Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-21 / 139. szám

SZtOKD: 9ze;|ictzl«i«g: DeAk Ferenc utca k. Telefon: 13—33.-KladAhlvntal, «.Ше»»ак«пу*1Аг <* Jegyiroda: Aradi ucco S. Telelőn: ЗОв. ^ Nyomda: löw Lipót ucca 10. Teleion : 16—34.« »«»«» Csüíörm, 1928 i'uriIus 21 9 Ф ® IV. évfolyam 139. szám ШАИЯЯИ шшвяшт P1MIW MAKÓ: Szerkesztőség в» klodóhlvolal Irl ucca Teleion: 131. izém.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: SzerketzIOtéq és kiadóhivatal: Andrá»»y ucca 23. Telefon: 49. tzäjn. н » «» «» «» «к ЕШПгсгл. Ar.' nvonlo 3-2í> vldetea és а lövArosban З-вО, killtnid^n 6'4U penge. Egyes számla, vosdr- és Ünnepnap 24 1Ш6Г Színház és kuliura Kihány nap óta hasábos tudósításokat olvashattunk a fővárosi sajtó legkülömbözöbb pártállásu orgauumaiban arról a bizonyára országos jelentőségű kulturális eseményről, hogy Tőkés Anna egyszerre, szerződött, le a Magyar Színházhoz és a Nemzeti Sziuházhoz. Mi lesz ebből? — kérdezte valószínűleg hazafias aggodalommal a kukutyini kisgazda és a kutyabagosi íkaszinótag, a rakaraazi közjegyző, és аг abádszaióki szolgabíró. Napokon keresztül álmatlanul virraszthattak a csonka ország felelős tényezői és felelőtlen elemei, mialatt Tőkés Anna gömbölyű vállain tartotta a probléma súlyát, mint annak idején Atlasz az eget Pőkajné nem töprengftt olyan hosszasan é^ körülményesen a.zon, -hogy melyiket szeretem, melyiket, szeretem, mint Tőkés Anna ama talányon, vájjon a Wesselényi-uccai magáumüintézetet boldogilsa-c jelenlétével és föllépésével в jövő szezon folyamán, vagy továbbra is az ország első színpadán folytassa teljes dicsőséggel szereplését, amelyet nem is olyan nagjon régen nem egészen dicstelenül kezdett. Mi ugv gondoljuk, hogy ebben a megkülönböztetett figyelemben és térfoglalásban egy 'egészségtelen korszellem nyilatkozik meg őszintén cs kovetelöen. Mert beteg dolog az, amikor a színházat kezdik összetéveszteni és azonosítani magával a művészettel és egy színésznő egészen személyes és anyagi természetű ügyéből. válósággál kulturális eseményt kerekítenek. Még hozzá az illető színésznő nem is azok köziil valú akik legalább elsőrangú csillagok gyanánt bokorugrónak és lejtveszökellnek a világot jelentő deszkákon Ez a lökés Anna lehel egy igen tehetséges színésznő, használható és igéreles tag, de hol лап ő még ahhoz, hogy egy ország érdeklődését és bámulatát, maga felé irányítsa és ebrent ártsa".' 0 igen, a színház nagyon határozottan ériékes művelődési tényező lehet a kellő irodalmi és művészeti tudással és Ízléssel öntudatosan és célirányosan dolgozó vezető ember kezébe iv de maga. a színház még nem a kuliura lényege és teteje, sőt — nem kell messze menni — megfelelő képességek, hites és komoly program hiiján bizony csak afféle vegyeskereskedés, amely a tömeg egy részének bufelejtő hajlandóságát iparkodik kiszolgálni több, kevesebb anyagi és meglehetősen minimális erkölcsi sikerrel. Valami baj vau azzal a kulturával és azzal a kulturföléunyel, amelynek érdeklődési középpontjában napokon és lapokon keresztel Tőkés Anna áll, nem is a művészete, hanem az, hogy melyik színház lesz a boldog és a kiválasztott, amely őt bírhatja'.' Magyar zsenik éllek és pusztullak el ezen a földön, akikről hallgatással vagy megvetéssel vettek tudomást bizonyos orgánumok, magyar zsenik alkotlak örökkévaló műveket, gyújtottak jövobelángoló máglyákat, emeltek égbetörő piramisokat ezen a tájon, akiknek számára egyik-másik orgánumban egynémely hasábok csak azért tzenbelödtek. hogy még a tragikus elmúlásuk után is beléjük rúghasson, a sírjukra piszkolhasson egyik-másik nagyságos elme és szinte észrevétlenül és majdnem búcsúztató nelkul távozott el a siralomnak ebből a legsirnivalóbb Aölgyebol egy Thuríj Zoltán, egy Cholnoky Viktor, egy Tömörkény István, Akik i>edig tala.a ui^kjM&ak annyit * magy arság és emberiség számára, akik talán mégis termeltek annyi értéket és szereztek annyi érdemöt egy keserves ós küzdelmes alkotó nagy élet során, mint a külömben bizonyosan igen kedves és biztató talentumu Tőkés Anna. ! Miért olyan égetően sürgős és olyan elsőJÍndüen fontos az, hogy egy molett színésznő melyik műintézetnek kötelékébe fog tartozni, holott éppen nem tartják égetően sürgősnek és elsőrendűen fontosnak például azt, hogy egyéb teremtő művészeink, a festők, a szobiászok, eőt a költészet és zene hősiesen elszánt és halálosan eltökélt művelői, az igazán igazi magyar értékek miből élnek, hogyan tengetik napjaikat, megvan-e a mindennapi kenyerük és lesz-e vájjon nyugalmas párnájnk, amelyre rokkantan és bénán lehajthatják majd a fejüket"? Tőkés Anna esete a helyzet szignaturájának, egész kicsinyes és beteges kulturális életünknek mosolygó szimbóluma. A szinház a művelődés góca, mivel nők is szerepelnek benne. Az erkölcspribékek és erénycsőszök elfojtott érzelmeiknek szabad folyást engedhetnek a színházzal kapcsolatban és ezek a liliomos hősök és ezek a szeplőtelen lovagok soha világéletükben nem gondolnak arra, hogy szép és jó könyvek és képek is vannak, a gondolatnak magasztos és mélységes monumentumai, amelyeket meg kellene ismerni és szeretni, pártolni és terjeszteni. De nekik azért mégis meg van a magukhoz való és reájuk valló eszük. Meri ők viszont igen jól értik és tudják, hogy a Marx Kapitalja, « R«nan Jézus élete, a Swift és Shaw iróniája, a Millet és Meunier művészete, a Szabó Dezső és Kassák Lajos szókimondó bátorsága mégis tsak veszedelmesebb és kellemetlenebb, mint az a bizonyos ágy, amelyik abban a párisi kirakatban illetlenkedik. Gyilkosság a szkupstinában fftu hormániipAnt képviseld üots/or az eiieniéh HMt iftff. metiftit Kit Kép vl«cH!f. nifflsfl»**!«*«! Piiiltcs Istvánt és Hét pArthtvlt Racsics, a gyilkos montenegrói képviseld elmeneküli, maid jelentkezett a belügyminiszternél — Lázas Izgalom Belgrádban (Budapesti tudósilónk telefon jelentése.") Belgrádból jelentik: A szkupstiria irtai ütésén a történelemben egyedül álló borzalmas i línelek játszódtak le. Punisu Racsics radikálispárti képviselő revolverrel agyonlőtte Ivo Baszbaricsek és Pavle Radics horvát „ parasztpárti képviselőket, súlyosan megsebesítette Stepán Radicsot, n horvát paniszlpárt vezérét és Pernár képviselőt, továbbá könnyebb sebet ejtett Grangijt parasztpárti képviselőn. A szenzációs eseményről a Délmigyarország tudósítója a következőket jelenti; Már a? ülés megnyitásakor rendkívül izgatott volt a hangulat A radikálispált több képviselő tagja közbeszólások formájában azzal fenyegette meg az ellenzékei, hogy állandó sértegetéseiért és rágalmaiért vérrel fog fizetni A demokrata parasztpárti koalíció képviselői viharos lármával tiltakoztak a fenyegetések ellen. Popovies radikális képviselő az ülés első szónoka, beszéde, közben az ellenzékhez fordulva a következő kijelentéseket tette: | — fia vezérelek továbbra is az e'ddigi mu• t dórban sérteget bennünket, ugy garantálom, hogy itt marad a fele. Az ellenzéki padsorokban óriási felháborodással fogadták ezt a kijelentést ős a lárma oly elviselhetetlenné vált, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. Rövid szünet után * Püitisa Racsics radikális képviselő szólalt fel. .. Beszédét azzal kezdte, hogy minden tekim tétben azonosítja magát Popovies kijelentései vei. Az ellenzéki oldalon erre ismét ujul1 erővel tört ki a lárma. Racsics azzal folytatja, hogy az ellenzék obstrukciójával az ál lamot végveszélybe dönti, ő pedig csak a szerb nemzet érdekeit tartja szem előtt és Ha kell, fegyverrel száll szembe az ellenzékkel. A demokrata parasztpárti koalieió soraiban Racsics kijelentései viharos ellentmondásokat váltottak ki. Pernár horvát parasztpárti képviselő igy kiáltott oda Punisa Racsicshoz: — Tolvaj, maya rabolta el a délsierb Végeket! Racsicsot ez a kijelentés végkép kihozta a sodrából, izgatottan fordult az elnökhöz, magából kikelve kiabált: büntessék meg Pernárt ezért a kijelentéséért, mert különben maga szá.mol le vele. Punisa Racsics előrántotta hátsó xse&é&ől a revolverét, vert, aki azonban ellökte magától a két embert .és igy kiáltott fel: — Aki közeledni mer, lelövömf És mái' fel is emelve revolverét, célba cette az ellenzéki képviselők első padsorát Egym$s;i№n rttfrrfsllf el a hal NWés. Az első kel golyó Pernár horvát parasztpárti képviselőt á aki .eszméletlenül rggj-ptt őszamit ebben a pillanatban még csak a szkupstina elnöke és a miniszterek vettek észre, mert a szónoki emelvény az elnöki asztal és a miniszteri padok között van Amidőn az cl. nők meglátta Racsics kezében a revolvert, menekülésszérüen elhagyta az üléstermet A miniszterek réijjulten ugrottak fel helyükről. .Vukics igazságügy-miniszter, Obradovics volt. kultuszminiszterrel a szónoki emelvényhez ugroft hqgy kicsavarja íiacsics kttffiüöi 4 tfl\£l-