Délmagyarország, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-15 / 134. szám

SZBOEü: sierkeszlöség: Dchk Feienc uccs Í. Telefon: 13-33,- Klodöhlvatnl, K{Hc(OnkOnyvl6r é« Jegyltodo r Arad! ucca 8. Telelőn: 306, ^ Nyomda : Löw i.tpót ucca 19. Telefon: HO—34.« » « » « » Péntek, 1928 június 15 » « « IV. évfolyam 134. szám MAKO: Szerketttőség es kladöhlvalal: UtI ucca 6. Telefon: 151. Mám.« »«»«<» HdDMEÍÖVÁSÁRHELY: Siterk«Uia»6g <s* kiadóhivatal: 4n<tráuy ucca 263. Telefon: 49. szám. <i» « » M » t< » M M Eldtlzcieii Ar« havonta 3-ZO vidéken es « lővAroíbon 3-00, kUlHHdVn O'-iO peng i. Legyes u&m IS, vasétr- es Ünnepnap 24 filier „Etelka Karfelben 00 Az előkeiő idegent, aki szeret bennünket és segítő kezét nyújtja felénk, az ünneplés minden fényével és melegével fogadtuk városunkban. Méltó és igazságos, hogy most a demokrata testvért is szívesen öleljük a szivünkre. A balti országok velünk rokon fiai közül először az esztek látogattak el hozzánk és tekintették föl gazdag szegénységünket, most pedig a finnek jönnek el közénk- A finnek, akik egy független köztársasági népuralom szabadságát és boldogságát élvezik és akikkel a kulturközösségünk legtöbb szála köt össze bennünket, királytalan királyságban és szabadságjogokat nélkülöző csonkaságban élő magyarokat. Sajnos, a rokonság érzése é6 tudata egy k^ssé későn érkezeti, de ennek nem mi vágjunk az okai, hanem a magyar Romairovok háromszázéves tilalomfája, amely nem engedte, hogy kelet felé hivő és hivő barátsággal tárjuk ki karjainkat Suomenmaa népe felé, amely az éjféli nap országában, a gránitos, a lápos, a mohos, a tavas országban a maga csarnokainak- minden elnyomása alatt is hiven és épen megőrizte ősei köntösét, nemzeti jelkét, népi. kincseit, faji erejét és élte a maga életét, dalolta a maga dalát és legfőbb örömét is dicsőségét nem abban kereste és találta, hogy legjobb, legigazabb, legkiilömb fiait, akik kimagaslottak a fűzfák és nyírfák erdejéből, akik kinőttek az ódon bozótból, akik uj igéket és uj nólákal mondottak, üldözze, kiátkozza, száműzze, hanem számontartotta és megbecsülte, ajnározta minden tehetségét és zsenijét, a jövőre gondolva, amely szabad lesz egyszer. Suomi földjén nem kallódott el idegen pribékek kezén az ősi, őrök ének, a nép eposza, amelyben ez a szent, nagy gyermekség legszüzíbb és legdúsabb erőinek emlőit nyújtotta a világnak, a népek hazájának és némi kárpótlásul a miénk pusztulása miatt, nekünk is magyaroknak A finnek Kriza Jánosa és Erdélyi Jánosa szerencsésebb volt, mint a miénk. Elias Lönnrot, az áhítatos és ösztönös tudós (milyen kevés magyar ösztön van a mi legtöbb tudósunkban) még 1835-ben, faluról falura, kunyhóról kunyhóra járva, elleste és összeszedte, koszorúba kötötte és oltárra lette a finnek nagyszer ii nemzeti hőskölteményét, a Kalevalát, amelyben a népdalok végtelen sorából kialakult az eposz, a népi, a régi, amelynek nyomait az idők avarában ami Arany Jánosunk hiába kereste. A mi népies dalkincsünkel a kései Bartók es Kodály próbálták menteni, de az ő gyűjtésük máig lakai alatt porosodik, kiadatlanul. Mert a kultúrfölény neoTiacionalistáinak egyelörc germán orientációk organizációja a fontos, a magyar paraszt csak várjon, ha már hosszú századokon keresztül vérezve és robotolva várakozott! No de azért mi illendően üdvözöljük, testvéri szívvel, szóval köszöntjük az északi atyafiságot, noha már nem értjük meg egymás nyelvét, mint; ahogy, minden valószínűség szerint, egymás alkotmányos és társadalmi formáit se tubágosan értjük A mi Romanovjaink ittmaradt utódai igen szépen és jól elhelyezkedtek a külőmbóző társadalmi egyesületek és alakulatok trónusaiban és mi fátyolokat teregetve a multakra, lassan, de biztosan visszahozzuk a gyönyörű középkort, amely nálunk külömben is megmaradt, amikor más elvetemült országokban már a huszadik század jelszavai is megvalósultak. Mi mindig találtunk okot és módot arra, hogy a magunk Ilmarinenjeit, akik a magyarság Szampóját, a boldogulás malmát, a világosság és melegség forrását kovácsolták, a kétségbeesésbe és a halálba küldjük, akár Rákóczinak, akár Széchenyinek, akár Kossuthnak, akár Petőfinek, akár Ady Endrének nevezték őket, mi nem tudtuk és nem akartuk soha életre ébreszteni a mi Lemminkátnenjeinket, akiket magyar balság és magyar konkoság a Tuonelába hajított, de azért csak és csak azért is kiáltsuk el a lelkes és szíves éljent finn testvéreink és barátaink elébe, akik az egészen elszegényedett és elhagyatott atyafi látogatására jöttek. Nem tudjuk, az illetékes tényezők mi mindent mutatnak meg nekik a szőke Tisza partján a halászlén és a homoki boron lávül, de talán nem ártana megsúgni nekik bizalmas poharazás közben, hogy több mini száz éve élt és irt itt e porban egy Dugonics András nevű kegyesrendi tudós szerzetes, a szegedi Elias Lönnrot, aki példabeszédeinket és közmondásainkat összeszedte, aki nagyon haragudott mindenféle habsburgi német pereputtyra és aki Etelka Karjelben cimü érzékeny iáiékában legelsőnek hirdette a világot jelentő deszkákon a magyar és a finn népeknek testvériségét. Még azt se ártana megmondani a derék és hűséges halevő rokonnak, kivált az etnográfusának, hogy az a Tömörkény István, aki a szegedi föld és nép tisztaszivü irőművésze volt, megérdemli, hogy könyveiből ismerje meg igazán és egészen a magyar atyafit az a rokonság, amelynek Johannes Linnan. koski.]é.t mi is meghatott érzéssel, mélyen szeretetünkbe fogadtuk. Súlyos katasztrófa érte a francia légi flottát CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból. jelentik: Csütörtökön virradóra a francia légi flotta egyik osztaga hazatérőben Le Bourget felé heves viharba került. I busz gépbél mindössze négy gép érte el a repülőteret minden baj nélkül. Az ötödik a startmezön, közvetlenül a leszállás előtt felborult és dombokra tört. Az utasoknak nem történt baja Öt repülőgép Párt ristól keletre volt kénytelen leszállani Valamennyi gép súlyosan megsérült és megsebesültek a pilóták is. Az egyik Mpülőgépet villámcsapés érte. Ennek pilótája ejtőernyő segítségével szerencsésen földet ért, a megfigyelő azonban wsdrnyethalt. A légi flotta többi tte gépéről egyelőre semmi hir sincs. A légképződés nagyon megnehezíti a mentőexpedíciók munkáját (Budapesti tudósítónk telefon jelentése) Oslóből jelentik: Noha a jégviszonyok a Spitzbergák északi partvidékén most már valamivel kedvezőbbek, az állandó jégképződé, amely a repülőgépekre nézve veszélyes súlytöbbletet jelent, tevábbra is hátráltatja az uiabb felderítő repBIéseket. Az időjárási prognózis (avuló és remélik, hogy hóesés áll be, amely a hőmérséklet emelkedésével Jár, , Lützow Hóim ujabb részleteket kőzöl útjáról, amelynek folyamán — mint ismeretes — leszállásra kényszerült. Lützow hofly a jegesmedvék majdnem a gépet. elmondotta, tönkretették Budapesten összeverekedtek a „sasok" a munkásokkal Öt munkáéi előállítottak CBudapesti tudósítónk lelefon jelentése.) A budapesti faipari munkások egy résre néhány nap óta sztrájkban áll A munkaadók a sztrájkoló szociáldemokrata munkások helyett sztrájktörőkkel dolgoztatnak és az Ébredő Magvarok Egyesületének egyik alosztálya, a »sasok« gondoskodnak arról, hogy ezeknek a sztrájktörő munkásoknak munkáját meg ne zadariak A Kenspesi-ut 24 szám alatt, az Amerikai Faárugyár telepén 30 ilyen feketeinges sas végezte a felügyeletet és a »sasok« ma, a munkaidő után énehelv* vonultak haza. A Rákőcn-ut sarkán összetúztel- három szociáldemokrata r munkással, akiket megvertek. Innen tovább vonultak a sasok, de a Szentkirály-uooa sarkán körülbelül 30 főnyi munkáscsoporttal találkoztak össze. 4 két csapat összeverekedett és tagjai botokkal ütlegelték egymást, , ami természetesen a forgalmas Rákóczi-uton nagy feltűnést keltett. A főkapitányságról nagyobb rendőrosztag vonult ki, amelv a verekedőket szétválasztotta és őt saocküdemokrata munkást . - előállítottak a főkapitányságra,