Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-12 / 108. szám

1928 május 12. DÉLMAGYARÖR5ZXG Ma Ifi iiss&e asz egyeíemi építési bisottság Szegedi vállalkozó fogja éplleni a polgári isicolát — Kiad fák az egyetemi internátus munkálatait Gróf Klebelsbetg Kunó kultuszminiszter szombat délelőtt tiz órára összehívta az egye* iemi épitési bizottságot, amely az egyetem központi épületében farija meg nagy érdek­lődéssel várt ülését. A bizottság ülésén a kuliuszminiszter helyett, dr. Magyary Zoltán miniszteri tanácsos fog elnökölni, a miniszter ugyanis másirányu elfoglaltsága miaft nem jöhet most le Szegedre. Az egyetemi épitési bizottság szombati ülésének tárgysorozatán kevés pont szerepel. A Horthy inlernátus belső és külső iparos munkáira tartott versenytárgyalás eredményét döntik el és a munkát kiadják a legkedve­zőbb ajánlatot tevő iparosnak, ezenkívül ki­adják a klinikák rácskeritési munkálatait is, amelyre a versenytárgyalást szintén már ré­gebben megtartották a kultuszminisztériumban. Az ülésen ezeken kivül értesülésünk sze­rint szó lesz a klinikák üvegezést munkálatai ellen fölmerült panaszokról is. Valószínűleg szakérlő bizottságot küldenek ki a kitögásolt üvegezési munkák megvizsgálására. Lehetsé­ges az is, hogy a bizottság szegedi tagfai a szegedi érdekek fokozottabb biztositását és méltánylását fogiák kivánni az ülésen ezzel az üvegezési afférral kapcsolatban. Hír szerint Magyary Zoltán magával hozza a miniszter döntését a gyakorló polgári is­kola építésére tartott versenytárgyalás ügyé­ben is és a munkát azonnal kiadja annak a vállalkozónak, kinek ajánlatát a kultuszmi­niszter a legelőnyösebbnek találta és elfo­gadta. Ezt a nagyarányú munkát szegedi vál­lalkozó kapfa meg, mert a legolcsóbb aján­latot szegediek tették. Az építkezést a vállal­kozónak nyolc napon belül meg kell kezde­nie Waelder kiváló tervei alapján és október végéig be is kell fefeznie, mert az épületet • a miniszter még ebben az évben át kívánja ! adni rendeltetésének. Ma 6* mindennap a diodalme* ELSODORT EMBiR <ía ez amerikai toiuth zarándoklat a Bei-varos! Moziban SZABÓ LASZLO EMLEKIRATAI XLIV. Szerkesztő lettem Nagyváradon Jancs'ő Dezső, ki 1895-ben a Hazánk poli­tikai ügyeit intézte, rendes tudósítója volt a 'nagyváradi Tiszántúl cimü napilapnak, Schlauch Lőrinc, bibornok püspök újságjának. Jancsó néha felkéri, hogy helyettesítsem és így időnkint nemcsak tudósításokat, hanem vezércikkeket is küldtem a Tiszánful-nak. Szorgalmasan irtam politikai cikkeket a Hazánk számára is. Tudvalevő, hogy az uj egyházpolitikai törvények 1895 október 1-én léptek életbp. Akkoriban Írhattam valamelyik lapba egy vezércikket, melyben azt fejtettem ki, hogy a kormány és u törvényhozás libe­ralizmusa nem igazi liberalizmus és hogy a kőtelező polgári házasság intézménye az igazi liberalizmussal ellenkezik, mert korlátozza a lelkiismeret szabadságát azzal, hogy a házas­ságkötés formáját rákényszeríti azokra is, akiknek meggyőződését séri ez a forma. Szó­val: a fakultatív polgári házasság mellett fog­laltam állást s anélkül, hogy az amerikai rend­í&ert ismertem volna, az állami anyakönyve­lést. a felekezeti házasságkötéssel jó megfé­rőnek tartottam. Ez a cikkem felkeltette Schlauch bibornoknak A figyelmét, annyira, hogy a nagyváradi pap­nevelő intézet két tanára, dr. Székely István és dr. Vucskics Gyula december közepén, a bibornok megbízásából feljött Budapestre. Dr. Vucskics mint okos ember legelőször is in­formációt kért felőlem a Hazánk szerkesztő­tulajdonosától, Baross Károlytól, aki a leg­szebb dolgokat mondta rólam, annak a tény­nek a logikus folyamányaként, hogy már szep­temberben száz forintra emelte fel a fizeté­semet, ami abban az időben igen nagy dolog volt. Miután kedvező volt az információ, Vucs­Kics és Székely tanár urak meghívtak vacso- i rára a Pannoniába. Három óra hosszat beszél­tek velem mindenféléről, de főként politiká­ról, anélkül, hogy megmondták volna, mit akarnak? Tizenegy óra után Vucskics meg­említette, hogy a reggeli vonattal haza uta­zik, mert sok pénzt visz magával és emiatt éjjel nem utazhatik. (A káptalan értékpapír­iáinak szelvényeit váltotta be.), Dr. Székely István azt mondta, hogy ő még Pesten marad és felkért, hogy másnap délután négy órakor látogassam meg a Pannónia-szállóban. Nagyjában már sejtettem, hogy miről van szó és nem voltam meglepetve, mikor dr. Székely azt kérdezte tőlem, hogy hajlandó lennék-e Nagyváradra költözni és a Tiszántúl cimü újságot megjavítani".' Azt feleltem, hogy erre hajlandó vagyok, de csak felelős szer­kesztői állást foglalhatok el. Székely ezt tudo­másul vette és azt mondotta, hogy még kará­csony előtt értesíteni fog a továbbiakról. Budapestről akkoriban elkívánkoztam, még pedig két ok miatt. Az egyik ok az volt, hogy a Hazánk bukását elkerülhetetlennek tartot­tam, bár ez a bukás csak egy év múlva következett be. Attól tartottam, hogy fizeté­semet hamar meg fogják nyirbálni, mert a segédszerkesztő fizetése már is kisebb volt, mint az én fizetésem. Elkivánkozásomnak má­sik oka az volt, hogy nem birtam megélni a fizetésemből, — a lakásom miatt- Szeptem­berben a Magyar-utcába költöztem Bartos Gyulával. Huszonnégy forintot fizettünk a szo­bánkért ketten. Szeptember végén Bartos el­szerződött a sátoraljaújhelyi színtársulathoz s így októbertől kezdve már egyedül fizet­tem az egész házbért. Háziasszonyom, akinek elég népes családja volt, október 31-én korán reggel felkeltett azzal, hogy ^hurcolkodunk« A Sándor-utca és Szentkirályi-utca sarkán, a Nemzeti Tornacsarnok mellett a harmadik emeleten volt az uj lakás, melynek ablakai a Sándor-utcára nyíltak. Igen mulattatott, hogy a földszinten, a sarkon a fűszeres cégtáblá­vmTmQR^alToT7mM Május 12, IS-án, szombaton és vasárnap A pokol katonái (Rohetm) Fanamet 10 felvonásos remekmű Főszereplő, NOACH BEERY. Asontavfli Hiradó. E'öadáaok kezdete 5, 7. 9, vasár- és Onnrpnap 3, 5, 7, 8 órak ír r •••••••••••Wl [ Elháiasodásban és annak következtében légzési nehézségek- : ben, vértódulásban szenvedőknek gondoskod- 8 | niok kell a szabályos bélmüködésrőL Ta- a3 fasszal néhány héten át a valódi Hunyadi János! keseriivizzel tett Ivókúra naponta V2 |j pohárral — megszünteti a székrekedést, leve- |3 U zeti a belek rothadásos tartalmát, elvonja a test ! felesleges és káros nedveit, mozgékonnyá és üdévé teszi az embert. 1.72 jára ez a cég volt irva: Hunyady és Rákóczy (Mind a két cégtárs ragaszkodott az y-hoz, melyhez semmi joga nem volt) Érdekelt az is,; hogy abban a házban élt és halt meg Csiky Gergely. És nagyon érdekelt az is, mikor a háziasszony megmagyarázta nekem, hogy én már olyan előkelő újságíró vagyok, hogy egy(' szobában nem lakhatom, — a hálószobám mel­lett levő ebédlőt is bérbe adja nekem, aminek már csak azért is nagy hasznát látom, mert a könyveimet berakhatom az ebédlőben üresen álló könyvszekrénybe. Mindezt nagyon egy« szerű és természetes dolognak tartottam, vala­mint azt is, hogy a két szobáért, havi negyven forintot fogok fizetni. A főbérlő egész család­jával a lakás harmadik szobájában búzta meg magát, reggel kilencig, amig el nem mentem hazulról. Reggel kilenctől éjfél után kettőig azonban természetesen ugv használták az ebédlőt, ahogyan nekik tetszett. Az egész há­romszobás lakásért 320 forint házbért fizet­tek. A havi 40 forint házbért, amihez 3 forint kapupénz is járult, nagyon megéreztem, mert különben sem volt semmi hajlamom a taka­rékosságra. Amikor tehát karácsony előtt pár nappal sürgönyt kaptam, hogy menjek le Nagyváradra, nagyon szívesen lementem. Éj­jel két óra tájon érkeztem meg, a csikorgó hidegben. Nagyon kellemesen lepett meg, hogy a vasutói a Rimanóczy-szállóig, ami jókora ut volt, a kocsis csak 30 krajcárt kért »Ez olcsó város», gondoltam magamban. Reggel nyolckor már künn voltam a szeminárium­ban. Vucskics és Székely már tanított; a vioe­rektor (Róvó vagy Révész Lajos, egy kis fekete ember, aki be volt iratkozva Buda­pesten a filozófiára s amint megszerezte az oklevelét hamarosan református lett), reg­gelit adott s azután az insbrucki egyetemről akkoriban hazakerült fiatal prefektus, Lin­denberg János (ma kanonok és püspöki hely­nök) pedig bevitt a rektor úrhoz. A rektor,' Palotay László kanonok nagyon érdekes em­ber volt, negyvennyolcas honvédtiszt —• még öreg korában is vidám ember. Nagyszerű ita­lai voltak. Egy kis papramorgó után csibuk­kal kinált meg s eldiskurált velem, mig a tanár urak el nem végezték a tanítást. Azután kezdődött a nagy alkudozás, mely délben már eredménnyel járt: január 1-én átvettem a felelős szerkesztői állást, fizetésem száz forint, ezen kivül a pesti tudósítások összes költ­ségeire, beleértve a távirati dijakat (telefon még nem volt Nagyváradon), kapok száz fo­rintot és a munkatársaim díjazására száz fo­rintot. Mindezeket a pénzeket Makucz Ernő ur, az Orsolya apácák lelkésze, minden else­jén a kezembeolvasta. A főpapi színvonalon álló ebéd után ellátogattunk a szerkesztőségbe, mely a nyomdával együtt az Orsolyák mellett a Katolikus Kőr épületében volt elhelyezve. A szerkesztőség csak két szobából állott s az egyikben ágy is volt, mert a szerkesztőségben lakott a fiatalabb riporter, Moldoványi Gyula elsőéves jogász. (Ma budapesti ügyvéd.) Az idősebb riporter, Vidovics Gyula, irodatiszt; volt a kereskedelmi és iparkamaránál. Dr. Persz Adolf jogakadémiai tanárt, ki én előt­tem felelős szerkesztő volt s érkezésem után a főszerkesztői ömet kapta, nem találtam a szerkesztőségben. Ezeken kívül még egy munkatársa volt a lapnak: dr. Vucskics Gyula teologiai tanár, aki azonban kizárólag csak vezércikkeket irt. Ezek között a havi száz i forint szerkesztőségi költség igy oszlott, meg: | Persz főszerkesztő 30 forint, Vidovics 30 forint

Next

/
Thumbnails
Contents