Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-16 / 135. szám

1928 junius 16DÉL.MAGYAROK5Z5G 5 A Hon énekkar és a szegedi dalárdák együlí énekelték a magyar Hiszekegyet Meghaíö íogadíaíásban részesítették csütörtökön déluíftn a Szegedre érkezel! Laulu MIchel énekkari (A Délmagijarország munkatársától.) A' tínnek harmadik csoportja — az énekesek — a détuiáni gyorssal érkeztek. A város és a dalárdák a tinn énekesek liszteletére nagy* szabású és diszes íogadlalási rendeztek a pályaudvaron. Rz összes szegedi dalárdák zászlóik alatt vonultak ki a fogadtatásra. a perronon diszruhás rendőrök állottak sorfalat A város képviseletében dr. Pálfy József városi tanácsnok és vitéz dr. Szabó Géza jelentek meg, az egyetem részéről dr. Kogw iowitz Károly. A zenei köröket Kőnig Péter, dr. Kun Izidor, dr. Belle Ferenc képviselték. A Máv.-ot Homota Rezső felügyelő képviselte. Amint a finn énekesek kiléptek a kocsijukból, az egyesltelt dalárdák a Himnuszt énekelték el, Dr. Pálfy József tanácsnok a város nevében üdvözölte a vendégeket és tolmácsolta Szeged őrömét afelett, hogy viszonozni tudja azt a ragyogó vendégszeretetet, amiben a magyaroknak 1924-ben volt részük Finn' országban. — Ha a főváros ékes koronája az országnak — fejezte be dr. Pálfy József beszédét —, akkor Szeged Magyarország szivének lüktető ereje. Sateia voll finn közoktatásügyi miniszter, Finnország magyarországi tőkonzulja, magyar nyelvű beszédben köszöntötte Szegedet, mint a délmagyar kuiiura központját. Isten áldásét kérte Szeged részére. Kőnig Péter a zenei körök és dalárdák üdvözletét tolmácsolta. A finn énekkar tagfai ezután a magyar dalárdák elé álltak és elénekelték a legszebb finn dalt, a Suomen laulut. Ebben a dalban a finn nemzet minden bánata, szenvedése kesereg és olyan mélységes zenekullurától áthatottan interpretálta a Laulu Michel, aminő énekkartól ritkán hallható. Karmagruz Váinö Rautavaare zeneigazgató abszolút zenei intelligenciával vezényelte kórusát Ennek a kiváló kórusnak az elnöke Siegberg Artúr tanár, aki az énekkart színlén elkísérte Szegedre. A magyar Hiszekegy éneklése fejezle be a felejthetetlen fogadtatást A finn énekkar liszta magyar kiejtéssel énekelte egylill a szegedi dalárdákkal. Szem nem maradt szárazon . . . Egyszerű hordárok, rendőrök, vasutasok törtek ki könnyekben. Ennél meghalébb, mélységesebb és igazabb szivből jövő ünnepély még nem volt a Szeged állomásán. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LX1V, Szerepem a fiumei rezolucióhan m m.JT' A »nemzeti ellenállás, egyik legfontosabb momentuma volt a magyar ellenzéki koalíciónak a horvát ellenzéki koalícióval való szövetsége. Ebben én is közreműködtem. 1903 szeptember végén vagy október elején dr. Mailaender fiumei orvostól arról értesültem, hogy a horvát ellenzéki politikusok nagyfontosságu értekezletet tartanak Fiúméban, — célszerű volna, ha erre az alkalomra én is lemennék Fiúméba \Tn-or leérkeztem. legslöször is azt kérdeztem, hogy ki rendezi az értekezletet? Azt a feleletet kaptam, hogy Supilo Ferenc., a Novi List szerkesztője. Rögtőn elmentein tehát a Novi List szerkesztőségébe, ahol Supilo egy magas fiatal embernek dr. Lorkovics zágrábi újságírónak a társaságában fogadott. A Novi List volt akkor a legnépszerűbb ellenzéki lap Horvátországban, Isztriában, Krajnában és Dalmáciában. Ez a lap csak azért jelent meg Fiúméban, mert ott a magyar sajtótörvény volt érvényben s igv a horvát, országos korkormány a magyar sajtószabadság sérelme nélkül mit sem tehetett a magyar terüljlen megjelent újság ellen. Supilo akkoriban harminc év körüli fiatalember volt. Albán származású raguzai i'iu volt, akit kicsaptak a raguzaí gimnáziumból, mert egyszer Ferenc Ferdinánd főherceg ell?n tüntetett. Akkor Olaszországba szökött és ott lett újságíró; Fiúméba nem sokkal előbb került, mint 190 l-ben. Igen kiváló képességei voltak, különösen a politika terén bámultam nagy tájékozottságát és kombináló képességét. Pár perc alatt jó barátok lettünk. Dr. Lorkovics nem voll ki\áló egyéniség; folyton valami haladópártot« cmlegetlett, melynek ő az elnöke, de én inkább azt sejtettem, hogy ő a radikális gondolkozású szabadkőműves ifjúságnak a vesére Horvátországban. Nem vettem észre, hogy az ő jelentőségét Supilo túlbecsülte volna. Künn zuhogott az eső és így a szerkesztőségben éjfélig elbeszélgettünk. Supilo elmondotta, hogy a következő napon az összes horvát, szlovén és dalmát ellenzéki pártokat egy koalícióban lbgja egyesíteni, már itt van a városban minden ellenzéki képviselő. Nem volna-e célszerű megvitatni, hogy vájjon a horvát ellenzéki koalíció nem egyezhetne-e meg a magyar ellenzéki koalícióval bizonyos együttműködésre nézve'? A dolog jelentőséget azonnal átláttam és azt feleltem, hogy erről bizony jó volna beszélgetni. Éjfélulán egy órakor már együtt is ült a konferencia az Európa-szállóban, az én szobámban Kívülem jelen volt Supilo, dr. Minich, valamelyik dalmát város polgármestere és dr. Trumbics spalatóí közjegyző. Kérésükre elmagyaráztam nekik, hogy mi a valóságos helyzet a magyar politikában, milyen az ellenzéki koalíció helyzete és hogy a magyar közvéleménynek mi az álláspontja a horvátokkal szemben? A horvál urak is elmondották a nézetiket és reggel felé megszövegeztünk egy nyilatkozatot, amely szerint a horvát ellenzéki pártok óhajtják az egész magyar nemzetei képviselő ellenzéki koalícióval a barátságos együttműködést, amitől a két nemzet kőzött fennálló félreértések kiküszöbölését remélik. Ezt a »rezoluciót« a horvát, szlovén és dalmát képviselők egyhangúlag el is fogadták; gondolom, csak ketten szólaltak föl ellene: ívcsics udvari tanácsos és egy Bianchíní nevű katolikus pap, akik mindketten képviselők voltak a Reiclisratban, — de a határozathoz ők is hozzájárultak. Itt nincs hely arra, hogy reprodukáljaam a részleteket, melyeket úgyis közzétettem már látszerész-szahiizlet Kelemeiwicca Ha-Ha melleit 15 KÜLÖNLEGESSÉGEK máshol, csak azt említem meg, hogy a Fejérváíy-Uormány csak elkésve értesült az egész konferenciáról, amikor én esle hal órakor elindultam Fiúméból Budapestre a kész eredménnyel, az nap este érkezett Kovacsics István horvát miniszter Fiúméba, hogy a tervezett koalíciót meghiúsítsa. Természetesen már senkit sem talált Fiúméban. Amikor a horvát koalíció megalakulását és a rezolució szövegét közzétettem a Budapesti Hírlapban, a függetlenségipártban néhány előkelő ur már majdnem egymás szakállába kapott, mert mindenki azzal dicsekedett, hogy a rezolució az ő müve volt. Futottak is le Fiúméba »tárgyalni-, de már nem volt kivel? Néhány nap múlva feljött Budapestre Supilo is, aki nagyon elszontyolodva közölte velem, hogy. Apponyi ugyan el van ragadtatva a rezoluciótól. de ő (Supilo) azt sejti, hogy, Apponyi bizalmatlan, Kossuth pedig fél. — Kértem az urakat, — mondotta Supilo, hogy jöjjenek le egy szükebbkörü konferenciára Fiúméba, de Kossuth rögtön közbevágott, hogy ez lehetetlen, mert ő nem engedi, hogy, letartóztassák konspirálás ürügye alatt, legfőlebh semleges területen, künn a tengeren lehetne tanácskozni valami hajón .. Ez a konferencia sohasem jött létre, de nem is volt rá szükség, meri Bécs előtt már eléggé demonstrálva volt, hogy a horvát ellenzék a magyar ellenzéket kész támogatniNekem azonban némi kétségeim voltak az iránt, hogy vájjon Supilo valóban a horvát nemzet vezérének tekinthető-e? Ezt meg is mondtam neki s a következő választ kaptam tőle: — Barátom, az egész Horvátországban mindenki tudja, hogy nekem csak egy nadrágom van és habozás nélkül vállalom még az akasztófát is, ha népemnek használok vele. A legpuritánabb emberek egyike volt, de nem volt rajongó, — számítva csinált politikái. Egy év múlva, amikor már képviselő volt ugy a horvát, mint a magyar országgyűlésen, egyszer levelet kaptam tőle: »Vasárnap este együtt vacsorálunk a Kaizero-ban (Hotel Kaiser und König Franz Joseph, Zágrábban az Ilicán) és másnap valami érde-, keset láthatsz, amit a' le tájékoztatásodra rendezek . Lementem Zágrábba, megettük a vacsorát. is, de Supilo nem mondta meg, mi készül? Másnap általános sztrájk volt Horvátországban (meg kell említenem, hogy Supilo nem volt szocialista) s a Szent Márk-téren az ország minden részéből külön vonatokon erre az alkalomra összegyűlt több mint százezer ember egetverő zsiviózással elvonult; Supilo előtt, aki mellett egyedül én álltam!« És amikor bementük az országgyűlés termébe, mindenki felállt és percekig tapsolva ünnepelte Supílot. aki nagy, lomha testével, gyűrött ruhájában ugy álloll ott, mint egy fáradt hordár, amikor odasúgta nekem: — Erre az ünnepélyes alkalomra ugyan jobb ruhát is veheltem volna magainra, de! mit csináljak, ha nincsen? Az 1906-ikí választáson a 80 horvát kerület közül Supíló koalíciója meghódított, hn jól emlékszem 72-t s a magyar országgyűlésbe! delegált negyven hof-vát politikus és háront főrend mindenike Supilo koalíciójából kerülj ki. azzal az utasítással, hogy »a magyarokkal kell tartani • Ez a barátság persze nem sokáig tartott. Hogy miért vesztünk megint össaajj mmiKSfaiasiukii A két hsriánbolend RECHNáLD DINNYvei Megnősülök Szombaton, vasárnap a Belvár**«íf"W=>E». Nyári helyiség telefonszáma 16-33. 8 lejv • ftan e» T felvo HálMn. Haílsi Sellámy „ Csók©*? lány LnT" SalSy Philips a Si@fsimes fimnazfeta Szombaton é« vasárnap a K.om51asMi.