Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-01 / 99. szám

1928 május i, Dfi- -МСТАШПКйШГ яаяятямнмм s Emléktáblát kövefel a közgyűlésiül apja sírjára az egykori javadalmi iigyvivö szobrász-fia László Gyula elégtételt követel a várostól apja emlékének '(A Délmagyarország munkatársától) A' ¡viáros vezetőit hosszú hónapok óta foglalkozatja már egy egyre kellemetlenebbé váló ügy, amelynek mégfelelő elintézésére már kilátás sincs. Az a páratlanul álló'eset történt, hogy egy nemrégen elhunyt városi tisztviselő fia emléktáblát kiván, ujabban követel a város közönségétől apja sirjára. Szokatlan hangu beadványai vastag köteggé gyűlnek az illetékes Ügyosztályokban és a harcot olyan lendülettel kezdte meg, hogy annak vége egyelőre beláthatatlan. Nevét nem hallgathatjuk el, mert nemrégen körlevéllel fordult a törvényhatósági bizottság ¡tagjaihoz és ezzel feloldott bennünket is a méltányos diszkréció kötelezettsége alól. A név különben is ismerős, valamikor, hosszú esztendőkkel ezelőtt egy művészi ösztöndíj odaítélése körül támadt konfliktussal kapcsolatiban foglalkoztatta már a közvéleményt A fczokatlan beadávny szerkesztője László F. (Gyula, a szegedi származású Budapesten élő jtanár és szobrász, Laászló Gyula volt városi ¡Javadalmi ügyvezető fia. | Harcát még a mult esztendő első felében inffitotta meg, amikor a főispánhoz intézett egy beadványt. Beadványában azt kérte, hogy a Város csináltasson fekete, aranybetűs emléktáblát édesapjának a budapesti kerepesi temetőben lévő sirjára. Az emléktábla feliratiái; a következőkben szövegezte meg: LAÁSZLÓ GYULA Javadalmi ügyvezető emlékének Szeged város kegyeletes közönsége. . К szokatlan kérelmet meg is indokolta László r. Gyula. Beadványában meglehetősen erős Szavakkal elmondotta, hogy édesapját a város hatósága súlyosan megbántotta. Az érdemes tisztviselőt aktiv szolgálata idején, |ÉJe azután is súlyos méltatlanságok, mellőzések, támadások érték, amelyek halálát is siettették. A hálátlan város ezeket csak a kért temléktáblával ekszpiálhatja. A főispán a szokatlan tartalmú beadványt Ületékes elintézés végett átküldte a polgármesterhez, aki viszont a tanács elé terjesztette. A tanács tagjai nagyon kényelmetlenül 'érezték magukat, amikor foglalkozniuk kellett a beadvánnyal és határozatot kellett hoz¡niuk. Analóg esetek még nem fordultak elő, Лет mutatták meg az elintézés módját, de azért mindenki érezte, hogy László F. Gyula kérésének teljesítése kissé súlyos nehézségekbe is ütközne. Hosszas meditálás után végre olyan határozatot fogalmazott meg a tanács, lemely diplomatikusan kerülte meg a lényeget, lamelyből érteni is lehetett és amelyet el kellelt volna fogadnia László F. Gyulának. A tanács határozata ugy szólt, hogy a város anyagi helyzete lehetetlenné teszi az elhalt érdemes lisztviselők sírjának ilyen módon való megjelölését, ezért ugy találta a tanács, hogy lezt a kérelmet sem teljesítheti, mert precedenst teremtene vele. A határozatot elküldték Lászlónak is Budapestre és hosszú hónapokig csend volt ezután. Hónapok múlva azonban László F. Gyula ismét jelentkezett. Terjedelmes főlebbezést küldött a tanács határozata ellen a közgyűléshez. Felebbezése hemzseg a súlyos, vádaskodó ki'•jelentésektől. Világosan megvádolja a város tanácsát, hogy annak idején eszközévé vált az édesapja \ellen szervezett intrikáknak és most már a közgyűléstől követeli az emléktáblát. Ugyanakkor gépírással sokszorosított körlevelet is intézett a közgyűlés tagjaihoz. A rapiszódikus írás szerint о törvényhatóság »bűneinek súlya alatta дет zárkózhat el a kegyeletes kérelem teljesítése elől. Részletesen föltárja László F. Gyula ebben a körlevélben az előzményeket. Elmondja, hogy édesapja ellen a tanács egyik azóta elhalt tagja (a célzásokból következtetve Balogh Károly) indított kegyetlen hajszát, amelyben segítségére volt az a tisztviselő, aki később »kegyből«: elnyerte a javadalmi hivatal ügyvezetői állását. Amikor László Gyula nyugalomba vonult, a város hatósága elzárkózott jogos anyagi igényeinek teljesítése elöl is, amikor pedig megfelebbezte a tanács elutasító határozatát a közgyűléshez, ia tanácsnok olyan durva támadást intézett ellene, hogy rágalmazás cimén megindult ellene az eljárás. Tárgyalásra azonban nem kerülhetett sor, mert a tárgyalást megelőző napon a tanácsnok meghalt. A közgyűlésen pedig nem akadt senki, aki védelmébe vette volna a becsületben megőszült, negyvenhárom évi szolgálattal elűzött tisztviselőt. A tanács azonban a felebbezést visszautasította, mert a felebbezési határidő után hetekkel érkezett be. László Gyula a felebbezés visszautasítása ellen felfolyamodással élt a közgyűléshez. Fcljolyamcdásában még keményebb és szenvedélyesebb szavakkal ismétli meg korábbi beadványainak kitételeit és erélyesen követeli kérelmének haladékta-. lan teljesítését. A tanács a felfolyamodást véleményezésre kiadta az ügyészségnek. Az ügyész véleménye alapján az ügy most valószínűleg a közgyűlés elé kerül, de elutasító javaslattal. Szó van arról is, hogy a város hatósága a beadvány súlyosan sértő kitételei miatt a megtorló lépéseket is megteszi a szobrász ellen. Fontos ujitás készül a fizetésképtelenségi jogban lz országos jogászgyülés kisebb ügyekben kényszeregyezség helyett kényszerfelszámolást tart szükségesnek (A Délmagyarország munkatársától) Az Országos Jogászgyülés az elmúlt szombaton fejezte be a három napra terjedő ülésezését, melynek tárgysorozatára volt kitűzve a kényszeregycsségi eljárásnak, valamint a csődjognak reformálása is. Az igazságügyi kormány képviselőinek, valamint a magasrangu birák és ügyvédeknek részvételével lefolyt jogászgyülés behatóan foglalkozott a kényszeregyesség és csődjog ujabb szabályozásával. Az Országos Jogászgyülésen résztvett Szegedről többek között dr. Kertész Béla, a Szegedi Kereskedők Szövetségének ügyésze is, aki a gyűlés eredményéről az alábbiakban tájékoztatott bennünket: — A jogászgyülésen a vita főként akörül forgott, hogy fenmaradjon-e a kényszeregyesség intézménye, fenmaradjon-e az OHE szerve, avagy töröltessék el teljesen a • csődön kivüli kényszeregyesség és ehelyett inkább a csődjog modern reformját alkossák meg. Ezt a kérdést sem egyoldalú hitelezői, sem egyoldalú adósi szempontból elbírálni nem lehet, mert minden kereskedő hitelező és adós is egy személyben. A kérdéshez csak egyetemes gazdasági és kereskedelmi érdekek szem előtt tartásával lehet állást foglalni. Annyi kétségtelen, hogy a kereskedőosztály sürgősen szükségesnek látja, hogy a kényszeregyességi jog terén reformintézkedések történjenek, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan és súlyos gazdasági károsodással jár. A vidéki kereskedelem szempontjából különös fontossággal bir a kisegzisztenciák fizetésképtelenségének ügye. Tarthatatlan helyzet az, hogy azon esetekben, amikor tízezer pengőn aluli aktivá áll csak a hitelezők kielégítésének rendelkezésére, a hosszadalmas, költséges kényszeregyességi utat legyen kénytelen az adós választani, amikor ezen eljárásnak költségei, az adós hónapokon keresztül való vegetálásával járó rezsikiadások a még meglévő vagyontömegnek jelentékeny részét felemésztik. Az ilyen esetekben egyedül indokolt a kényszerfelszámolás — miként ennek a tervnek a Délmagyarország húsvéti számában egyizben már hangot adtam — mely a legolcsóbban és a lehető leggyorsabban juttatja a hitelezőket a megmaradt vagyonból reájuk jutó kvótához. Az Országos Jogászgyülés a kényszeregyességi eljárást a nagyobb ügyekben egyelőre még szükségesnek látja, a kisebb ügyekben a kényszerfelszámolás intézményének megvalósitását sürgeti és eziránt az igazságügyi kormányzathoz felterjesztéssel fog élni. »A forgalmi adóellenőr nem köztisztviselőhöz illő módon Járt el« Felmentő Ilélet egy érdekes rágalma2&si pörben (A Délmagyarország munkatársától) A' tőrvényszék WcManácsa hétfőn délelőtt ér* dekes rágalmazás! pört tárgyalt. A vádlottak padján Bokor Antalné divatszalon tulajdonosa Olt, aki a vád szerint az elmúlt év február 21-én többek jelenlétében Horváth József forgalmi adófőellenőrről azt állította, hogy uO kis Horváthot kidobtam az üzletből, mert szemielenkeaett vetem". A forgalmi adóhivatalnok, amikor tudomást szerzett Bokor Antalné állítólagos kijelentéséről, az esetet jelentette felsőbb hatóságának, mire Bo* korné ellen felhatalmazásra üldözendő rágalmazás cimén indult meg az eljárás. A héifői főtárgyaláson Bokorné tagadta, hogy használta volna az inkriminált kifejezéseket. Elmondotta, hogy a sértett hivatalos minőségben eljött hozzá és a forgalmi adókönyvet kérte. A könyv nem volt az üzletben, Bokorné a lakásán hagyta. A forgalmi adófőellenőr ezen megbotránkozott és kijelentette, hogy az ilyen üzletember maradjon inkább a főzőkandl mellett. Az üzletben ekkor többen voltak és mindenki meglepődött a szokatlan hangon. - Én erre kikértem magamnak és tiltakoz* fam a kijelentések ellen — vallotta Bokor Antalné és a forgalmi adóellenőrt jogos felháborodásomban kiutasitottam az üzletből. Horváth József ezután kijelentette, hogy sohasem oolt Bokorné üzletében és a vádlott valószínűleg összetévesztene valamelyik kollegájával. A kihallgatott tanuk, akik a kér* déses alkalommal Bokorné üzletében tartózkodtak, egyértelmOleg azt vallották, hogy Horváth viselkedése kihioó oolt és ennek következménye volt a kiutasítás. A vádlóit védelmében dr. Eisner Manó bizonyítás kiegésziiésében azt állította, hogy a forgalmi adóhivatalnok nem köztisztviselő és igy hivatalból üldözendő rágalmazás cimén nem indulhat eljárás. A bíróság nem adott helyt az indítványnak és a pörbeszédek elhangzása ulán Bokor Antalnét felmentette a vád alól. A törvényszék Ítéletében tényként állapította meg, hogy a forgalmi adóhivatalnok köztisztviselő. Megállapította a törvényszék, hogy a vádlottnak sikerült bizonyitani, hogy a vádbeit kifejezéseket nem abban a formában használta. A vádlott azt mondja, hogy a sértett gorombáskodott vele, mire ő kiutasította üzletéből. A tény az, mondotta tovább az ítélet indokolása, hogy a sértett Bokor Antalnéoat nem köztisztviselőhöz illő módon járt el és ezzel a vádlottól kiprovokálta az erősebb kifejezéseket. Az Ítélet ellen dr. Nagy Céza ügyész felebbezést jelentett be, &