Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-23 / 116. szám

r. *> V, -a .^Vt^-V-> ... DÉLMAGYÁRÖRSZXG ÍV ¿2. LAMANDCIt PÜNKÖSDI AJÁNLATA: SZAMOS MftOSAX 'Xfcjfr LCIRTUK ^«öJSiiaaiíftwyi SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI LI. Rendőri riporterségem 1&66 február 1-én a Pesti Hírlaphoz rendér! riporter gyanánt kellett volna belépnie Fényes Lászlónak. Amikor azonban Fényes jelentkezett a szerkesztőségben, közölték vele, hogy a pénztárnál várja a hat heti fizetése, szolgálataira azonban nem reflektálnak. Valószínű, hogy Fényes László ma sem tudja, mi volt ennek az oka? Én azonban tudom. Az akkori főkapitány (gondolom, Rudnay József volt már a főkapitány), felkérte Légrády Károly képviselőt, a Pesti Hírlap főszerkesztőjét, hogy Fényest ne szerződtesse. Az igy üressé vált rendőri riporteri állásra a Pesti Napló rendőri riportere, Lukács Sándor, ki előbb a Pesti Hírlapnak dolgozott, ajánlott és szerződtettek is nyolcvan ferint havi fizetéssel. Ezzel teljesen uj környezetbe és uj munkakörbe jutottam. Nem egészen elfogulatlanul mentem föl Légrádyék Váci-kőruti palotájába, mert az újságírók a Légrádyakat nem szerették. Nagyon rajta volt a szemük az újságon és Légrády Károly nemcsak elolvasott minden sort, ami a lapjában megjelent, hanem mindennap tudta azt is, hogy ki mit dolgozott, sőt ami ennél még sokkal rosszabb: azt is, hogy ki mit nem dolgozott. Nekem azonban passzióm volt a munka és igy Légrádyvial soha a legkisebb differenciám sem volt Akkoriban szokás volt őt az újságírók kőzött ugy tüntetni fel, mint aki csak kapitalista, ujtógvállalkozö, a munkásait dolgoztató ember, senki egyéb. Hamarosan megfigyelhettem, hogy ez nem igaz. Légrády nem olvasott ugyan kéziratokat, de tényleg irányította a lapját, naponkint tiz-tizenötször bejött a szerkesztőségbe s utasításokat adott a vezércikkíróknak és Schmittely Józsefnek, a lap régi segédszerkesztőjének. Mindezt látnom és hallanom kellett, mert Schmittelyvel egy szobában dolgoztam. Légrády Károly nagyon tájékozott volt a politikában, sokat és közvetet, lenül tárgyalt a kormány tagjaival és rengeteg sokat olvasott; franciául éppen olyan jól tudott, mint németül. Nem túlozok, ha azt mondám, hogy a szerkesztőségben ő volt a legolvasottabb és legtájékozottabb ember. A lap felelős szerkesztője, Kenedi Géza sohasem volt tényleges szerkesztője a lapnak. Hetenkint egy vagy két vezércikket irt és mindennap egy fiktív szerkesztői üzenetet. Azt hiszem, e munkáért aránylag nagyon csekély fizetést kapott. A tényleges szerkesztő Schmittely József volt már 1881 óta. Buzgón javította a kéziratokat, de utasításokat nem adott a munkatársaknak, — legfőlebb Légrády Károly utasításait továbbította. Dr. Légrády Imre, a főszerkesztő legidősebb fia, a kiadóhivatalt vezette; naponkint többszőr feljött a szerkesztőségbe, szelíden mosolyogva kritizálgatott egyetmást, de ő is tartózkodott az aktív beavatkozástól. A legkisebb fiu, Ottó, még diák volt és amikor az utolsó évemet töltöttem a Pesti Hirlapnál (1900—1901-ben), akkor volt huszárönkéntes. A tennisz nagyon érdekelte akkoriban, de a lap még nem; nem BELVÁROSI MOZI KORZO MOZI Mí(tj$ 23-án sxerdtn Bánky Vilma Ronald Collmann nagy filmje: A sivatag árvája. Regénjet szerelmi történet 9 felvonásban, Eit megelőzi Buster festőművész. Syd nősül. Amerikai burltsxk 2 felvonásban. Amerikai burleszk 2 tel». Méfus 23., 2* én, uerdin is csütörtökön Az óplum~ha)ó rejtélye. (Barbara Ford titka.) Egy »zenéija May történele 7 felvonéibun. Főszereplő Leatrlce Joy. Azonkívül: Ferkó, a fekete kéz. , k Mukl, a pulykalojós. EMrtások keadéte 5,7,9, vasií- és ünnepnap 3,5.7 is 9 ónkor. Előadások kezdete 5, 7. 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor. is volt rá szükség, mert az öreg Légrády Károly úgyis látott és tudott mindent. A Pesti Hírlap szerkesztősége akkor még nem volt olyan nagy, mtnt most. Murai Károly mindennap csinált egy-két úgynevezett »megirt« hirt és havonkint irt két tárcát. A politikai ét országgyűlési rovatot Bedé Jób irta, a színházi rovatot Komor Gyula szerkesztette; Szegő Béla volt a gyorsíró, Guthi Imre a fővárosi és törvényszéki tudósító. A külföldi rovat báró Jósika Kálmánra volt bízva, a közgazdasági rovat pedig Wurm Adolfra, kivéve a gabonatőzsdei részt, melyet Balla Vilmos irt nagy tudással és néha sok humorral. A hírrovatot Luby Sándor vezette, a leggyengébb költő és a legerősebb tornász a szerkeszt/feégben; segített neki hineket irni a képzőművészeti kritikus. Kézdi-Kovách László is. Ezekhez járult még néhány külső kartárs, de ha ezeket mind számbavesszük is, azt kell mondanunk, hogy a Pe6ti Hírlap 1898-ban minimális személyzettel dolgozott. Az én rendőri tudósítói működésem nyolctiz hónapig tartott és azért szűnt meg, mert ugy látták a lap. vezetői, hogy más munkakörben több hasznomat vehetik. A rendőri riporterek akkoriban meglehetős kényelemmel dolgoztak; mindnyájuknak volt több-kevesebb ismerőse a rendőrtisztek és detektívek kőzött, s ezektől, ha történt valami, egyszerűen átvették az információt. En egyetlen detektívet és egyetlen rendőrtisztet sem ismertem, s egészen más módszerrel dolgoztam, mint a többiek. A rendőri sajtóiroda mindennap kiadta az események rövid vázlatát néhány szóban: »X. Y. Hernád-u 89. sz. a. lakost elgázolta a villamos.« Az ilyen kjs hír rendszerint ilyen alakban jelent meg a lapokban, — kivéve a Pesti Hírlapot abban az évben, mikor én voltam a riporter. Mert én minden ilyen esetben kimentem a Hernád-u. 89. sz. házba, ott megtudtam, ki az az X. Y., mi után járt, mikor elgázolta • villamos, mi van a családjával, stb Kartársaim nem szerették a riportnak ezt a módszerét, mert sok utánjárással járt s a költségeket akkoriban nem téritették meg a szerkesztők Minél kevésbbé követték kollegáim a példámat, annál inkább gyakoroltam ezt a módszert, — sőt egyszer egy ál-riportot Is irtam. hogy a kollegáimat »lefőzzem«. Ár esetet tanul