Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-03 / 100. szám

Í928 mftjus 5­DELMAGYARÖWSZAGT 5 Kiváló angol férfi szövetek! | SafAt szabóság! Az egész város arról beszél, hogy az EXCELSIORBÓL ufjáalakult Dr. SALGÓ ÉS TSA TEXTILKERESK, RT.-nál, Somogyi u. 22. mily jól és olcsón Pus Ili raktári 1 | Hat havi hitelI [ üzleti elvünk: megbízható árut szolid áron! Régi -vevőinknek egészen kivételes kedvezmény! KüUHileges nöl dfvatkelmék í' | I Nagy vélasztékT Egy orgazdaságéri elitéit hivatalnok vádjai egy főhadnagy ellen Rágalmazás miatt egyhónapi fogházra ítélték {A Délmagyarorszáa munkatársától.) Pan­estes József szabósegéd 1925 elején a sze­gedi katonai gazdasági hivatalban volt alkal­mazva. Ebben az Időben a katonai rakiérban lepedőlopások történtek és a gyanú Pan­cslcsra irányult, aki azonban tagadta a lopá­sok elkOveiését. A hadbíróság elolt megtar­tott főtárgyaláson Pancsics azzal védekezett, hogy a nála megtalált lepedőket egy idegen embertől vásárolta és nem tudott azok lo­pott voltáról. A bíróságok Pancsics Józsefet orgazdaság cimén három hónapi fogházra Ítélték. Pancsics József azonban mielőtt büntetése Jogerőre emelkedett volna, levelet irt volt főnökének, Zombori Károly gazdászati főhad­nagynak, amelyben kfilönböző rágalmakkal illette a főhadnagyot, aki a levelet átadta fel­sőbb hatóságának. Pancsics József ellen fel­hatalmazásra üldözendő rágalmazás cimén . indult meg az eljárás. A szegedi törvényszék I Hábermann-tanácsa kedden délelőtt vonta felelősségre Pancsics Józsefet, aki nem ta­gadtar hogy a levelet ő Irta, A levélben Pancsics azt kérte a főhad­nagytól, hogy Járjon közbe, hogy az ellene megindított eljárást szüntessék meg. Majd többek között a következőket Irta: — Igaz, hogy önnek felebbvalőí előtt kel­lemetlen lesz az ügy és különösen az a tény, hogy mindezekben főhadnagy ar oitte a oe­zetőszerepet. Ha a kérésemet nem teljesitf, ugy nekem módomban lesz főhadnagy ar karrierjét tönkretenni ós egysorba helyezni a magamfajta toloafokkol. Pancsics a főtárgyaláson állításait bizo­nyítani kívánta, de a törvényszék a valódiság bizonyítására irányuló kérelmet, mint elké­settet elutasította. Pancsics Józsefet ezután bűnösnek mondották kt és egy hónapi fog­házra Ítélték. Az ítélet ellen ugy a vád, mint a védelem felebbezést jelentett be. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI mm XXXIX Ismét a Szegedi Híradónál. Kemfecheytől nagyon hamar megjött a válasz: Endrényi nem akar többet adni negyven forintnál. Vasúti jegyet expressz küldöm. Kemechey. 1893 december 1-én este már ismét Szegeden voltam és másnap megkezdtem a munkát a Híradó nál. A rendőri riporton kivül a köz­igazgatási ügyekkel is sokat kellett foglalkoz­nom, ami csak javamra vált, mert alkalmam volt aránylag gyorsan megtanulni mindent, ami a közigazgatási jogban lényeges. Jogtaná­rom Lévay Béla volt, Szeged város tanácsának iktatója. Minden reggel elmentem az iktatóba és átnéztem a város postáját. Minden aktát elolvashattam még az iktatás előtt és még a »bizalmas« jelzésű leiratokat is előbb olvas­tam, mint a polgármester. Mi szegedi ujság­irók akkoriban korlátlan bizalmat élveztünk és ezzel a bizalommal soha vissza nem éltünk. Ha Béla bácsi egy aktára azt mondta, hogy »fiam, erről ne Írjatok«, — akkor ez a meg­jegyzése hatásosabb volt minden cenzúránál. Ha valamely ügyet nem értettem, vagy vala­mely ügynek az előzményeit nem ismertem, Béla bácsi a legnagyobb készséggel és türelem­mel megmagyarázott mindent. Sok fiatal zsur­naliszta igen sókat köszönhetett Lévay Bélá­nak, aki »Don Dugó« néven nagyon mulat­ságos dolgokat irkált előbb a szegedi lapokba, majd utóbb a pesti Magyar Ujság-ba, de ami­kor közigazgatási dolgokról volt szó, oly pe­dánsan tudott mindent megmagyarázni, mint egy német jogtanár. Hosszú időn át tapasz­taltam a budapesti sajtóban, hogy közigaz­gatási dolgokról értelmes dolgokat csak azok az újságírók tudtak írni, akik Szegeden tanul­ták a mesterségüket, a Lévay Bila szűk kis szobájában, ahova sohasem férkőzött DB sem a titkolódzás, sem a nagyképűség. Munkaköröm kiterjesztésével egyidejűleg Sű­rűbbé vált az érintkezés a Szegedi Napló em­bereivel is. Kulinyi Zsigmond mindig nagyon kedves volt hozzám. Békefi Antal nem szere­tett, mert azt, hogy mindig nagyon komor voltam, igen rossz szimptomának tartotta. Nem sokkal előbb került Szegedre a Napló közigazgatási munkatársa, PaJócz László, ki akkoriban a szorgalom, a pontosság és az ala­posság mintaképe volt előttünk. Palócz a leg­egyszerűbb hírnek is »utána nézett« és soha­sem azt irta le, amit hallott, hanem mindig csak azt, aminek utána járt. A Napló a városi dolgokról mindig sokkal többet irt Palócz idejében, mint a Híradó és Palócz mert kriti­zálni is, mert az, amihez hozzászólt, neki már a kisujjában volt Egy tekintetben azon­ban teljesen félreismertem: nagyon praktikus embernek tartottam s azt hittem, hogy irtó­zatosan meg fog gazdagodni R közgazdasági tervei révén. Ma már tisztában vagyok vele, — tudom, hogy a közgazdaság terén poéta volt: ábrándozó volt ott, ahol csak az remél­het sikert, aki ha kell, kész minden akadályt legázolni. i A Napló rendőri, csendőrségi és törvény­széki riportere Tömörkény István volt, aki mellékesen a Hüvelyk Matyi című humoros lapot is végig teleirta, anélkül, hogv ezért egyéb honoráriumot kapott volna, mint lep­főlebb egy fél liter bort a Matyi szerkesztésé­nek hivatalos ideje alatt: pénteken délután. Tömörkény akkor még legényember volt és meglehetősen viharos éjszakákat élt át. Kószó István elköltözött Szabó Ignácéktól s a Csong­rádi-sugárut és a Lengyel-utca sarkán Tömör­kénnyel együtt kibérelt egy sarokházat Kivül csúnya volt a ház, — aki építtette, valószínű­leg megszökött az államkölcsön törlesztése elől és a házat kívülről már be sem vakoltatta. A két Pista azonban belülről szépen rendhe­hozta a házat, hogy miért, azt nem tudom, mert a lehető legkevesebbet tartózkodtak benne, reggel négytől nyolcig. Egyszer én is vendégük voltam ebben a »Bagolyvárban.^: 1893 Szilveszter estéjén együtt mulattunk a Tiszában; éjfél után hazakísértük a hölgyeket s azután »folytattuk az ügyet«, melynek csak végállomására emlékezem: a mai Kossuth La­jos-sugárutnak mindjárt az elején volt egy »depó«, — magyarul pálinkamérés, — Tömör­kény itt tűzoltókat, csatangoló katonákat, utca­seprőbet, stbit talált és figyelte eredeti »kisjsó­lásaikat«. Reggel felé értünk a Bagolyvárba, ott még egy kicsit vivtunk és miután szeretett' bennünket az Isten, sem a petróleum-lámpást nem vertük le, sem egymás szemét nem ütöt-^ tűk ki, — én azonban, mint »gyenge legény«, végül is a divánra estem, ahonnan fölemeltek s ugy, amint voltam, ágybatettek és beta­kartak. Mikor felébredtem, üres volt a ház,, az óra tizenegyet mutatott Gyorsan megmosa­kodtam és szaladtam a Városházára, hogy az Újévi tisztelgésekről irni tudjak, óriási meg­lepetésemre minden hivatal nyitva voít^ ügy­felek jártak-beitek a folyosókon és senki sem volt ünneplő ruhában. Nagyon nehezen jöt­tem rá, hogy már január 2-ika van, — egyi: napot teljesen átaludtam ez életemből. Ez volt az első és utolsó eset, hogy »kirúgtam a hámból.« A Riradó szerkeszt őségé a régi \*Qlt. azzal, a különbséggel, hogy a színházi szezonná Való tekintettel egy kritikussal is gyarapodott a redakció. Bartos Fülöp kereskedelmi és pol­gári leányiskolái tanár ur irta a kritikát, gondolom, teljesen díjmentesen. Körülbelül ugyanennyi volt a fizetése a Napló sztui kri­tikusának, Bal la Jenőnek is, akinek kritikai irányával nem értettem egyett, mert a spép fiatal művésznőket mindig dicsérte; azt hit-, tem, hogy valamennyiben szerelmes (persre csak plátói alapon) és csak később jöttén ná, hogy nem a művésznőkbe szerelmes, haneöij a színházba. Miután a szűkmarkú kiadóktól teljesen független ember volt és szép jövede­lemmel rendelkezett, egyike volt a legelegán­sabb fiatal embereknek s nem is igen ver-, senyezett vele más, mint a színháznak egy másik szerelmese, Ujj Béla. Bár mindkettő­jükkel jóban voltam és igen kellemes legény­lakásuk volt, Baliának az Attila-utcában, Ujj Bélának az Iskola-utcában, — nem szerettem hozzájuk járni, mert náluk a társaság már az első pohár bor után átalakult dramaturgiai sZakértebazIetté, melyen még azt is megvitat­ták, hogy helyesen volt-e szabva Pogány Jan­csinak vagy Szendreí Ellának a blúza. Szegeden, mint a Híradó munkatársa semmi okos dolgot nem csináltam. Gondoltam, hogy beletanulok a vezércikkirásba, de nem igen volt rá alkalmam, mert Kemechey és Irányi Dezső mellett most már egy uj állandó vezér­cikk irónk is volt: Cserő Ede dr. Ez a fiatal ügyvéd nagyon óvatos ember volt, csak arról BELVÁROSI MOZI KORZO MOZI Május 3-án, C8üt»rt0k«n Henny Portén válópöre. Vígjáték 8 felvonásban. Fíazereplö: HENNY PORTÉN. AaonHvflli Május 3-án, csütörtökön Ar Idény legkncaglalóbb vtgjétéko ? ! ! Férjhez adom a feleségein. Vígjáték 8 felvonásban, Fősiereplö: Leofrlce Joy. B^ HHFI5prCfllfi5 VIOIQy« Színmű 6 felvonásban. FSazereplö Ellen Rlcnter. FrWoHn nem megy vissza * Eethó álma. Bur>e«zk 2 felvonásban. Boxleajtk 2 (elvonásban Előadások kezdete 5,7,9, vuii- ii ünnepnap 3,5.7 é* 9 órakor. Előadások kezdete 5,7, 9. VM4T- és ünnepnap S 6.7és*9 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents