában A szegedi ujságirók a legnagyobb tisztelettel, Szeretettel és büszkeséggel, a legtisztább érzés vonzalmával köszöntötték a magyar ujságirás vezérét, Rákosi Jenőt. Az alakuló ülés percekig ünnepelte nesztorát, aki szűnni nem akaró tapsviharban állott fel szólásra. Rákosi Jenő Mikszáthnak azt a mondását idézte, hogy minden jótett ugy hat, mint egy költemény, ő ezt a mondást megfordítja: minden költemény egy jótett, amelyet a költő ad egy nemzetnek, ajándékcselekedet, amely nem mulandó, hanem nemzedékről nemzedékre száll. — Magunk között vagyunk — folytatta Rákosi Jenő —, tudjuk, hogy munkásai vagyunk a leghatalmasabb intézménynek, ami a világ teremtése óta keletkezett. Se vallás, se állam, se törvényhozás, azt a hatást, azt a hatalmat nem gyakorolhatta, mint az újság. Az újság, amely mindennap jön, az emberek elméjére borul, szivét táplálja, az emberi érdekeket szolgálja, kiszolgál nagyot és kicsit, szegényt és gazdagot és a mai világ már nem lehet anélkül, hogy az újságja el nem mondja véleményét mindenről. Mi ennek a nagyintézménynek szolgái, cselédjei vagyunk. Tudnunk kell egzisztenciánk, hivatásunk fontosságát, tisztában kell lennünk azzal, mi ennek a nemzetnek főérdeke. Tudjuk, hogy Magyarország ma ihelyzetében fenn nem állhat, de hogy a mai helyzetet biztosan megdönthessük és hogy elérhessük a magasztos célt, ahoz az kell, hogy az újságíró azt mindennap és minden órában szem előtt tartsa. Kartagót le kell dönteni, Trianont le kell dönteni! Rákosi beszéde végén újból elementáris erővel tört ki az ünneplés. Utána 1 Márkus Mtksa nagyszabású beszéddel nyitotta meg az ülést. Egészen szokatlanul kezdem felszólalásomat, — mondotta Márkus. — Nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy meg van a jogcímem arra, hogy kartársaim szeretettel forduljanak felém életem válságos pillanataiban, most, amikor 60 éves koromat elértem. De jogcímet formálok azért is, mert mesteremtől és tanítómtól, Rákosi Jenőtől azt tanultam, ami egyetlen törekvésem: szeretetben, barátságban egyesíteni az ujságirótársadatmat. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy valami szentimentálizmus késztet erre, de ugy éreztem, hogy. a oeretetben egyesülés után el kell érnünk az érdekekben való egyesülést is, ami nélkül jogos érdekeink nem érvényesülhetnek. — Nem látom semmiféle akadályát annak, hogy jogos érdekeink érvényesüljenek akár a kiadókkal szemben, akár az államhatalommal szemben, tehát ha ilyeneknek nincsen akadálya, akkor miért ne volna lehetséges, hogy az ujságiró minden politikai és vitágnézleti felfogás kikapcsolásával egyesüljön és tömörüljön. Mi ezt már megmutattuk budapesti ujságirók, minek legpregnánsabb kifejezése az, hogy tessék végignézni ezekben a padsorokban, amelyekben ott találjuk egymás mellett a mai gyűlésre leutazott kollégákat csakúgy a Nemzeti Újságtól, vagy az Az Est-konszerntől, a Magyarságtól és az Újságtól és igy tovább. Minden újságíróban tisztelni kell a meggyőződést és hogy azt a lapvállalatot, amelyet szolgál, becsülettel szolgálja. Mi azonban ne nézzünk egymásban semmi mást, csak azt, hogy arra való ember-e, van-e képessége, van-e hazafisága. — Sok viharon mentek át az ujságiró intézmények is a különböző forradalmakban. De a romokon már épitünk és kötelessége minden újságírónak, hogy jóléti intézményeinek a megerősítésére törekedjen. A Magyar Ujságiró Egyesületben pedig mindenki benne van, aki újságírónak számit politikai és világnézleti különbség nélkül és ezt az intézményünket is naggyá és hatalmassá kell tennünk. — Mi, budapesti ujságirók azonban ugy érezzük, hogy a mi munkánk felemás és addig nem is ksz tökéletes, amig a vidéki ujságirótársadatmat he nem kapcsoljuk az országos szervezetekbe. Én nem vagyok hajlandó különbséget tenni fővárosi és vidéki ujságiró között. Vannak fővárosi és vidéki lapok, de fővárosi és vidéki ujságirók nincsenek, csak fővárosban és vidéken dolgozó ujságirók vannak. Ugy érzem, hogy magyar ujságiró csak egyféle van, akárhol is dolgozik, mert egyformán közős az érdeke. Ezért határoztuk el, hogy megváltoztatjuk a Magyar T'jságirók Egyesületének alapszabályait és a vidékieket bekapcsoljuk az egyesületbe. Boldog vagyok, hogy a Szeged városában dolgozó ujságirók az elsők az országban, akik a Magyar Ujságirók Egyesületébe lépnek. Boldog vagyok azért, mert az a bizonyos fővárosi sajtó mindig Szegedről nyerte kiegészítését. Szeged szolgáltatta azokat a nagy tehetségeket, amelyek a legközelebb estek a mi szivünkhöz. — Most még arra kérem önöket, hogy ha vannak közöttük ellentétek, küszöböljék ki mindazt, ami újságírót újságírótól elválaszthat és inkább azt keressük, ami közelebb hozza őket egymáshoz. A boldogulásnak egyetlen utja van: az egyetértésnek, a szeretetnek az utja. Percekig zúgott a taps a hatalmas beszéd után, majd Juhász Gyula indítványára kimondta az alakuló ülés, hogy lord Rothermeret táviratilag üdvözölik, aki az ólomkatonák millióit küldi a harcba Nagy-Magyarországért. Táviratilag üdvözölte az alakuló ülés Vészi Józsefet is 70-ik születésnapja és felsőházi taggá kinevezése alkalmából. Rákosi Jenő zárta be ezután az alakuló díszközgyűlést. Tömörkény emléktáblája előtt Az alakuló közgyűlésről az összes ujságirók a Tömörkény-emléktábla elé vonultak, amely előtt díszruhás rendőrök állottak diszőrséget. Itt Kárpáty Aurél, a Magyar Ujságiró Egyesület főtitkára gyönyörű, költői szárnyalású beszéd kíséretében megkoszorúzta az emléktáblát. Az egyszerű, de bensői ünnepségen Tömörkény családja is résztvett Két órakor a város díszebédet adott a sajtó tiszteletére a Tisza-szálló nagytermében. A banketten megjelent többek között dr. Somogyi Szilveszter polgármester, mint a vendéglátó város képviselője, dr. Aigner Károly főispán, dr. Gaál Endre kulturtanácsnok, dr. Buócz Béla rendőrfőtanácsos, dr. Tonelti Sándor kamarai főtitkár, Berzenczey Do. mokos műszaki főtanácsos. Az első pohárköszöntőt a polgármester mondotta, aki hatásos beszédben emlékezett meg a sajtó nagy és nemes munkájáról. — A világháború előtt mindig azt hallottam — mondotta a polgármester —, hogy hat nagyhatalom van Európában. Németország, Oroszország, Franciaország, Anglia, Ausztria-Magyarország, ez az öt nagy államhatalom és a hatodik, a sajtó. Azóta nagyot fordult a világ. Mi megszűntünknagyhatalom lenni, hanem a sajtóról kitűnt, hogy az nagyobb hatalom valamennyinél, mert a világháború sorsát is Anglia, de különösen Amerika bevonásával Northcliff sajtója döntötte el. — És most a megbolygatott világrend helyreállítására ismét a sajtó lép a küzdelembe. A trianoni szörnyűséget, az igazságtalanságnak ezt a felhőkarcolóját a sajtó támadja a szeretet és igazság nevében. A végzet tovább sújtott, mint szabad lett volna és a nemes Rothermere lord sajtóhatalmával mellénk, a sorsüldözött mellé állt, hogy kiengesztelje a sógora által felköltött nemezist. Az Isten áldja meg és kisérje eredmény az ő áldásos munkáját. . , . , — Különös tisztelettel köszöntöm budapesti kiváló vendégeink között is Rákosi Jenő diszelnök és Márkus Miksa elnök urakat. Adja Isten, hogy a magyar hírlapírók országos egyesületének kiváló képességű elnöke továbbra is azzal a bölcsességgel vezesse a magyar újságírói gárdát, mint eddig vezette. Rákosi Jenő őméltóságához bennünket, szegedieket nemcsak a megbecsülésnek, hanem az igaz, meleg szeretetnek a selyemszálai is fűznek. A magyar hirlapirásnak ez a kiváló nesztora válságos időkben mellénk állt. Sohasem felejtjük el és mindig hálával emlékszünk meg róla, hogy amikor Nagy-Magvarország harmadik egyetemének elhelyezéséről volt szó, lapjának nemcsak hasábjait bocsátotta rendelkezésünkre, hanem ő maga is agitált igazságunk mellett. Mi igaznak tartjuk azt, hogy mikor az ember bajban van, az igazi barát akkor mellé áll és Rákosi Jenő igazi szegedi barátsága az élet mérlegének a serpenyőjében teljes súlyúnak bizonyult. Áldja meg érte az Isten. Rákosi Jenő meghatva mondott köszönetet a polgármester üdvözléséért. Kijelentette, hogy mindig nagy, nemzeti ideálokért harcolt és ezért szállt sikra annakidején a szegedi egyetemért is. Tudta és tudja most is, hogy Szegednek nagy hivatása van a magyarság életében, mert az igazi magyar reneszánsz is innen fog előbb-utóbb kiindulni, hogy magyarabbá tegye a lelkeket, a kulturát, a művészeteket és a tudományt. — Poharamat elsősorban város előljáró.