Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-25 / 118. szám

SZEOED : Stterkeíilőíég : Dc6k Ferenc ucca X Telefon: 13-33.'Kiadóhtvalal, s.ölc»«nkenyv»Ar és Jegyiroda : 'Aradi ucca S. Telefon s 30A. ^ Nyomda: UJw (Jpól ucca 19.Telefon: 16-34.« » « » « » Péntek, 1928 május 25 ® & & IV. évfolyam US. szóm MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 131. izém.« »«<»«» HÓDMEZÖVÁSÁKHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: AndrAssy ucca 23. Telefon: 49. szám. «» « » « » « » Előfizetési ara havonta 3-20 vidéken és a WvAro»ban 3-80, kUlWIdön 6-40 pengő. Egyes sz&m 16, vasér- és Ünnepnap 24 111 tér Egy pengő ötven Egy Somogyi-telepi polgár levele, amely post festa a Délmagyarország tegnapi számá­ban jutott a szegedi közönség elé, a jelek sze­rint valóban tömérdek embernek a szivéből jött, rengeteg néma panasznak adott hangot Szegény és derék adófizetők, nincsetlen robo­tosok keserűségének lett tolmácsa ez a nyilt levél, amelynek visszhangja támadt minden­felé, ahol a hazafiság szigorú és igazságtalan ügynökei és haszonbérlői a szelid erőszak és enyhe fenyegetés mostanában többször bevált eszközeivel dolgoztak. Mert a közelmúltban csakugyan virágzó és gyümölcsöző konjunktú­rája volt annak a hangnak és módnak, amely­lyel ma már valamivel kevesebb sikert de még mindig élég tekintélyes hasznot lehet learatni és elkönyvelni. Abban a közelmúltban, amelyet a történelem kurzusnak fog hivni, ha a feledés fátyolát nem boritja az egészre, igen szép számmal és igen nagy garral akadtak, akik nem elégedtek meg azzal a ténnyel és dicsőséggel, hogy ők magyarok, de még azzal sem, hogy ők jő magyarok, hanem egyszerre csak minden különösebb ok nélkül megállapították és ki­jelentették a világ előtt, hogy ők debizony és csakazértis jobb magyarok és ezen a jogcí­men és alapon egészen egyszerűen rossz szem­mel nézték és vogelfreinek tekintették mind­azokat, akik csupán csak magyarok, mint ahogy a mindennapi kenyér egész közönsége­sen mindennapi kenyér óhajt maradni A szabadalmazott és fölhatalmazott hazafi­ság nevében a legkülönfélébb vállalkozásokba fogtak, amelyeknél nem az volt a fontos, hogy valami haszna legyen belőle a köznek, egye­düli és kizárólagos joggal arra törekedtek minden erejükkel, hogy nekik hasznuk le­gyen belőle. Ma már meglehetősen leapadtak ennek az alkalmi konjunktúrának zavaros és sekélyes vizei, de azért néha-néha még föl­dagad a régi kedv, olykor-olykor még akad alkalom, amely az ilyen vállalkozások vitor­láinak kedvező szeleket szolgáltat. Az őszinte és becsületes lelkesedésnek, a tiszta és nemes hitnek, az általános és mély­séges bizakodásnak ezt az ünnepi hangulatát használta föl az az országos bizottság, amely ezúttal egy imádságban utazta be a magyar vidéket és szedte be a szegénység, az ártat­lanság és önzetlenség filléreit, amelyek egy szines lap fejében bizony másfél pengőre, rúg­tak lejenként, ami nem valami túlságosan cse­kély pótadó egy napra ebben az egyre keser­vesebb és egyre kilátástalanabb világban. Hogy ezt a rendkívüli és váratlan pót adót, amelyet semmiféle állami és városi hatóság se ren­delt el, hanem az a bizonyos országos bizott­ság a saját szakállára és az adózó polgárok terhére rótt ki, milyen hangnemben és milyen modorban vasalták be ország szerin tova, ar­ról beszámol az a névtelen adófizető, aki nyilt levelével fölkereste lapunkat és akinek sorai olyan élénk visszhangra találtak min­denütt. A Krisztus koporsóját se őrizték ingyen — gondolják és talán mondják is ilyenkor a legszebb eszmék és a legfájóbb gondolatok élelmes és rendületlen házalói, de talán a magyarság trianoni koporsójából még se kel­lene okvetlenül ilyen kiárusítást, rendezni és ilyen végrehajtást eszközölni. És talán még­se a jobb magyaroknak és a hazafiságot hir­dető egyesületek vezérének kellene negyven fillérről ötven fillérre emelni a tragikus nem­zeti érzés megnyilatkozásának* jelvényét azon a cimen, hogy most itt van a legjobb alka­lom, amelyet kár volna elszalasztani! Budapest, május 24. Zsftvay Tibor házelnök tíz óra husz percbor hat képviselő jelenlétében nyi­totta meg az ülést. Bemutatta az elnök Tótti Pál levelét, amelyben mentelmi jogának a szarvasi járásbíróság részéről történt megsértését jelentette be, valamint Székesfehérvár feliratát. Az appropriációs vitában dr. Horváth Mihály kecskeméti képviselő volt az első szónok. Azzal kezdte beszédét, hogy gróf Bethlen István mi­niszterelnök tegnap másfél óráig osztogatta a se­beket, amelyek azonban szerencsére gyorsan fog­nak begyógyulni. — Hattyúdalunkat zengjük most — folytatta —, mert többé nem lesz ilyen appropriációs vita, miután a miniszterelnök házszabályreviziója al­kalmasint eléri célját és együtt fogja tárgyaltatni az appropriádót a költségvetéssel. Ez mindenesetre baj, mert a költségvetési vitában a népség, katona­ság nem szólalhatott fel és legalább az appropriá­ciós vitában nyilt alkalom, hogy az ország bajai­hoz hozzászólhassunk. Ezt a kis ellenzéket kár tehát megszorítani. Felolvassa Ugrón Gábornak egyik januári beszédét, amelyben Ugrón a köz­szabadságokért és a demokratikus fejlődésért szállt sikra. Fábián Béla: Ez az aszfaltdemokrácia prog­ramja. Horváth Mihály: Kétféle választójog van ma, nyilt és titkos. Sokat beszélnek e kinevezett kép­viselőkről. Szeretném, ha nem a belügyminiszter ur állítaná össze ezt a listát. Egyezzenek meg srépe» • pártok a keresztény szereted nevében. Fábián Béla: De akkor nem lesz meg a többség, j Horváth Mihály: Mayer miniszter ur szerint a j választásokon nem a titkosság, hanem az igazsá­gosság a fontos. A magam bőrén tapasztaltam, hogy a választási törvényt sokféleképen lehet ma­gyarázni. ami pedig igen nagy hiba. Az uj válasz­tási törvényt tehát ideálisan kell megcsinálni. A békeidőben a 48-as kerületeket kiskorúaknak te- | kintették, pedig ki volt nekünk Kossuth Lajoson kívül és ki van most is? Kossuthot követi még ma is a magyar nép. János&y Gáhor: Ma is szükség van rá, mindig szükség lesz rá. ' v* ' •-»->-• Az egyszerű és közönséges magyarok, kese­rűen és fájdalmasan veszik és megjegyzik! maguknak azt az eljárást, amellyel egy gyö­nyörű és emlékezetes esetből egynémely urak ilyen occasiót akartak csinálni Horváth Mihály: Mit vétett tehát Kowtiirti népe, mit vétett Félegyháza és Cegléd, hogy még mindig nem kapja meg a titkos választói jogot, az emberi méltóság legcsekélyebb követelését, hogy mindenki szabadon nyilváníthassa meggyő­ződését. Legalább az adófizetők kapják meg a titkos választói jogot. Modern választási törvényt kell végre csinálni. Az appropriádót nem fogadja el. Gáspárdv Elemér után Sriiágvi Lajos szólal fel. Beszéde elején megemlékezett Harms­worth látogatásáról. A nagy összefogás érzése ra­gadta meg Magyarországon mindenki lelkét Érez­tük, hogy egy feladatra, egy célra vagyunk rá­kényszerítve és megvan a készség a nemzet min­den egyes tagjában az összefogásra. Csak így, az egész nemzet összefogásával biztat a jövő siker­rel. Ez a hála, ami itt megnyilatkozott, a nagy sajtópropagandának is szólt. Minden jó nefcflnk most, hogy Angliában sajtószabadság van. Hogy ez a sajtószabadság mit jelent nekünk, azt min­denki tudja. S azt is tudja mindenki, hogy ez a sajtószabadság nálunk nincs meg. Amikor elismerjük a sajtó nagy jelentőségét a mi nemzeti ügyünk szolgálatában, el kell ismer­nünk belső vonatkozásban is. A bekövetkezendő nagy időre a magyar sajtónak is teljes szabadság ken. El kell dönteni a kérdést, tudja-e, akarja-e támo­gatni a kormány a hadikölcsönt jegyzőket. A javaslat ebben a tekintetben elhibázott. Szívte­lennek tartom azt, ami eddig történt, mert hom­lokegyenest ellenkezik az igazsággal. Ezért éppen a népjóléti miniszter kerületéből hoz bizonyítéko­kat arra nézve, milyen hajmeresztő igazságtalan­ság a kisjégyzők kizárása. A törvény mai formá­jában elhibázott és igazságtalau. Nem fogadja «| a javaslatot. Gyömörey Sándor szólal fel ezután és az út­építést sürgeti. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány törvény utján gondoskodjék a természeti szépségek megőrzéséről. • v A román újságírók tiltakoznak a cenzúra és a törvénytelen letartóztatások ellen (Budapesti tudósítónk tele fon jelen lése ) Bukarestből jelentik: A három román újság­író egyesület ma délelőtt együttes ülést tartott, amely a sajtócenzurával és az újságírók letartóztatásával foglalkozott. A három egye­sület kilenctagú bizottságot küldött ki, amely a legközelebbi napokban nyilvános ülést hiv össze Bukarestben, hogy felvilágosítsa a la­kosságot, hogy a sajtószabadság kérdése nem­csak az újságírók problémája, hanem köz­érdekű kérdés. A gyűlés hosszas vita után határozati javas­latot fogadott el a cenzúra egyre tűrhetetle­nebb alkalmazása és az újságírók letartózta­tása ellen. Amennyiben a kormány tovább folytatja az újságírók jogellenes megrendsza-< hályozását, ugy a lapok nem szolgáltatják be többé a cenzúrabizottsághoz a köteles lappél­dányokat és vállalják ezen lépésüknek minden következményét, sőt ha kell, beszüntetik a la­pok megjelenését is. Az újságírók határozati javaslatát küldött­ség nyújtja át a régensLanácsnak, amelyet arra kérnek, hogy vessen véget a mai állapot­nak, amely ma egyet jelent azzal, hogy a sajtó törvényen kivűl áll. A sajtószabadságról, a választójogról, az állampolgárságról és a névmagyarosításról beszéltek az appropriációs vita mai szónokai „Milyen jó nekünk, hogy Angliában sajtószabadság van" - mondotta Szilágyi Lafos

Next

/
Thumbnails
Contents