Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-26 / 143. szám

SZEGED: SZcrkeíMőJég: Deák Ferenc uccn Telefon: 13-33, ^Kla(lóhIv«loI, Kölcíönkonvvíár ét Jegyiroda r Aradi ucea S. Telefon: 306. ^ Nyomda: LBw Upót ucca 19.Telefon: 16-34.« » « » « » Kedd, 1928 június 26 IV. évfolyam 144. szám MAKÓ : Szerkesztőség C» kladóHlvalal: tri ucca 6. Telefon: 151. tnbn.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY r Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucea 25. Telefon: 49. szám. « » « » «» « » « » Előfizetési ára havonta 3-20 vidéken és a fővárosban 3-00, kUifmdüa 0-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Az égig érő diófa Részlet abból a pohárköszöntőből, amit Móra Ferenc az újságírók lakomáján Rákosi Jenőre mon> dott, aki a beszédet élete egyik legszebb élményének nevezte, amelyre sokat fog még visszatérni gondolatban. Hazulról jövök, az én kedves véreim, a vásárhelyi parasztok közül, akik kihívtak engem régészeti előadást tartani maguk közé, ami olyan hihetetlen meglepetés volt nekem, mintha például kineveznének kormányfőtanácsosnak, csak sokkal kellemesebb meglepetés. Mert a kormányfőtanácsossággal nem tudnék mit csinálni, de a parasztjaimtól mindig tanulok is, amikor tanítom őket. Most is, az előadásom előtt eltereferéltünk mindenről s hol ők kérdeztek engem, hol én őket. Többek közt felvetődött az a kérdés, ki most a legokosabb ember Magyarországon. Az egyhangú megállapodás természetesen az volt, hogy Rákosi Jenő. A második kérdés az volt, ki most a leghatalmasabb ember Magyarorsiigon? Megint csak Rákosi Jenő, aki ellenzék nélkül abszolút hatalommal uralkodik a lelkeken. Most jött aztán a harmadik, a fogós Lúdés. Azt kérdezték tőlem az én kishomoki magyarjaim: — Mért nem választjuk hát meg akkor Rákosi Jenőt királynak? Megfeleltem erre is: — Azért., mert a magyar nép akkor választott utoljára királyt, mikor Hunyadi Mátyást 1. irállyá választotta. Azóta leszoktattak bennünket a királyválasztásról, attól félek, örökre. De abban is bizonyos vagyok, hogy ha Rákosi Jenőt királlyá kiáltanánk is ki, amit mi bizonyosan megtennénk itt Kishomokon, nem sokra mennénk vele. Mert nem hiába a legokosabb magyar ember Rákosi Jenő, nem adná ő a maga halhatatlansága láthatatlan koronáját a mulandóság aranykoronájáért. Nem ok nélkül hoztam el a gyertyás, petróleumlámpás gazdakörből ezt a földszagot és buzaszagot ebbe a csilláros terembe. Azt akarom vele bizonyítani, hogyha Rákosi Jenő azt hiszi, hogy néhány évvel ezelőtt tartott ötvenéves jubileumával a számla ki van egyenlítve s hogy a nemzet a közhála aranytömbjével • megfizetett neki azért, amit lelke kincsesházából ötven év alatt szétosztogatott köztünk, akkor Rákosi Jenő hiába a legokosabb ember, mégis rossz számoló. Mert mi Kishomokon azt éreztük s ebben a tekintetben Kishomok az egész ország, hogy amit Rákosi a jubileuma óta adott a nemzetnek, az több, mint az az ötven év, amivel a jubileumára rászolgált s azt a mi szegény, mindenképen lerongyolt nemzedékünk akkor se tudná neki meghálálni, ha vékával mérné a gyémántot és lapáttal szelelné az aranyat. Mert nem egészen azon fordul meg a dolog, hogy ki mit ad, hanem azon is, hogy ki mikor adja, ami tőle telik. Amit Rákosi Jenő a jubileuma előtt adott, a Kávé-forrástól a forradalmakig, azt egy boldog, hatalmas, napsütéses nagy Magyarországnak adta, amely csak ugy duskálkodott a nagy emberekben, a bölcs publicistákban, a dicsőséges írókban, a maguk nemzedékén tul is korokra világló államférfiakban. De aztán elfogyott minden. Először elfogyott a napsütés, aztán elment a nagy nemzedék, eltűntek a nemzeti lét nagy kincstárosai, a bölcs publicisták, a dicsőséges irók, a világító államférfiak s utoljára elfogyott maga az ország is. Az elsülvedt világból csak két gigászi oszlop maradt meg, Rákosi Jenő és Apponyi Albert, a magyarság két »nagy öreg embere«, a halhatatlan dioszkusok, akik valamikor olyan iker-szobrot kapnak a magyar Walhallában. aminőt a németek emeltek Goethének és Schillernek. Két páros hegyorom az uj magyar közélet zavaros vizei felelt, a nagy khaoszban, amely, ugy látszik,elválaszthatatlan minden genezistói, de amely felett, sajnos, nem mindig lebegett az Ur lelke, a mindeneket elrendező. De ha egyedül Rákosi Jenőről beszélek, akkor nem ős gránitoromnak látom őt, hanem a magyar népmese égig érő diófájának, amely magában áll a tikkadt kopárságok felett s amely alá beférnek a jók, rosszak, igazak, hamisak, az egész nemzet, ő betakarja valamennyit, ö az a csodálatos lombsátor a pusztán, amely alatt egymásra talál a nyugtalan vérű nomádok egész törzse s amelynek enyhében megszűnik a testvérgyülölet és eltagadja magát a vérbosszú. Csodálatos aggastyán fa, egyedül való a magyar Isten kertjében, gyökerei olyan, mélységekből erednek, amelyékbe mi le se látunk, koronája oly magasan játszik a jövendő friss szeleivel, ahová mi csak szédelegve tudunk felpillantani. Csodálatos'agg fa, amelynek nincs egy törött ága, pedig minden förgeteggel szembe szegezte magát, nincs egy száraz gallya, pedig de sok tiiz égette, de sok fagy marta, de sok hernyó rágta! S az a legcsodálatosabb benne, hogy pihenés és kénytetés nélkül, istenáldotta, magától való termékenységgel szüntelen termi a semmihez nem fogható izü gyümölcsöt, amelyben benne van a mi napunk tüze, a mi földünk minden zamata, a mi fajtánk minden sava.borsa s amely édes még abban is, amiben keserűnek van szánva. A Rákosi Jenő kifejezésére fölösleges minden kép, de lehetetlen is volna őt bármely képben kifejezni. Mégis tán legjobban talál rá, ha a magyar hit élö fájának nevezem, mert a magyarságban való hitnek nincs olyan messze ellátszó hordozója és olyan nagy erejű elhitetője, mint ő s a lelkeken való apostoli hatalmát elismeri még ez a kor is, amely politikai hatalmat nem adott s nem is adhatott volna neki, mert soha életében ő azt el nem fogadta. Én ebben is a gondviselés kezét, látom. Ha politikai vezér volna, zavaros szenvedélyek hullámzanának körülötte. lest vetők járnának mögötte, liliputi emberek mérnék magukat ágaskodva hozzád De igy, magános, kivételesnek, egyedülvalónak, szimbólumnak, igy mindnyájunké. így mindnyájan, kicsinyek, névtelenek, kérészéletűek, pillangódicsőségüek, mindnyájan, keveset próbáltak és máris csüggedtek, alig éltek és máris halálra fáradtak, misztikumokba ' szédültek és mégis szkeptikusak, mindnyájan • ugy nézünk föl erre a kőztünk élő elevptí valóságra, mint az éjtől vigasztalásul köztünk tartott legendása s ez a legtöbb, amit Rákosi Jenőnek imádságos magyar áhítattal adhatunk. Áldja meg az Isten és tartsa meg az Isten Rákosi Jenőt addig, mig laetum 1nuntium gva- \ nánt megírhatja népének azt a vezércikket,! amelyiknek az lesz a címe: Győztem! Radies még nincs tul a veszélyen Összehívják a szkupstinát (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Singer Gusztáv egyetemi orvostanár ma reggel Belgrádból visszatért Bécsbe és kijelentett», hogy Radics még nincs tul a veszélyen. Az első orvosi jelentés tul optimista volt. Radicsot szombaton vizsgálta meg utoljára, láza akkor egyenletes volt. Az alsó tüdőrészekben szövődéseket észlelt. A beteg közérzete kielégítő volt. A golyó átfúrta a hasüreget, de szerencsére beleket nem ért. A cukorbajt inzulinnal kezelik. A jövőre vonatkozólag számolni kell komplikációkkal, biztos prognózist nem lehet felállítani. Belgrádi jelentés szerint Radics közérzete ma kielégítő volt, az ágyból a karosszékig a saját lábán tette meg az utat. A politikai helyzet még mindig nem tisztázódott.' Marinkovics külügyminiszter ma ismét kihallgatáson jelent meg a királynál, aki azután Príbicsevicset, a független demokraták vezérét fogadta. A Pravda tudni véli, hogy a szkupstinát rövidesen ismét összehívják. Egy svéd pilóla Mobilét A* „Itália' többi hajótöröttel még mindig a Jégtáblán úsznak Oetó, junius 25. Thornberg svéd repülő szombat éjjel leszállott a tengeren Nobile csoportja mellé és felvette Nobile tábornokot. Thornberg a Hinlope-tengerszorosba repült Nobile-vel. Innen egy svéd vizirepülögép a tábornokot tovább szállította a CfUa dl Milano fedélzetére. Thornberg vasárnap délelőtt újból visszatért Nobile csoportjához, hogy folytassa » mentési munkálatokat. de amikor a tenger színére szállt, a gép szerencsétlenül tárt: alváza a jégmezőhöz ütközött és súlyosan megsérült. Thornberg azonban sértetlen maradt. Azt a jelentést, amely szerint Nobile egyik társát is megmentették, később megcáfolták, Amundseiwől még ma stees megnyugtató hir. Nobile tábornok a kormányhoz intézett szikratáviratábfin közli, hogy cs«k Thornberg svéd repül« unszolására és saját társaiinak könyörgésére határozta el magát, hogy elsőnek menekül « segítségül Jött »véd repülőgépen, de az a gondolat is vezette, hogyha a Kingsbayban van, segítségére lehet útbaigazításaival a mentőexpedicióknak. Jelenti továbbá, hogy a megsebesült Zeccioni. technikus , szállítása túlságosan sokáig tartott a repülőgép leszállásának helyére, a hátramaradt bajtársak pedig bizalommal várják megmentésüket. Mihebi Nobile tábornokot a Citta di Milánc;