Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-06 / 103. szám

SZEOED: 9z=rke»ztO*«g! OeAk Ferenc uccB iL. Telefon: 13-33. ^ KladóhlvaleJ, KÖlMönkönyvlár és Icgylrodo : Aradi iicca 9. Telefon : 30fl. - Nyomda : Ltlw ' fpóf ncco 1®. Teleion: 10- 34.« » « » « »> Vasárnap, 1928 május 6 « » 0 rv. évfolyam 103. szám MAKÓ : SzeikeutOtéD és kladóMvata] t (Jrt ucco O. Telefon: 131. Mám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andréssy ucco 25. Telefon : 49. szám. «» « » « » « » Előfizetési ára havonío J-2Q vidéken és a Mvarotban 3-flO, uuifffldOn 0-40 pengő. Egyes szára 1«, vat&r- és Ünnepnap 24 fillér Levél fiasca »írjak, ne írjak, egyre számolom határozatlan az öt ujjamon« — kezdte valamikor Gyulai Pál hires szatíráját a népszerűségről. Ezt a pár sort is ilyen kétség közt kezdi szántani a toll, éppen Gyulai Pál kirepítő fészkéből, amelynek neve nem található meg főbbé a magyar helységnévtárban. E sorok írójának Julián barát vándorbotját adta kezébe írói hivatása s azzal járta be őt hónap alatt azt a három aszteroidot, amelyet egy világkatakliz­ma lefeszített a Hungaria nevű csillagzatróL Az öt hónapos bolyongásnak nem volt, nem is lehetett semmiféle politikai vonatkozása. Egy magyar írót, akinek a napi politika köztudo­más szerint se kenyere, se üzlete, meghívtak maguk közé az idegen impérium alatt élő magyarok, mert magyar szivük magyar szi­vet érzett irányában: ez az egész. Egy alföldi magyart, aki se nem nagytőkése, se nem ha­zárd vállalkozója a maga mesterségének, csak aprópénzes kisembere, vendégükül láttak a pozsonyi, kassai, szabadkai, váradi, maros­vásárhelyi magyarok, asztalukhoz ültették, ke­nyerükkel, borukkal tartották, néhányan ta­lán egész életre szóló barátságukkal is meg­tisztelték és mindnyájan elbeszélgettek vele életük dolgairól nyiltan, őszintén, függöny­telen lélekkel,. mint ahogy olyan emberrel lehet, aki nem politikus és nem keres politi­kumot se a szavakban, se a szavak mögött Semmit nem mondtak, ami szenzáció volna, semmit nem tudakoltak és semmit nem üzen­tek és e sorok írója mégis ugy érzi, hogy tar­tozik beszámolni arról, amit akaratlanul is elhozott magával vándorútjai eredménye gya­nánt Tartozik beszámolni még akkor is, ha az igazmondása inkább árt, mint használ úgy­nevezett népszerűségének. Tartozik kimondani még a fejbeverés kockázatával is, hogy még Julián barát testvéreket talált az idegenné vált őshazában, addig ő idegen, mert az otthonitól elütő világot talált az őshazából letépett ma­gyar aszteroidákon. Félreértés ne legyen belőle: e feljajdulás keserűségének, amely nem ide szól, nincs sze­mélyi eredője. Legkevésbé ezen a helyen, ahol történelmi nevek viselőinek muzeális hangu­latu Ősi kastélyaiban , olyan vendégszeretet várta a címtelen és ranjjtalan magyar irót, ami odahaza, a trianoni i atárokon belül elképzel­hetetlen. E sorok írójának, aki soha se tagadja meg plebejus voltát, mindig felejthetetlen él­mény lesz, hogy sorsa forgószele a maga tra­diciótlan világából néhány napra oda sodorta Erdély amnykorá-ba, ahol patinás városok­ban, bércek lábához simuló falvakban, ódon bibliotékák kandallós ölén, mohos sirkővü te­metőkben mindenütt él az a történelem, amit az Alföld fia csak mumifikálva ismer. Élnek, még p'dig őseikhez nem méltatlanul, az egy­kori kancellárok, diplomaták, hadvezérek, könyvtáralapilók, iskolafundálók, irodalomépi­tók, müvészettámogatók sarjadékai. S ha a közélettől visszahúzódva, ha anyagi erejükben megtizedelve, ha a fűit llian el fuimus Troies jegyében élnek is, ma is élén járnak a kul­túrának és egyek a népükkel, a harisnyás szé­kellyel, aki ösztövér marhájával csöndben szántogatja sovány földjét. — Vajha a magyar mágnásokban ugyan az a lény uralgana, mint Erdély uraiban, — sóhajtott föl Kazinczy száz évvel ezelőtt az Erdélyi levelek-bon. S -¡t mikor n késő utó'L aki most bejárta a »szent Öreg« nyomdokait, vissz­hangozza sóhaját, eltűnődik azon, vájjon aki az ő nyomdokain bolyong száz év múlva, fog-e még találkozni magyar lélekkel a Kár­pátok gyűrűjében Pozsonytól a Hargitáig? Isten kezében a jövendő s e sorok írója e kérdéssel, amely őt hónap alatt sokszor fel­sikoltott a lelkében, nem akarja megrezzen­teni a jövendő vödreiben alvó vizeket, de szeretné fölriasztani az odahaza alvó magyar lelkeket: — Tudjátok-e, ti maradék-magyarok, hogy elszakított véreitek már csak nyelvükben egyek veletek, de lelkükben már idegenkednek tő­letek, akiknek mentalitását ők meg nem ért­hetik? Tudjátok-e, hogy aki közülük akár kényszerűségből, akár az idegenbe szakadt gyermek sovárgásával »haza« látogatott, az csüggedten tért meg otthonába és nem kíván­kozik többé a vendégszeretetünkre. Tudjátok-e, hogy a szeme könnyel és a szive keserűséggel szalad tele, valahányszor arról győződik meg, hogy ti otthon csináltok ugyan irredenta al­bumot és irredenta mézeskalácsot és irredenta bubifrizurát és mindenféle irredenta üzletet, de nem vesztek tudomást az elszakított ma­gyarság uj kultúrájáról, irodalmáról, müvei szetéről és fogalmatok sincs belső életéről, küzdelmeiről, igazi szenvedéseiről? Tudjá­tok-e, hogy a ti dolgaitok már nem érdeklik őket és lapjaikban unottan futják át a pár soros híreket, amelyek örökös marakodásai­tokról, személyi tülekedéseitekről szólnak s nagyszájú frázisaitokat meghazudtoló irgal­matlan önzésfceket tükrözik vissza? Tudjátok-e, hogy az otthoni magyaroknak és az elszakí­tott magyaroknak ma-holnap nem lesznek kö­zös problémái? Tudjátok-e, hogy az elvesz­tett háború csak területeket szakított el, de a ti oktalan politikátok megindította a lelkek elszakadását? Tudjátok-e, hogy ha Erdély, Szlovenszkó, Jugoszlávia elszakított magyarja, akinek eddig csak a szenvedéseit tudtátok szaporítani, jobb és igazabb magyarnak vallja magát nálatok, a történelem Ítélőszéke előtt nektek kell a fejeteket lehajtanotok? Falvakat kellett kiüríteni borzalmas német lápégés miatt Szikraeső hull a házakra — A íüzet nem lehet lokalizálni (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bochumból jelentik: A német-holland hatá­ron keletkezett lápégés katasztrófális jelleget ölt. A tüz a heves szél következtében rendkívül gyorsan terjed és több falut kellett eddig már kiüríteni. Az egész vidéket sürü füstfelhők borítják ás szakadatlanul szikraeső hull. Katonasá­got vezényeltek ki a tüz lokalizálására, de eredménytelenül, mert a talaj mélyen a föld színe alatt Sg. A menekülő lakosságot a kö­zeli városok állomás- és iskolaépületeiben he­lyezték el. Az „Itália" nem tud tovább repülni a dühöngő vlhár miatt (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A Skandináviából érkező időjárási jelentések után az Itália aligha indul el egyhamar. Vadső felett orkánszerü vihar dühöng. Ennek dacára Mobile tábornok egész személyzetét a léghajón tartja, hogy minden pillanatban indulhasson. Valószínűnek tartják, hogy a léghajónak még 3—i- napig kell vesz­tegelnie és csak azután indulhat el a Spitz­bergákra, ahonnan 11 fokos hideget jelentenek* Kétszázezer paraszt Gyidafehérvárott Élelmlszerszállltó autókkal és csónakokkal vonalnak lel a parasztok —: Eddig nem volt sehol rendzavarás (Budapesti tudósítónk telefonjelen­tése.) Gyulafehérvárról jelentik: Szombaton egész napon át nagy tömegekben érkeztek a parasztok Gyulafehérvárra, hogy a holnapi nagygyűlésen résztvegyenek. Ma reggel Petrozsényból és Lu­pényból körülbelül ötezer bányamunkás érkezett Délután a resicabányai munkások beszüntették a munkát és elindultak Gyulafehérvár felé. A város uccái a parasztok festői és tarka cso­portjaival van tele, a hangulat derűs, eddig tel­jes a nyugalom. A i hatóságok és a kongresszus résztvevői egyaránt ügyelnek arra. hogy az in­cidenseket kerüljék. Különösen nagy hatást keltett 6000 aradkörnyéki paraszt megérkezése. Csoportjuk élén 400 lovas haladt, majd vezetőjük Pop Csicsó István követ­kezett, utána élelmiszerszállitó teherautók jöttek és a sor végén ujabb teherautókon esónakwk, Amelyeket a tömeg azért hozott magával, hogy átkeljen a folyókon, ha a hatóságok megrongálnák a hidnlot A nap folyamán megérkeztek a nemzeti paraszt­párt igazgatóságának tagjai is, akik délután Maniu Gyula elnöklésével ülést tartottak, amelyen részt­vett Vajda-Vojvodn Sándor, Popoviei Mihály, Pop Cslcsó István, Steke Constantin és Mietialabe. Az ülésen megállapították a holnapi gyűlés program­ját. Reggel 8 órakor istentisztelet lesz, fél 10 órakor megkezdik a színházban a kongresszust, amelyen a párt vármegyei szervezeteinek külön kiküldöttei vesznek részt. Az elnöki tisztséget Manhi Gyula látja el, aki egyúttal ismertetni fogja a politikai helyzetet. Azután rögtön a határozati javaslatok szavazására kerül a sor. A kongresszus­5*1 egyidőben a város óriási főterén ftt szónoki emelvényről beszédeket intéznek a tömeghez. A pártvezetőség számol azzal, hogy Erdélyből 2M.804 ember vesz részt ezen a gyűlésen. Á határozati javaslatok elfogadása után Maniu Bukarestbe uta­zik, hogy azokat • régenstanács elé terjessze. A gyûMst wm (Wzlnlfák M és egvfltt marodnak mind­atiriií. ml(J Maniu ' iss-^i ¡írni frkerik a váíns^rRt,

Next

/
Thumbnails
Contents