Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-21 / 139. szám

1928 junius 2í, OÉLMAGYARORSZAG A Képzőművészeti Egyesület tagdijai Tisztelt Szerkesztő TJr! A Szegedi Képzőművészeti Egyesület nyomtatott levelezőlapokat küldözgetett mostanában, amelyen azt irja, hogy tudomásul veszi kilépéseidet, de egyszersmind három évi tagdijat követel rajtam—az 1926—1927—1928/ évit, mert ha nem fizetek: hepőrőlnek. A képzőművészeti egyesületnek e tagdijbehajtási eljárása ellen a nyilvánosság előtt kell tiltakoznom. Milyen jogon követeli az egyesület az 1926—1927. évi tagdijakat, amikor — nem is működött. Tudomásom szerint az egyesület csak most adott életjelt magáról. Tisztelettel: Egy kilépett Egyesületi tag. Ötven pesti gyerek Makón Makóról kaptuk az alábbi sorokat: Ötven vérszegény gyerek jön a fővárosból hozzánk, hogy a nyár végén több életerővel, derűsebb és egészségesebb mosollyal szemükben térjen vissza szüleiknek szük, levegőben és nap-» fényben szegény otthonába. S visznek magukkal tüdejükben, vérükben s csontjukban elraktározva egy kis életrádiumot: erőt adóbb napfényt, makói őstalajból látatlanul kisugárzó, testi-lelki fajsúlyt emelő energiát, Marosparton, szellős tanyákon magukba szedett pusztai levegőt, ugy amint az Úristen kegyelme nekünk állandóan s bőségben juttatja télen-nyáron, ősszel s tavasszal. De olvasva az ötvenes létszámot és gondolva erre is, arra is, nem tagadhatni, valami melankóliaféle suhan át leikünkön. Makó... ez a nem tudom hány ezer hold ura-város, majdnem negyvenezer színmagyar lakosával.-.. s csak ötven gyermeket mertek neki szánni! Ebből vagy az következik, hogy valójában kevés Budapesten az ingyen-nyaralásra szoruló sápadt gyermek — aminek csak örülhetni —, vagy oly nagy volt a versengés, Uram fia! Lalán egész integer Magyaroszágon értük, hogy Makónak legjobb akarattal se birtak többet juttatni. Mert, hogy ez a jól táplált nagy város ne birna, vagy éppen nem akarna többet is szivére ölelni — ez hihetetlen. Emlékezzünk csak vissza 1918. nyarára. ., Hogy ontották a vagonok az osztrák gyermekeket s hogy elkapkodták őket a szeretetház árnyas udvarán. Jutott belőlük minden második házhoz egy-kettő, még a tanyákra is szép számmál, pedig századikunk se értett nyelvükön s azt se mondhatnók, hogy a magyar az osztrákot, kivált a bécsit, oly nagyon testvérének nézte volna. A pestiek azonban a mi nyelvünkön szólnak hozzánk, a mi fővárosunk gyermekei, a mi hazánk szomoruságos mosolyú ártatlanai, a mi bűneink, apák-anyák áldozatai, a mi vágyakozásunk reménységei s a szebb Jövendő Ég ajándékozta zálogai. Nem tudna Makó ötvennél több karaj kenyeret szelni? Nem hiszszük, hogy bárki is szegényebbé lenne vele s csak egy falattal is kevesebb jutna kis cselédeinknek. Nem elég a külső egység, lelki kell, hogy a külső egység megállja a válságokat. Azután meg... Nem bántja a lelkiismeretünket, hogy Belgium, Svájc, Hollandia a magyar gyermekeket családi meleg otthonukba fogadták be édes családtagnak; nemcsak a karaj kenyeret nyújtották nekik, hanem lelkűk csókját is rájuk lehelték? A gyermeknek meleg fészek kell s nem kaszárnyaszerű hálóterem, még ha iskolahelyiségből lett is. Nem mozdul meg bennünk valami? F. B. Elpusztulnak legyek, szúnyogok, hangyák, poloskák, sváhbogarak, molyok, bolhák Óvakodjunk az utánzatoktól! Csak eredeti plombált Fiit-kannát fogadjunk e!t Magyarországi központ: "PjINACEjI GyógysxervegyésxeÉ"Rt. "Budapest, IV., Bedft Ferenc ncoa IX Telefon: T. 233—Oí. C. 909—46. B.50 SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LXVI Amikor bankot alapítottam Az 1909 esztendőt egy fantasztikus dologgal kezdtem meg: »bankot alapítottam.« Ez ugy tőrtént, hogy a képviselőház folyosóján egy fiatal kollegám (aki azonban már régóta kegyelmes ur), panaszkodott nekem, hogy egy újságírónak sehol sem lehet még egy pár száz korona kölcsönhöz sem hozzájutni. Eszembe jutott, hogy a Sándor-utcában Elked vendéglősnél, a > főzelék-királynál < láttam nemrégiben egy táblát, amelyre ez volt inra: »A Targoncások Hitelszövetkezetének igazgatósága itt minden szombaton este ülést tart. Heti befizetések ugyanakkor elfogadtatnak.« Panaszkodó kollegámnak nem szóltam semmit, — hanem még aznap beállítottam Zilahy bácsihoz: — Igazgató ur, ki a legintelligensebb bankigazgató ma Budapesten? Zilahy bácsi habozás nélkül felelt; — Székely Ferenc. öt perc múlva már irlam egy levelet Sz'ékely Ferencnek, a Belvárosi Takarékpénztár elnökének, szépen kifejtve, hogy ha a targoncásoknak van egy hitelszövetkezetük, melytől kölcsönt kaphatnak, akkor miért ne lehetne az újságíróknak is? Ha lesz az újságíróknak is hitelszövetkezetük, a kölcsönt kérő újságírókat a bankok egyszerűen oda utasíthatják, — el lehet tehát várni a bankoktól, hogy az újságírók szövetkezetét támogatni fogják. Székely Ferenc még aznap válaszolt; megírta, hogy a bankoktól egyáltalán nem lehet várni semmit és hogy a targoncások komoly gondolkodású, belátással bíró emberek, ők tehát fentarthalnak egy kis hitelszövetkezetet, de az újságírók erre képtelenek. Székely Ferenc ajánlotta, hogy ne csináljak semmit, de megirta, hogy ha mégis csinálnék valamit: őreá számithatok. Erre kibocsájtottam az üzletrész-jegyzési iveket. Kollegáim viharos helyesléssel fogadták az eszmét, mindenki jegyzett több-kevesebb összeget. Akik heti tiz koronánál nagyobb befizetésre kötelezték magukat, azokat nem vettem fel, mert nem tartottam őket reális embereknek. Még Vázsonyi Vilmos is »bedőlt« két üzletrész jegyzésével; csak egy újságíró volt, aki nem volt hajlandó ebben az üzletben BELVÁROSI MOZI KORZO MOZI Junius 21., 22., 23., 24-én, csütörtöktől vasárnapi" MOüSIsE tábornok utolsó útja Rimából Kiagsbayig. a Green Islandon Köht. Hühnefeld és Fltzmauritze startja és érkezése ünnepléséről készfl't helyszíni (elvételek. BaüEac'viiágfclra regénye: SZERPELKMe Vt Dráma 8 felvonásban. Főszereplő: I llsnbe.íh Bergxier. Junius 21-én, csütörtökön M Csak felnőtteknek! HBBH Kreutser- sssonáta Tn'stoi világhírű mfive 7 felvonásban. Pősiereplő: Éva Byron. Azonkívül: Vöröshajuak előnyben. Vígjáték 6 felvonásban. Főszereplő Mcurforle Dow. ¿j ;•$ Előadások kezdete: 5, 7, 9, wsér- é» ünnepnap 3, 5, 7,9 órakor. Előadások kezdete b, 7, j, vasai- es ünnepnap 3 5, 7 és 9 órakor. £ részt venni: Miklós Andor. T. i. az újságíróról, mint bankfentartó elemre 1 ő ugyanugy gondolkozott, mint Székely Ferenc. Mikor jelentettem Székely Ferencnek, hogy, már az egész sajtó benne van az alapításban, Székely behivatta Vadnai Géza cégvezetőt ós bemutatott neki: — Szabó ur hitelszövetkezetet alapit az újságírók számára. Legyen szives mindenben: segítségére lenni. A pénzkezelést és könyvelést elvállaljuk díjtalanul; igy nem kell a szövetkezetnek se helyiség, se személyzet. Se hogy minél hamarabb legyen egy kis pénz is: mi is jegyzünk negyven darab üzletrészt, — négvezerszázhatvan koronát szíveskedjék a szövetkezet javára irni. A Belvárosi Takarékpénztár ülésterme zsúfolva volt az alakuló közgyűlésünkön; előbb Székely Ferenc elnökölt, majd Rákosi Jenő. Megválasztottuk elnöknek Rákosi Jenőt, ügyvezető elnöknek Zilahy Simont, ügyvezető igazgató én lettem. Igazgatósági tagok lettek-. Herczeg Ferenc, Heltai Ferenc, Csajthay Ferenc, Márkus Miksa, Salusinszky Imre, Seress László, Szatmári Mór, Lenkey Gusztáv, Gelléri Mór, Purjesz Lajos. A fel ügyel őbizottság elnöke Lányi Móric képviselő lett, tagjai közül már csak Vadnai Gézára emlékezem. A névsor fényep volt — irodalmi szempontból. A bankok közül, mint Székely Ferenc megjövendölte, senki sem fektetett bele ebbe az alapításba egy vasat sem. Ezért igen haragudtam azokra a bőkezűeknek híresztelt bankvezérekre, akiknek hiába magyaráztuk, hogy nem is bizonyos, hogy el fog veszni az az ötszáz korona, amit tőlük kérünk. A »régi emberek« közül azonban Matlekovits Sándor ezer koronát jegyzett. A hitelszövetkezet négy évig állott fenn; évi negyven-ötvenezer korona forgalmat csináltunk. Egy pár újságíró adósságait gyökeresen rendeztük és körülbelül száz újságírónak adtunk háromszáz koronától ezerkétszáz koronáig terjedő kölcsönt. Néhány évig majdnem mindennap több-kevesebb időt töltöttem a Belvárosi Takaréknál Vadnai cégvezető, később igazgató szobájában s ezalatt egyetmást megtanultam a bank-adminisztrációból. Négy év muiva Vadnai, aki rendkívül nagy műveltségű és nagy tudásu ember létére nekem nagyon imponált, megmagyarázta nekem, hogy ezt az üzletet, melynek megorganizálásába viszonyaimhoz képest jelentékeny összeget fektettem bele, minden díjazás nélkül tovább folytatnom nem szabad. Mikor erre azt mondtam, hogy ez a kis szövetkezet semmi költséget nem bir el, akkor azzal állt elő, hogy legjobb volna szép csöndesen felszámolni. Fel is számoltunk igen elegánsan, mert az utolsó fii-