Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-21 / 139. szám

SZtOKD: 9ze;|ictzl«i«g: DeAk Ferenc utca k. Telefon: 13—33.-KladAhlvntal, «.Ше»»ак«пу*1Аг <* Jegyiroda: Aradi ucco S. Telelőn: ЗОв. ^ Nyomda: löw Lipót ucca 10. Teleion : 16—34.« »«»«» Csüíörm, 1928 i'uriIus 21 9 Ф ® IV. évfolyam 139. szám ШАИЯЯИ шшвяшт P1MIW MAKÓ: Szerkesztőség в» klodóhlvolal Irl ucca Teleion: 131. izém.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerketzIOtéq és kiadóhivatal: Andrá»»y ucca 23. Telefon: 49. tzäjn. н » «» «» «» «к ЕШПгсгл. Ar.' nvonlo 3-2í> vldetea és а lövArosban З-вО, killtnid^n 6'4U penge. Egyes számla, vosdr- és Ünnepnap 24 1Ш6Г Színház és kuliura Kihány nap óta hasábos tudósításokat ol­vashattunk a fővárosi sajtó legkülömbözöbb pártállásu orgauumaiban arról a bizonyára or­szágos jelentőségű kulturális eseményről, hogy Tőkés Anna egyszerre, szerződött, le a Magyar Színházhoz és a Nemzeti Sziuházhoz. Mi lesz ebből? — kérdezte valószínűleg hazafias ag­godalommal a kukutyini kisgazda és a kutya­bagosi íkaszinótag, a rakaraazi közjegyző, és аг abádszaióki szolgabíró. Napokon keresztül álmatlanul virraszthattak a csonka ország fe­lelős tényezői és felelőtlen elemei, mialatt Tőkés Anna gömbölyű vállain tartotta a prob­léma súlyát, mint annak idején Atlasz az eget Pőkajné nem töprengftt olyan hosszasan é^ körülményesen a.zon, -hogy melyiket szere­tem, melyiket, szeretem, mint Tőkés Anna ama talányon, vájjon a Wesselényi-uccai ma­gáumüintézetet boldogilsa-c jelenlétével és föl­lépésével в jövő szezon folyamán, vagy to­vábbra is az ország első színpadán folytassa teljes dicsőséggel szereplését, amelyet nem is olyan nagjon régen nem egészen dicstelenül kezdett. Mi ugv gondoljuk, hogy ebben a megkülön­böztetett figyelemben és térfoglalásban egy 'egészségtelen korszellem nyilatkozik meg őszintén cs kovetelöen. Mert beteg dolog az, amikor a színházat kezdik összetéveszteni és azonosítani magával a művészettel és egy szí­nésznő egészen személyes és anyagi természetű ügyéből. válósággál kulturális eseményt kere­kítenek. Még hozzá az illető színésznő nem is azok köziil valú akik legalább elsőrangú csillagok gyanánt bokorugrónak és lejtve­szökellnek a világot jelentő deszkákon Ez a lökés Anna lehel egy igen tehetséges szí­nésznő, használható és igéreles tag, de hol лап ő még ahhoz, hogy egy ország érdeklő­dését és bámulatát, maga felé irányítsa és ebrent ártsa".' 0 igen, a színház nagyon ha­tározottan ériékes művelődési tényező lehet a kellő irodalmi és művészeti tudással és Íz­léssel öntudatosan és célirányosan dolgozó ve­zető ember kezébe iv de maga. a színház még nem a kuliura lényege és teteje, sőt — nem kell messze menni — megfelelő képességek, hites és komoly program hiiján bizony csak afféle vegyeskereskedés, amely a tömeg egy részének bufelejtő hajlandóságát iparkodik kiszolgálni több, kevesebb anyagi és meglehe­tősen minimális erkölcsi sikerrel. Valami baj vau azzal a kulturával és azzal a kulturföléunyel, amelynek érdeklődési kö­zéppontjában napokon és lapokon keresztel Tőkés Anna áll, nem is a művészete, hanem az, hogy melyik színház lesz a boldog és a kiválasztott, amely őt bírhatja'.' Magyar zse­nik éllek és pusztullak el ezen a földön, akik­ről hallgatással vagy megvetéssel vettek tu­domást bizonyos orgánumok, magyar zsenik alkotlak örökkévaló műveket, gyújtottak jö­vobelángoló máglyákat, emeltek égbetörő pi­ramisokat ezen a tájon, akiknek számára egyik-másik orgánumban egynémely hasábok csak azért tzenbelödtek. hogy még a tragikus elmúlásuk után is beléjük rúghasson, a sír­jukra piszkolhasson egyik-másik nagyságos el­me és szinte észrevétlenül és majdnem búcsúz­tató nelkul távozott el a siralomnak ebből a legsirnivalóbb Aölgyebol egy Thuríj Zoltán, egy Cholnoky Viktor, egy Tömörkény István, Akik i>edig tala.a ui^kjM&ak annyit * magy ar­ság és emberiség számára, akik talán mégis termeltek annyi értéket és szereztek annyi érdemöt egy keserves ós küzdelmes alkotó nagy élet során, mint a külömben bizonyosan igen kedves és biztató talentumu Tőkés Anna. ! Miért olyan égetően sürgős és olyan első­JÍndüen fontos az, hogy egy molett színésznő melyik műintézetnek kötelékébe fog tartozni, holott éppen nem tartják égetően sürgősnek és elsőrendűen fontosnak például azt, hogy egyéb teremtő művészeink, a festők, a szob­iászok, eőt a költészet és zene hősiesen el­szánt és halálosan eltökélt művelői, az igazán igazi magyar értékek miből élnek, hogyan tengetik napjaikat, megvan-e a mindennapi kenyerük és lesz-e vájjon nyugalmas párná­jnk, amelyre rokkantan és bénán lehajthatják majd a fejüket"? Tőkés Anna esete a helyzet szignaturájá­nak, egész kicsinyes és beteges kulturális éle­tünknek mosolygó szimbóluma. A szinház a művelődés góca, mivel nők is szerepelnek benne. Az erkölcspribékek és erénycsőszök elfojtott érzelmeiknek szabad folyást enged­hetnek a színházzal kapcsolatban és ezek a liliomos hősök és ezek a szeplőtelen lovagok soha világéletükben nem gondolnak arra, hogy szép és jó könyvek és képek is vannak, a gondolatnak magasztos és mélységes monu­mentumai, amelyeket meg kellene ismerni és szeretni, pártolni és terjeszteni. De nekik azért mégis meg van a magukhoz való és reájuk valló eszük. Meri ők viszont igen jól értik és tudják, hogy a Marx Kapitalja, « R«nan Jézus élete, a Swift és Shaw iróniája, a Millet és Meunier művészete, a Szabó Dezső és Kassák Lajos szókimondó bátorsága mégis tsak veszedelmesebb és kellemetlenebb, mint az a bizonyos ágy, amelyik abban a párisi kirakatban illetlenkedik. Gyilkosság a szkupstinában fftu hormániipAnt képviseld üots/or az eiieniéh HMt iftff. metiftit Kit Kép vl«cH!f. nifflsfl»**!«*«! Piiiltcs Istvánt és Hét pArthtvlt Racsics, a gyilkos montenegrói képviseld elmeneküli, maid jelentkezett a belügyminiszternél — Lázas Izgalom Belgrádban (Budapesti tudósilónk telefon jelentése.") Belgrádból jelentik: A szkupstiria irtai ütésén a történelemben egyedül álló borzalmas i lí­nelek játszódtak le. Punisu Racsics radikálispárti képvi­selő revolverrel agyonlőtte Ivo Baszbaricsek és Pavle Radics horvát „ parasztpárti képviselőket, súlyosan megsebesítette Stepán Radicsot, n hor­vát paniszlpárt vezérét és Pernár képviselőt, továbbá könnyebb sebet ejtett Grangijt parasztpárti képvise­lőn. A szenzációs eseményről a Délmigyarország tudósítója a következőket jelenti; Már a? ülés megnyitásakor rendkívül izgatott volt a hangulat A radi­kálispált több képviselő tagja közbeszólások formájában azzal fenyegette meg az ellenzé­kei, hogy állandó sértegetéseiért és rágalmaiért vérrel fog fizetni A demokrata parasztpárti koalíció képviselői viharos lármával tiltakoztak a fenyegetések ellen. Popovies radikális képviselő az ülés első szónoka, beszéde, közben az ellenzékhez fordulva a következő kijelentéseket tette: | — fia vezérelek továbbra is az e'ddigi mu• t dórban sérteget bennünket, ugy garantálom, hogy itt marad a fele. Az ellenzéki padsorokban óriási felháborodás­sal fogadták ezt a kijelentést ős a lárma oly elviselhetetlenné vált, hogy az elnök kényte­len volt az ülést felfüggeszteni. Rövid szünet után * Püitisa Racsics radikális képviselő szólalt fel. .. Beszédét azzal kezdte, hogy minden tekim tétben azonosítja magát Popovies kijelentései vei. Az ellenzéki oldalon erre ismét ujul1 erővel tört ki a lárma. Racsics azzal foly­tatja, hogy az ellenzék obstrukciójával az ál lamot végveszélybe dönti, ő pedig csak a szerb nemzet érdekeit tartja szem előtt és Ha kell, fegyverrel száll szembe az ellenzékkel. A demokrata parasztpárti koalieió soraiban Racsics kijelentései viharos ellentmondásokat váltottak ki. Pernár horvát parasztpárti kép­viselő igy kiáltott oda Punisa Racsicshoz: — Tolvaj, maya rabolta el a délsierb Vé­geket! Racsicsot ez a kijelentés végkép kihozta a sodrából, izgatottan fordult az elnökhöz, ma­gából kikelve kiabált: büntessék meg Per­nárt ezért a kijelentéséért, mert különben maga szá.mol le vele. Punisa Racsics előrántotta hátsó xse&é&ől a revolverét, vert, aki azonban ellökte magától a két embert .és igy kiáltott fel: — Aki közeledni mer, lelövömf És mái' fel is emelve revolverét, célba cette az ellenzéki képviselők első padsorát Egym$s;i№n rttfrrfsllf el a hal NWés. Az első kel golyó Pernár horvát parasztpárti képviselőt á aki .eszméletlenül rggj-ptt ősz­amit ebben a pillanatban még csak a szkup­stina elnöke és a miniszterek vettek észre, mert a szónoki emelvény az elnöki asztal és a miniszteri padok között van Amidőn az cl. nők meglátta Racsics kezében a revolvert, menekülésszérüen elhagyta az üléstermet A miniszterek réijjulten ugrottak fel helyükről. .Vukics igazságügy-miniszter, Obradovics volt. kultuszminiszterrel a szónoki emelvényhez ug­roft hqgy kicsavarja íiacsics kttffiüöi 4 tfl\£l-

Next

/
Thumbnails
Contents