Délmagyarország, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-19 / 113. szám

I: 9Kerke*ctO«ég : DeAk Ferenc ncca*^. Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal, KOlctOnkUnyviar ét Jegyiroda: Aradi ueca 8. Telefon: 306, - Nyomda: Löw Uptfl ucca 19. Telefon : 15-34.« » « » « » Szombat, 1928 május 19 «<& ® IV. évfolyam 113. szám MAKÓ: SzerketzMMg ét klndóhlvalal: lirl ucca O. Telefon: 151. izám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andráuy ucca 23. Telefon: 49. szóm. « » « » « » ,, » K n Előfizetési ara havonta 3-20 vidéken és a Mv&rotban 3 00, kUUHldSn 6-40 pengő. Egyes szám 16, vo>«r- és Ünnepnap 24 fillér Az egész olyan szép, olyan megragadóan Ihraepi, olyan megrendítően nagyszerű, mintha csak Jókai mesemondó és álomlátó képzelete alkotta volna meg. És olyan, mintha a magyar népmese lelkéből lelkeziett volna. Egy csonka és béna ország, amely testvértelenül ás reménytelenül tengődik és vergődik a halál árnyékában, idegen hatalmak fojtogató gyűrűjében, egyszerre csak messze földről szabadító és megváltó szózatot hall, amely ólombetűk szárnyán száguld a világon keresztül és eljut a palotákba, a kunyhókba, vigasztalást, bátorítást, bizalmat és kitartást hirdetve. Egy alélt nép, amely önmagát marcangolta, váratlanul és hirtelenül fölfigyel e hangra, amelyet ellenségei és barátai egyaránt tudomásul vesznek és értékelnek Az éjszaka világtalan kietlenségében kigyulladnak a pásztortüzek és hirdetik a hajnalodó holnap közeledését. Az álmok és vágyak kezdenek reális szint ölteni, a váltság és szabadság kapui megnyílnak, a jövendő méhében megmozdul a boldogság Ígérete. Most egy éve indult el hozzánk a kódós Albionból az örvendetes üzenet, amely a magyar rónák vígasztalanságába elültette az uj bit és a jóreménység rozmarinját. Most pedig a szabadító gondolat és irás nagy emberének fia szállott le hozzánk, egyenest a derűs és szabad magasság levegőjéből termett közöttünk, mint a mesék csodálatos és diadalmas királfia. Fiatal és szép, magyar álmok méltó alakja mindenképpen. Fiatal és szép, mint ahogy még ma is regélnek a puszták éjében és csöndjében öreg emlékezők ama királyfiról, aki szerette ezt az árva és szegény népet és akit az ármány sötét hatalmai szakítottak el tőlünk. De lám, a királyfi nem halt meg, csak aludt és most ime itt van újra, j nem a délibáb, de a valóság virágos és szárnyas kocsiján. Eljött föltekinteni ezt a csonka földet, amelynek legszebb tájait elvették tőlünk, eljött megnézni ezt a béna népet, amelynek legdrágább örökségét eltékozolták. Ünneplő milliók ujjongása fogadja, amerre megy. Ilyen ovációt nem lehet rendezni, ez az elemi erők fönséges szépségével és igazságával robban ki, itt valóban egy nép lelke nyilik meg és az egek magasságába kiáltja fájdalmát, panaszát és vádját, amelynek meghallgatása és meggyógyítása nélkül nyilt seb tálongana Európa kellős közepén. Sok szép beszédet hallott az ifjú, aki az Ur nevében jött közénk, formás és velős mondatokat, amelyek közül Rákosi Jenő köszöntője volt a leginkább kiemelkedő. A sajtóról mondott márványba kínálkozó szavakat a ma.gyar sajtó koronázatlan fejedelme, a sajtóról, amelynek szárnyain érkezett hozzánk a nagy Ígéret és amelynek hatalma minden földi erőszaknál erősebb és győzedelmesebb. De azért nekünk mégis a leggyönyörűbb az egész pompában és parádéban, amely az ifjúság és szépség tavaszával közeledő vendégbaráutnkat fogadta, az a kis jelenet volt, amelyet a nap krónikása, a riporter mentett meg a maradandóság számára. A Gellért-hegy aljában történi, a magyar Kálvária tövében, a bevonulás magasztos órájában. Egy öreg anyóka tipegett az emberrengeteg szélén, görnyedt vállain a trianoni kereszt terhével, fáradt szemeiben a inessiásvárás könnyes siigarával. Virágokat ölelt magához, egyszerű vi rá;íoh;i', mogysir virágokat, kis kertccskéjc kikeleti zsengéit, repeső 6zive szerelmeit. — Letéptem, lelkeim minden virágomat, hogy odaadjam a szabadító fiáiiak! A jó Isten bizonyosan mosolyogva nézett le a magyar mennyből az öreg anyókára és bizonyosan kedve telt ebben az áldozatban. Ez valóban a nép lelkének megnyilatkozása iB volt, ez igazán igazi hódolat és szeretet, ez a magyar uj evangélium egyik szakasza, amelyben a magyar Veronika kendője lobog egy világ felé, könnyes és véres kendő, amelyet meg kell látni és amelyet a jövendő templomába kell vinni, hogy egy boldogabb és szabadabb Európa áhítatos emlékezéssel gondoljon azokra, akik a halál árnyékában a föltámadás zsolozsmáját próbálták énekelni! Az „Itália visszatért Kingsbayba és útközben sehol sem talált szárazföldet (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Az Itália ma délelőtt 10 órakor, főbb mint 68 órai repülés után szerencsésen visszaérkezett Kingsbayba északf sarki repölőufjáról. A kikötés és a hajó lerögzltése simán ment végbe. Nobile tábornok és az expedíció többi tagjai a legjobb hangnlatban szálltak ki a léghajóból. A 68 órás ut azonban j valamennyiüket erősen megviselte és Nobile I tábornok arcán is nyomokat hagyott a fára' dalmas ut. A tábornok elmondotta, hogy az egész uton sehol sem találtak szárazföldet. A léghajónak program szerint már reggel öt órakor kellett volna Kingsbayba érkezni és azért késett, mert a Spitzbergák partvidékein heves hóviharok dfihöngenek Tovább folytatódik a fővárosban Harmsworth lelkes Ünneplése CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Esmond Harmsworthnak pénteken délelőtt semmiféle programja nem volt. Másfélórás repülőgéputra készült, azonban az eső a tervét megzavarta. Délben egy órakor József főhercegnél volt dezsönén, délután félhatkor pedig a főváros diszkózgyülésén vett részt, amelyen rendkívüli ünneplésben részesítették. A j közgyűlést a főváros díszvacsorája követte a Gellért-szállóban. Asztalbontás után végighallgatta a Magyar Dalos Szövetség szerenádját. Éjfél után a Fészekben tiszteletére rendezett hangversenyre látogatott el. Szombaton a kereskedelmi és iparkamara disz termében fogadják Harmsworth képviselőt a kamara, az OMKE, a GyOSz és a TÉBE vezetői. Utána meglátogatja Apponyi Albert grófol, majd délben Serédi Jusztinián her(e.-íprimás előU tiszteleg. Egy órakor a Külügyi Társaság dezsönéjén vesz részt. Délután 4 órakor az Otthon írók és Hirlapirók Köre ad teát Harmsworth tiszteletére. A csütörtöki ünnepnap egyébként szakadatlan ünnepségben telt el. Harmsworth képviselő megkoszorúzta az irredenta szobrokat, kinn volt a lóversenyen, végignézte a magyar és angol profik futballmérkőzését és az Üllőiuti pályán rendkívül hatásos irredenta élőképet. Harmsworth képviselőnek nagyon tetszett a magyarruhás és díszruhás leányok felvonulása, akik eleven térképet formáltak Nagymagyarország és Csonkamagyarország határaival. Harmsworth a szép produkció végeztével az óriási leány csoport felé fordult és harsány hangon kiáltotta: — Köszönöm, éljen Magyarországi Egyébként este félhatkor kezdődött a főváros rendkívüli közgyűlése, melyen Budapest hivatalos képviselete adta át üdvözletét a magyar főváros nagy vendégének, általa a magyar ügy igaz barátjának, Rothermere lordnak. A közgyűlést - Riok'a 'Ferenc főpolgármester kezdte meg és indítványára Pompéry Elemér vezetésével 10 tagu küldöttség hívta meg Esmond Harmsworthot a közgyűlésre. Mikor Esmond Harmsworth a közgyűlési teremben megjelent, szűnni nem akaró éljenzés fogadta A bizottsági tagok mind felálltak helyükről és éljenzéssel és tapssal köszöntötték vendégüket. A taps elültével Ripka főpolgármester üdvözölte Esmond Harmsworthot. Az üdvözlések után Harmsworth képviselő lelkes ovációk közben szólásra emelkedett és az éljenzés csillapultával angolul beszédet mondott. — Szivem mélyéből köszönöm azt a megtiszteltetést, hogy Budapest törvényhatósága ma ezt a közgyűlést tartja. Mélyen megindított Budapest népének nagyszerű fogadása megérkezésemkor. Olyan nap ez, amely örökké fog élni emlékezetemben Az a szellem, amely önöket ma lelkesili, olyan, amilyennek érvényesülnie kell jogos törekvéseik megvalósításában. Magyarország nem kiván egyebet mint igazságot Minden becsületes gondolkodása embernek, bármely országban, el kell ismernie az olyan igények jogosultságát, amelyek a vér és a nyelv félreismerhetetlen kötelékeire vannak alapitva. Atyámnak, lord Rothermerenek jutott a szerencse, hogy a világot annak a parancsoló szükségességnek feltárására vezérelje, hogy igazság és méltányos bánásmód adassék annak a nemzetnek, amely 1000 éves történelmében olyan sokszor tett szolgálatot a civilizációnak azzal, hogy védő bástyája volt a barbár támadások ellen. Fél 7 volt, amikor Harmsworth képviselő a fogadó bizottság tagjainak kíséretében kivonult a közgyűlési teremből és lelkes él jenektől kisérve az autóhoz ment. Az uj városháza környékét ekkor már százakra menő tömegek lepték el, úgyhogy a szűk uccában a díszruhás rendőrök ali£ tudjak kordfiut tartani