Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-12 / 108. szám

1928 május 12. DÉLMAGYARÖR5ZXG Ma Ifi iiss&e asz egyeíemi építési bisottság Szegedi vállalkozó fogja éplleni a polgári isicolát — Kiad fák az egyetemi internátus munkálatait Gróf Klebelsbetg Kunó kultuszminiszter szombat délelőtt tiz órára összehívta az egye* iemi épitési bizottságot, amely az egyetem központi épületében farija meg nagy érdeklődéssel várt ülését. A bizottság ülésén a kuliuszminiszter helyett, dr. Magyary Zoltán miniszteri tanácsos fog elnökölni, a miniszter ugyanis másirányu elfoglaltsága miaft nem jöhet most le Szegedre. Az egyetemi épitési bizottság szombati ülésének tárgysorozatán kevés pont szerepel. A Horthy inlernátus belső és külső iparos munkáira tartott versenytárgyalás eredményét döntik el és a munkát kiadják a legkedvezőbb ajánlatot tevő iparosnak, ezenkívül kiadják a klinikák rácskeritési munkálatait is, amelyre a versenytárgyalást szintén már régebben megtartották a kultuszminisztériumban. Az ülésen ezeken kivül értesülésünk szerint szó lesz a klinikák üvegezést munkálatai ellen fölmerült panaszokról is. Valószínűleg szakérlő bizottságot küldenek ki a kitögásolt üvegezési munkák megvizsgálására. Lehetséges az is, hogy a bizottság szegedi tagfai a szegedi érdekek fokozottabb biztositását és méltánylását fogiák kivánni az ülésen ezzel az üvegezési afférral kapcsolatban. Hír szerint Magyary Zoltán magával hozza a miniszter döntését a gyakorló polgári iskola építésére tartott versenytárgyalás ügyében is és a munkát azonnal kiadja annak a vállalkozónak, kinek ajánlatát a kultuszminiszter a legelőnyösebbnek találta és elfogadta. Ezt a nagyarányú munkát szegedi vállalkozó kapfa meg, mert a legolcsóbb ajánlatot szegediek tették. Az építkezést a vállalkozónak nyolc napon belül meg kell kezdenie Waelder kiváló tervei alapján és október végéig be is kell fefeznie, mert az épületet • a miniszter még ebben az évben át kívánja ! adni rendeltetésének. Ma 6* mindennap a diodalme* ELSODORT EMBiR <ía ez amerikai toiuth zarándoklat a Bei-varos! Moziban SZABÓ LASZLO EMLEKIRATAI XLIV. Szerkesztő lettem Nagyváradon Jancs'ő Dezső, ki 1895-ben a Hazánk politikai ügyeit intézte, rendes tudósítója volt a 'nagyváradi Tiszántúl cimü napilapnak, Schlauch Lőrinc, bibornok püspök újságjának. Jancsó néha felkéri, hogy helyettesítsem és így időnkint nemcsak tudósításokat, hanem vezércikkeket is küldtem a Tiszánful-nak. Szorgalmasan irtam politikai cikkeket a Hazánk számára is. Tudvalevő, hogy az uj egyházpolitikai törvények 1895 október 1-én léptek életbp. Akkoriban Írhattam valamelyik lapba egy vezércikket, melyben azt fejtettem ki, hogy a kormány és u törvényhozás liberalizmusa nem igazi liberalizmus és hogy a kőtelező polgári házasság intézménye az igazi liberalizmussal ellenkezik, mert korlátozza a lelkiismeret szabadságát azzal, hogy a házasságkötés formáját rákényszeríti azokra is, akiknek meggyőződését séri ez a forma. Szóval: a fakultatív polgári házasság mellett foglaltam állást s anélkül, hogy az amerikai rendí&ert ismertem volna, az állami anyakönyvelést. a felekezeti házasságkötéssel jó megférőnek tartottam. Ez a cikkem felkeltette Schlauch bibornoknak A figyelmét, annyira, hogy a nagyváradi papnevelő intézet két tanára, dr. Székely István és dr. Vucskics Gyula december közepén, a bibornok megbízásából feljött Budapestre. Dr. Vucskics mint okos ember legelőször is információt kért felőlem a Hazánk szerkesztőtulajdonosától, Baross Károlytól, aki a legszebb dolgokat mondta rólam, annak a ténynek a logikus folyamányaként, hogy már szeptemberben száz forintra emelte fel a fizetésemet, ami abban az időben igen nagy dolog volt. Miután kedvező volt az információ, VucsKics és Székely tanár urak meghívtak vacso- i rára a Pannoniába. Három óra hosszat beszéltek velem mindenféléről, de főként politikáról, anélkül, hogy megmondták volna, mit akarnak? Tizenegy óra után Vucskics megemlítette, hogy a reggeli vonattal haza utazik, mert sok pénzt visz magával és emiatt éjjel nem utazhatik. (A káptalan értékpapíriáinak szelvényeit váltotta be.), Dr. Székely István azt mondta, hogy ő még Pesten marad és felkért, hogy másnap délután négy órakor látogassam meg a Pannónia-szállóban. Nagyjában már sejtettem, hogy miről van szó és nem voltam meglepetve, mikor dr. Székely azt kérdezte tőlem, hogy hajlandó lennék-e Nagyváradra költözni és a Tiszántúl cimü újságot megjavítani".' Azt feleltem, hogy erre hajlandó vagyok, de csak felelős szerkesztői állást foglalhatok el. Székely ezt tudomásul vette és azt mondotta, hogy még karácsony előtt értesíteni fog a továbbiakról. Budapestről akkoriban elkívánkoztam, még pedig két ok miatt. Az egyik ok az volt, hogy a Hazánk bukását elkerülhetetlennek tartottam, bár ez a bukás csak egy év múlva következett be. Attól tartottam, hogy fizetésemet hamar meg fogják nyirbálni, mert a segédszerkesztő fizetése már is kisebb volt, mint az én fizetésem. Elkivánkozásomnak másik oka az volt, hogy nem birtam megélni a fizetésemből, — a lakásom miatt- Szeptemberben a Magyar-utcába költöztem Bartos Gyulával. Huszonnégy forintot fizettünk a szobánkért ketten. Szeptember végén Bartos elszerződött a sátoraljaújhelyi színtársulathoz s így októbertől kezdve már egyedül fizettem az egész házbért. Háziasszonyom, akinek elég népes családja volt, október 31-én korán reggel felkeltett azzal, hogy ^hurcolkodunk« A Sándor-utca és Szentkirályi-utca sarkán, a Nemzeti Tornacsarnok mellett a harmadik emeleten volt az uj lakás, melynek ablakai a Sándor-utcára nyíltak. Igen mulattatott, hogy a földszinten, a sarkon a fűszeres cégtáblávmTmQR^alToT7mM Május 12, IS-án, szombaton és vasárnap A pokol katonái (Rohetm) Fanamet 10 felvonásos remekmű Főszereplő, NOACH BEERY. Asontavfli Hiradó. E'öadáaok kezdete 5, 7. 9, vasár- és Onnrpnap 3, 5, 7, 8 órak ír r •••••••••••Wl [ Elháiasodásban és annak következtében légzési nehézségek- : ben, vértódulásban szenvedőknek gondoskod- 8 | niok kell a szabályos bélmüködésrőL Ta- a3 fasszal néhány héten át a valódi Hunyadi János! keseriivizzel tett Ivókúra naponta V2 |j pohárral — megszünteti a székrekedést, leve- |3 U zeti a belek rothadásos tartalmát, elvonja a test ! felesleges és káros nedveit, mozgékonnyá és üdévé teszi az embert. 1.72 jára ez a cég volt irva: Hunyady és Rákóczy (Mind a két cégtárs ragaszkodott az y-hoz, melyhez semmi joga nem volt) Érdekelt az is,; hogy abban a házban élt és halt meg Csiky Gergely. És nagyon érdekelt az is, mikor a háziasszony megmagyarázta nekem, hogy én már olyan előkelő újságíró vagyok, hogy egy(' szobában nem lakhatom, — a hálószobám mellett levő ebédlőt is bérbe adja nekem, aminek már csak azért is nagy hasznát látom, mert a könyveimet berakhatom az ebédlőben üresen álló könyvszekrénybe. Mindezt nagyon egy« szerű és természetes dolognak tartottam, valamint azt is, hogy a két szobáért, havi negyven forintot fogok fizetni. A főbérlő egész családjával a lakás harmadik szobájában búzta meg magát, reggel kilencig, amig el nem mentem hazulról. Reggel kilenctől éjfél után kettőig azonban természetesen ugv használták az ebédlőt, ahogyan nekik tetszett. Az egész háromszobás lakásért 320 forint házbért fizettek. A havi 40 forint házbért, amihez 3 forint kapupénz is járult, nagyon megéreztem, mert különben sem volt semmi hajlamom a takarékosságra. Amikor tehát karácsony előtt pár nappal sürgönyt kaptam, hogy menjek le Nagyváradra, nagyon szívesen lementem. Éjjel két óra tájon érkeztem meg, a csikorgó hidegben. Nagyon kellemesen lepett meg, hogy a vasutói a Rimanóczy-szállóig, ami jókora ut volt, a kocsis csak 30 krajcárt kért »Ez olcsó város», gondoltam magamban. Reggel nyolckor már künn voltam a szemináriumban. Vucskics és Székely már tanított; a vioerektor (Róvó vagy Révész Lajos, egy kis fekete ember, aki be volt iratkozva Budapesten a filozófiára s amint megszerezte az oklevelét hamarosan református lett), reggelit adott s azután az insbrucki egyetemről akkoriban hazakerült fiatal prefektus, Lindenberg János (ma kanonok és püspöki helynök) pedig bevitt a rektor úrhoz. A rektor,' Palotay László kanonok nagyon érdekes ember volt, negyvennyolcas honvédtiszt —• még öreg korában is vidám ember. Nagyszerű italai voltak. Egy kis papramorgó után csibukkal kinált meg s eldiskurált velem, mig a tanár urak el nem végezték a tanítást. Azután kezdődött a nagy alkudozás, mely délben már eredménnyel járt: január 1-én átvettem a felelős szerkesztői állást, fizetésem száz forint, ezen kivül a pesti tudósítások összes költségeire, beleértve a távirati dijakat (telefon még nem volt Nagyváradon), kapok száz forintot és a munkatársaim díjazására száz forintot. Mindezeket a pénzeket Makucz Ernő ur, az Orsolya apácák lelkésze, minden elsején a kezembeolvasta. A főpapi színvonalon álló ebéd után ellátogattunk a szerkesztőségbe, mely a nyomdával együtt az Orsolyák mellett a Katolikus Kőr épületében volt elhelyezve. A szerkesztőség csak két szobából állott s az egyikben ágy is volt, mert a szerkesztőségben lakott a fiatalabb riporter, Moldoványi Gyula elsőéves jogász. (Ma budapesti ügyvéd.) Az idősebb riporter, Vidovics Gyula, irodatiszt; volt a kereskedelmi és iparkamaránál. Dr. Persz Adolf jogakadémiai tanárt, ki én előttem felelős szerkesztő volt s érkezésem után a főszerkesztői ömet kapta, nem találtam a szerkesztőségben. Ezeken kívül még egy munkatársa volt a lapnak: dr. Vucskics Gyula teologiai tanár, aki azonban kizárólag csak vezércikkeket irt. Ezek között a havi száz i forint szerkesztőségi költség igy oszlott, meg: | Persz főszerkesztő 30 forint, Vidovics 30 forint